Vas- és Fémmunkások Lapja, 1936 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-10 / 1. szám
2 a munkásosztályt az öntudatlanság mélyéből a világot mozgató szerepéhez juttatta. Benne izzik az igazság. Nincsen erő, amely megbirkózásuik a munka és az élet természetes jogait követelő munkásosztály akarásával. De benne lángol a jövő tudatos bizalma is. A szakszervezet megerősödése nemcsak a munkásosztály érdeke, de érdeke az egész emberiségnek. A szakszervezetek gazdasági, szociálpolitikai törekvései embervédelmet, kultúrgyarapodást, egészségoltalmat, végső soron a nemzeti jövedelem arányos elosztását, a szociális nyomorúság folytán elsatnyuló néprétegek megmentését, az igazi fajfenntartás egészséges biztosítását jelenti. A létminimum és a 40 órás munkahét, a szociális reformok és a jogegyenlőség így függnek össze a népjólét kialakulásán. Hűséget, bizalmat és kötelességteljesítést kell tehát mutatnia az új generációnak a szakszervezetekkel és a szocializmussal szemben, mert a pusztulás és bomlás erőivel szemben ma a szakszervezetek és a szociáldemokrácia kápviselik az emberi haladás, a világkultúra és a békés munka érdekeit. A munkásmozgalom, mint a tenger viharaival dacoló világítótorony, emlékeztet arra, hogy a munkásság egybekovácsolt ereje és küzdelme, tisztánlátása és fölvilágosultsága félévszázadon keresztül megbirkózott a kizsákmányolás, az előítélet, a megalázottság és tudatlanság gigászi akadályaival és az egymást fölváltó nemzedékek egymásba kapcsolódó alkotómunkájával és bátor harcaival fölemelte a munkásságot az élet értelmének és céljának megértéséig és hősiesen végrehajtotta azokat a nagy feladatokat, amelyek a munkásosztály életszínvonalának és kultúrnívójának emelését jelentik. Ezért kötelessége az ifjúságnak, hogy elmélyedjen a szocializmus és a munkásmozgalom tanításaiban és kövesse azoknak a bátor és harcos férfiaknak a példáját, akik az elsősorban harcolnak a munkásosztály igazságaiért. Éppen a mai napon a vasmunkásság két kiváló vezetőjének, Csapó Sámuel és Kruppa Rezső elvtársainknak ünnepeljük harmincéves tisztviselői jubileumát. Három évtizeddel ezelőtt indult el ez a két úttörő harcos a munkásmozgalom útján és mutatják az ifjúságnak, hogy a tudásra való folytonos törekvéssel, az elszánt akarással és odaadó tevékenységgel hogyan küzdheti föl magát minden fiatal munkás az ifjúmunkássorsból a munkásosztály harcos táborának élére. Csak akarni kell és menni! Minden erőt és időt a munkásság érdekében fölhasználni! Tanulni, tudni és tanítani! Ezek voltak Csapó és Kruppa elvtársaink törekvései és célkitűzései és minden vasas ifjúmunkásnak is erre kell törekednie, ezen az úton kell haladnia, hogy az előtte járó nemzedék fáradságot nem ismerő fáklyavivők küzdelmei által elért eredményeket tovább fejleszthessék. (Az egész hallgatóság Szakasits Antal elvtársunk beszédének e része közben melegen ünnepelte Csapó és Kruppa szaktársainkat.) Értelmet adni a világnak azzal, hogy értelmet adunk az életnek, az elnyomott milliók életének, akik ma a munkahely és a proletárlakás körül futják be szomorú életüket és semmi sem az övék a kultúra ragyogó szépségeiből. A szétomlott egyéni akaratokat tömegakarattá kovácsolni, amelyet a szolidaritás új erkölcsi parancsa mozgasson! Ez a szakszervezeti mozgalom eszménye, ez a szocializmus ideálja, ez a mi célunk! Ezekben a nehéz időkben, amikor a kapitalizmus egymásra tornyosuló válságai új és végzetes katasztrófák felé sodorják a dolgozó milliókat és az erejét vesztett kapitalizmus különféle jelszavakkal akarja megbontani a munkásság eggyéforrottságát és küzdelmeit, megszilárdult hittel és akarattal erősítsék meg a szakszervezet frontját, álljanak ort a munkásság követeléseinek gazdasági, politikai és társadalmi érvényesülése mellett, hogy még ez a nemzedék, az önök nemzedéke eljusson ahhoz az új világrendhez, amelynek alapkövei az embertelen kizsákmányolás helyett a szabad emberi munka, az emberi szellemet sorvasztó szolgaság helyett a szabadság, testvériség és egyenlőség és a világot felgyújtó háború borzalma helyett az élet szépségét, örömét és boldogságát hirdető örök béke." Hosszantartó taps fogadta Szakasits Antal elvtársunk beszédét, majd a zászlók meghajtása közben Karácsony Sándor, Kruppa Rezső szaktársaink és Szakasits Antal elvtársunk elvégezte a fiatalok avatását. Utána újból felharsant a dalárda lelkes éneke. A nagy vasascsalád pedig büszke örömmel tekintett a százötven új fiatal harcos felé, akik most indulnak el az élet és a harc felé... köszönetnyilvánítás Mindazon csoportvezetőségeknek és szaktársaknak, akik 30 éves szolgálati jubileumunk alkalmával levélben és szóban üdvözöltek, úgyszintén a Vasas Dalárdának, amely bennünket ezen alkalomból felköszöntött ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket. KRIPPF REZSŐ CSAPÓ SáÁMUEL szerkesztő szövetségi titkár VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA BOLDOG ÚJ ESZTENDŐ Öt harcos évtized viharzott felettünk, S a tusákban egyre keményebbek lettünk. Szórva magunk körül eszmeszikrát szerte, Keblünk’ acélossá sors pörölve verte. Nem ismerve soha nyugodalmat, békét, Új csatára edztük a munkának népét. S ahányszor letűnik egy öreg esztendő — Közeledik véle a boldog jövendő, A harcos élete küzdelemmel teljes, Nincs sodronyos ágya, párnája sem pelyhes, Esik, fúj, csikorog, állni kell a lábán, Hogy repülhessen majd — diadala szárnyán! Mi azért születtünk erre a világra, Hogy karunk azt szebbé, jobbá kalapálja. Izzó vastömeg ez, üssük hát a vasat, Míg a salak helyén — virágoskert fakad. Nem baj az, ha most még küzdelmes az élet, Ezért a munkáért megkapod a béred — És áldani fog majd az utódok ajka: Üsd a vasat, Testvér, nem késő még, rajta! Acélos karoddal forgass kalapácsot , kalapáld serényen azt az új világot Csendüljön az acél víg nótaszó mellett, Szomorkodjon az, ki már nem énekelhet. Kinek petyhüdt izma nem képes munkára , csak rablott falatra tárul mohó szája — Elintézi annak sorsát a jövendő, neked is lesz, Testvér — Boldog Új Esztendő! Kruppa Rezső Miért támadják a marxizmust? Minden időnek megvolt a maga jelszava, amelynek szüntelen , hangoztatásával az egymást követő korok reakciós elemei a fönnálló bajok eredetére igyekeztek rámutatni, hogy ilymódon a közvéleményt maguk mellé hangolják. Ilyen jelszó mostanában: Harc a marxizmus ellen! Jellemző, de egyben tanulságos is, hogy a polgári pártok a marxizmus elleni gyűlöletben és elfogultságukban teljesen egyetértenek az őket is függő viszonyban tartó kapitalizmussal. Marx Károly, a szocializmus és az ezzel összefüggő gazdaságtan tudományos feldolgozója, 50 évvel ezelőtt alig gondolhatott arra, hogy tudományos megállapításai egy félszázaddal később annyira nyugtalanítani fogják a kapitalizmust és annak osztálytársait. Pedig Marx tanai a tőke keletkezéséről és fejlődéséről, ennek a fejlődésnek a kísérőjelenségeiről, valamint arról szólnak, hogy a tőkés termelési rendszer a társadalmat rétegekre, osztályokra bontja és így egyben magját képezi az osztályharcnak. És minthogy a kapitalizmus legközvetlenebbül a munkásokat különbözteti meg a tőke tulajdonosaival szemben, érthető Marxnak az az állítása, hogy a munkások a kapitalizmus által életrekeltett érdekellentétek miatt kénytelenek osztályharcot vívni a kapitalisták osztálya ellen. Az a beállítás, hogy a marxizmus osztályharcot szít, hogy két csoportra szakítja a népet és ezzel akadályozza a nép egységét, annak egységes cselekvését — célzatosan hamis. Nem Marx találta föl az osztályharcot, nem a szocializmus az oka az osztályharc tényeinek. Marx tudományos munkája csak azt eredményezte, hogy az emberiség történetének alapján megállapította, miszerint amióta csak osztályokra volt tagozódva az emberiség s az egyik osztály elnyomta a másikat, mindig harc dúlt a két osztály között. Marx kutatásai bebizonyították, hogy ezeknek a harcoknak nagy része a két osztály között fennálló osztályellentétekre vezethetők vissza. Az elnyomottak osztálya mindig arra törekedett, hogy lerázza magáról a reárakott jármot és felszabadítsa magát mostoha helyzetéből. Ez természetesen harcot idézett föl a két osztály között. A középkor gyakori parasztlázadásai sem voltak mások, mint az osztályharc kísérő jelenségei. Amikor a parasztokra rakott teher és szenvedés a kibírna táldlaásásig fokozódott, fegyvert ragadva küzdöttek felszabadulásukért. Ez évszázadokon ment így váltakozó eredménnyel. S ha szüneteltek is ezek a harcok időnként, az osztályok harca csak tovább folyt — ha más formában is. Pedig ezekben az időkben Marx még nem is volt a világon, de nem voltak szociáldemokraták sem, osztályharc mégis volt. Hasonlóan a polgárság is küzdött a feudális nemességtől való függősége ellen. Súlyos harcok árán vívhatta csak ki magának a városi polgárság a maga szabadságát. Csak ózaikor a gép bevonult a termelésbe és megváltozott a termelési mód, álltak be azok az elvi feltételei, amelyek lehetővé tették a polgárság győzelmét a feudális rendszer fölött. A proletárság segítségével győzött tehát a polgárság abban a harcban, amely a francia forradalomtól egészen 1848-ig folyt. De ez a polgárság azután nem volt hajlandó a munkások jogait elismerni, hanem ezek ellen fordult a szövetségben a feudálisokkal. Ma nagyrészt ott találjuk őket abban a frontban, amely a marxizmus ellen küzd, állítólag azért, mert a marxisták ,,az osztályharcot hirdetik“. Csakhogy nagyon is világos a helyzet: akik a marxizmus eleni harcban részt vesznek, lehetetlenné akarják tenni, hogy a munkásság helytállhasson az osztályharc frontján. Tagadják az osztályharcot, tagadják, hogy vannak osztályellentétek, de tetteikkel gondoskodnak arról, hogy Marx osztályharcról szóló tana mindenben leigazolást nyerjen azzal, hogy maguk is gyakorolják a szocialista munkásság elleni osztályharcot. Azt is mondják, hogy ahol nincsen marxizmus, ott nincsenek osztályok és osztályharcok. Csakhogy a tények ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Jaj volna annak a német munkásnak, aki a főnökéhez merészelne menni és mint népelvtárs, egyenlő jogokat követelne tőle. Nagyon hamar részesülne kellő kioktatásban, hogy itt a vállalkozó parancsol és a munkásnak kötelessége engedelmeskedni. A vállalkozó sértésnek venné, ha a német munkás mint „német népelvtárs“ egyenlő értékelést követelne és egyenlő gazdasági igényeket támasztana. Itt mindig a másik oldalon lévő urak azok, akik a munkásoknak megmagyarázzák, hogy itt korlátok vannak és egy szakadék tátong elválasztóan közöttük. Ilyen alkalmakkor bizonyosodik be legjobban, hogy Marxnak az osztályharcra vonatkozó tanait éppen ennek az elméletnek az ellenfelei és üldözői erősítik meg mindig újra és újra. De ha már ott tartanak a marxizmus ellenségei, hogy kárhoztatják az osztályharcot, miért nem oldják meg e problémát, amivel, ha nem is mentesítenék, de legalább enyhítenék az „osztályharcból keletkező feszültséget. Például minden vállalkozónak, minden gyárosnak stb. módjában áll, hogy az osztályellentétről szóló marxista tant megdöntse. Nem kell ehhez egyéb, mint hogy a saját hatáskörében megszüntesse a munkásaival szemben fönnálló érdekellentétet azzal hogy azoknak emberi megélhetést biztosító munkabéreket fizet és hogy a munkásokat egyenértékű embereknek tekintse, őket a nekik kijáró bánásmódban részesítse. De, sajnos, éppen az ellenkezőjét kell megállapítani. Annak ellenére, hogy a tapasztalat 100%-ig megerősítette azt az állítást, mely szerint a bércsökkentés nem segít a vállalkozók helyzetén, ellenben a gazdasági helyzet a vásárlóképesség csökkenése következtében rosszabbodik, mégis egyre csak a munkásság bérét csökkentik. És annak ellenére, hogy a munkaidő rövidítése már nemcsak szociális, hanem gazdasági szükségesség is, az egész kapitalista osztály e reform ellen fordul és szabotálással fenyeget, ha törvényerőie emelik. Hasonlóan állanak a dolgok a többi szociális reformokkal. Itt is azok elé a törekvések elé gördítik a legnagyobb akadályokat, amelyek a munkások osztályának több védelmet és szociális viszonyainak javítását vannak hivatva biztosítani. Mi a célja tehát a marxizmussal szembeni harcnak és hangulatkeltésnek? Mindenekelőtt lehetetlenné akarják tenni, hogy a munkásság egyesüljön és egységesen küzdjön jogaiért és megélhetése biztosításáért. Azért iparkodnak az osztálytudatos munkásság ellenségei a Marx tanai iránti bizalmat mindenáron megrendíteni, hogy a munkásság erejének gyengítésével szabad út álljon a munkásság fokozottabb mértékű kizsákmányolásához. Ez pedig az érdekellentét elmélyüléséhez és fokozottabb osztályharchoz vezet, íme, tehát azok, akik ma a marxizmus és az osztályharc ellen küzdenek, cselekedetükkel éppen az ellenkezőjét szolgálják annak, amit elérni kívánnak. Társasvacsora. A váci úti területi szervezőbizottság január hó 25-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Reiter Ferenc utca 67. számú Munkásothon nagytermében társasvacsorát rendez, amelyre meghívja a szaktársakat és hozzátartozóikat. Vacsorajegy ára 1 pengő. Jegyek csak elővételben kaphatók a Váci út 97. és a Reiter Ferenc utca 67. számú Munkásotthonban a hivatalos órák alatt. A vendégek kellemes szórakoztatásáról gondoskodik a szervezőbizottság és a befizetőválasztmány. VASAS SPORTKLUB BÁLJA be Január 18-án, este 8 órakor a Reitter Ferenc utcai Munkásotthonban. Mindenki ott legyen.