Vegyészeti Lapok, 1916 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-20 / 1-2. szám

1916. — 1—2. szám VEGYÉSZETI LAPOK­ re jellemző valamelyik reakcióval mutatjuk ki. Szer­ző szerint ezen az elven alapuló módszerek közül a leginkább megbízható eredményeket az Allen-Marquardt eljárás adja. 48. Nuricsán József dr.: A bor savtartalma és sav­­foka közötti különbség. (Természettudományi Közlöny 667. 1.) Szerző Heide C. és Barigiola W. vizsgálatait ismer­teti, amelyek eredménye az volt, hogy a borok savanyú íze nem a titrálás útján kapott savtartalommal, hanem a bor hidrogén-ionkoncentrációjával függ össze. Használati tárgyak és laboratóriumi eszközök. 49. Vak Mihály dr.: Nikkel főzőedényekről. (Kí­séri. Közlemények 529. 1.) Über Nikkelhochgeschirre. (Zeitschr. f. Unters. d. Nahrungs­ etc. 103. 1.) A nikkeledények használatára vonatkozó törvényes rendelkezésekben megnyilvánuló ellentmondások a nik­kel oldhatóságára vonatkozó irodalmi adatok különböző­ségére vezethetők vissza. Az egymásnak ellentmondó adatok okául szerző azt tekinti, hogy a megvizsgált nik­keledények mechanikai szerkezete különböző volt. A kér­dés eldöntése céljából 1.) hengerelt, 2.) öntött, 3.) elektro­­litikus, 4.) nyújtott és 5.) „Berndorfi tiszta“ nikkelből ké­szült edényeket ugyanazon körülmények között 5 % ecetsav hatásának tett ki. Ilymódon a különböző fajták­ból különböző menyiségek oldódtak ki (dm.2-enként 15'5 mgr. — 65'4 mg.). 50. Meszlényi Emil dr.: Apróságok a laboratóriumi gyakorlat köréből. (Vegyészeti Lapok 5. 1.) Néhány tanulságos gyakorlati fogás alkalmazását ajánlja egyes élelmiszerek elemzésekor, így az exszil­­kátorokban a kalciumkloridnak kénsavas infuzóriafölddel való helyettesítését, be nem ragadó reagens-üvegdugók készítésmódját és végül az alkohol színtelenítésére a szerző részéről használatos eljárást ajánlja. Élelmiszerrendészet, kísérletügy. 51. Steinecker Ferenc dr.: A hazai vegyvizsgáló ál­lomások jelenlegi helyzete és feladatai. (Vegyészeti La­pok 213. 1.) Bevezetésképpen megemlíti, hogy élelmiszertörvé­nyünk még nincsen és hogy az utóbbit nagyjában két törvény, t. i. az 1876. évi XIV. t. c. és az 1895. évi XLVI. t. c. pótolja. Kifejti, hogy e két törvény végrehajtásának egyik módja a hatósági mintavétel volna, amelyet azon­ban, többféle okból kifolyólag a közigazgatási hatóságok alig szorgalmaznak. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy 1896. óta, amikor az említett törvény (1895: XLVI. t. c.) életbe lépett, az ország területén vett minták száma milyen mértékben emelkedett. Megállapítja azt is, hogy a szóbanforgó törvényt erélyesen azóta hajtják végre, amióta az állami és egyes törvényhatósági vegyvizsgáló állomásokat rendszeres ellenőrzéssel bízták meg. Mind­ezek igazolására számos statisztikai adatot közöl. Fejte­getéseinek fő célja az érdekelt körök figyelmét felhívni arra, hogy a székesfővárost kivéve, az országban csak ott van valóban ellenőrzés, ahol a közelben vegyvizsgáló állomás van. Ez mintegy magától megoldja azt a kérdést is, várjon a vegyvizsgáló állomások szempontjából cent­ralizációra, vagy pedig decentralizációra van-e szükség? Szerző szerint minden jel arra vall, hogy a jövőben az utóbbi feltételnek kell lehetőleg eleget tennünk, mert a viszonyok mindenütt azt mutatják, hogy a fokozott élel­miszerellenőrzés nagyon is kívánatos és ennek a köve­telménynek csakis oly módon tudhatunk megfelelni, ha szaporítjuk a vizsgáló, elsősorban pedig az ellenőrző tevékenységet végző állomásokat, s ezzel egyidejűleg az elsősorban kísérletezésre hivatott állomásokat az el­lenőrző munkálatoktól mentesítjük. 52. Steinecker Ferenc dr.: A vegyvizsgáló állomá­sok ellenőrző tevékenysége az 1913. évben. (Vegyészeti Lapok 292­­.) A vegyvizsgáló állomások száma a csongrádi, aradi és nagyváradi állomással az 1913. évben 17-ről 20-ra emelkedett. Ez a 20 vegyvizsgáló állomás az 1913. évben összesen 23.439 mintát vizsgált meg. Az állami intézetek közül legtöbbet az Orsz. Kémiai Intézet vizsgálta (1630 drb.), a legkevesebbet a fiumei (188 drb.). A törvényha­­tósági vegyvizsgáló állomások közül a legtöbb elemzési számot a székesfővárosi vegyészeti és élelmiszervizs­gáló intézet mutatta föl (9716), a legkevesebbet a sop­roni (321). A Délmagyarországi Természettudományi Társulat temesvári vegyvizsgáló állomása összesen 630 anyagot elemzett meg. 53. Windisch Rikárd dr.: Néhány észrevétel és meg­jegyzés a mezőgazdasági kísérletügy érdekében (Mező­­gazd. Szemle, 1. sz.) Vázlatosan ismerteti, hogy a gazdasági akadémiák ké­miai laboratóriumai milyen módon juthatnának olyan hely­zetbe, hogy a mezőgazdaság javát az eddigieknél fokozot­tabb mértékben szolgálják? Élénken bírálja azt a visszás helyzetet, hogy a gazdasági akadémiai tanár egyidejűleg vegykísérleti állomásvezető is és kívánatosnak tartja, hogy minden mezőgazdasági kísérletügyi intézmény ma­radjon önálló, illetőleg, hogy a gazdasági akadémiák ké­miai laboratóriumaiban megfelelő tudományos tevékeny­séget fejthessenek ki és ennek biztosítását a tanároknak ezen a téren leendő legteljesebb szabadságában látja. Nagyon lényegesnek tartaná, ha a gazdasági akadémiák kémiai laboratóriumaiban olyan kérdéseket oldanának meg, amelyeknek hasznát a mezőgazdaság akár közvet­ve, akár közvetlenül látná. Azok a kísérletügyi intézmé­nyek, amelyeknek feladata különleges, munkálataik el­végzésében sokszor sürgősen megoldandó részletkérdé­sekkel is találkoznak. Legtöbb esetben azonban előáll az a visszás helyzet, hogy az illető vegykísérleti állomás a folyó munkák sokasága miatt a kísérletezéshez nem jut­hat hozzá, s így ezeket a kérdéseket legalább részben m­ár a kémiai laboratóriumok oldhatnák meg. 54. Széll László dr.: Az állami vegykísérleti állomá­sok és a gazdasági akadémiák vegytani tanszékeinek együttes érdekei. (Mezőgazd. Szemle, 3. sz.) Megjegyzéseket, fűz Windisch dr. cikkéhez és a vegykísérleti állomásoknak, általában pedig az összes kísérletügyi intézményeknek az oktatási intézmények­től való különválasztását az egész vonalon a legnagyobb mértékben üdvösnek és kívánatosnak tartja. Nagyon természetesnek találja, hogy amikor a gazdasági akadé­miák vegytantanárai a vegykísérleti állomások vezeté­sétől megszabadulnak, az eddigieknél fokozottabb mér­tékben tudnak majd kísérletező és kutató tevékenységet is kifejteni, természetesen feltéve, hogy kellőleg fölsze­relt laboratóriumokkal és segéderőkkel rendelkezhetnek. Végül a tanársegédi kérdéssel is kimerítően foglalkozik, nem csupán a tanárképzés, hanem mint megfelelő munka­erő szempontjából is. Asszisztens nélkül a mezőgazdasá­gi haladást előmozdító tömeges vizsgálatok elvégzését csaknem lehetetlennek tartja. Fejtegeti a tanulmányi kiküldetések jelentőségét s szerinte ilyen célra nincs az az összeg, amely sok lenne. Végül kívánatosnak és fon­tosnak tartja, hogy a rokonfeladatokat szolgáló kísérlet­ügyi és gazdasági akadémiai szakemberek évente egy­szer együttes értekezletre gyűlnének össze Budapesten, ahol nézeteiket kicserélnék. 55. Farkas Géza dr.: A hadsereg táplálása a hábo­rúban. (Természettudományi Közlöny, 673. 1.) Szerző a hadsereg kifogástalan élelmezése fontos­ságának tárgyalása után a hadi élelmezési- és az u. n. tartalékadag élelmiszereit, valamint az ezekben foglalt energiamennyiségeket tárgyalja és összehasonlítja az osztrák-magyar hadsereg élelmezési viszonyait a többi európai hadsereg élelmezési viszonyaival. Zimitz és Schumburg vizsgálatai, valamint az élettan idevágó is­meretei alapján arra az eredményre jut, hogy az osztrák­magyar hadsereg szabványos élelmiszeradagai átlagban, megfelelő mennyiségű energia termelésére elegendők és csak nagyon megerőltető menetelések ismétlése esetén nem fedezik teljesen a szükségletet. Az esetleges hiány pótlására legalkalmasabbnak találja a cukor­fogyasztó- 3. oldal .

Next