Vas- és Fémmunkások Lapja, 1935 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-11 / 1. szám

2 VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA szemügyre, rögtön szembetűnik, hogy a korábbi időkkel szemben nagy a változás. Ha csak a mai összejövetelt, annak lényegét és jelentőségét vizs­gáljuk, akkor is kitűnik, hogy nagy változáson men­tünk keresztül. Bizonyára ülnek vendégeink között olyan harcosok, akik tudják, hogy még nem is olyan régen a segédavató-ünnepélyek miként zajlottak le. Ennek gerince a szűk, füstös kocsmákban az alkohol nagyméretű fogyasztása volt, s a legnagyobb dicső­ség azé volt, aki legtöbbet tudott inni. A maavar szervezett munkásság örök büszkesége, hoav a rendkívül súlyos viszonyok mellett nemcsak szellemében, hanem tartalmában is meg tudta ezt az állapotot változtatni. A magyar vasmunkásság a történelem legsúlyo­sabb idejében olyan hatalmas intézményt teremtett szaktársaink számára, amelyet méltán, lehet a vas­ipari munkásság büszke várának nevezni, ahol szaktársaink a szellemi és testi kultúra minden ágát űzhetik. Ezzel a ténnyel olyan eszközt adtak az új generáció kezébe, amellyel lényegesebben könnyeb­ben tudják a további küzdelmet folytatni. A nagy­szerű intézményünk mellett, az erkölcsi szolidaritás hatalmas fegyvere mellett megteremtette Szövetsé­günk az anyagi szolidaritás hatalmas eszközét is. Ez biztosítja munkanélküliség esetén a tagok segélye­zését. harc esetén a támogatást, haláleset alkalmá­val a segélyezésnek olyan módját és mértékét, ame­lyet az egész világon találni nem lehet. Szaktársak! Mindezek együttvéve, nem szolgálják kizárólag csak Szövetségünk tagjainak érdekét, ha­nem hatalmas szolgálatot jelentenek az egész_ nemzet gazdasági és kulturális életére. Mert gazdasági vál­ság idején, amikor a munkás anyagilag elpusztul és nyomában legtöbb esetben az erkölcsi pusztulás is jár, ettől az erkölcsi pusztulástól védi meg Szö­vetségünk tagjait. Szaktársak! Mindezek után arra szolitlak fel benneteket, gyertek közénk, a nagy küzdelemmel teremtett eszközök birtokában legyetek harcos tag­jai Szövetségünknek, hogy minél hamarább el tud­junk jutni célunkhoz: a szocializmushoz! Abban n. reményben, hogy holnap Szövetségünk tagjai sorá­ban találkozunk a küzdőtéren, mégegyszer szeretet­tel üdvözlök mindenkit és az avató-ünnepélyt azzal fejezem be: éljen a Vasmunkások Szövetsége! Vasas, ne hagyd magad! Szakosíts Antal elvtárs lépett ezután a fiata­lok elé és a Szakszervezeti Tanács nevében mondott nagy figyelemmel hallgatott és szé­pén fölépített avatóbeszédet: A ma ifjúmunkásai, azok is, akik még a munka­padok mellett készülődnek a munkáséletre, de önök is, akik már lezárták a tanoneélet szakaszát, borús szemmel kémlelik a jövendőt, mert tudják, hogy a munkájuk csak addig tart, amíg le nem telik a ta- noncidő és a gyárak, műhelyek kapujánál ott dübö­rögnek a munkanélküliek tartalékseregeinek nagy tömegei. Éppen ezért a mai napon, amikor életük új fordulóponthoz ért, amikor a tanonc eltűnt, hogy helyét elfoglalja a segéd, kell, hogy szembenézzenek áz r,léjük meredő új problémákkal, szembehéíézenek. az önökre váró jelennel és jövendővel, megismerjék ap új élet nehézségeit, de rátaláljanak arra az útra is, amely a‘ munkásélet mégjáPiiásá és széppététélc felé vezet. A munka tartja fenn a világot, és képezi a társa­dalmi életnek alapját. Munka nélkül nincs kultúra, és nincsen élet! Amikor tehát az önálló munkás út­jára lépnek, büszkén vállalják a „munkás“ elneve­zést, mert az erőt, szépséget és nagyságot jelentő munka elválaszthatatlan a munkástól — és ez az egyet­len szó mindennél ékesebben fejozi ki, hogy valóban hasznos és értékes tagjai a társadalomnak. Vájjon van-e a munkásoknak részük abban a jó­létben, kultúrában, boldogságban és szabadságban, amely munkájuk fejében őket megilleti! Csak néz­zenek jól körül és megtalálják erre a választ. I/átni és érezni fogják a munkásélet, szörnyű bizonytalan­ságát. amely megnyilvánul a munkanélküliségben, a termelés mostani szörnyű válságában, amikor még az a kevés kenyér is hiányzik, amely a nehéz, a fá­radságos munkából előkerül. Az önök sorsa is ugyanez lesz, önökre is az örökös bérmunkássors egyhangúsága és az eszel járó komor és fénynélküli élet vár. Amikor tehát a mindennapi munka és a tanone­élet szenvedései a munkástársadalom tagjaivá avat­ják önöket, kell, hogy tisztán lássák és megismer­jék az igazságot, mert csak ez az egyedüli módja, hogy rátaláljanak a jobb és napsugarasabb élet felé vivő útra. Ez az út pedig a munkások szervezkedése és össze­tartása! Később majd a gyárakban is megismerik, hogy ez a valóság, hogy a munkaidő rövidebb, a bér több, a bánásmód emberségesebb, a munkás beleszólása a társadalmi életbe nagyobb és hogy a munkásközös­ség érdekeit saját otthonokkal rondelkező szakszer­vezetek, kultúregyesületek, külön munkáspárt és napilap: a Népszava, országgyűlési és városi kép­viselők nagy tömege segítik előre, mind-mind, annak a szívós és áldozatkész küzdelemnek köszönhető, amelyet a szervezett munkások folytatnak az egész munkásosztályért és amelynek alapjait az előttünk járó munkásnemzedék önfeláldozó harcai rakták le. Fiatal Elvtársaim! Napjainkban a vasmunkásszer­vezet történetének legnehezebb szakaszához érkez­tünk el, ami többszörös kötelességgé teszi, hogy a fiatal vasasgeneráció vállalja és végrehajtsa az összes­ség kollektiv érdekeit előrevivő kötelességeket. Amiképpen a kapitalisták üzemeikben többterme­lésre törekszenek, nekünk is töhbtermelésre, több, jobb, meggyőződött szervezett munkásra és szocialis­tára van szükségünk. Mi, akik az ifjúságot önma­gához és a munkástársadalom zászlójához hívjuk, a felszabadulás vágyától és az ifjúság szeretőiétől eltelten, azt mondjuk:Ve higgyenek se a jobbról, se a balról szállongó demagóg jelszavaknak: mindig csak előre nézzenek! Azt akarjuk, hogy akármilyen szenvedés vár 1« az ifjúságra az élet gyötrelmei között éa a nyomo­rúság örvényeiben is, tudja és érezte, hogy helye a szervezett munkásság táborában van, mert mint szervezett és egységes tömeg, tudja csak a szenve­dés korszakát megrövidíteni- Tudja és érezze, hogy az ifjúságtól, az ifjúság erejétől, lelkesedésétől és akaratától függ, hogy megváltozzék, megszűnjön a nyomorúság és a dicső és küzdelmes múltra tekintő munkásmozgalom eljusson kitűzött céljaihoz: a mun­kásosztály gazdasági, politikai és kulturális felsza­badításához. Fiatal Elvtársaim! Nem frázis és nem túlzás: soha a munkásosztály nehezebb helyzetben nem volt, mint amilyen nehéz idők várnak ma és holnap önökre, a munkásosztály legfiatalabb korosztályára. A szocia­Minden osztály tudatos és szervezett munkás tartsa kötelességének a Népszavára előfizetni lizmus csődjét, a munkásmozgalom bukását hirdetik a régi világ kürtösei, akiknek szolgalelke nem ér fel az Eszme magasságáig és nem ismerik a történeti igazságot: az Eszme halhatatlan! A hitet, a szocializmusban való hitet hirdetjük, mert tudjuk, hogy az előttünk végbemenő események, amelyeknek szenvedő részesei is vagyunk, csupán egyik szakasza a munka szabadságharcának és a modern proletariátus mozgalmának lebírliatatlan orejo éppen abban van, hogy a szocializmus front­jának alakulását történelmi mértékkel méri. Fiatal Elvtársaim! Gondoltak-e önök már arra: milyen szörnyű ellentmondás van abban, hogy ami­kor egyre tökéletesítik a gépeket, fokozott tempót diktálnak a munkában, fokozzák a termelést és ez­zel minden előfeltétel megvan, hogy az embermilliók hozzájussanak az élet szükséges feltételeihez — ugyanakkor ágyra kevesebb munkáskéz dolgozhat, szűkül a fogyasztás és növekszik a nyomor. A mai termelési rend, a kapitalizmus eme szörnyű ellentmondása idézte elő a. világválságot, amelyből az egyetlen kiút: a szocializmus megvalósításával a termelés újjáépítése, a világ gazdasági, berendezke­désének a tömegek érdekeivel közös összhang meg­teremtése. Az ifjúságnak, amely nemzedékek soraiban most következik, látnia és tudnia kell, hogy ez a kapita­lizmus, amely száz év óta uralkodik az emberiség fölött, nem tudja, megoldani a termelés és a fogyasz­tás kérdéseit, nem tudja helyreállítani a világ gaz­dasági mechanizmusát. Ez a helyzet ma a béke és megváltás ünnepének küszöbén. Mi is akarjuk a megváltást. Azt a meg­váltást, amely valóra váltja, az emberszeretet nagy eszméjét, ledönt minden korlátot ember és ember között és megszünteti a nyomor, a bűn és a tudat­lanság világát. Várjuk azt a megváltást, amelyen az év minden napján az új társadalom és új élet­forma boldogító szépségeivel demonstrálja az örök békét, az örök szerefelet és az örök megváltást. A Szakszervezeti Tanács és a Szociáldemokrata Párt nevében hiszem, hogy az ifjúság, amely ma itt összegyűlt, ismerni fogja a szakszervezettel, a párt­tal és a munkásság sajtójával szemben a kötelességét, és a szocialista öntudat, a komoly tanulás és a meg­ingathatatlan meggyőződés erejével méltó lesz a mozgalom régi harcaihoz és a jövő küzdelmeiben a szervezett munkásságot jellemző hittel fog részt- venni. A lelkes figyelemmel hallgatott beszédek után a zászlók meghajtása és a karok fellen­dülése közben Kábák Lajos, Karácsony Sándor szaktársak és Szakosíts Antal elvtárs elvégez­ték úz avatás fölemelő aktusát. Utána Pajor Oszkár és Hegyi Rózsi elvtársak megrázó erő­vel Ady-, Petőfi- és Szakos it s-v érsekét adtak I clő. A dalárda éneke után a lelkes fiatalok kö­zött kiosztották a piros szalaggal és a kalapá- ■ esős ember jelvényével díszített, a szakszerve- I 2eti és a szocialista irodalom müveit tartal- 1 niazó ajándékcsomagokat, majd a segédava- B tónk lelkes hangulatban ért véget. A kapitalizmus arculata Az angol független munkáspárt elnöke nem­rég tért haza hatheti amerikai tartózkodásáról és a „New Leader“-ben a következőikben mondta el tapasztalatait: „Ha a kapitalizmust teljes őrületében és kí­méletlenségében akarod megismerni, úgy erre a mostani Amerika a legalkalmasabb. Látha­tod ott az égbenyúló felhőkarcolókat, amelyek époly szépek, mint magasak, azonban helyisé­geik legtöbbje üres. A felhőkarcolók árnyéká­ban húzódik meg a nyomor, ládákból, autó- roncsokból, rongyokból és hasonló lim-lomból összetákolt bódékban... Egyes uccákban a pompás autók hosszú sora kígyózik a nagy paloták mentén. Fényűzően öltözött férfiak és nők szállnak ki az autókból és mennek föl a drága szőnyegekkel kirakott lépcsőkön fogadóestélyre, hangversenyre stb.-re, amelyek rendezése óriási összegeket igényel. Néhány lépéssel odébb pedig másik sorfal ál'l: emberek, öregek, fiatalok, akik las­san, lépésben csoszognak előre, hogy egy darab ínségkenyeret kapjanak... Áthaladsz a Georg Washington-hídon, a Hudsonon, amely híd összeköti New Yorkot New Jerseyvel; csodálod a Ibid művészies finom acélvonalait, oly szép a szerkezete, mint aminő egy katedrális szokott lenni és bor­zadva gondolsz arra, hogy az öngyilkosok szo­morú útját látod magad előtt, mert volt rá eset, hogy egy nap alatt 28 olyan ember ugrott le a hídról, akik az élettel már nem bírtak to­vább küzdeni. Ha átérsz a hídon, azt tapaszta­lod, hogy eljöttél egyik városból a másikba és itt ugyanazt a nyomorúságot, -ugyanazt a szörnyű emberi hajlékokat találod, mint odaát: deszkából, rongyból, lim-lomból összetákolva. Visz a vonat hosszú mezőgazdasági területe­ken keresztül, ahol a gabona és gyümölcs óriási mennyisége rothadásnak indulómért a farmerek nem találnak vevőt. Ugyanakkor ol­vasod az újságban, hány ember küzd az éh­séggel. Órákliosszat utazol a déli államokban és sok kilométer hosszában látod fölraktározva a gya­potot, amely szintén nem talál vevőre. ^Detroit- ban hallod, hogy sok gyermek nem járhat is­kolába, mert nincs ruhája- A bányavidékeken még nagyobb nyomorúsággal találkozunk. Ez­rek és tízezrek éihbérok mellett dolgoznak, ez­rek meg tízezrek pedig munka és kereset hiá­nyában óhoznek és nyomorognak. Olvasod, bogy a kávét és a gabonát ezertonnaszámra elégetik, elf ütik szén helyett... Utazhatsz gyorsvonaton, amelyen nemcsak háló- és étkezőko-csit, olvasó- és íróhelyiséget, távbeszélőt, borbélyt, ruhavasalást, fürdőt stb. vehetsz igénybe, hanem némelyik vonaton még uszodát és bárt, sőt még tánogörlt sem kell nélkülöznöd. És ntazás közben olvasod az uj; ságban, hogy közel százezer húsz éven aluli ifjú munka nélkül vándorol az országutakon, vagy boldog, ha élete veszélyeztetésével fölka- paszfeodhatik valamilyen üres tehorvonatra potyautasként. Amerikában a munkanélküliség esetére va.lé biztosítás még nincs bevezetve, így tehát a munkanélküliek a közületek által nyújtott cse- kélv támogatásra és magánjótékonyságr-a van­nak utalva, A legtöbb városban nem léphetsz száz lépést anélkül, hogy valaki ne koldulna tőled egy „tízest“ (10 cent). Hallottam egy nagyon szép dalt odaát Ame­rikában, ismert szocialista író írta és „Testvér, van-e egy tízesed?“ a címe. Nagy hatással volt rám, amidőn először hallottam. Később azon­ban azt tapasztaltam, hogy Amerika ezt a szép dalt is üzleti szellemben forgatja ki, a revük és varieték főslágere lett és a függöny előtt egy görl-együttes, lábát magasba lendítve, énekli most ezt a dalt, amely eredetileg a nyo- uiorgók panaszszava volt. És egész Amerika táncol az alamizsnadal ritmusára. Ez az amerikai kapitalizmus igazi arculata.“ Nem volna teljes az amerikai viszonyok vá­zolása. ha nem egészítenénk ki azzal a tény­megállapítással, hogy az amerikai szakszerve­zeti mozgalom csak most van kifejlődőben, miért is az amerikai munkások eddig nagyobb mértékben voltak kiszolgáltatva a kapitaliz­mus önkényének, mint azok az európai mun­kások. akik erős szakszervezettel rendelkeznek. De hármaképpen legyen is, amerikai helyzet tanulságul kell, hogy szolgáljon minden or- g szag munkássága számára, mert a kapitaliz- 9 mus arculata és természetrajza mindenütt egy I és ugyanaz, csak a formák változók, amelyben ■ időnként megmutatkozik. A SZEMINÁRIUMI HALLGATOK NAGY / / TANCMU L ATS AGA 1935. ÉVI JANUÁR HÓ 12-ÉN, SZOMBATON ESTE 8 ÓRAI KEZDETTEL A SZÖVETSÉGI SZÉKHAZUNK DÍSZTERMÉBEN (Vili MAG DOLNA UCCA 5-7. SZ.). A TISZTA JÖVEDELEM AZ OKTATÁSI ALAP JAVÁRA LESZ FORDÍTVA. MINDEN SZAKTÁRS OTT LEGYENI

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék