Vas- és Fémmunkások Lapja, 1933 (39. évfolyam, 1-13. szám)
1933-01-13 / 1. szám
2. OLDALAA VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA. 1. SZÁM erősítését. Mindezeken kívül szükségét látja a termelés tervgazdaság szerinti szocialista szellemű átszervezésének. c) Hogy a munkanélküliséggel eredményesen lehessen megküzdeni, sürgősen be kell vezetni a 40 órás munkahetet oly módon, hogy az ne érintse a munkásság vásárlóképességét, vagyis a munkások munkabérét ne csökkentse. Azon üzemekben, amelyekben a munka folytonossága a termelés előfeltétele, így különösen a nehézvasipari üzemekben, megoldásként be kell vezetni a napi négyszeri hatórás fölváltórendszert, vagyis a négyszer hatórás műszakot. A központi bizottság a legmesszebbmenően és teljes erejével támogatja a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség azon követelését, hogy fentieket aJentben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tegye magáévá és azt tűzze ki a legközelebbi konferencia napirendjére. d) A központi bizottság a világ vas- és fémmunkásait óva inti attól a szellemi eltévelyedéstől, amely az embereket igába hajtja. Ehelyett a fönnforgó nehézségeket a szervezkedéssel és azzal kell áthidalni, hogy a munkásság minden olyan nyilvános testületben és közületben helyet követel magának, ahol az általános érdekű ügyek elintézést nyernek és igyekezzék jelenlétével az ügyek menetelére és vitelére befolyást gyakorolni. A muldlumülinmek segélyitése A munkanélküliség esetére szóló biztosítás egyre nagyobb teret nyer fontosságában. Az európai államok kormányai sokat kísérleteztek ezzel a fontos kérdéssel és minden alkalommal arra a meggyőződésre jutottak, hogy az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkásokat anyagi támogatásban kell részesíteni. Voltak olyan kormányok is, amelyek a segély bevezetésében az állam csődjét látták. Ma azután már ezek is tudják, hogy a segélyezés elől kitérni nem lehet. Legutóbb a német kormány helyezkedett erre az álláspontra, mondván: „A munkanélküliek segélyezése a tönk szélére viszi az országot.“ Ugyanekkor a kormány azt a rendszert igyekezett bevezetni, amely a vállalatoknak juttat pénzbeli prémiumot minden beállított munkás után. A Papen-kormány ennek az intézkedésnek olyan nagy fontosságot tulajdonított, hogy már számokban is publikálta annak eredményét,vagyis hogy ennek révén a munkanélküliek száma hat hónap alatt 6OO.OOO-rel fog csökkenni. Az eredmény pedig az, hogy1932. évi december 10-én 0,604.592 várt a nyilvántartott munkanélküliek száma, aki már azért is nagy meglepetést jelent, mert november végén csak 5.355.013 munkanélküliről beszélt a statisztika. De ugyanakkor azt is jelentik a német lapok, hogy a kormány közel két milliárd márkát fordított azoknak a gyárosoknak a támogatására, akik új munkásokat állítottak munkáiba. Igen érdekes, hogy a német gyárakban sohasem volt olyan nagy fluktuáció, mint a legutóbbi 6 hónap alatt, amiből kiderül, hogy a munkáltatók azért bocsátottak el olyan sok munkást, hogy az újonnan fölvettek után megkaphassák a prémiumot. Az új német kormány — habár az sem nevezhető valami liberálisnak — azzal kezdte a munkáját, hogy a vállalatoktól megvonta a prémiumot, míg a munkásoknak visszaállította a Papen-kormány által redukált segélyeket, azok eredeti összegére. Ugyanekkor arról is szó van, hogy tél idejére a segélyeket emelni fogják. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, átérezve a segélyezés fontosságát, az idén konferenciára hívja össze az összes államokat, melynek napirendjén a munkanélküliség esetére szóló biztosítás szerepel. Igen érdekesek a Hivatal erre vonatkozó adatai. Ezek az adatok kimutatják, hogy éppen azokban az államokban túlhagyok az állami kiadások, amelyekben nincsen munkanélküli-biztosítás. Ezzel a Híva-s tal azt akarja bizonyítani, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a munkanélküliek segélyezése okozza az államok háztartásában a deficitet. Egy másik kimutatás arról szól, hogy mennyi ez időszerint a munkanélküliség esetére biztosítottak száma. Az önkéntes biztosítás szabályai szerint minden munkás tetszésére van bízva, hogy akarja-e magát munkanélküliség esetére biztosítani, vagy nem. Kerek számban tehát közel 40 millió a munkanélküliség esetére biztosítottak száma. Nálunk ennek ellenére is az a helyzet, hogy egyenesen hazaárulásszámba veszik, ha valaki a munkanélküliek állami segélyezéséről mer beszélni. A kormányzat nálunk is azzal érvel a munkanélküliek segélyezésével szemben, hogy az államot ez a tönk szélére sodorná. De ugyanekkor azt is mondják, hogy a munkanélkülisegély aljasít. Erre az a válaszunk, hogyha a kormánynak van pénze a nagy földbirtokosok bólétán keresztül való segélyezésére, úgy kell hogy jusson a szegény munkanélkülieknek a támogatására is. Ugyanakkor, ha nem aljasítanak azok a nagy muntanélküli jövedelmek, amelyeket a kapitalisták vágnak zsebre, egyenesen izgatás ilyen kijelentést megkockáztatni a nyomorgó munkanélküliekkel szemben. A fák azonban nem nőhetnek az égig és így ezt a kérdést nálunk is meg kell oldani. Hogy mikor, az legjobban attól függ, hogy a munkásság meddig hajlandó még tűrni a mai állapotot. Az a munkás tehát, aki azt akarja, hogy a szociálpolitika ebben a vonatkozásban nálunk is diadalmaskodjon, annak oda kell állania a munkások érdekében küzdők nagy táborához. A munkásságnak eddig sem adták a szociálpolitikai előnyöket megmozdulás és erélyes föllépés nélkül. Ennek most is így kell megtörténnie. A legkiadósabb agitáció tehát a munkanélküliek segélyezése mellett az, ha minden vas- és fémmunkás megteszi a kötelességét a szakszervezet iránt, de ugyanekkor arra is törekszik, hogy a szervezetlenek ti, 711 sorainkba lépve, közös erővel, vigyük diadalra a munkásságnak ezt a nagyfontosságú követelését....... ......... ... .............................. Önkéntes biztosítás alá esik: Belgiumban---------- 718 000 Dániában —---------- 296.000 Finnországban------------------ ? Franciaországban-- 200.000 Norvégiában — —------------------ 45.000 Hollandiában —----------------- 462 000 Svájc (11 kanton) —-------— 166.000 Spanyolországban-------------- ? Csehszlovákiában -------—- 1,250.000 Összesen —,— 3,137.000 Kötelező biztosítás alá esik: Kötelező biztosítás alatt azt kell érteni, hogy a törvény kötelezően mondja ki mindenkire a biztosítást. Németországban-------------- 15,240.00 Ausztriában-------------------- 1,300.000 Bulgáriában ----------------------- 287.000 Angliában------------------------- 12,770 000 Írországban------- ------------- 284.000 Olaszországban------------------ 4,500.000 Lengyelországban------------------1,124.000 Svájc (12 kanton) - - 215.000 Összesen------ 35.720.000 Baleset ellen védekezz! MOZGALOM________ Néhány szó a csepeli Weiss Manfrédgyárban dolgozó esztergályos és gépmunkás szaktársakhoz! A munkáltatók hosszú idő óta a legembertelenebb bérdiktatúrát gyakorolják. Ez a körülmény állandó kötelességévé tette a különböző üzemekben dolgozó szaktársaknak, hogy harcot folytassanak a helyzetet rosszabbító törekvésekkel szemben. Nem egy üzemben van módunk tapasztalni, hogy állandóan törekszenek a munkabérek csökkentésére, az akkordárak leszorítására, a biztonsági idő megvonására, a reklamálás jogának megsemmisítésére. Bátran mondhatjuk, hogy nagy általánosságban sikerült az így kibontakozott törekvésekkel szemben a szaktársak erejét szembeállítani, aminek eredményeként a korábban szerzett jogok birtokában maradtak. Ezzel szemben szomorúan, tapasztaljuk, hogy a csepeli Weiss Manfréd- gyárban a legembertelenebb módon hajtja végre a gyárigazgatóság azokat az intézkedéseket, amelyek a szaktársak viszonyait rosszabbítják, így legutóbb a traktorosztályban az akkordárak csökkentése azt eredményezte, hogy az alacsonyan megállapított órabéreket sem tudják a szaktársak mgkeresni. A reklamálás lehetősége nem áll fönn, biztonsági idő egyáltalán nincs. Az újonnan fölvett régi munkások lényegesen alacsonyabb munkabérekkel kerülnek vissza az ütembe. Az apró-tárosztályban 16 órára 3,50 pengős kereset nem ritka eset, az akkord reklamációnál pedig megtörtént, hogy 15 pengőre kiírt akkordár reklamálás, esetén 10 pengőre lett leredukálva. Általában a bánásmód Magasházy műhelyfőnök úr stílusának megfelelően a legembertelenebb és a legdurvább. A gyár többi osztályában hasonlóan nap-nap után rosszabbodnak az állapotok. Ennek dacára a szaktársak részéről a kesergésen és a kétségbeesésen kívül semmi sem történik. Egyesek próbálnak ugyan különböző módon hízelgéssel, denunciálással a maguk számára előnyöket kiverekedni, ennek nyomán azonban még vakmerőbbek és még szemtelenebbek lesznek az egyes művezetők. A helyzet ilyen állása közepette komoly szóval fordulunk a csepeli esztergályos és gépmunkás szaktársakhoz, figyelmeztetve őket, hogy csak a szervezet erejével tudják az érdekeiket megvédeni. Minden más eszköz meddőinek fog bizonyulni, és ha erre az útra nem térnek, a helyzetük további rosszabbodása várható, amivel nemcsak önmaguknak, hanem a szakmában dolgozó összes munkásoknak okoznak súlyos kárt. Félre tehát a nemtörődömséggel, a szervezet erejét, szegezzék szembe a munkáltatók brutális törekvésével ! A vas és ércöntöde,i munkások 1933 január hó. 29 tód, vasárnap délelőtt 9 órakor a szövetségi ház 1. óra. 11 számi termében taggyűlést tartanak. Az öntők szervezőbizottsága kéri a szaktársak teljes számú megjelenését. Gépkocsivezetők és szerelők figyelmébe! A gépkocsivezetők és szerelők 1933. évi február hó 12-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a szokott helyen közgyűlést tartanak, amely alkalommal a szervezőbizottság beszámol évi működéséről, egyben pedig új szervezőbizottságot választ, amely hivatva lesz ezekben a súlyos és nehéz időkben a szakma ügyeit vezetni. Fölkérjük a szaktársakat, hogy a közgyűlésen feltétlenül és pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyv elhozandó! A vas- és ércötök szervezőbizottsága felszólítja a munkanélküli tagjait, hogy a szakma titkáránál a nyilvántartás rendezése végett jelentkezzenek. A gyáripari lakatosok karácsonyi segélyakciójából 254 szaktárs nyert támogatást. A segélyek 5-től 20 pengőig terjedtek. A kifizetett segélyek összege 3057 pengő volt. Ez a néhány szám is szemléltetően mutatja, hogy még a mai nehéz viszonyok között is mit tud produkálni a munkásszolidaritás. GYŰLÉSEK, ÉRTEKEZLETEK Minden szaktárs tartja kötelességének a gyűléseken és értekezleteken való pontos megjelenést A bronzművesek, rézlakatosok és fémnyomok 1932. évi december hó 18-án tartották meg közgyűlésüket. A megjelent szaktársakat Minterstein Károly szaktárs üdvözölte, egyben jelentést tett a szervezőbizottság elmúlt évi működéséről. A jelentést a szaktársak tudomásul vették. A fölmentvény megadása után Kiss Hugó szaktárs, a Szövetség képviseletében ismertette az általános gazdasági helyzetet. Az új szervezőbizottságba a következő szaktársak választottak: Wintersteim Károly, Mangold Emánuel, Pix Ödön, KódenJános, Weiszenstein Károly, Rasztovszky József és Nikléczy Lajos; póttagok: Schlesinger Mór, Molnár Géza és Gyöngyes Gyula. Stgilv helyett munka! A miniszterelnök kormányrajutásának első napjaiban munkát ígért a munkanélküliség helyébe és most, 3 hónappal az ígéret után meg- vizsgálhatjuk, várjon ez az ígéret miként vált valóra. Közben egy miniszterelnöki óhaj is el ijutott a munkáltatókhoz, amelyben fölszólította a munkáltatókat, hogy a munkanélkiilisé■ get enyhítsék, illetőleg több munkást alkalmazzanak, legalább minden 5-ik után egy 6-ikat. Már annak idején mosolyogtunk ezen a naivitáson, mert enyhén szólva, naivitás kell ahhoz, hogy a kapitalizmust óhajok kifejezésre juttatásával a profit lemondására, vagy csorbítására lehessen bírni. Pedig mily nagy szükség volna igazi, komoly, a munkanélküliséget tényleg enyhítő gazdasági program végrehajtására, mert hétről hétre, sőt napról napra a munkanélküliség növekedéséről és az ezzel járó nyomor fokozódásáról kapunk hírt mindenfelől. Szükséges itt megemlékezni arról, hogy a munkáltatók nemcsak játékot űznek a miniszterelnök fölszólításával, hanem valósággal a profit fokozására használják föl a több munkás alkalmazására vonatkozó miniszterelnöki fölhívást. A napilapok hírt adnak ugyan arról, ami ezzel egyidejűleg történik, ami csúnya kijátszása a munkanélküliség enyhítésére vonatkozó fölhívásnak egyrészt, másrészt pedig visszaélés a munka nélkül levők nyomorúságával szemben. A nagy gaudiumraal megemlített hírek között szerepel, hogy melyik üzem, hány munkással, alkalmazottal szaporította a létszámot, de teljes a hallgatás az irányban, hogy a létszámszaporítással egyidejűleg hány munkást, alkalmazottat bocsátottak el. De még ennél is nagyobb a hallgatás az irányban, hogy az újonnan fölvett munkásokat, alkalmazottakat mennyivel alacsonyabb bérek mellett alkalmazzák, vagyis mennyivel kisebbek a munkabérek, mint az elbocsátottak munkabérei. A sok eset közül szinte kirívó és a nyilvánosság elé kívánkozik a ..Filtex“ Textilgyáriján történt eset, ahol mintegy 50 új munkást alkalmaztak, de ugyanekkor körülbelül ugyanannyi munkást, bocsátottak el. A különbség az, hogy az újonnan fölvett munkások lényegesen alacsonyabb órabérek mellett kaptak munkát, mintamilyeneket az elbocsátott munkásoknak fizettek. Így néz ki a valóságban a munkáltatók munkanélküliséget enyhítő akciója, amely végeredményben nemcsak hogy nem jelent ifjabb tehervállalást a munkáltatókra nézve, hanem az alacsonyabb munkabérekkel alkalmazott munkások révén a profit is megnövekedett. Tapasztaltunk ezenkívül egyéb olyan jelenségeket is, hogy teljesen figyelmenkívül hagy.