Vegyi Ipar, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-10 / 1. szám
L' ta 5^i VEGYI <flWechn. iparmuz. u»i‘irina I (Techr fe^tri^ar minden ágát felölelő technikai és kereskedelmi folyóirat. az Véld© Egyesület“ vegyi szakosztályának hivatalos lapja. (CHEMISCHE INDUSTRIE) commercielle Zeitschrift für sämmtliche Zweige der chemischen Industie) Offizielles Organ der chemischen Section des „Ungarischen Schutz Vereines.“ SZERKESZTŐSÉG : — KIADÓHIVATAL , Budapest, VII. Kertész utca 43. Az olajipar, zsiradékipar és kereskedelem, petroleumipar, szappan-és gyertyagyártás, asztali-és kátrányipar szakközlönye. , Budapest, 1904. január 10■ ja. Felelős szerkesztő LÁZÁR ALBERT okt. gépészmérnöki Közleményeink csak a forrás meg Megjelenik minden hó 16. és 25. napján. Harmadik évfolyam, 1. techn. iparmuz. könyvtárának jelölésével nyomhatok le. Magyar újság — magyar hirdetés. A jelszók gyártása nálunk a fő. E téren elévülhetlen és elemeket lehetett egy időben hazánkban szerezni, akkor, amikor még a gyakorlat minden hamis tantételt le nem cáfolt. Nem tartoztunk soha a jelszógyártók csoportjába és ha most, amikor e mesterség csődöt mondott, az e cikk címét képező jelszót mégis megfabrikáltuk, tettük ezt azért, hogy nevet adjunk annak az iparosaink köréből sokszor fölhangzó stereotip panasznak, mely rossz néven veszi a sajtótól, hogy a külföldi iparosok hirdetéseit is közli. Nem első eset és nem is az utolsó, ami most, mélyen tisztelt laptársunk, a Magyar Ipar hasábjain lejátszik. Még valahányszor iparosainkat valamely helyről vagy valamely oldalról arra hívták föl, hogy éljen, mozogjon, legyen élelmesebb és a mi fő, adjon életjelt magáról prospektusok, árjegyzékek, hirdetések stb. útján, mindig akadt egy-egy bölcs, aki a többinek zugó helyeslése mellett így vágta ki a rezet: „Ne közöljék a lapok a külföldi ipar hirdetéseit!“ Amikor pedig ez elhangzott, akkor, mint akik jól végezték dolgukat, iparosaink megmaradtak további tunyaságukban, nem hirdettek, de egyébként már említett módját sem alkalmazták a reklámnak és így aztán maradt minden a régiben. Helyesebben szólva: csak pusztulnak tovább napról-napra. Ha jelen voltunk ily (egyébként szebbnélszebb hazafias frázisoktól duzzadó) dikciónál, mindenkor meg is magyaráztuk, hogy miképen is áll a dolog, de ez a kifogás most már oly általános lett, hogy itt az egyes ember többé-kevésbé szűk körben ejtett nyilatkozata már nem elég ezen mind szélesebb körben elterjedt panasznak helyes mértékére való leszállítására. Elismerés illeti tehát azt, aki a Magyar Ipar hasábjain e kérdést fölvetette, ámbár ő maga is a fentebb már jellemezett álláspontot osztja, de hisz ép ezzel éri el azt, hogy az ellenkező nézetűek a porondra szállnak. Ez a kérdés pedig most nagyon aktuális lett, abból az alkalomból, hogy a Magyar Hírlapkiadók Egyesülete akciót indított a hirdetések dolgában Mint ismeretes, a Gyáriparosok Szövetsége ez akció következtében felhívást bocsátott ki a magyar gyáriparosokhoz. Az Országos Iparegyesület azonban — úgy látszik — ennél többet is akar tenni, mert nem tárgyalta le a kérdést egy puszta felhívás kibocsátásával, hanem napirendre tűzte, sőt a Hírlapkiadók Egyesületének közszeretetben álló elnökét meghívta egy előadás megtartására az Iparegyesületbe. Ez előadás nyomában értekezlet lesz, amelyen bizonyára sok minden fontos dolgot fognak megvitatni, sok oldalról fogják a kérdést megvilágítani és így alaposan előkészítvén a talajt, nagyobb akciót fognak indíthatni. Hogy ez meglesz, azt bizonyítja az a két cikk, mely a Magyar Ipar hasábjain megjelent. Az első helytelenítette azt, hogy a magyar sajtó külföldiek hirdetését közli és majdnem hazafiatlanságnak bélyegezte ez eljárásukat. Tisztelt laptársunk minden megjegyzés nélkül közölte le e cikket, pedig semmi esetre sem lehetett a cikkíróval egy nézeten, de bizonyára elvárta, hogy a gáncscsal illetett magyar sajtóban fölzúdulás támad e cikk nyomán és a meginduló tárgyilagos vita kezdete lesz annak az akciónak, amely az Iparegyesületben készül. Ám csalódott, mert a mi újságjaink és oly indolensek, amily inndolenseknek ők — szintén teljes joggal — közönségünket nevezik! Ám a M. I. következő számában egy, az előbbivel teljesen hasonló állásponton levő cikk jelent meg és ez újabb vitát provokálni hivatott cikk sem tudta. laptársainkat csöndes álmukból felrázni, így már csak megkezdjük a hozzászólók sorát és igyekezni fogunk alábbiakban a mozgalom és vita számára nemi anyagot fölhordani. Szó sincs róla, hogy mi mindenképen helyeselnék a jelenlegi állapotokat és azt hinnék, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Mi is látjuk azt az éles ellentétet, mely néha abból áll elő, hogy a lap szerkesztői része vizet prédikál, a kiadói rész pedig bort is zik, így például a múlt évben egy előkelő esti lap vezércikkéből mi is megbotránkozással vettük tudomásul, hogy egy nyíregyházai szatócs tescheni vajat árult és bizony nagyon is helyeseltünk a cikkírónak, aki ezt az eljárást „közgazdasági züllésnek“ nevezte. Ámde önkénytelenül rögtön meg is fordítottuk a lapot arra a bizonyos másik oldalára és ott telve találtuk külföldi hirdetésekkel, a prágai szilvaiztól kezdve az aszalt gyümölcsökig mindenféle olyan cikkekkel, amelyeket az a bizonyos nyíregyházai szatócs talán éppen e lap hirdetése alapján rendelt meg és aminek folytán aztán „közgazdasági zülléssé kvalifiiálódott eljárása. Tenni kell e téren valamit, az bizonyos ! De ha iparosaink ezért már olyan szabályt akarnak csinálni, hogy magyar újság csak a magyar ipar hirdetését hozza, úgy ez sem helyes, mert iparosaink e kívánságot nem úgy hangoztatják, mint feltételét annak, hogy ők csakis ennek ellenében fizetnek elő és adják föl a hirdetéseiket, hanem minden ellenszolgáltatás nélkül követelik ez áldozatot a sajtótól és úgy, amint folyton és a legnaivabb módon követelik az államtól is a segélyt, a társadalomtól a pártolást, de meg nem gondolják, hogy még Isten is csak azt segíti, aki magán is segít. De azért sem helyes, mert a verseny a haladás sarkantyúja és hazánk ipara nem akkor fog haladni, ha a verseny ellen kínai fallal veszi magát körül, hanem éppen akkor, ha azzal minél gyakrabban szembe száll. A külföld iparát pedig ép ez okból sem, de különben sem lehet teljesen kizárni, de máskülönben sem áll az, hogy a hazai ipar pártolása szempontjából külföldről behozni semmit sem volna szabad, hanem igenis be lehet hozni mindazt, ami a meglepővel szemben jelentékeny haladást jelent és általában mindazt, amiben behozatalra szorulunk. Ide jutva tehát, ily definíció alapon már bele lehetne talán fogni a hírlapkiadók hirdetésfelvételi tíz parancsolatjának megfogalmazásába, ha elfelejtenők azt, hogy a napilap kiadóhivatala nincs azon helyzetben, hogy a hirdetéseket ebből a szempontból osztályozhassa. A szaklapok a maguk szakmáját ismervén, ezt megtehetik, legnagyobb részben meg is teszik. Erről aztán lehet még sokat beszélni. Most azonban lássuk a kérdés más oldalát is. Annyira elöljárnak-e már iparosaink maguk a hazai ipar pártolásában, hogy ők már másokat leckéztethetnek? Álljanak elő azok az iparosok, kik a külföldi ipart semmiben sem támogatják! Hol vannak ilyenek? Nálunk nincs egy sem. A mi iparosaink még önmagukat egymás között sem pártolják és elsősorban is éppen ők azok, akik vizet prédikálnak, de bort isznak. Olyanok ők túlnyomóan, mint azok a kínai gyertyamártók, akik iparuk fejlesztése céljából azt követelték, hogy rendelje el a kormány, hogy minden ablakot falazzanak be, amikor is aztán még nappal is gyertyára lesz szükség a lakásokban. Nem! Tisztelt iparostársaim, ilyen követelésekkel mi elő nem állhatunk, mert ez a mi ablakunk, a sajtó, nemcsak a külföldi gyertya, hanem a világ haladásából áradó fényt is bebocsátja hozzánk, ez elöl pedig a haladottabb iparosok azért a többségért, mely sem szaklapot nem olvas, sem nem hirdet, sem nem tanul, de annál több direkt pénzsegélyt vár az államtól és áldozatot honfitársaitól, a sajót sem engedik elzárni és ha azt hazai iparosaink maguk nem pártolják úgy köszönjük meg neki, hogy indolenciánk dacára is pártolja iparunkat, lapjai hatásosabb, vagyis szerkesztői részében. 7 (iff. 15) Előfizetési ára : Egész évre 10 korona. sj Szigetelő anyag aprított parafából. Az aprított parafát már körülbelül egy negyed század óta használják mesterséges szigetelő masszák, illetőleg különféle formadarabok készítésére, mely célból az aprított parafát különböző kötőanyaggal egyesítik. A parafa kitűnő szigetelő tulajdonságaiban bízva, a kötőanyag megválasztásánál a legutóbbi időkig úgyszólván teljesen figyelmen kívül maradt ennek a szigetelőképesség szempontjából való megítélése és csakis a kötőanyag szilárdsága és képlékenysége vétetett figyelembe. Dr. Heidelberg Tivadar már két évvel ezelőtt rámutatott erre a körülményre és kiemelte azon fontos szerepet, melyre az infuzorinföld a parafa szigetelő anyagok gyártásánál hivatva van. Legújabban szabadalomra bejelentett eljárása lehetővé teszi az infuzériaföld nagy szigetelő képességének kihasználását és emellett egyéb hátrányainak kiküszöbölését. Kísérletei foganatosításánál Dr. Wartha Vince, műegyetemünk tudós tanárának azon megfigyelése vezette, miszerint minden anyag, még a kvarc is, finom őrlés útján az iszapolt anyag képlékenységét veheti fel. Ezen körülmény mellett különösen fontossággal bír még az, hogy