Vas- és Fémmunkások Lapja, 1936 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-10 / 1. szám
VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA Kértük a befizetőhelyek és az üzemek pénztárosait, hogy a még kinnlevő tagsági könyveket egyeztetés végett sürgősen adják le a központ tagügyi irodájában. Munkabeszüntetés a csepeli Weiss Manfréd-gyárban Karácsony előtt december 23-án, konfliktus tört ki a Weisz Manfréd gyár szegosztályán, amikor a patkószeggyártó munkások voltak kénytelenek munkájukat beszüntetni. Az export-patkószeggyártásnál már a nyár folyamán merültek fel kívánságok a munkások részéről azért, mert az export patkószeg ára oly alacsony volt, hogy a külföldi patkószeggyártásnál megszokott normális kereseteket a munkások elérni nem tudták. Az üzem vezetősége, amidőn a munkások a keresetek elégtelenségét panaszolták, oly módon oldotta meg a kifogásolt árakat, hogy 30%-os felárt léptetett életbe. Ezzel a felárral tudták csak a munkások a megszokott kereseteket elérni. Nagy meglepetés érte a munkásokat karácsony előtti napokban, amikor az üzem mérnöke kijelentette, hogy a 80% felárt már nem hajlandó tovább fizetni és miután erre vonatkozólag kölcsönös megegyezésre jutni nem lehetett, oly intézkedést tett, amelynek értelmében az export-patkószegek gyártását akarta beszüntetni, ami azzal a következménnyel járt volna, hogy már az első pillanatban két munkás, de fokozatosan további nyolc, összesen tíz munkás vált volna fölöslegessé, akiket szabadságra kellett volna küldeni. A munkások megbízottai azt kérték az üzemvezető mérnöktől, hogyha már megegyezésre jutni nem tudnak, engedje meg a már megkezdett külföldi patkószegek gyártásának befejezését. Azonban a mérnök hajthatatlan maradt és így került az utcára karácsony előtti napon tizenhárom beállító lakatos, tíz férfi gépmunkás és tizenkilenc gépmunkás és csomagolónő. Összesen tehát 42 család sorsa vált bizonytalanná közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt. Szövetségünk már a munkabeszüntetés napján érintkezést keresett a Vasművekkel a kibontakozás érdekében és így történt meg, hogy december 27-én volt az első, majd ezt követte december 30-án a második tárgyalás, amelyen az érdekelt munkások megbízottai is megjelentek és hosszabb vita után sikerült megegyezésre jutni oly módon, hogy a már megkezdett, de félbemaradt mintegy 10.000 kg. súlyú exportpatkószeg munkát a régi 30%-os felárral befejezik és amíg ennek munkája folyik, történik majd megegyezés a továbbiakra vonatkozólag. Az érdekelt munkások december 30-án foglalkoztak a tárgyalás eredményével és beható vita után elhatározták, hogy a megegyezést magukévá teszik és annak alapján január hó 2-án újból elkezdenek dolgozni. Egyben megállapították azt is, hogy a megegyezés eredményét az egységes szervezeti fellépésnek tudják be, miért is elhatározták, hogy a szervezkedés munkáját tovább folytatva, kiterjesztik annál is inkább, mert a szeggyártás terén mutatkozó általános panaszok és sérelmeken csak a tökéletes szervezeti élet megteremtésével lehet javítani. A Svéd és Társa műszerüzem esztergályosmunkásai még az elmúlt év június havában harcba kényszerültek az üzem főnökségének akkordárdifferencia és bérredukciós törekvései miatt. Azóta az üzem vezetősége állandóan kísérletezik sztrájktörők foglalkoztatásával, ami azonban nem járt eredménnyel, mert a nagyobb tudást igénylő munkák elvégzésénél a a sztrájktörők munkája csődöt mondott, így jutottunk el oda, hogy az elmúlt év végén ismételten szervezett munkások keríttek az üzembe, kiknek Svéd úr minden jót ígért. Tisztességes bért, túlórát százalékot és még karácsonyi ajándékot is. Szaktársaink (elég rosszul) hittek az ígéretben és végezték szorgalmasan az idegölő precíz munkát. Svéd úr nem egyszer nagy megelégedésének adott kifejezést a munka, pontossága felett, a béreket és a túlórás pótlékot azonban nem akarta rendezni. Így szaktársaink december 29-én, szombaton hazamentek és nem voltak hajlandók napi három óra túlóránál többet végezni. Ezt bejelentették Zatureczky Lajos művezetőnek, aki ezt tudomásul vette. Ennek dacára december 30-án, hétfőn reggel Svéd úr nem hagyta elkezdeni esztergályos szaktársainkat, hanem elbocsátotta őket. Szaktársaink tiltakoztak az elbocsátás ellen s ekkor kitűnt, hogy Svédnek tulajdonképpen nem az fáj, hogy a szaktársak nem túlóráztak, hanem az, hogy ígéretét be kellett volna váltania. Kitűnt ez abból is, hogy bérjavítás helyett rendkívül fájlalta, hogy egy 50 filléres órabérű szaktárs önként kilépett, az üzemből, mert nem volt hajlandó azért a csekély bérért dolgozni. Zatureczky, aki ismerte a főnök ígéretét és aki tudomásul vette a szaktársak hazamenetelét, viszont nem állt védelmére szaktársainknak és így Svéd végrehajtotta akaratát. Ezidőszerint tehát ismét harcban állanak az esztergályos szaktársak a vállalattal, azzal az elhatározással, hogy mégegyszer ígéretekkel nem hagyják magukat félrevezetni s mindadig harcolnak, amíg a Szövetség útján tisztességes megegyezést kötni nem tudnak. Esztergályosok részére a Svéd és társa üzem bojkott alatt áll. Itt jegyezzük meg, hogy jó lesz az üzemben dolgozó többi munkásoknak is levonni a tanulságot a munkáltató magatartásáról, mert könnyen megtörténhetik, hogy a fontosabb munka elvégzése után hasonló módon járnak ők is, vagy az történik, ami az elmlt évben is megtörtént, hogy egyesek különös kegyben való részesülésével segítséget nyújtanak a főnök úrnak, hogy az eddigi magatartását tovább folytathassa. A váci úti területi szervezőbizottság értesíti a szaktársakat, hogy a Reiter Ferenc utca 67. számú Huni vársotthonban minden szombaton délután 6—7 óráig és minden vasárnap délelőtt 9—12 óráig befizetést tart. Ugyanakkor a könyvtár is nyitva van. A 40 órás munkahét és a GYOSZ Budapest székesfőváros törvényhatósága költségvetési vitája alkalmával elvtársaink szóvá tették, hogy a főváros által a munkanélkülieknek nyújtott természetbeni ellátással nem lehet a munkanélküliség kérdését megoldani, hanem ahelyett a fővárosnak olyan intézkedést kell foganatosítani, hogy a munkanélküliek munkáihoz juthassanak. A főváros törvényhatóságában lévő elvtársak azt javasolták, hogy a főváros forduljon a kormányhoz és kérje a heti 40 órás munkahétnek törvényhozás útján való rendezését, mert a 40 órás munkahétnek a bevezetésével a munkanélküli munkásokat munkához lehetne juttatni. A közgyűlés többsége a javaslatot elfogadta és ennek megfelelően a főváros ilyen értelmű előterjesztéssel fordult a kormányhoz. A Gyáriparosok Országos Szövetsége ezért a Magyar Gyáriparban támadást intéz nem a közgyűlés, illetve a törvényhatóság, hanem Szendy Károly polgármester ellen. Ugyanekkor megdicséri a kormányt, hogy az milyen óvatosan, mérlegelve kezeli a 48 órás munkahét bevezetését és vizsgálja, várjon az nem okozna-e nagyobb bajokat a termelésben és szociális kihatásaiban, mint amennyi hasznot a munkanélküliség megoldása körül hozhat. Mindenki által tudott dolog, hogy rövidebb munkaidő mellett több munkás nyer elhelyezést és megélhetést. Ha tehát több munkás jut munkához, ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebben jelentkeznek az ingyenebédért, hanem elsősorban azt jelenti, hogy a fogyasztóképesek száma emelkedik és ennélfogva több élelem, több ruha és több gyáripari cikkekre is szükség van. A rövidebb munkaidőnek, a szociális kihatása csak ez lehet. Ezt GYOSZ-ék is jól tudják, vagy legalább is kellene nekik tudni, ők azonban valószínűen attól félnek, hogy a rövidebb munkaidő mellett több munkás nyer elhelyezkedést s így kevesebb lesz a munkanélküli tartalék, amelyre való hivatkozással a munkában lévők munkabérét, állandóan csökkenthetik. A lap hivatkozik arra, hogy amíg a Népszövetség mellett dolgozó Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, amely munkaadókból és munkavállalók küldötteiből, tagállamok delegátusaiból áll, már közel két esztendeje tárgyalja a kérdést, de halasztja a végső döntést, akkor a főváros polgármestere, bölcsebb és bátrabb a Népszövetségnél. Meg kell állapítanunk, hogy a GYOSZ tévedésben van, mert a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal már állást foglalt a 40 órás munkahét mellett. A GYOSZ szerint a 40 órás munkahetet azért sem lehet bevezetni, mert a magyarországi gyárak nem tudnak megbirkózni olyan országok versenyével, amelyben a munkások heti 411 óránál többet dolgoznak és ahol az üzemfenntartási költségek alacsonyabbak, mint Magyarországon. Arról azonban nem beszél a kis hamis, hogy a 48 órás munkahét a legtöbb országban már régen be van vezetve, csak Magyarországban nem. Ezek szerint tehát a magyar gyáripar, a többi ország munkáltatóival szemben — saját megállapításuk szerint is előnyösebb helyzetben van. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyarországi munkások munkabérei mélyen alatta állanak a külföldön fizetett munkabéreknek, de ugyanekkor a ruha, a lakás és az élelmiszerek sokkal többe kerülnek, mint a külföldön._______________________ A Diósgyőri Állami Vasgyár munkássága nem kapott karácsonyi segélyt A Diósgyőri Állami Vasgyár szervezett munkásainak vezetősége, a keresztényszociális munkásság megbízottaival együtt fölkeresték a gyár igazgatóságát és arra való hivatkozással, hogy a tisztviselők karácsonyi segélyt kapnak, kérték az igazgatóságot, hogy terjessze föl a központi igazgatósághoz a munkások azon kérelmét, hogy részükre is utaljanak ki karácsonyi segélyt. Kérésüket azzal indokolták, hogy a vasgyár munkássága az elmúlt évben erősen volt foglalkoztatva és a termelés eredménye is nagyobb volt, mint más években. Hivatkoztak még arra is, hogy alacsony kereseteik miatt a karácsonyi segélyre egyenesen rá vannak utalva és ez tenné némileg lehetővé, hogy családjaiknak ezen a nagy ünnepen örömet szerezhessenek. Jogos volt ez a kérés azért is, mert a testvérgyárban, a MÁV gépgyárban dolgozó munkásoknak — habár nem nagyösszegben — a kormány kiutalta a karácsonyi segélyt, ami az ottani munkások körében megnyugvást keltett, mivel nemcsak a tisztviselők, hanem ők is megkapták a segélyt. Dacára annak, hogy Szövetségünk képviseletében is eljártak a központi igazgatóságnál és egyéb illetékes helyeken, a diósgyőri gyár munkásságát ezen jogos kérésével mégis elutasították. Szinte érthetetlen, hogy a kormány részéről miért történt megkülönböztetés a két gyár munkássága között, miért nem nyilvánult meg a sokat hangoztatott testvéri szeretet a diósgyőri gyár munkásságával szemben is? Ezek után érthető, hogy ez a mostoha elbánás a munkásság körében nagy elkeseredést szült, amely sehogyan sem lesz alkalmas arra, hogy a munkások munkakedvét fokozza. A diósgyőri gyár munkásai nem irígylik a MÁV gépgyár munkásaitól a karácsonyi segélyt, csupán az a bántó, hogy egy vezetés alatt álló két gyárban kétféle elbánás alá vonják a munkásokat, amit részünkről is a legnagyobb mértékben helytelnítünk. Egészen bizonyos, hogy a diósgyőri gyár munkásai jól megjegyzik maguknak ezt a meg neon érdemelt elbánást és adandó alkalommal majd megfelelő választ adnak a mostani elutasításra. Ez a válasz pedig nem lehet más, mint amit már igen sokszor mondtunk a diósgyőri gyár munkásainak. Építsék ki erősen a szervezetüket és a testvéri összetartást, hogy a jövőben hasonló elbánás esetén a szervezettség erejével és az összetartással adhassanak méltó választ az elutasításra. A közüzemi munkások köréből A főváros közüzemei közül a fürdők azok az üzemek, amelyekben a munkások között a legnagyobb a rétegeződés. Vannak ipari szakmunkások, fürdősök, segítők, takarítók és mosodai munkások. Az ipari szakmunkások, akik évtizedes szakszervezeti nevelésben részesültek, ezen keresztül emberibb életnívót, megbecsülést és bánásmódot tudtak maguknak kiharcolni. A fővárosi fürdőkben dolgozó fürdősök és egyéb alkalmazottak azonban egy külön réteget, mondhatnánk külön osztályt képeztek, akik az üzemeken belül teljesen elkülönítették magukat, a többi munkásokról azt képzelvén, hogy ők nem proletárok, holott a velük való bánásmód a középkorra emlékeztető. Csak midőn az ő részükre is bekövetkezett a leromlott, gazdasági helyzet által beállott kereseti csökkenés — de ebből még a mestereket is el kellett tartani —, kezdtek gondolkozni azon, hogy nem lehetne-e ez másként? Rájöttek arra, hogy lehet, és ők is fölkeresték a szociáldemokrata közüzemi munkások szervezetét és rövid három év alatt a szervezeti erőn keresztül elért eredmények bizonyítják, hogy csak ezen keresztül lehet a dolgozó munkások érdekeit megvédeni. De van a dolognak egy másik oldala is, mely őket a közüzemi munkások szervezetébe hajtotta A fürdősök hosszú éveken át különböző MmmmmémmMmé 1936 február 9-én, vasárnap délelőtt féltökú szövetségi székházunk dísztermében. Rende a vas- és rézesztergályosok és rokonszakmák szervezőbizottsága. Műsoréra előreváltva 150 fill