Vegyészeti Lapok, 1916 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-20 / 1-2. szám
1916. — 1—2. szám VEGYÉSZETI LAPOK re jellemző valamelyik reakcióval mutatjuk ki. Szerző szerint ezen az elven alapuló módszerek közül a leginkább megbízható eredményeket az Allen-Marquardt eljárás adja. 48. Nuricsán József dr.: A bor savtartalma és savfoka közötti különbség. (Természettudományi Közlöny 667. 1.) Szerző Heide C. és Barigiola W. vizsgálatait ismerteti, amelyek eredménye az volt, hogy a borok savanyú íze nem a titrálás útján kapott savtartalommal, hanem a bor hidrogén-ionkoncentrációjával függ össze. Használati tárgyak és laboratóriumi eszközök. 49. Vak Mihály dr.: Nikkel főzőedényekről. (Kíséri. Közlemények 529. 1.) Über Nikkelhochgeschirre. (Zeitschr. f. Unters. d. Nahrungs etc. 103. 1.) A nikkeledények használatára vonatkozó törvényes rendelkezésekben megnyilvánuló ellentmondások a nikkel oldhatóságára vonatkozó irodalmi adatok különbözőségére vezethetők vissza. Az egymásnak ellentmondó adatok okául szerző azt tekinti, hogy a megvizsgált nikkeledények mechanikai szerkezete különböző volt. A kérdés eldöntése céljából 1.) hengerelt, 2.) öntött, 3.) elektrolitikus, 4.) nyújtott és 5.) „Berndorfi tiszta“ nikkelből készült edényeket ugyanazon körülmények között 5 % ecetsav hatásának tett ki. Ilymódon a különböző fajtákból különböző menyiségek oldódtak ki (dm.2-enként 15'5 mgr. — 65'4 mg.). 50. Meszlényi Emil dr.: Apróságok a laboratóriumi gyakorlat köréből. (Vegyészeti Lapok 5. 1.) Néhány tanulságos gyakorlati fogás alkalmazását ajánlja egyes élelmiszerek elemzésekor, így az exszilkátorokban a kalciumkloridnak kénsavas infuzóriafölddel való helyettesítését, be nem ragadó reagens-üvegdugók készítésmódját és végül az alkohol színtelenítésére a szerző részéről használatos eljárást ajánlja. Élelmiszerrendészet, kísérletügy. 51. Steinecker Ferenc dr.: A hazai vegyvizsgáló állomások jelenlegi helyzete és feladatai. (Vegyészeti Lapok 213. 1.) Bevezetésképpen megemlíti, hogy élelmiszertörvényünk még nincsen és hogy az utóbbit nagyjában két törvény, t. i. az 1876. évi XIV. t. c. és az 1895. évi XLVI. t. c. pótolja. Kifejti, hogy e két törvény végrehajtásának egyik módja a hatósági mintavétel volna, amelyet azonban, többféle okból kifolyólag a közigazgatási hatóságok alig szorgalmaznak. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy 1896. óta, amikor az említett törvény (1895: XLVI. t. c.) életbe lépett, az ország területén vett minták száma milyen mértékben emelkedett. Megállapítja azt is, hogy a szóbanforgó törvényt erélyesen azóta hajtják végre, amióta az állami és egyes törvényhatósági vegyvizsgáló állomásokat rendszeres ellenőrzéssel bízták meg. Mindezek igazolására számos statisztikai adatot közöl. Fejtegetéseinek fő célja az érdekelt körök figyelmét felhívni arra, hogy a székesfővárost kivéve, az országban csak ott van valóban ellenőrzés, ahol a közelben vegyvizsgáló állomás van. Ez mintegy magától megoldja azt a kérdést is, várjon a vegyvizsgáló állomások szempontjából centralizációra, vagy pedig decentralizációra van-e szükség? Szerző szerint minden jel arra vall, hogy a jövőben az utóbbi feltételnek kell lehetőleg eleget tennünk, mert a viszonyok mindenütt azt mutatják, hogy a fokozott élelmiszerellenőrzés nagyon is kívánatos és ennek a követelménynek csakis oly módon tudhatunk megfelelni, ha szaporítjuk a vizsgáló, elsősorban pedig az ellenőrző tevékenységet végző állomásokat, s ezzel egyidejűleg az elsősorban kísérletezésre hivatott állomásokat az ellenőrző munkálatoktól mentesítjük. 52. Steinecker Ferenc dr.: A vegyvizsgáló állomások ellenőrző tevékenysége az 1913. évben. (Vegyészeti Lapok 292.) A vegyvizsgáló állomások száma a csongrádi, aradi és nagyváradi állomással az 1913. évben 17-ről 20-ra emelkedett. Ez a 20 vegyvizsgáló állomás az 1913. évben összesen 23.439 mintát vizsgált meg. Az állami intézetek közül legtöbbet az Orsz. Kémiai Intézet vizsgálta (1630 drb.), a legkevesebbet a fiumei (188 drb.). A törvényhatósági vegyvizsgáló állomások közül a legtöbb elemzési számot a székesfővárosi vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet mutatta föl (9716), a legkevesebbet a soproni (321). A Délmagyarországi Természettudományi Társulat temesvári vegyvizsgáló állomása összesen 630 anyagot elemzett meg. 53. Windisch Rikárd dr.: Néhány észrevétel és megjegyzés a mezőgazdasági kísérletügy érdekében (Mezőgazd. Szemle, 1. sz.) Vázlatosan ismerteti, hogy a gazdasági akadémiák kémiai laboratóriumai milyen módon juthatnának olyan helyzetbe, hogy a mezőgazdaság javát az eddigieknél fokozottabb mértékben szolgálják? Élénken bírálja azt a visszás helyzetet, hogy a gazdasági akadémiai tanár egyidejűleg vegykísérleti állomásvezető is és kívánatosnak tartja, hogy minden mezőgazdasági kísérletügyi intézmény maradjon önálló, illetőleg, hogy a gazdasági akadémiák kémiai laboratóriumaiban megfelelő tudományos tevékenységet fejthessenek ki és ennek biztosítását a tanároknak ezen a téren leendő legteljesebb szabadságában látja. Nagyon lényegesnek tartaná, ha a gazdasági akadémiák kémiai laboratóriumaiban olyan kérdéseket oldanának meg, amelyeknek hasznát a mezőgazdaság akár közvetve, akár közvetlenül látná. Azok a kísérletügyi intézmények, amelyeknek feladata különleges, munkálataik elvégzésében sokszor sürgősen megoldandó részletkérdésekkel is találkoznak. Legtöbb esetben azonban előáll az a visszás helyzet, hogy az illető vegykísérleti állomás a folyó munkák sokasága miatt a kísérletezéshez nem juthat hozzá, s így ezeket a kérdéseket legalább részben már a kémiai laboratóriumok oldhatnák meg. 54. Széll László dr.: Az állami vegykísérleti állomások és a gazdasági akadémiák vegytani tanszékeinek együttes érdekei. (Mezőgazd. Szemle, 3. sz.) Megjegyzéseket, fűz Windisch dr. cikkéhez és a vegykísérleti állomásoknak, általában pedig az összes kísérletügyi intézményeknek az oktatási intézményektől való különválasztását az egész vonalon a legnagyobb mértékben üdvösnek és kívánatosnak tartja. Nagyon természetesnek találja, hogy amikor a gazdasági akadémiák vegytantanárai a vegykísérleti állomások vezetésétől megszabadulnak, az eddigieknél fokozottabb mértékben tudnak majd kísérletező és kutató tevékenységet is kifejteni, természetesen feltéve, hogy kellőleg fölszerelt laboratóriumokkal és segéderőkkel rendelkezhetnek. Végül a tanársegédi kérdéssel is kimerítően foglalkozik, nem csupán a tanárképzés, hanem mint megfelelő munkaerő szempontjából is. Asszisztens nélkül a mezőgazdasági haladást előmozdító tömeges vizsgálatok elvégzését csaknem lehetetlennek tartja. Fejtegeti a tanulmányi kiküldetések jelentőségét s szerinte ilyen célra nincs az az összeg, amely sok lenne. Végül kívánatosnak és fontosnak tartja, hogy a rokonfeladatokat szolgáló kísérletügyi és gazdasági akadémiai szakemberek évente egyszer együttes értekezletre gyűlnének össze Budapesten, ahol nézeteiket kicserélnék. 55. Farkas Géza dr.: A hadsereg táplálása a háborúban. (Természettudományi Közlöny, 673. 1.) Szerző a hadsereg kifogástalan élelmezése fontosságának tárgyalása után a hadi élelmezési- és az u. n. tartalékadag élelmiszereit, valamint az ezekben foglalt energiamennyiségeket tárgyalja és összehasonlítja az osztrák-magyar hadsereg élelmezési viszonyait a többi európai hadsereg élelmezési viszonyaival. Zimitz és Schumburg vizsgálatai, valamint az élettan idevágó ismeretei alapján arra az eredményre jut, hogy az osztrákmagyar hadsereg szabványos élelmiszeradagai átlagban, megfelelő mennyiségű energia termelésére elegendők és csak nagyon megerőltető menetelések ismétlése esetén nem fedezik teljesen a szükségletet. Az esetleges hiány pótlására legalkalmasabbnak találja a cukorfogyasztó- 3. oldal .