Vegyi Ipar, 1910 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-15 / 1. szám

4. oldal. VEGYI IPAR 1. szám. Fémszálas izzólámpák. Az osztrák vegyészek egyesületében Grau tanár nemrég előadást tartott a fémizzólámpákról. Az elő­adás érdekes tartalmából kiemeljük a következőket: A legelső elektromos izzólámpa az Edison-féle volt, amelynek izzószálát a hires feltaláló egy bam­buszrost elszenesitése által állította elő. Ennek a lámpának hatásfoka igen rossz, mert egy gyertyafény 35 Watt áramot fogyaszt, ami annyit jelent, hogy a mai árak szerint 7-szerfe drágább, mint az auerfény. A világítás-technikusok igyekeztek tehát az elektromos izzólámpa gazdaságosságát növelni, amire nézve a fizika némely tétele megadja az első útba­igazítást. Ezek szerint ugyanis valamely izzásban levő test annál több energiát sugároz ki fény és an­nál kevesebbet hő alakjában, minél magasabb az illető test hőmérséklete. (9001 körül a fémek „vörö­sen“, 1200° körül „fehéren izzanak“.) Megpróbálták tehát a lámpa ellenállásának növelésével annak hő­mérsékletét emelni. A szénszálat azonban 1100°-nál magasabbra hevíteni nem lehet, mert a szén ezen hőmérsékleten túl (2 W pro gyertyafény) gyorsan szublimál és homályossá teszi a lámpát. Ezért a fénytechnikusok most a nehezen olvadó fémekhez nyúltak, amelyek észrevehetően nem szub­limálnak. A legelső ilyen lámpa az Auer-féle „Os- miumlámpa“ volt 1898-ban. Az osmium, a platin- csoport egy magasan olvadó férne, 0,136 Ohm speci­fikus ellenállással bir, és a belőle készített izzószál áramfogyasztása 110 Voltnál gyertyafényenkint kb. 1.6 Watt. 1903-ban szerkesztették Bolton és Feuerlein a 7űrzfa/-lámpát. A tantal a vanadiumcsoport elemei közé tartozik, olvadáspontja 2250°, faji ellenállása 0.165 Ohm. Ez volt az első lámpa, amely 220 Volt feszültségre készült; áramfogyasztása gyerlyánkint 1.5—1.7 Watt, amely azonban a használat folytán emelkedik. Ugyanebben az időben jelent meg a „Wolfram­lámpa“, amely ma háromféleképpen készül. Just és Hanaman fémwolframból állítják elő, Auer von Wels- bach osmium-lámpájához hasonlóan wolframoxydból kötőanyag segítségével. H. Kuzel pedig plasztikus wolfram fémkolloidot vesz kötőanyag nélkül. A wolf­ram faji ellenállása 0.055 Ohm és Wartenberg sze­rint 2850°-nál olvad. A wolframlámpa hatásfoka a legkedvezőbb az összes fémszál-lámpák közt, mert áramfogyasztása gyertyafényenkint csak 1 Watt. Legújabban sikerült 220 Volt feszültségű lámpákat előállítani 16, sőt 12 gyertya fényerősséggel; ezek a lámpák bármely hely­zetben alkalmazhatók. A szál törékenységén, ami a legnagyobb hibája volt a wolframlámpának, Just és Hanaman úgy segítenek, hogy az izzószál vázát egy acélpálcán rugalmasan helyezik el. Ezzel elérik azt, hogy az izzószál nem törik el rázkódások következ­tében. A wolframlámpa ma már sikerrel versenyez a kicsi, 3-ampéres ívlámpákkal. Tökéletesítésében nem kis része van a budapesti „Egyesült Villamos- sági r.-t.“-nak, amely először hozta forgalomba és gyártja ma is a wolframlámpát, amely ilyenformán valóban a „magyar ipar diadala“. A szénszálas lámpával ellentétben a fém-izzó­lámpák túlfeszültség iránt nagy mértékben érzéket­lenek. Ennek az oka abban rejlik, hogy a szén, másodrendű vezető lévén, ellenállása a hőmérséklet emelkedtével csökken, mig az elsőrendű vezetőké, a fémeké, növekedik. A fémlámpák tehát nem érzik meg az üzemfeszültség elkerülhetetlen változásait. Viszont éppen ez a körülmény szabja meg a fém­lámpák hatásfokának határait: a hőmérsékkel emel­kedő feszültség még magasabbra emeli a hőfokot, úgy, hogy a spektrum az ultraviolett — tehát látha­tatlan — sugarak felé tolódik el. így egy 100 voltos wolframlámpa 150 Volt feszültségnél kékes fényt áraszt, mig végül 190 voltnál megolvad. Mindamellett a wolframlámpa még mindig még- egyszer olyan drágán működik, mint a gázizzófény. Elérné ennek az üzemköltségeit gyertyafényenkint */2 Watt az áramfogyasztásnál, de ekkor megint sok­ai rövidebb ideig használható. Az olajok és zsirok extrakciója. Az olajok és zsirok kivonása eddigelé általában úgy történt, hogy a zsírtartalmú anyagot alacsony forrásponttal biró folyékony oldószerrel kezelték és a nyert oldattól az oldószert elpárologtatás utján távo­lították el. Ezeknél az eljárásoknál a zsiradék elváltozások­nak lehetett kitéve, mert gyakran magas hőfok alkal­mazók vált szükségessé. A zsiradék kivonására ugyan nem szükséges 100°-on felüli hőmérséklet, épp úgy nem szükséges az oldószer eltávolítására sem, mert alacsony forráspontu oldószert használunk, de a nyers­anyag víztartalmának eltávolítása nem történhet 100°-on alul. Az eddigi eljárásoknál a víztelenítést és a zsir- kivonást egyidejűleg végezték. Ennélfogva vagy magas forráspontu oldószerre volt szükség vagy pedig, ha alacsony forráspontu oldószert alkalmaztunk, a főzés hosszú ideig tartott. Mindkét esetben a zsiradék el­változásnak volt kitéve. Olyan eljárást kellett tehát keresni, amelynél úgy a hosszú főzési idő mint a magas hőmérséklet elkerülhető legyen, aminek még az az előnye is megvan, hogy tüzelőanyag megtaka­rítással jár. Ez csak oly módon lehetséges, ha a zsirkivonást és a víztelenítést külön-külön végezzük. Ezen az elven alapul egy újabb eljárás, melyet a következőkben ismertetünk és amely lényegében abban áll, hogy először a víztelenítést végezzük és pedig oly módon, hogy ugyanabban a zsiradékban, melyet kivonni szándékozunk, hevítjük a nyersanya­got, mig minden viz elpárolgott, ezután pedig a szokott módon alacsony forráspontu oldószerrel von­juk ki a zsiradékot. (Csontok kivonásánál tehát csont­olajat használunk). Eddig is volt már gyakorlatban ehhez némileg hasonló eljárás, amikor egész magas forrásponttal biró kivonóanyagot pl. paraffint alkalmaztak és azt a viz forráspontján felül hevitették. Ez a módszer és ,a szóban forgó eljárás azonban csak abban egyeznek, hogy mindkettőnél egy a viznél magasabb forrás­pontu közegben történik a hevítés. A szóbanforgó eljárásnál azután a magas forráspontu anyag csak a víztelenítést végzi, nem pedig egyúttal a kivonást is, aminek nagy gyakorlati jelentősége azonnal kiviláglik, ha tekintetbe vesszük, hogy az oldószert el is kell távolitanunk. Ez utóbbi művelet az említett régebbi eljárásnál nagy nehézségekbe ütközik és mindig a kivont zsiradék minőségének rovására megy. A külön műveletben végzett víztelenítésnek mindenekelőtt az az előnye, hogy igen gyorsan megy végbe, és hogy nem szükséges a víztelenítő szert a kivonatból eltávolítani. Nagy előnye azonkívül, hogy meggyorsítja a zsirkivonást, kevesebb kivonószert igényel, hogy rövidebb ideig tartó és alacsonyabb hőmérsékü hevítés folytán jobb minőségű zsiradékot eredményez, végül pedig a nyersanyag kevésbbé szen­ved elváltozást, mely körülmény igen fontos pl. a csontextrakciónát, tekintettel arra, hogy a zsirtalanitott csontok enyvre dolgoztatnak fel. A zsiradékiparban már eddig is volt használat­ban egy olyan eljárás, melynél a nyersanyagot zsírral kezelték, t. i. a gyapjuzsir kiválasztásánál a gyapjú- mosók szennyvizéből. Ekkor szokásos ahhoz a csa­padékhoz, amely savak hozzáadására a mosóvízből kiválik, gyapjuzsirt, esetleg egyébb zsiradékot hozzá­adni. Itt azonban nem zsírtartalmú nyersanyagok ki­vonásáról van szó, hanem egy emulsló alkatrészeinek elkülönítéséről, mely célból először is az emulsiót lágyabbá teszik és erre szolgál a zsir hozzáadása. Az uj zsirkivonó eljárásnál ellenben a zsir-hozzáadás- nak az a célja, hogy a nyersanyagokat a tulajdon- képeni extrakcióhoz előkészítse. Szabadalmi hírek. A—1304. Badische Anilin- & Soda-Fabrik cég Ludwigshafen. Eljárás formaldehldhictroszulfitok elő­állítására. A formaldehidot, cinkport és kénessavat csak addig hagyjuk egymásra hatni, a mig a nehezen oldható básikus formaldehidcinkszulfoxilát kiválása még számbavehető mennyiségben végbe nem megy. B—4793. „Friedr. Bührer sen“ rézárugyári cég Ludwigsburgban. Eljárás vörös- és sárgaréz tárgyak tartós ónozására. Az illető tárgyat ismert módon egy tiszta ónbevonattal látjuk el, kiizzitjuk, esetleg kala­páljuk és egy fényező-bevonattal látjuk el, megjegyezvén, hogy az izzitás előtt agyagból és póraxból vagy már ömlesztőanyagból álló bevonatot alkalmazunk az ón­rétegre, hogy ezáltal a tiszta ónbevonatnak a rézzel való benső egyesülését érjük el. E—1464. Elektrochemische Werke G. m. b. H. cég Bitterfeldben. Eljárás levegővel erősen ritkított nitrogén oxidoknak koncentrálisabb alakba való át­vezetésére. A nitrogénoxidokat gyengén bázikus oxid által, a milyen a cink-, Veres réz-, magnézium- és ólomoxid közönséges hőmérséklet mellett elnyeletjük és a keletkezett vegyületeknek magasabb hőmérsék­letre való hevítése által esetleg csökkentett nyomás mellett kiűzzük. G—2913. Gessner Albert építész Charlottenburg- ban. Eljárás színes jalvakolat előállítására. Valamely szemcsés vakolóanyag keverék részét alkotó festéket egy habarcsrétegen elkeverjük, abból a célból, hogy annak érdes felületet adjunk. H—3615. Hough William James chemikus Toledó. Eljárás gyanták előállítására gyantát tartalmazó nö­vényi anyagokból. A növényi anyagokat a cellulóza gyártásnál szokásos kezelésnek vetjük alá, a meleg vagy hideg fapépről a lignint és gyantákat oldva tartalmazó folyadékot egyszerű lehúzás vagy leszűrés által eltá­volítjuk és ezután az oldatból a gyantás anyagokat vagy sókat lecsapjuk. H—3649. Herczeg Zoltán asztalosmester Nagy­várad. Eljárás fának'és egyéb anyagoknak tartós és gyors fényezésére. A fát illetve a fényezendő anyagot firneis és terpentin keverékével felhigitott falikacstöltő tésztával bekenjük, megszáritjuk, csiszoló papírral vagy vászonnal lecsiszoljuk, azután egy tizedrész szikativval kevert fehér vagy homályos szinü politúr­ral bedörzsöljük, megszáritjuk és lecsiszoljuk; erre csiszoló mázzal bekenjük, szárítjuk és csiszolópapirral burkolt parafával lecsiszoljuk és végül csiszoló és fé­nyesíthető mázzal (kopálmáz) bekenjük, hosszabb ideig szárítjuk, posztóra kent sikkőpor, habkőpor és viz keverékkel lecsiszoljuk, flanellel szárazra ledör­zsöljük, szarvasbőrre tett finom csiszolóporral dörzsöl­jük, flanellel szárazra dörzsöljük, szarvasbőrre tett butorfényesitővel gyengén bedörzsöljük és végül szá­raz flanellel ledörzsöljük. K—3927. Krümling Miksa kereskedő Berlin. El­járás tartós és ellenállóképes zsir-, és savmentes diszitö burkolás előállitására mindennemű áruk szá­mára. Valamely papírból, papirlemezből, vászonból vagy más alkalmas anyagból álló buikolóariyagot előbb a kívánt színre befestjük és adott esetben nyomtatás­sal is ellátják, azután a burkolóanyagot acetonban, alkoholban, ecetsavban vagy más alkalmas oldóanyag­ban feloldott cellulosaacetáttal vonjuk be, illetve telit­jük és végül külsőleg tetszőleges megmunkálásnak (sajtolás, bordázás stb.) vetjük alá. L—2628. Deutsche Versuchsanstalt für Lederin­dustrie cég Freibergben és Dr. Arnoldi Heinrich mér­nök Weinheim-ban. Eljárás cserzőanyag kivonatok szintelenitésére. A kivonatokat aktivált alumíniummal vagy aluminium-amalgámmal kezeljük. L—2651. Dr. Landenberger Dagobert vegyész Ber­linben. Eljárás fémötvözetek előállítására, melynél az ötvözendő fémek közül egynek vagy többnek klór- vegyületét alkalmazzuk azáltal jellemezve, hogy a cihket a vascsoport fémjeinek megfelelő mennyiségű klóridjával összeömlesztjük. L—2658. Langbein-Pfanhauser-Werke A.-G. Leip­zig Seilershausen. Eljárás nyújtható elektrolitvas elő­állítására. Elektrolit gyanánt felmelegitett vassóolda­tokat használunk vezető sókkal v agy ilyenek nélkü higroszkópós anyagok, mint klórkalcium és más efélék hozzáadásával. N—950. Nitritfabrik A.-G. cég Cöpenick. Eljárás cserzőanyagkivonatok előállítására. A cserzőanyagot tartalmazó anyagokat kilúgozás előtt bizonyos ideig 40 C°-nál magasabb hőmérsékletnek tesszük ki. P—2803. Palmer Arthur James London. Eljárás fonalaknak és hasonlóknak fényessé tételére. Eljárás tartós fénynek növényi rostokból álló fonalakon, szö­veteken és hasonlókon való előállitására, a megned- vesitett árunak magas hőmérséklet mellett való erős sajtolása által, azáltal jellemezve, hogy az árut teljesen nedvesen és oly nagy sebességgel vezetjük át az erősen hevített hengerek között, hogy az utóbbiak közül még nedvesen lép ki. R—2278. Reid James Henry mérnök New-Ark-ban. Eljárás ércek elektrometallurgiai kezelésére. Az érceket alkatrészeik elkülönített kinyerése céljából fokozatosan növekedő szabályozható hőmérséklet, egymással szom­szédos kamrák sorozatán vezetjük keresztül és az egyes kamrákból távozó illó termékeket elkülönítve kondenzáljuk. R—2360. Hans Reisert G. m. b. H. Köln-Brauns- feld. Eljárás víznek víztartalmú aluminiumsilicatokkal való tisztítására. A tisztítást valamely ismert más tisz­titó eljárással (pl. mészszóda vagy mész-baryt eljárás­sal) kapcsolatban akként végezzük, hogy a vizet elő­ször mésszel és szódával, vagy mésszel és baryttal vagy más anyagokkal előzetesen megtisztítjuk és csak azután kezdjük meg az aluminiumszilicatokkal történő tisztítást, hogy a vízben hátramaradt kevés nem kívánt kívánt bázist kívánt bázissal cseréljük fel, oly célból, hogy a natriumsilicat hatásának gyors csökkenését kemény tisztítással meggátoljuk. S—4883. Szépházy Emil fogorvos Trencsén-Tep- licen. Eljárás fogtisztitó-eszköz előállitására, mely a fogport, szájvizet és fogkefét egyesíti. A fogpor szo­kásos keverékét savmentes gelatinoldatba keverjük és ezzel a mutatóujjra felhúzható és tetszés szerinti anyagból pl. vászonból készült hüvelyt impregnáljuk és megszáritjuk. S—4891. Sigál Hermann kereskedő Miskolc. El­járás likőr előállitására. Három rész törkölylepárlás, bor és cognac keverékéhez egy rész sárgacukoroldat málnaszörp és citromlé keverékét adjuk. T—1610. Tiedmann Róbert kereskedő Stuttgart­ban. Eljárás festékezö lapok előállitására. A festék­réteget nyomtató eljárás segélyével állítjuk elő. W—2591. Weiss Mór bútorkereskedő Temesvár. Eljárás poloskairtószer előállítására. Deneturált szesz­ben dohányt áztatunk, a denaturált szeszt leszűrjük, a dohányra választóvízben feloldott higanyt öntünk, ezután a választóvízben feloldott higannyal kevert dohányhoz a dohánylével telitett denaturált szeszt és terpentinszeszt löltünk, majd pedig a keveréket pet­róleummal keverjük és leszűrjük, mimellett az egves keverékeket ill. oldatokat az egymással való összeke­verés előtt megfelelő ideig állni hagyjuk. Gesellschaft für Stickstoffdünger, Gesellschaft mit beschränkter Haftung, cég Westeregeln-ben, a 27406 számú „Eljárás nitrogénvegyületek előllitására“ cimü magyar szabadalom tulajdonosa szabadal­mának gyártása céljából magyar gyárosokkal össze­köttetést keres: szabadalmát esetleg el is adja vagy gyártási engedélyt ad. Érdeklődőknek szívesen szolgál bővebb felvilágosítással KELEMEN M. ISTVÁN mérnök, hites szabadalmi ügyvivő irodája, Budapesten, Royal szálloda B). Parsons Ch. Algernon mérnök Newcastle-on-Tyneban „Berendezés alacsony frekvenciájú válta­kozó áramok fejlesztésére. cimü 28136 számú, „Tekercselés dinamók, mőtorok és ha­sonlók számára“ cimü 32310 számú, „Egyenáramú gép az armatúrát körülvevő helytálló soros tekercseléssel“ cimü 32700 számú, „Párhuzamos kapcsolás szilárd soros teker- cselésü egyenáramú dinamók számára“ cimü 35205 számú, „Berendezés elektromos készülékek és gé­pek vezetékeinek hűtésére“ cimü 37134 számú, „Berendezés dinamógépek szabályozására', cimü 39199 számú szabadalmait eladni, illetve gyártási engedélyt adni óhajt. Fölvilágositást adnak: jfeufelö yírtnin és fenyő Jíenrik hites szabadalmi ügyvivők, Budapest, VIII., József-körut 8. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék