Magyar Vasmunkások Lapja, 1941 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-15 / 1. szám

m­ai ■ 11/ */ * r^cfm­otó­pia Budapest VIII., József krt. 6. Met 3 rA­ MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nem adunk vissza. A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Megjelenik minden hónap 15-én. Második évfolyam, 1. szám, Budapest, 1941 január 15 ff Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill. Magdolna u. 5.Tel: 138-053 Visszapillantás és előrelátás Ha visszapillantunk az elmúlt év mozgalmi eseményeire, szinte kimagaslónak tűnik fel a tizenhárom hónapig szünetelő szaklapunk feb­ruár 15-i újbóli megjelenése. Nehéz időkben szakadt reánk a szaksajtó nélküli állapot. Ak­kor, amikor a legfantasztikusabb és a leggyű­löletesebb módon­­­imádták ellenségeink, kel­lett nélkülözni hűséges fegyvertársunkat, szak­lapunkat. A megsemmisítésre törekvő terv azonban nem sikerült. Szívós küzdelmünk eredményre vezetett. Be kellett látniuk az illeté­keseknek egyrészt, hogy komoly okot nem szolgáltattunk a sajtóengedély megvonására, másrészt hogy a szervezett vas- és fémipari munkásság hatalmas tömege nem maradhat szakszervezeti hírszolgáltatás nélkül. Szakla­punk február 15-e óta ismét a szervezett vas­és fémipari munkásság mozgalmi ügyeit szol­gálja, természetesen azokkal a lehetőségeikkel és módszerekkel, amelyek a jelenlegi viszo­nyok között rendelkezésre állanak. Az elmúlt év legnagyobb eseménye azonban a bérek és az árak közötti folyton fokozódó különbség enyhítésére irányuló mozgalom volt. Szaklapunk már első megjelenésével bekap­csolódott ebbe a mindannyiunkat érdeklő nagy ügybe. A munkáltatótestületekhez intézett írá­sos beadvánnyal indult meg a mozgalom, amelybe hamarosan bekapcsolódtak az egyes gyárak munkásai és az összes illetékes fóru­maink. Értekezlet értekezletet ért, tárgyalást tárgyalásra halmoztunk és a szaklapi cikkek sorozata szolgálta az általános béremelés ■ügyét. Visszapillantásunkban látnunk kell a tör­vényhozó testületek előtt folyt tevékenységet is. A fővárosi törvényhatóságban a fővárosi közüzemekben alkalmazott munkások helyze­tének javításáért, a parlamentben az általános munká­skérdésekért, a jobb megélhetésért, a kielégítőbb szociálpolitikáért folytattak veze­tőink erőteljes küzdelmet. Nagyon fontos eseménye volt szövetségi éle­tünknek, hogy belső alkotmányjogi nyugvó­pontra jutottunk. A belügyminiszter ugyanis az elmúlt év június 5-én hagyta jóvá az 1939. évi szeptember hó 24-i országos közgyűlésen módosított alapszabályokat és ezzel egyidejű­leg került jóváhagyásra a temetkezési segély alapszabályzata is. Az ügykezelési szabályzat és a csoportok működési szabályzatának ezzel egyidejűleg történt jóváhagyása belső alkot­mányjogi megszilárdulást jelent, mert a mi­niszteri jóváhagyástól számítva elmúltak azok a veszedelmek, amelyek a régi alapszabályok­kal szem­ben a jóváhagyást megelőzően fenn­forogtak. Nagy vonásokban ezekben foglalhatók össze visszapillantásként az elmúlt év kimagaslóbb eseményei. A jövőbe tekintve, látnunk kell, hogy sok és nagy küzdelem vár reánk. Amit az elmúlt év­ben nem tudtunk kielégítően elvégezni, arra ismét sor k­erü­l a mostani esztendőben. Mind­ezekhez azonban a szervezeti erő megduzzasz­­tása szükséges. Legelsősorban tehát széleskörű, nagyarányú szervezeti tevékenységet kell vala­mennyiünknek kifejtenie, mert csak így ju­tunk olyan szervezeti erő birtokába, amellyel a megoldatlan kérdéseink kielégítő módon elintézést nyerhetnek. A tarifáiba minkabérszerződéseknek még mindig nem vagyunk birtokában. A munkaidő szabályozására vonatkozó törvényes rendelke­zés sok kifogásolható részt tartalmaz, ami a munkáltatóknak kedvez, de kedvezőtlen hely­zetbe hozza a munkásokat. A fizetett szabadság általános kiterjesztése és helytelen rendelkezé­seinek helyesbítése is a legközelebbi felada­taink közé tartozik. Jövőbe való tekintésünkben látnunk kell, hogy a szociális kérdések megfelelő meg­oldása mily nagy szervezeti erőt igényel. A családi bérpótlék mértékének növelése és az egész munkásságra való kiterjesztése egyik legközelebbi feladatunk. Ezek közé a feladatok közé sorozhatjuk a szabadidő-mozgalommal űzött visszaélésekkel szemben folytatandó fel­világosító tevékenységét. Az üzemi alkot­mánynak, helyesebben az üzemi választmány­nak a bevezetéséről sem mondhatunk le, mert enélkül a munka jogát kegyként gyakorolják a munkáltatók. A jövő ezeket a nagyfontosságú kérdéseket tárja elénk. Miután ezek megvalósítása leg­fontosabb feladataink közé tartozik, már most az év elején mindent meg kell tennünk az erő­gyűjtés érdekében, mert kielégítő eredménye­ket csak így leszünk képesek elérni. Munkásotthont avattunk A diósgyőri vasipari munkások céltudatos, tervszerű munkája és áldozatkészsége meg­teremtette az előfeltételét annak, hogy decem­ber hó 22-én bensőséges, örökké emlékezetes, szép ünnepély keretében felavassuk és rendel­tetésének átadjuk az új Munkásotthont. A környező kisebb házak közül merészen emelkedik ki a nemes egyszerűségű és komoly külsejű szép Munkásotthonunk, méltóan szim­bolizálva azt a komoly munkát, amit a diós­győri szaktársaink végeztek az otthon meg­teremtése körül. A széles nagy bejáró után gazdagon díszített tágas előcsarnok kényelmes ruhatárával sejtetni engedi a modern munkás igényeit. Ilyen az Otthon többi helyisége is. A gondos előrelátással épült hatalmas, tágas nagy terem színpadával és karzatával imponá­lóan hat és mintegy ezer ember befogadására alkalmas. Az emeleti helyiségek, az irodák, a zeneterem, a dalárda helyisége, a könyvtár­­helyiség mind-mind alkalmas arra, hogy a diósgyőri szaktársaink mozgalmi és kulturá­lis életének fejlődését lehetővé tegye. Az­ emlékezetes otthonavató ünnepélyre Szö­vetségünk központi vezé­­­őségének összes tagjai, valamint az egyes szakmák és a vidéki helyi­­csoportok képviselői nagy számban érkeztek, s együtt örültek a diósgyőri szaktársakkal az új­­Otthoniban látottak fölött. Az avatóünnepély délelőtt 11 órakor kezdő­dött. A Vasgyári Zenekar nyitotta meg az­­ünnepélyt. Utána a diósgyőri Vasas Dalárda nagyszerű együttese több munkáskórust énekelt. A diósgyőri csoport vezetősége nevében Ker­ner Antal szaktárs, a csoport elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük a diósgyőri gyár igazgatósági, valamint a községi elöl­járóság képviselőit. Szövetségünk központi ve­zetőségének, a szakmák, helyi csoportok, a Szo­ciáldemokrata Pártnak, a parlamenti csoport­nak, a Szakszervezeti Tanácsnak, valamint a miskolci szervezett munkások képviselőinek üdvözlése után melegen emlékezett meg mind­azokról, akik közreműködtek abban, hogy az Otthon felépülhetett. A meleg szolidaritás és nagy áldozatkészség, amellyel az Otthon fel­építése lehetővé vált, továbbra is meg fog ma­radni és ennek nyomán a diósgyőri vasmunká­sok gazdasági és kulturális fölemelkedéséért folyó küzdelem is könnyebbé válik. Utána Csacsovszky József szaktárs, a diós­győri vasmunkások titkára rövid ismertetést adott az Otth­onépítés körüli tevékenységekről. Beszédének rendkívül izgalmas fejezete volt az a rész, amely ismertetve az 1917-ben meg­indult mozgalom óta , a gazdasági válságokon és infláción keresztül­ kifejtett munkát, amely lehetővé tette a gyűjtésből, önkéntes adomá­nyokból összegyűlt Otthon-alap átmentését, ami­ különböző bravúros közgazdasági­­tevé­kenység következtében vált csak lehetővé.­­ Pintér János szaktársunk, Szövetségünk el­nöke lépett ezután a szónoki emelvényre és a következő beszéd kíséretében adta át a Munkás­­otthont a diósgyőri szaktársaknak: „Mint a viharzó tengeren a sötét éjszakában fel­­felgyúl egy világítótorony halvány fénye, úgy tör fel fényként egy-egy alkotásunk ebből a mai tragiku­san komor, bizonytalan sötétségből. Új Munkásotthont avatunk, amely nemcsak egy objektumot vagy telekkönyvi értéket jelent, hanem jelenti, hogy mától fogva nem kocsmákban vagy más megtűrt helyeken, hanem saját otthonunkban kapunk különféle kultúrszervezeteink részére elhelye­zést. Hallgathatunk tudományos előadást és a kér­­geskezű embereknek könyvet nyomhatunk a kezébe. Segítséget nyújtunk a gyárban az emberibb életért küzdő társunknak, védelmet mindazoknak, akiket megbántott az élet, vagy kikezdett a betegség, vagy szerencsétlen áldozata lett egy balesetnek. Ennek a Munkásotthonnak célja feltárni kapuját az igazság és emberszeretet nemes tulajdonságai előtt. Ha ezért mégis üldöztetésben lenne részünk, vi­gasztaljon bennünket az a tudat, hogy a gonosz embert gyötri a bűntudat, f­elkíséri mindenhová és még álmaiban sem hagyja el. De az igaz ügyért harcoló embert az a tudat, hogy jót akar embertár­sainak, mégha üldöztetésben vagy szenvedésben van is része, fölemeli, felmagasztosítja igazságának tu­data. Mi­ tisztán látjuk, hogy a magyar munkás jóléte,, magasabb kultúrája jelenthet csak igaz faj­védelmet ebben az országban. Állítom, hogy azok, akik megtévesztve felénk kiáltják a „Feszítsd meg!*‘-et, rá fognak döbbenni arra az igazságra, hogy lehet ártalmas hamis vádak­kal elárasztani bennünket, de a szocializmust kiir­tani, megszüntetni, amíg tőkés termelési rend lesz, nem lehet. A szocializmus nem pihent agyú emberek mester­­kélt zagyvaléke. A szocializmus a­z életből folyik és a fejlődés magasabb síkján nőtt meg. Ezért hiszem, hogy az a­ bábeli zavar, amely a halódó termelési rend nyomán az emberek egy részét idegen célok szolgálatába tudta állítani, meg fog szűnni. Az em­­berek azonos érdekeiket fel fogják ismerni, gyűlölet helyett ismét az emberszeretet nemes érzése fogja őket eltölteni és közös erővel munkálkodnak majd azon, hogy végre a­ sokat szenvedett munkás emberibb életet élhessen. Ezzel az érzéssel adom át a kul­­túra ú­jabb templomát rendeltetésének és a központi vezetőség nevében eredményes munkát kívánok.“ A jelenlévők hatal­mas tapssal honorál­ták Pintér szaktárs szén­beszédét. Póló Elemér szín­művész nagy hatás­sal szavalta el Szako­síts Árpád el­vtársnak erre az alkalomra írt versét. Ezután Peyer Ká­roly szaktárs a Szak­­szervezeti Tanács ne­vében vetett rövid történelmi visszapil­lantást a magyar szakszervezetek tevé­kenységére. Szakosíts Árpád elv­­társ a Szociáldemo­krata Párt képvisele­tében üdvözölte a diósgyőri szaktársa­kat. Utána a miskolci szervezett munkások nevében Rónai Sán­dor­­ elvtárs juttatta kifejezésre azt a nagy örömet, mely az új otthon megteremtése alkalmával a miskolci szervezett munkásokat eltölti. Este ünnepi hangverseny volt az új Munkásotthonban, me­lyen a diósgyőri szak­­társak s családtagjaik. Szövetségünk diósgyőri új Otthona

Next