Vegyészeti Lapok, 1918 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1918-01-02 / 1. szám
VEGYÉSZETI LAPOK 5. oldal 18. —* 1. száza. "Sát látták el, szintén a veszprémi esethez hasonló öngyulladás történt és pedig körülbelül ugyanabban az időben, ugyancsak jajcei karbiddal. Tekintettel arra, hogy az acetiléngáz emez öngyulladásának lehetősége a jövőben sincs kizárva, ami az acetiléngáz fejlesztésével és használatával járó veszedelmet újabb eshetőséggel szaporítja és ezzel ennek a világító és most már az autogén-hegesztő- és fémvágóiparban is bevált fontos eszköznek elterjedését hátráltatja: az acetiléngáz öngyulladásának kérdését az érdekeltség szükségesnek tartotta alapos tanulmányozással tisztázni. Legnagyobb érdemet szerzett e téren Caro Nikodém dr. tanár (Berlin), aki igen alapos kísérleteket végzett, amelyekről részletesen beszámolt a „Verhandlungen des Vereins zur Beförderung des Gewerbefleisses" hasábjain „Die Explosionsursachen von Azetylen“ című tanulmányában. Carol tanulmányában kiterjeszkedik az acetilén-robbanások előidézésében számbavehető összes okokra. Bennünket mindezek közül a fennforgó részletkérdés tanulmányozása során csupán azok érdekelnek, amelyek a foszforvegyületek képződésére vezethetők vissza. Mielőtt azonban Caro-nak ezekre irányuló kísérleteire és következtetéseire áttérnék, utalnom kell ama kijelentésére, amely a kérdésben vallott meggyőződéseimnel némileg ellentétben áll. Caro ugyanis a fennebb idézett helyen a következőket mondja: Az adott feladat vizsgálatakor kizárólag a karbid amáz alkotórészei jöhetnek figyelembe, amelyeket a gázban is megtalálunk, hiszen azok az alkotórészek, amelyek a maradékban visszamaradnak, az acetilénnek robbanó tulajdonságaira nem gyakorolhatnak hatást.“ Kísérleteimből arra kell következtetnem, hogy Caronak ez az állítása nem felel meg a tényeknek. Caronak a karbidban és acetilénben előforduló foszforvegyületekre vonatkozó adatait és megállapodásait, amelyeknek egy része különben régóta ismeretes, akövetkezőkben foglalom össze: Ha foszforsavas kalciumot szénnel olvasztunk öszsze (Moissan) akkor aránylag gyenge áramok alkalmazásakor olyan foszforkalciumot kapunk, melynek összetara az organikus foszforvegyületek természetének megállapítása végett 4% foszforhidrogént tartalmazó acetilént 100—400 C°-ra fölmelegített csövön vezetett keresztül. 100 C°-on a felszálló gáz sósavas kuprooldattal nem abszorbeálható gázt tartalmazott, 200 C°-on olajcseppek képződtek, 400 C'-on pedig erős kátrányképzőtételek СазРг képletnek felel meg. Ezt a víz megbontja és akkor mész mellett foszforhidrogén is keletkezik. Erős áramok alkalmazásakor a szén az előzőleg képződött foszforkalciumot elbontja; ekkor a kalcium a szénnel karóiddá egyesül és foszfor szabadul föl. Egy másodlagos folyamat révén ugyanakkor állítólag karbofoszfid is keletkezik. Ha a foszfor magas hőmérsékleten a karbidra hat, akkor a keletkező vegyületből a víz olyan gázt fejleszt, amely, úgy látszik, az acetilénnek foszforhidrogénnel való vegyületéből áll. Ezt a vegyületet a sósavas rézoldat, amely a foszforhidrogént leköti, nem tartja vissza. Ez a gáz öngyulladó. Ha (Caro szerint) normális karbidot erős fölmelegedés kikerülésével bontunk el, akkor olyan gázt kapunk, amelyet sósavas kuprokloridoldattal teljesen meg lehet tisztítani foszfortartalmától, s amely ennélfogva a foszfort kizárólag foszforhidrogén alakjában tartalmazza. Más eredménynyel járt a kísérlet, ha Caro a karóidét csepegtető- vagy búvárkészülékekben, tehát erős fölmelegedés mellett bontotta el. Ilyenkor a gáz mindig tartalmazott olyan foszforvegyületeket is, amelyeket a sósavas kuprooldat nem nyelt el, mégpedig a fejlesztéskor bekövetkezett fölmelegedés arányában változó mennyiségben. Magas hőmérsékleten történő elbontáskor a maradékban a foszforhidrogénből hipofoszfitek képződnek, amelyeket a sósav foszforhidrogénre és foszforsavra bont el. Caro a megvizsgált karbidban meghatározta az összes foszfort, mégpedig a karóidnak hamuzsír és salétrom keverékével való feltárása útján. Meghatározta azt a foszfort, amely a karbidnak vízzel való elbontásakor foszforhidrogéngáz és organikus foszforvegyület alakjában elillant és azt a foszfort is, amely a karbid maradékában lévő „karbofoszfidból“ sósavval való elbontása után egyrészt foszforhidrogén alakjában távozott el, másrészt pedig a folyadékban visszamaradt. A foszforhidrogént sósavas kuprokloridoldatban fogta föl az organikusan kötött foszforvegyületet pedig, amelyet a rézoldat nem tartott vissza, olyképpen, hogy elégetése után az égéstermékeket brómmal és káliumkarbonátoldattal oxidálta. Ilyetén eljárással a következő eredményekhez jutott, dés mutatkozott. A 200—300 C°-on levált olaj sósavas kuprooldattal nem adott csapadékot, fojtószagú és öngyulladó volt; a 400 C°-on keletkezett olaj sósavas kuprokloridoldattal szintén nem mutatott változást, nem volt öngyulladó és az elszálló gáz szintén nem volt öngyulladó. (Folytatása következik.) " Használt készülék: A karbid összes foszfortartalma: Foszfortartalom a gázban Foszfor a karbofoszfidból mint foszfor- mint organihidrogén: kusvegyület, mint fOSZforbid- mint foszforpent Togén a gázban : oxil a maradékban Karbid a vízbe 00821 92*2% nyomok — nyomok Ugyanaz-908 ,* Csepegtető» 804 „ 108% nyomok 0'15°/o Ugyanaz‡ 84*3 „ 11*6 „ — nyomok Búvárkészülék» 04*6 „ 131 3*2% 4*6% Ugyanaz‡ 597 , 128 „ 2*2 % 386%