Vas- és Fémmunkások Lapja, 1933 (39. évfolyam, 1-13. szám)

1933-01-13 / 1. szám

2. OLDAL­AA VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA­­. 1. SZÁM erősítését. Mindezeken kívül szükségét látja a­ ter­melés tervgazdaság szerinti szocialista szellemű át­szervezésének. c) Hogy a munkanélküliséggel eredményesen le­hessen megküzdeni, sürgősen be kell vezetni a 40 órás munkahetet oly módon, hogy az ne érintse a­ munkásság vásárlóképességét, vagyis a munkások munkabérét ne csökkentse. Azon üzemekben, ame­lyekben a munka folytonossága a termelés előfelté­­tele, így különösen a nehézvasipari üzemekben, megoldásként be kell vezetni a napi négyszeri hat­órás fölváltórendszert, vagyis a négyszer hatórás műszakot. A központi bizottság a legmesszebbmenően és teljes erejével támogatja a Nemzetközi Szakszer­vezeti Szövetség azon követelését­, hogy fentieket a­­Jentben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tegye magáévá és azt tűzze ki a legközelebbi konfe­rencia napirendjére. d) A központi bizottság a világ vas- és fémmun­kásait óva inti attól a szellemi eltévelyedéstől, amely az embereket igába hajtja. Ehelyett a fönn­­forgó nehézségeket a szervezkedéssel és azzal kell áthidalni, hogy a munkásság minden olyan nyilvá­nos testületben és közü­letben helyet követel magá­nak, ahol az általános érdekű ügyek elintézést nyer­nek és igyekezzék jelenlétével az ügyek menetelére és vitelére befolyást gyakorolni. A muldlumülin­mek segélyitése A munkanélküliség esetére szóló biztosítás egyre nagyobb teret nyer fontosságában. Az európai államok kormányai sokat kísérletez­tek ezzel a fontos kérdéssel és minden alka­lommal arra a meggyőződésre jutottak, hogy az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkásokat anyagi támogatásban kell része­síteni. Voltak olyan kormányok is, ame­lyek a segély bevezetésében az állam csődjét látták. Ma azután már ezek is tudják, hogy a segélyezés elől kitérni nem lehet. Legutóbb a német kormány helyezkedett erre az álláspontra, mondván: „A munkanél­küliek segélyezése a tönk szélére viszi az országot.“ Ugyanekkor a kormány azt a rend­szert igyekezett bevezetni, amely a vállalatok­nak juttat pénzbeli prémiumot minden beállí­tott munkás után. A Papen-kormány ennek az intézkedésnek olyan nagy fontosságot tulaj­­­­donított, hogy már számokban is publikálta annak eredményét,­vagyis hogy ennek révén a munkanélküliek száma hat hónap alatt 6OO.OOO-rel fog csökkenni. Az eredmény pedig az, hogy­­19­32. évi december 10-én 0,604.592 várt a nyilvántartott munkanélküliek száma, a­ki már azért is nagy meglepetést jelent, mert no­vember végén csak 5.355.013 munkanélküliről beszélt a statisztika. De ugyanakkor azt is je­lentik a német lapok, hogy a kormány közel két milliárd márkát fordított azoknak a gyá­rosoknak a támogatására, akik új munkásokat állítottak munkáiba. Igen érdekes, hogy a né­m­et gyárakban sohasem volt olyan nagy fluk­tuáció, mint a legutóbbi 6 hónap alatt, amiből kiderül, hogy a munkáltatók azért bocsátottak el olyan sok munkást, hogy az újonnan föl­vettek után megkaphassák a prémiumot. Az új német kormány — habár az sem ne­vezhető valami liberálisnak — azzal kezdte a munkáját, hogy a vállalatoktól megvonta a prémiumot, míg a munkásoknak visszaállította a Papen-kormány által redukált segélyeket, azok eredeti összegére. Ugyanekkor arról is szó van, hogy tél idejére a segélyeket emelni fogják. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, átérezve a segélyezés fontosságát, az idén konferenciára hívja össze az összes államokat, melynek napirendjén a munkanélküliség esetére szóló biztosítás szerepel. Igen érdekesek a Hivatal erre vonatkozó adatai. Ezek az adatok kimu­tatják, hogy éppen azokban az államokban túlhagyok az állami kiadások, amelyekben nincsen munkanélküli-biztosítás. Ezzel a Híva-s tal azt akarja bizonyítani, hogy nem felel meg a­ valóságnak az az állítás, hogy a munkanél­küliek segélyezése okozza az államok háztar­tásában a deficitet. Egy másik kimutatás arról szól, hogy mennyi ez időszerint a munkanélküliség ese­tére biztosítottak száma. Az önkéntes biztosítás szabályai szerint min­den munkás tetszésére van bízva, hogy akarja-e magát munkanélküliség esetére biztosítani, vagy nem. Kerek számban tehát közel 40 mil­lió a munkanélküliség esetére biztosítottak száma. Nálunk ennek ellenére is az a helyzet, hogy egyenesen hazaárulásszámba veszik, ha valaki a munkanélküliek állami segélyezéséről mer beszélni. A kormányzat nálunk is azzal érvel a munkanélküliek segélyezésével szemben, hogy az államot ez a tönk szélére sodorná. De ugyanekkor azt­ is mondják, hogy­ a munkanél­külisegély aljasít. Erre az a válaszunk, hogy­ha a kormánynak van pénze a nagy földbirto­kosok bólétán keresztül való segélyezésére, úgy kell hogy jusson a szegény munkanélkü­lieknek a támogatására is. Ugyanakkor, ha n­em aljasítanak azok a nagy munt­a­nélküli jövedelmek, amelyeket a kapitalisták vágnak zsebre, egyenesen izgatás ilyen kijelentést megkockáztatni a nyomorgó munkanélküliek­kel szemben. A fák azonban nem nőhetnek az égig és így ezt a kérdést nálunk is meg kell oldani. Hogy mikor, az legjobban attól függ, hogy a mun­kásság meddig hajlandó még tűrni a mai álla­potot. Az a munkás tehát, aki azt akarja, hogy a szociálpolitika ebben a vonatkozásban ná­lunk is diadalmaskodjon, annak oda kell álla­nia a munkások érdekében küzdők nagy tábo­rához. A munkásságnak eddig sem adták a szociálpolitikai előnyöket megmozdulás és eré­lyes föllépés nélkül. Ennek most is így kell megtörténnie. A legkiadósabb agitáció tehát a munkanélküliek segélyezése mellett az, ha minden vas- és fémmunkás megteszi a köteles­­ségét a szakszervezet­ iránt, de ugyanekkor arra is törekszik, hogy a szervezetlenek ti, 71­1 sorainkba lépve, közös erővel, vigyük diadalra a munkásságnak ezt a nagyfontosságú köve­telését....... ......... ... .............................. Önkéntes biztosítás alá esik: Belgiumban---------- 718 000 Dániában —---------- 296.000 Finnországban------------------ ? Franciaországban-- 200.000 Norvégiában — —------------------ 45.000 Hollandiában —----------------- 462 000 Svájc (11 kanton) —-------— 166.000 Spanyolországban-------------- ? Csehszlovákiában -------—- 1,250.000 Összesen —,— 3,137.000 Kötelező biztosítás alá esik: Kötelező biztosítás alatt azt kell érteni, hogy a törvény kötelezően mondja ki mindenkire a biztosítást. Németországban-------------- 15,240.00­­ Ausztriában-------------------- 1,300.000 Bulgáriában ----------------------- 287.000 Angliában------------------------- 12,770 000 Írországban------- ------------- 284.000 Olaszországban------------------ 4,500.000 Lengyelországban------------------1,124.000 Svájc (12 kanton) - - 215.000 Összesen------ 35.720.000 Baleset ellen védekezz! MOZGALOM________ Néhány szó a csepeli Weiss Manfréd­­gyárban dolgozó esztergályos és gép­­munkás szaktársakhoz! A munkáltatók hosszú idő óta a legemberte­lenebb bérdiktatúrát gyakor­olják. Ez a körül­mény állandó kötelességévé tette a különböző üzemekben dolgozó szaktársakna­k, hogy har­cot folytassanak a helyzetet rosszabbító törek­vésekkel szemben. Nem egy üzemben van mó­dunk tapasztalni, hogy állandóan törekszenek a munkabérek csökkentésére, az akkordárak leszorítására, a biztonsági idő megvonására, a reklamálás jogának megsemmisítésére. Bátran mondhatjuk, hogy nagy általánosságban sike­rült az így kibontakozott törekvésekkel szem­ben a­­ szaktársak erejét szembeállítani,­ ami­nek­­ eredményeként a korábban szerzett jogok birtokában maradtak. Ezzel szemben szomo­rúan, tapasztaljuk, hogy a csepeli Weiss Man­fréd- gyárban a legembertelenebb módon­ hajtja végre a gyárigazgatóság­ azokat az intézke­déseket, amelyek a szaktársak viszonyait rossza­bbítják, így legutóbb a tra­k­torosztály­ban az akkordárak csökkentése azt eredmé­nyezte, hogy az alacsonyan megállapított óra­béreket sem tudják a szaktársak mgkeresni. A reklamálás lehetősége nem áll fönn, bizton­sági idő egyáltalán nincs. Az újonnan fölvett régi munkások lényegesen alacsonyabb munka­bérekkel kerülnek vissza az ütembe. Az ap­­ró-tárosztályban 16 órára 3,50 pengős kereset nem ritka eset, az akkord reklamációnál pedig megtörtént, hogy 15 pengőre kiírt akkordár reklamálás, esetén 10 pengőre lett leredukálva. Által­ában a bánásmód Maga­sházy műhely­­főnök úr stílusának megfelelően a legember­­telenebb és a legdurvább. A gyár többi osz­tályában hasonlóan nap-nap után rosszabbod­nak az állapotok. Ennek dacára a szaktársak részéről a kesergésen és a kétségbeesésen kívül semmi sem történik. Egyesek próbálnak ugyan különböző módon hízelgéssel, denun­­ciálássa­l a maguk számára előnyöket kivere­kedni, ennek nyomán azonban még vakmerőb­bek és még szemtelenebbek lesznek az egyes művezetők. A helyzet ilyen állása közepette komoly szóval fordulunk a csepeli esztergá­lyos és gépmun­kás szaktársakhoz, figyelmez­tetve őket, hogy csak a szervezet erejével­­ tud­ják az érdekeiket megvédeni. Minden más esz­köz meddőinek fog bizonyulni, és ha erre az útra nem térnek, a helyzetük további rosszab­bodása várható, amivel nemcsak ön­m­aguknak, hanem a szakmában dolgozó összes munká­soknak okoznak súlyos kárt. Félre tehát a nemtörődömséggel, a szervezet erejét, szegez­zék szem­be a munkáltatók brutális törek­vésével ! A vas és ércöntöde,i munkások 1933 január hó. 29 tód, vasárnap délelőtt 9 órakor a szövet­ségi ház 1. óra. 11­ szám­i termében taggyűlést tartanak. Az öntők szervezőbizottsága kéri a szaktársak teljes számú megjelenését. Gépkocsivezetők és szerelők figyelmébe! A gépkocsivezetők és szerelők 1933. évi február hó 12-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a szokott helyen közgyűlést tartanak, amely alkalom­mal a szervezőbizottság beszámol évi működé­séről, egyben pedig új szervezőbizottságot vá­laszt, amely hivatva lesz ezekben a súlyos és nehéz időkben a szakma ügyeit vezetni. Föl­kérjük a szaktársakat, h­ogy­ a közgyűlésen feltétlenül és pontosan jelenjenek meg. Tag­sági könyv elhozandó! A vas- és ércötök szervezőbizottsága felszó­lítja a munkanélküli tagjait, hogy a szakma titkáránál a nyilvántartás rendezése végett jelentkezzenek. A gyáripari lakatosok karácsonyi segélyak­ciójából 254 szaktárs nyert támogatást. A segé­lyek 5-től 20 pengőig terjedtek. A kifizetett se­gélyek összege 3057 pengő volt. Ez a néhány szám is szemléltetően mutatja, hogy még a mai nehéz viszonyok között is mit tud produ­kálni a munkásszolidaritás. GYŰLÉSEK, ÉRTEKEZLETEK Minden szaktárs tartja kötelességének a gyűlé­seken és értekezleteken való pontos megjelenést A bronzművesek, rézlakatosok és fémnyo­mok 1932. évi december hó 18-án tartották meg közgyűlésüket. A megjelen­t szaktársaka­t M­in­­terstein Károly szaktárs üdvözölte, egyben jelentést tett a szervezőbizottság elmúlt évi működéséről. A jelentést a szaktársak tudo­másul vették. A fölmentvény megadása után Kiss Hugó szaktárs, a Szövetség képviseleté­ben ismertette az általános gazdasági hely­zetet. Az új szervezőbizottságba a következő szak­társak választottak: Wintersteim Károly, Man­gold Emánuel, Pix Ödön, Kóden­­János, Wei­­szen­stein Károly, Rasztovszky József és Ni­k­­léczy Lajos; póttagok: Schlesinger Mór, Mol­nár Géza és Gyöngyes Gyula. Stgilv helyett munka! A miniszterelnök kormányrajutásának első napjaiban munkát ígért a munkanélküliség he­lyébe és most, 3 hónappal az ígéret után meg-­­ vizsgálhatjuk, várjon ez az ígéret miként vált­­ valóra. Közben egy miniszterelnöki óhaj is el i­­­jutott a munkáltatókhoz, amelyben fölszólí­­­­totta a munkáltatókat, hogy a munkanélkiilisé­­■ get enyhítsék, illetőleg több munkást alkalmaz­­­­zanak, legalább minden 5-ik után egy 6-ikat. Már­­ annak idején mosolyogtunk ezen a naivitáson,­­ mert enyhén szólva, naivitás kell ahhoz, hogy a kapitalizmust óhajok kifejezésre juttatásával a profit lemondására, vagy csorbítására lehes­sen bírni. Pedig mily nagy szükség volna igazi, komoly, a munkanélküliséget tényleg enyhítő gazdasági program végrehajtására, mert hétről hétre, sőt napról napra a munka­­nélküliség növekedéséről és az ezzel járó nyo­mor fokozódásáról kapunk hírt mindenfelől. Szükséges itt megemlékezni arról, hogy a­ munkáltatók nemcsak játékot űznek a minisz­terelnök fölszólításával, hanem valósággal a profit fokozására használják föl a több munkás alkalmazására vonatkozó miniszterelnöki föl­hívást. A napilapok hírt adnak ugyan arról, ami ezzel egyidejűleg történik, ami csúnya ki­játszása a munkanélküliség enyhítésére vonat­kozó fölhívásnak egyrészt, másrészt pedig visszaélés a munka nélkül levők nyomorúságá­val szemben. A nagy gaudiumraal megemlített hírek kö­zött szerepel, hogy melyik üzem, hány munkás­sal, alkalmazottal szaporította a létszámot, de teljes a hallgatás az irányban, hogy a létszám­szaporítással egyidejűleg hány munkást, alkal­mazottat bocsátottak el. De még ennél is na­gyobb a hallgatás az irányban, hogy az újon­nan fölvett munkásokat, alkalmazottakat mennyivel alacsonyabb bérek mellett alkal­mazzák, vagyis mennyivel kisebbek a munka­bérek, mint az elbocsátottak munkabérei. A sok eset közül szinte kirívó és a­ nyilvá­nosság elé kívánkozik a ..Filtex“ Textilgyár­iján történt eset, ahol mintegy 50 új munkást alkalmaztak, de ugyanekkor körülbelül ugyan­annyi munkást, bocsátottak el. A különbség az, hogy az újonnan fölvett munkások lényegesen alacsonyabb órabérek mellett kaptak munkát, mint­­amilyeneket az elbocsátott munkásoknak fizettek. Így néz ki a valóságban a munkálta­tók munkanélküliséget enyhítő akciója, amely végeredményben nemcsak hogy nem jelent ifjabb tehervállalást a munkáltatókra nézve, hanem az alacsonyabb munkabérekkel alkal­mazott munkások révén a profit is megnöveke­dett. Tapasztaltunk ezenkívül egyéb olyan jelen­ségeket is, hogy teljesen figyelmen­­kívül hagy.

Next