Vegyészeti Lapok, 1912 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-05 / 1. szám

4. oldal VEGYÉSZETI LAPOK 1912. 1 1. száma Iparfelügyeletünk 1910-ben. Az iparfelügyelet munkája és munkájának hatása erősen jellemző minden ország szociálpolitikájára. A ma­gyar iparfelügyelők tevékenységéről szóló, lelkiismere­tesen és nagy költséggel szerkesztett jelentés is élénk fényt vet ipari szociálpolitikánk mai állapotára és arra a szűkkeblűségre, amelylyel az állam az iparfelügyelet intézményével szemben viselkedik. A magyar iparfel­ügyeletről ugyanis, mely 1910-ben ülte meg decentrali­zálásának és a kazánvizsgálattal való összeházasításá­nak tizedik évfordulóját, már e reform első évében el­mondták, hogy decentralizálása tökéletlen, a kazánvizs­gálat pedig nem tartozik az iparfelügyelet par excellence szociálpolitikai jellegű működése körébe. A további de­centralizálás még nem fejlesztette, csak rontotta az in­tézményt, mert nem járt megfelelő személyszaporítással. Ha végiglapozzuk a jelentést, egész halomra való kívánság és javaslat gyűl az asztalunkra, amelyek mind az intézmény alapos újjászervezését sürgetik. Helyesen mutattak reá 1910. decemberében az iparfelügyeletnek a képviselőház előtt való tárgyalása alkalmával, hogy mennyire ránehezedik az iparfelügyelői hivatalokra is a minden szabad mozgást, iniciatívát lehetetlenné tevő bürokrata szellem, mely az iparfelügyelőkkel is akta­­szerűen intézteti el az ügyeket. Az iparfelügyelők jelentéséből mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az iparfelügyelők túl vannak halmozva munkával. Mindenféle csekély jelentőségű írás­beli teendő, kazánvizsgálatok és kazánellenőrző szemlék és az iparfejlesztés nagy fontosságú feladatának számos kérdése is az ő vállukra súlyosodik. Elképzelhetetlen, hogy mindennek a feladatnak megfelelhessenek. Ennek az elfoglaltságnak szemléltetésére említjük fel, hogy az iparfelügyelők 1910-ben átlag 155 napot töltöttek el külső foglalkozással. Ha a fönnmaradt 210 napból levonunk 52 vasárnapot, 8 más ünnepnapot, 2—3 hét szabadságot, 120—125 nap marad az írásbeli munkák elvégzésére és a felekkel való érintkezésre. Összesen 10.300 gyárvizsgálatot tartottak az ipar­felügyelők. Ausztriában ugyanakkor 35.158 volt a vizs­gálatok száma és a gyári üzemek 67,4%-át legalább egyszer megvizsgálták az állandóan szaporodó személy­zettel dolgozó osztrák iparfelügyelők. De azért az osz­trák iparfelügyelők jelentése panaszkodva említi fel, hogy csak 4 kerületben tudták az összes gyári üzemeket ellen­őrzés alá vonni. Míg a magyar építész-iparfelügyelő mind­össze 415 építkezést tudott megvizsgálni (lásd a nagy­számú építési baleseteket!), Ausztria építőiparában 2967 volt a vizsgálatok száma. Valósággal szemfényvesztés számba megy, mikor a jelentés közli, hány kazánpróbát, szerkezeti vizsgálatot és ellenőrzést láttak el az iparfel­ügyelők, de nem írja meg, hogy az összesen 33.708 gőz­kazánból, amelyet évenként egyszer ellenőrzőszemle, harmadfélévenként szerkezeti megvizsgálás, ötévenként pedig víznyomásos próba illet meg, hány maradt ellen­őrzés nélkül. Pedig az összes belső kazánrevíziók száma csak 9782-t, a kazánszemléké pedig 12.229-et tett ki. Az iparfelügyelőket a kazánvizsgálat ballasztjától, azt hit­tük, megszabadítja a jelentés évében megalakult Orsz. Gőzkazánvizsgáló­ Egyesület, amelyről azonban csak a brassói és a kolozsvári iparfelügyelő tesz említést. Mű­ködése, amely talán idővel az ország összes kazánjai­nak vizsgálatára ki fog terjedni, az első évben még telje­sen jelentéktelen volt. Kívánatos, hogy az egyesület mi­nél nagyobb körre terjeszsze ki tevékenységét. Az iparfelügyelőknek az 1909. évhez képest 1910-ben kifejtett nagyobb tevékenysége az ipari főfelügyelő jelentése szerint a teljesítőképesség legfelső fokára emel­kedett. A gyárvizsgálatok száma 9%-kal növekedett. A vizsgálatok alkalmával tapasztalt hiányok megszünteté­sére tett 17.495. intézkedésből a legnagyobb számmal a munkarend, a munkásjegyzék hiánya, a munkakönyvek részbeni hiánya, a munkások bejelentésének hiányos volta, fiatal munkások törvényellenes foglalkoztatása, egészségtelen munkahelyiségek, rozoga épületek, lép­csők és hágcsók, a leesés veszélyével fenyegető beren­dezések, a hajtógépek körül és a közlőműveken tapasz­talt szabálytalanságok, szíjkorongok, hajtószíjak és kö­telek hiányos burkolása, fogaskerekek hiányos elkerí­tése, famegmunkáló gépeken hiányzó védőkészülékek, tűzveszélyes, robbanással, vagy leforrázással fenyegető állapotok szerepelnek a legnagyobb számban. Majdnem a legtöbb intézkedést, 917 esetben tette szükségessé a köt­szerek hiánya. A munkásvédelmi intézkedések nagy száma igazolja, hogy az iparfelügyelők jóakarata és buz­­gósága nem hiányzik. Azt azonban nem tudjuk meg, hogy ez intézkedések közül az iparhatóságok azután mennyit hajtottak végre. Mielőtt a jelentés statisztikai anyagából a többi érdekesebb adatot felsorolnék, meg kell állapítanunk, hogy az iparfelügyelők statisztikai tevékenységét nem szabad nagyon komolyan venni. Eszközök híján való ez a munka, megbízható következmények levonására tehát alig alkalmas. A statisztikai munka alól is fel kellene menteni az iparfelügyelőket. Az 1910. évi strájkokat, ellentétben az előző éviek­kel, túlnyomóan a munkások helyzetének javítására irá­nyuló törekvések idézték elő, míg az előző évben főleg hatalmi kérdések, a bizalmi férfiak elismerése és a szak­­szervezeti munkásközvetítés körül folyt a harc. A pozso­nyi kerületben egy vegyigyár 489 munkása állott sztrájkba eredménytelenül, sőt 89-et közülök a gyár el is bocsájtott. A sztrájkok általánosságban kedvezően végződtek a munkásokra nézve, mert a legtöbb helyen sikerült némi béremelést,, vagy munkaidő-rövidítést ki­­vívniok. 1910-ben 1933 telepengedélyezési tárgyalásra hív­ták meg az iparfelügyelőket, az előző évi 1721 tárgyalás­sal szemben. Az ipari főfelügyelő rámutat arra a körül­ményre, hogy a csak telepengedélyezési eljárás alapján felállítható gyárak megjelölésében nem egyenlően szi­gorú mértéket alkalmaznak. A legtágabban értelmez­hető az a rendelkezés, hogy a „vegyi gyárak“ általában telepengedélyhez vannak kötve. Az idevonatkozó szá­mos pótrendelet mellett is az egyöntetűség csak fellebb­­viteli esetekben érhető el. Vegyészeti gyárnak minősí­tik ugyanis elég gyakran a gépolajat csupán keverés ál­tal előállító vagy a fénymázkészítő telepeket, a kezdet­leges eljárású, néhány kg.-nyi napi teljesítő képességű gyógyszerkészítő műhelyeket. A székesfőváros területén az elsőfokú iparhatóságok átlátták, hogy a vitás kérdések elsősorban műszaki természetűek és kétes esetekben kiké- Dr. Ostwald Wilhelm Leipzig-Gross-Bothen-i lakos a 44451. számú „Katalysátor és berendezés ammóniáknak a nitrogén oxidjává való átlakítása számára“ című ma­gyar szabadalmának gyártása céljából magyar gyáro­sokkal összeköttetést keres, szabadalmát esetleg el is adja vagy gyártási engedélyt ad. Érdeklődőknek szíve­sen szolgál felvilágosítással Kelemen István mérnök, hi­tes szabadalmi ügyvivő irodája, Budapesten, Royal-szál­loda B­. Eiser és Kueiss BUDAPEST Gyár: Budapest-Albertfalva Iső budapesti aetherikus olajok, esszenciák és synthetikus olajok gőzüzemű gyűrő. Sárgénycím: „Essences" A minőségért szavatolunk! Talison Budafok 55

Next