Vas- és Fémmunkások Lapja, 1934 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-12 / 1. szám
2. OLDAL* VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA ^ 1. SZÁM tett nőmunkások tudomására, hogy a Szövetség országos közgyűlése a nőmunkások részére egy V. járulékosztályt rendszeresített. Ebben az osztályban a heti járulék 30 fillér, a temetkezési alap járuléka pedig heti 14 fillér. Beiratkozáskor könyvdíját fizetni nem kelti. A Szövetségünk segédavatóünnepélye A szakszervezeti mozgalom küzdelmes múltjának és biztató jövőjének szimbólumát jelentő segédavató-ünnepség az elmúlt vasárnap ment végbe Szövetségünk székházában. A székház nagytermét ez alkalommal piros zászlók és drapériák díszítették. A pódium előtt az óbudai szakszervezeti ifjúság kékinges, pirosnyakkendős csapata állt sorfalat és megható látvány volt, amikor a 110 pirosszekfűs vasasifjú bevonult a terembe, a jelenlévők szeretetteljes tapsai között. Az avatásra kerülő ifjak mögött az ifjúmunkások foglaltak helyet, míg a két csoportot teljesen körülfogták a vezetőség tagjai, a bizalmiak, a szakszervezetek küldöttei és a felnőtt munkások. Az így elhelyezkedett szaktársak mintegy szimbolizálták, hogy a munkásmozgalom hajtóereje az egymásután következő nemzedékek munkájában van. A Munkás Rádió Club hangerősítő készülékén leadott munkásinduló és a Vasasifjak dalárdájának lelkesítő dala után bensőséges és családias jellegű ünnepélyt Szövetségünk nevében Karácsony Sándor szaktárs nyitotta meg, aki bensőséges szavakkal üdvözölte a fiatalokat és rámutatott arra, hogy a szakszervezet mindenkor kötelességének tekintette, hogy a szakma fiataljait elősegítse az élet és a mozgalom felé vivő úton. Végigvezette az ifjakat a vasmunkásmozgalom fejlődésén és a példák tömegével igazolta, hogy csak a szervezethez való hűség és az összességért való áldozni tudás lehet az alapja a nagy vasascsalád boldogulásának. Utána Kabók Lajos országgyűlési képviselő értékes beszédben visszapillantást vetett az elnyomottak évezredes küzdelmére, a munkásosztály helyzetének kialakulására és rámutatott a munkásszolidaritás alkotó erejére. Ismertette a Szövetség célját, küzdelmeit és lelkes szavakkal tanulásra és a munkásosztályhoz való hűségre buzdította az ifjakat. Rámutatott arra, hogy az út, amelyen a fiatal munkásoknak haladniuk kell, ugyanaz, mint amelyet már az ifjúmunkáscsoportokban, a munkásmozgalom előkészítő iskolájában is megmutattunk: a szervezkedés, az összetartás, a szakoktatás útja. A régi munkásnemzedék életét, nyugalmát, megélhetését kockáztatva, lerakta a munkásmozgalom alapját, kiépítette a szervezeteket és a pártot, a fiatalok kötelessége, hogy méltóak legyenek a régiekhez és továbbvigyék a munkásosztály küzdelmét. A segédavatás magasztos ünnepe legyen tehát fogadalom és elhatározás, hogy erre az útra a mozgalom jövendő zászlóhordozói a múltak dicső hagyományainak szellemében fognak rálépni. Majd a Szakszervezeti Tanács részéről Szakosíts Antal elvtárs lépett a fiatalok elé és mondotta el mély hatást keltő avatóbeszédét. Valamikor, ha ott sötét lett is az ifjúság előtt az örökös bármunkássors fekete árnyéka — mondotta —, mégis felcsillámlott előtte az önálló élet és a biztos munka lehetősége. Ma nemcsak a biztos jövő megalapozásának lehetősége hiányzik, de a jelen pillanatnyi követelményei sincsenek meg. Megrázó szavakkal ismertette a válság korbácsütései alatt szenvedő ifjúság helyzetét, amely csak súlyosodni fog a most elkövetkező időben, ha az ifjúság nem érti meg önmagát és nem ismeri fel saját osztályának helyzetét, és nem lesz odaadó, képzett és hűséges harcosa a szakszervezeteknek és a szociáldemokráciának. Óva intette őket a jobbról és balról felröppenő jelszavaktól, amelyeknek hangoztatói az ifjúság erejével akarják fenntartani a nyomort és előidézni a széthúzást. Ezért kell a fiatal vasasgenerációnak is vállalni és végrehajtani az összesség kollektív érdekeit előrevivő kötelességeket, friss erővel továbbvinni az apáik küzdelmét, hogy a kapitalizmus aranyfrontjával szemben megteremtődjék a proletárság fegyelmezett és egységes vasfrontja. A nagy lelkesedéssel fogadott beszédek után Pajor Oszkár elvtárs tomboló siker mellett Ady-, Kassák- és Szakasits-verseket adott elő. Majd a dalárda éneke után kiosztották a felavatottak között a Szövetség piros szalaggal és a falapácsos ember jelvényével díszített ajándékcsomagot, amelyekben a szakszervezeti mozgalom és a szocializmus célkitűzéseit ismertető füzetek, a Népszava, Munkásifjúság, Szakszervezeti Értesítő, Nőmunkás, Szocializmus és a mi szaklapunk egy-egy példája volt. Ezután kitöltötték a Szövetség belépési nyilatkozatát és az óbudai szakszervezeti ifjúság sorfala között, a meghajtott zászló alatt Karácsony, Kabók és Szakosíts Antal elvtársak szívélyes szavakban búcsúztak el az ifjaktól, akik e naptól kezdve mint a munkásmozgalom legfiatalabb korosztálya erősítik a szocializmus frontját és Szövetségünket. A szociáldemokrata BESZKÁRT-munkások fényes győzelme Amidőn a keresztény szociálisok a már ismert terror és a középkori választási rendszer alapján többségbe jutottak a városházán, legelső dolguknak azt tartották, hogy az ő „aklukba“ — így mondták annak idején — tereljék a közüzemi munkásokat, így a BESZKÁRT munkásait is. Eleinte ment is a dolog, mert hiszen fegyelmi és más fenyítőeszközök kilátásba helyezésével teljesen elnémították a közüzemi munkások akaratának megnyilvánulását. Ebben az időben történt, hogy a BESZKÁRT-nál bevezették a hivatalból való keresztény-szociális járulékok levonását, tekintet nélkül arra, hogy a munkások akarják-e fizetni ezt a járulékot, vagy nem. Ennek következményeként kürtölték világgá keresztényszociálisok részéről, hogy a szociáldemokráciának a BESZKÁRT-nál befellegzett és hogy minden közüzemi munkás a keresztényszociálisok táborához tartozik. Mi már akkor is kétségbe vontuk ezt az állítást, mert ismerve a BESZKÁRT-munkásokat, tudtuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Ennek egyik bizonyítékaként követeltük, hogy szüntessék meg a hivatalból való járuléklevonást, amit azonban a BESZKÁRT igazgatósága minden indokolás nélkül megtagadott. Szabó Jóskáék tehát ismét felülhettek a magas lóra, együtl tovább is a saját erejükkel hencegve álitatták, hogy a BESZKÁRT- munkások hozzájuk tartoznak. Ez idő óta már több esetben megtörtént, hogy egyes erőpróbáknál keresztényszociálisok csúfos vereséget szenvedtek. És szinte jellemző rájuk, hogy ennek ellenére továbbra is kitartottak hazug állításaik mellett. A BESZKÁRT fegyelmi bíróságát az elmúlt év december 11-én és 12-én választották meg. Szabó Jóskáék már előre beharangozták, hogy majd ők megmutatják a szoc.dem.-nak, hogy még hírmondójuk sem fog maradni a fegyelmi bíróságban. Mi, akik ismerjük a BESZKÁRT-munkások szervezettségének erőviszonyát, tisztában voltunk azzal, hogy a fenti köpködés nem más, mint a félő ember végső kétségbeesésének egyik kifejezője. Most azután, hogy túl vagyunk a választásokon, büszkén állapíthatjuk meg, hogy a választásokotn az egész vonalon a szociáldemokrata BESZKÁRT-munkások győztek. A választások eredményeként a BESZKÁRT műszaki munkásai, a főműhelyek, a kocsiszínek és a pályaudvarok részéről Kimár József esztergályos és Rajz Dezső lakatos szaktársak lettek mint rendes tagok a fegyelmi bíróságba beválasztva, póttagok pedig Varga Sándor és Tömösközy Gyula lakatos szaktársak lettek, míg az áram fejlesztőtelepek részéről rendes tagokká Fényes Ferenc kovács és Bak Bálint fűtő szaktársak választottak, póttagok pedig Házi György és Geiszt Gottfried lakatos szaktársak lettek. A szavazás eredménye főműhelyenként és pályaudvaronként a következő: A szavazás eredményeként a főműhelyekben és kocsiszínekben a szociáldeemokraták összesen 747, a keresztényszociálisok 318 szavazatot kaptak, míg az áramfejlesztő telepeken a szociáldemokraták 55, a keresztényszociálisék pedig egyetlenegy szavazatot sem kaptak. A szavazás eredményeként a szociáldemokrata szervezett munkások jelöltjei kerültek be a fegyelmi bíróságokba, míg a keresztényszociálisok mindenütt kibuktak. A szociáldemokrata forgalmi elvtársak ugyanilyen csattanós választ adtak Szabó Jóskáéknak, amennyiben a kalauzok és kocsivezetők részéről a szociáldemokraták 2502, míg a keresztényszociálisok 1630 szavazatot kaptak és itt is úgy, mint még sok más kategóriánál, a szociáldemokraták jelöltjei kerültek a fegyelmi bíróságokba. A magunk részéről e helyen is tolmácsoljuk Szövetségünk összes tagjainak elismerését a BESZKÁRT-munkások iránt. Ezzel a választással a BESZKART-nál alkalmazott szaktársak el nem vitatható tanújelét adták szociáldemokrata meggyőződésüknek és hovatartozandóságuknak. Ha pedig Szabó Jóskáék ezután is hangoztatják azt az álláspontjukat, hogy a BESZKART munkásainak többsége hozzájuk tartozik, úgy ezt szaktársaink vegyék úgy, mint ahogyan komolytalan handabandázóit venni szokás. Szociál- kereszténydemokrata szoc. Hungária p.-u.-------------------51 r.a Kőbányai kocsiszín---------225 Ferencvárosi p.-u.--------------843 BVR-vasút------------------285 Baross p.-u.------------------56 11 Kispesti p.-u.--------------555 Damjanich p.-u.----------335 Óbudai kocsiszín----------12 i) Szép Ilona-------------------------35 i) Újpesti p.-u. ------------------------19 13 Zugló------------------------------------534 Kelenföldi főműhely---------146 157 Aréna főműhely--------------128 60 Az áramfejlesztő telepeken 55— Lehet-e eredményesen küzdeni a munkanélküliség elleni Amióta a londoni világgazdasági konferencia eredmény nélkül szétoszlott — azt is mondhatnánk, hogy megbukott —, Európa néhány államának kormánya kísérletet tett arra, vagy legalább azt hirdette, hogy megkísérli, miképpen lenne lehetséges a rettenetes gazdasági válságnak egyik velejáróját, a katasztrofális munkanélküliséget megszüntetni, vagy legalább is nagy mértékben csökkenteni- Ezek a kísérletek eddig nem jártak eredménnyel, sőt akadt olyan kormány is, amely megelégszik látszateredményekkel. Mindenképpen manővríroz és tudatosan valótlan adatokat tár a világ elé, amelyet számadataival meg akar téveszteni. Ilyen látszateredményeket harsonáznak a nagyvilágba a fasiszta kormányok. De hasztalanul állítják, hogy sikerült nekik a munkanélküliek számát jelentékenyen leszállítani. Aki nemcsak néz, hanem lát is, az az eléje tárt számadatokat rögtön megállapíthatja, hogy megtévesztésre irányuló adatokkal állt szemben. Különösen a Németország részéről ismertetett számok valótlanok. Németországban számos fiatalembert úgynevezett „önkéntes“ munkaszolgálatra kényszerítettek. Ezek a fiatalemberek rossz kosztot, rossz lakást és egy csekély zsebpénzt kapnak. Mégis úgy szerepelnek, mint akik munkában állnak, vagyis nem munkanélküliek. Számos zsidót meg kommunistát vallása vagy politikai meggyőződése miatt kidobtak az állásából, munkahelyéről. Ezek nem kapnak segélyt, tehát nem számítják őket a munkanélküliek közé. Helyükbe a nemzeti szocialista kormányzat híveit tették, olyanokat, akik munkanélküliek voltak. Tehát ezen a módon szintén csökkent a munkanélküliek száma. Azonkívül a munkanélküliek egész seregétől megvonták a segélyt. Mivel ezeket nem tartják nyilván mint munkanélkülieket, ezeket sem számítják munkanélkülieknek. Csakis azoknak a létszámát adják meg, akik munkanélkülisegélyt kapnak és elhallgatják, hogy ezeken kívül milyen rengeteg az ugyancsak munkanélküliek tábora. Amíg Európa legtöbb államában csak üres szóbeszéd maradt az a kísérlet, amelynek célja a munkanélküliség ellen való küzdelem lett volna, akadt egy komoly, dícséretreméltó kivétel is. A gazdasági válság Európa északi államait sem kímélte meg, így például Svédországban 1930-ban és 1931-ben a munkanélküliek száma , ijesztő módon emelkedett. A munkavállalóknak 16,8 százaléka volt már munkanélküli. A kis- és középbirtokosok is nyomorba jutottak. És mit csinált a svéd nép a válságnak ebben a szörnyű idejében? Nem várt a fasizmus csodadoktorainak mentő munkájára. Éppen ellenkezőleg: szociáldemokrata kormányt választott. De ennek a kormánynak akkor még nem volt a parlamentben többsége. Mindamellett azzal kezdte meg a munkáját, hogy nagyarányú munkaalkalomszerző programot dolgozott ki és arra a merész feladatra vállalkozott, hogy a munkanélküliséget Svédországban nemcsak csökkenti, hanem teljesen megszünteti. Ennek a programnak a parlamentben való elfogadtatása céljából a svéd szociáldemokrata párt a svéd parasztpárttal létesített megegyezést. Munkások és parasztok vállvetve dolgoztak az ország gazdasági ügyeinek rendbehozatalán. És a parasztok, a mezőgazdasági munkások, a kis- és középbirtokosok egyaránt elsősorban látták hasznát annak, hogy szociáldemokrata kormány vette kezébe a kormánygyeplőt. A tej, vaj, tojás, hús ára, meg a kis- és középbirtokosok egyéb terményeinek az ára, amely rendkívül alacsony volt, hamarosan emelkedett. Ennek az lett a következménye, amit a polgári agrárpolitikusok évekig tartó kuruzslással nem voltak képesek elérni, hogy t. i. a mezőgazdaság annyit jövedelmezett, hogy a jövedelemből meg lehetett élni. A mezőgazdaságból élők pedig belátták, hogy a népességnek másik részét, a munkásokat is olyan helyzetbe kell hozni, hogy a munkások megvehessék a mezőgazdasági terményeket. Tehát beleegyeztek abba, hogy a kormány megvalósítsa az úgynevezett válságprogramot, amely fél évvel a szociáldemokrata kormány uralomra jutása után lépett életbe. Ezt megelőzően egy bizottság vizsgálat tárgyává tette az összes közhasznú munkalehetőségeket és ezek közül azokat, amelyeket legalkalmasabbaknak vélt, előkészítette annyira, hogy azokhoz azonnal hozzá lehessen fogni. Az állam, a városok (községek), társadalmi testületek, de a magángazdálkodás is ki kellett hogy vegye a részét a munkaalkalomszerzésből. A program legnagyobb része út-, híd-, vasútépítést és azonkívül közhasznú lakásépítést foglal magában. A kormány 155 millió svéd koronával járult ezeknek a munkáknak a finanszírozásához. A többi testület (községek, társadalmi testületek) és a magánosok 132 milliót fordítottak erre a célra. Ezt a rengeteg nagy összeget rövidlejáratú kölcsönök igénybevételével teremtették elő. A kölcsönöket négy év alatt törlesztik az örökösödési adók jövedelméből. Az örökösödési adót emelték.