Magyar Vasmunkások Lapja, 1941 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-15 / 1. szám
mai ■ 11/ */ * r^cfmotópia Budapest VIII., József krt. 6. Met 3 rA MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nem adunk vissza. A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Megjelenik minden hónap 15-én. Második évfolyam, 1. szám, Budapest, 1941 január 15 ff Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vill. Magdolna u. 5.Tel: 138-053 Visszapillantás és előrelátás Ha visszapillantunk az elmúlt év mozgalmi eseményeire, szinte kimagaslónak tűnik fel a tizenhárom hónapig szünetelő szaklapunk február 15-i újbóli megjelenése. Nehéz időkben szakadt reánk a szaksajtó nélküli állapot. Akkor, amikor a legfantasztikusabb és a leggyűlöletesebb módonimádták ellenségeink, kellett nélkülözni hűséges fegyvertársunkat, szaklapunkat. A megsemmisítésre törekvő terv azonban nem sikerült. Szívós küzdelmünk eredményre vezetett. Be kellett látniuk az illetékeseknek egyrészt, hogy komoly okot nem szolgáltattunk a sajtóengedély megvonására, másrészt hogy a szervezett vas- és fémipari munkásság hatalmas tömege nem maradhat szakszervezeti hírszolgáltatás nélkül. Szaklapunk február 15-e óta ismét a szervezett vasés fémipari munkásság mozgalmi ügyeit szolgálja, természetesen azokkal a lehetőségeikkel és módszerekkel, amelyek a jelenlegi viszonyok között rendelkezésre állanak. Az elmúlt év legnagyobb eseménye azonban a bérek és az árak közötti folyton fokozódó különbség enyhítésére irányuló mozgalom volt. Szaklapunk már első megjelenésével bekapcsolódott ebbe a mindannyiunkat érdeklő nagy ügybe. A munkáltatótestületekhez intézett írásos beadvánnyal indult meg a mozgalom, amelybe hamarosan bekapcsolódtak az egyes gyárak munkásai és az összes illetékes fórumaink. Értekezlet értekezletet ért, tárgyalást tárgyalásra halmoztunk és a szaklapi cikkek sorozata szolgálta az általános béremelés ■ügyét. Visszapillantásunkban látnunk kell a törvényhozó testületek előtt folyt tevékenységet is. A fővárosi törvényhatóságban a fővárosi közüzemekben alkalmazott munkások helyzetének javításáért, a parlamentben az általános munkáskérdésekért, a jobb megélhetésért, a kielégítőbb szociálpolitikáért folytattak vezetőink erőteljes küzdelmet. Nagyon fontos eseménye volt szövetségi életünknek, hogy belső alkotmányjogi nyugvópontra jutottunk. A belügyminiszter ugyanis az elmúlt év június 5-én hagyta jóvá az 1939. évi szeptember hó 24-i országos közgyűlésen módosított alapszabályokat és ezzel egyidejűleg került jóváhagyásra a temetkezési segély alapszabályzata is. Az ügykezelési szabályzat és a csoportok működési szabályzatának ezzel egyidejűleg történt jóváhagyása belső alkotmányjogi megszilárdulást jelent, mert a miniszteri jóváhagyástól számítva elmúltak azok a veszedelmek, amelyek a régi alapszabályokkal szemben a jóváhagyást megelőzően fennforogtak. Nagy vonásokban ezekben foglalhatók össze visszapillantásként az elmúlt év kimagaslóbb eseményei. A jövőbe tekintve, látnunk kell, hogy sok és nagy küzdelem vár reánk. Amit az elmúlt évben nem tudtunk kielégítően elvégezni, arra ismét sor kerül a mostani esztendőben. Mindezekhez azonban a szervezeti erő megduzzasztása szükséges. Legelsősorban tehát széleskörű, nagyarányú szervezeti tevékenységet kell valamennyiünknek kifejtenie, mert csak így jutunk olyan szervezeti erő birtokába, amellyel a megoldatlan kérdéseink kielégítő módon elintézést nyerhetnek. A tarifáiba minkabérszerződéseknek még mindig nem vagyunk birtokában. A munkaidő szabályozására vonatkozó törvényes rendelkezés sok kifogásolható részt tartalmaz, ami a munkáltatóknak kedvez, de kedvezőtlen helyzetbe hozza a munkásokat. A fizetett szabadság általános kiterjesztése és helytelen rendelkezéseinek helyesbítése is a legközelebbi feladataink közé tartozik. Jövőbe való tekintésünkben látnunk kell, hogy a szociális kérdések megfelelő megoldása mily nagy szervezeti erőt igényel. A családi bérpótlék mértékének növelése és az egész munkásságra való kiterjesztése egyik legközelebbi feladatunk. Ezek közé a feladatok közé sorozhatjuk a szabadidő-mozgalommal űzött visszaélésekkel szemben folytatandó felvilágosító tevékenységét. Az üzemi alkotmánynak, helyesebben az üzemi választmánynak a bevezetéséről sem mondhatunk le, mert enélkül a munka jogát kegyként gyakorolják a munkáltatók. A jövő ezeket a nagyfontosságú kérdéseket tárja elénk. Miután ezek megvalósítása legfontosabb feladataink közé tartozik, már most az év elején mindent meg kell tennünk az erőgyűjtés érdekében, mert kielégítő eredményeket csak így leszünk képesek elérni. Munkásotthont avattunk A diósgyőri vasipari munkások céltudatos, tervszerű munkája és áldozatkészsége megteremtette az előfeltételét annak, hogy december hó 22-én bensőséges, örökké emlékezetes, szép ünnepély keretében felavassuk és rendeltetésének átadjuk az új Munkásotthont. A környező kisebb házak közül merészen emelkedik ki a nemes egyszerűségű és komoly külsejű szép Munkásotthonunk, méltóan szimbolizálva azt a komoly munkát, amit a diósgyőri szaktársaink végeztek az otthon megteremtése körül. A széles nagy bejáró után gazdagon díszített tágas előcsarnok kényelmes ruhatárával sejtetni engedi a modern munkás igényeit. Ilyen az Otthon többi helyisége is. A gondos előrelátással épült hatalmas, tágas nagy terem színpadával és karzatával imponálóan hat és mintegy ezer ember befogadására alkalmas. Az emeleti helyiségek, az irodák, a zeneterem, a dalárda helyisége, a könyvtárhelyiség mind-mind alkalmas arra, hogy a diósgyőri szaktársaink mozgalmi és kulturális életének fejlődését lehetővé tegye. Az emlékezetes otthonavató ünnepélyre Szövetségünk központi vezéőségének összes tagjai, valamint az egyes szakmák és a vidéki helyicsoportok képviselői nagy számban érkeztek, s együtt örültek a diósgyőri szaktársakkal az újOtthoniban látottak fölött. Az avatóünnepély délelőtt 11 órakor kezdődött. A Vasgyári Zenekar nyitotta meg azünnepélyt. Utána a diósgyőri Vasas Dalárda nagyszerű együttese több munkáskórust énekelt. A diósgyőri csoport vezetősége nevében Kerner Antal szaktárs, a csoport elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük a diósgyőri gyár igazgatósági, valamint a községi elöljáróság képviselőit. Szövetségünk központi vezetőségének, a szakmák, helyi csoportok, a Szociáldemokrata Pártnak, a parlamenti csoportnak, a Szakszervezeti Tanácsnak, valamint a miskolci szervezett munkások képviselőinek üdvözlése után melegen emlékezett meg mindazokról, akik közreműködtek abban, hogy az Otthon felépülhetett. A meleg szolidaritás és nagy áldozatkészség, amellyel az Otthon felépítése lehetővé vált, továbbra is meg fog maradni és ennek nyomán a diósgyőri vasmunkások gazdasági és kulturális fölemelkedéséért folyó küzdelem is könnyebbé válik. Utána Csacsovszky József szaktárs, a diósgyőri vasmunkások titkára rövid ismertetést adott az Otthonépítés körüli tevékenységekről. Beszédének rendkívül izgalmas fejezete volt az a rész, amely ismertetve az 1917-ben megindult mozgalom óta , a gazdasági válságokon és infláción keresztül kifejtett munkát, amely lehetővé tette a gyűjtésből, önkéntes adományokból összegyűlt Otthon-alap átmentését, ami különböző bravúros közgazdaságitevékenység következtében vált csak lehetővé. Pintér János szaktársunk, Szövetségünk elnöke lépett ezután a szónoki emelvényre és a következő beszéd kíséretében adta át a Munkásotthont a diósgyőri szaktársaknak: „Mint a viharzó tengeren a sötét éjszakában felfelgyúl egy világítótorony halvány fénye, úgy tör fel fényként egy-egy alkotásunk ebből a mai tragikusan komor, bizonytalan sötétségből. Új Munkásotthont avatunk, amely nemcsak egy objektumot vagy telekkönyvi értéket jelent, hanem jelenti, hogy mától fogva nem kocsmákban vagy más megtűrt helyeken, hanem saját otthonunkban kapunk különféle kultúrszervezeteink részére elhelyezést. Hallgathatunk tudományos előadást és a kérgeskezű embereknek könyvet nyomhatunk a kezébe. Segítséget nyújtunk a gyárban az emberibb életért küzdő társunknak, védelmet mindazoknak, akiket megbántott az élet, vagy kikezdett a betegség, vagy szerencsétlen áldozata lett egy balesetnek. Ennek a Munkásotthonnak célja feltárni kapuját az igazság és emberszeretet nemes tulajdonságai előtt. Ha ezért mégis üldöztetésben lenne részünk, vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy a gonosz embert gyötri a bűntudat, felkíséri mindenhová és még álmaiban sem hagyja el. De az igaz ügyért harcoló embert az a tudat, hogy jót akar embertársainak, mégha üldöztetésben vagy szenvedésben van is része, fölemeli, felmagasztosítja igazságának tudata. Mi tisztán látjuk, hogy a magyar munkás jóléte,, magasabb kultúrája jelenthet csak igaz fajvédelmet ebben az országban. Állítom, hogy azok, akik megtévesztve felénk kiáltják a „Feszítsd meg!*‘-et, rá fognak döbbenni arra az igazságra, hogy lehet ártalmas hamis vádakkal elárasztani bennünket, de a szocializmust kiirtani, megszüntetni, amíg tőkés termelési rend lesz, nem lehet. A szocializmus nem pihent agyú emberek mesterkélt zagyvaléke. A szocializmus az életből folyik és a fejlődés magasabb síkján nőtt meg. Ezért hiszem, hogy az a bábeli zavar, amely a halódó termelési rend nyomán az emberek egy részét idegen célok szolgálatába tudta állítani, meg fog szűnni. Az emberek azonos érdekeiket fel fogják ismerni, gyűlölet helyett ismét az emberszeretet nemes érzése fogja őket eltölteni és közös erővel munkálkodnak majd azon, hogy végre a sokat szenvedett munkás emberibb életet élhessen. Ezzel az érzéssel adom át a kultúra újabb templomát rendeltetésének és a központi vezetőség nevében eredményes munkát kívánok.“ A jelenlévők hatalmas tapssal honorálták Pintér szaktárs szénbeszédét. Póló Elemér színművész nagy hatással szavalta el Szakosíts Árpád elvtársnak erre az alkalomra írt versét. Ezután Peyer Károly szaktárs a Szakszervezeti Tanács nevében vetett rövid történelmi visszapillantást a magyar szakszervezetek tevékenységére. Szakosíts Árpád elvtárs a Szociáldemokrata Párt képviseletében üdvözölte a diósgyőri szaktársakat. Utána a miskolci szervezett munkások nevében Rónai Sándor elvtárs juttatta kifejezésre azt a nagy örömet, mely az új otthon megteremtése alkalmával a miskolci szervezett munkásokat eltölti. Este ünnepi hangverseny volt az új Munkásotthonban, melyen a diósgyőri szaktársak s családtagjaik. Szövetségünk diósgyőri új Otthona