Vegyi Ipar, 1910 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-15 / 1. szám
4. oldal. Fémszálas izzólámpák. Az osztrák vegyészek egyesületében Grau tanár nemrég előadást tartott a fémizzólámpákról. Az előadás érdekes tartalmából kiemeljük a következőket: A legelső elektromos izzólámpa az Edison-féle volt, amelynek izzószálát a híres feltaláló egy bambuszrost elszenesítése által állította elő. Ennek a lámpának hatásfoka igen rossz, mert egy gyertyafény 35 Watt áramot fogyaszt, ami annyit jelent, hogy a mai árak szerint 7-szerte drágább, mint az auerfény. A világítástechnikusok igyekeztek tehát az elektromos izzólámpa gazdaságosságát növelni, amire nézve a fizika némely tétele megadja az első útbaigazítást. Ezek szerint ugyanis valamely izzásban levő test annál több energiát sugároz ki fény és annál kevesebbet hő alakjában, minél magasabb az illető test hőmérséklete. (2001 körül a fémek „vörösen“, 1200° körül „fehéren izzanak“.) Megpróbálták tehát a lámpa ellenállásának növelésével annak hőmérsékletét emelni. A szénszálat azonban 1100°-nál magasabbra hevíteni nem lehet, mert a szén ezen hőmérsékleten túl (2 W pro gyertyafény) gyorsan szublimál és homályossá teszi a lámpát. Ezért a fénytechnikusok most a nehezen olvadó fémekhez nyúltak, amelyek észrevehetően nem szublimálnak. A legelső ilyen lámpa az Auer-féle „Osmiumlámpa“ volt 1898-ban. Az osmium, a platincsoport egy magasan olvadó féme, 0,136 Ohm specifikus ellenállással bír, és a belőle készített izzószál áramfogyasztása 110 Voltnál gyertyafényenként kb. 1.6 Watt. 1903-ban szerkesztették Bolton és Feuerlein a Zűrzsa-lámpát. A tantal a vanádiumcsoport elemei közé tartozik, olvadáspontja 2250°, faji ellenállása 0.165 Ohm. Ez volt az első lámpa, amely 220 Volt feszültségre készült; áramfogyasztása gyertyánként 1.5—1.7 Watt, amely azonban a használat folytán emelkedik. Ugyanebben az időben jelent meg a „Wolframlámpa“, amely ma háromféleképpen készül. Just és Hanaman fémwolframból állítják elő, Auer von Welsbach osmium-lámpájához hasonlóan wolframoxydból kötőanyag segítségével. H. Kuzel pedig plasztikus wolfram fémkolloidot vesz kötőanyag nélkül. A wolfram faji ellenállása 0.055 Ohm és Wartenberg szerint 2850°-nál olvad. A wolframlámpa hatásfoka a legkedvezőbb az összes fémszál-lámpák közt, mert áramfogyasztása gyertyafényenként csak 1 Watt. Legújabban sikerült 220 Volt feszültségű lámpákat előállítani 16, sőt 12 gyertya fényerősséggel; ezek a lámpák bármely helyzetben alkalmazhatók. A szál törékenységén, ami a legnagyobb hibája volt a wolframlámpának, Just és Hanaman úgy segítenek, hogy az izzószál vázát egy acélpálcán rugalmasan helyezik el. Ezzel elérik azt, hogy az izzószál nem törik el rázkódások következtében. A wolframlámpa ma már sikerrel versenyez a kicsi, 3 amperes ívlámpákkal. Tökéletesítésében nem kis része van a budapesti „Egyesült Villamossági r t.“-nak, amely először hozta forgalomba és gyártja ma is a wolframlámpát, amely ilyenformán valóban a „magyar ipar diadala“. A szénszálas lámpával ellentétben a fém-izzólámpák túlfeszültség iránt nagy mértékben érzéketlenek. Ennek az oka abban rejlik, hogy a szén, másodrendű vezető lévén, ellenállása a hőmérséklet emelkedtével csökken, míg az elsőrendű vezetőké, a fémeké, növekedik. A fémlámpák tehát nem érzik meg az üzemfeszültség elkerülhetetlen változásait. Viszont éppen ez a körülmény szabja meg a fémlámpák hatásfokának határait: a hőmérsékkel emelkedő feszültség még magasabbra emeli a hőfokot, úgy, hogy a spektrum az ultraviolett — tehát láthatatlan — sugarak felé tolódik el, így egy 100 voltos wolframlámpa 150 Volt feszültségnél kékes fényt áraszt, míg végül 190 voltnál megolvad. Mindamellett a wolframlámpa még mindig mégegyszer olyan drágán működik, mint a gázizzófény. Elérné ennek az üzemköltségeit gyertyafényenkint */2 Watt az áramfogyasztásnál, de ekkor megint sokal rövidebb ideig használható. forráspontján felül hevítették. Ez a módszer és ,a szóban forgó eljárás azonban csak abban egyeznek, hogy mindkettőnél egy a víznél magasabb forráspontú közegben történik a hevítés. A szóban forgó eljárásnál azután a magas forráspontú anyag csak a víztelenítést végzi, nem pedig egyúttal a kivonást is, aminek nagy gyakorlati jelentősége azonnal kiviláglik, ha tekintetbe vesszük, hogy az oldószert el is kell távolítanunk. Ez utóbbi művelet az említett régebbi eljárásnál nagy nehézségekbe ütközik és mindig a kivont zsiradék minőségének rovására megy. A külön műveletben végzett víztelenítésnek mindenekelőtt az az előnye, hogy igen gyorsan megy végbe, és hogy nem szükséges a víztelenítő szert a kivonatból eltávolítani. Nagy előnye azonkívül, hogy meggyorsítja a zsírkivonást, kevesebb kivonószert igényel, hogy rövidebb ideig tartó és alacsonyabb hőmérsékű hevítés folytán jobb minőségű zsiradékot eredményez, végül pedig a nyersanyag kevésbbé szenved elváltozást, mely körülmény igen fontos pl. a csontextrakciónál, tekintettel arra, hogy a zsírtalanított csontok enyvre dolgoztatnak fel. A zsiradékiparban már eddig is volt használatban egy olyan eljárás, melynél a nyersanyagot zsírral kezelték, t. i. a gyapjuzsir kiválasztásánál a gyapjúmosók szennyvizéből. Ekkor szokásos ahhoz a csapadékhoz, amely savak hozzáadására a mosóvízből kiválik, gyapjúzsírt, esetleg egyébb zsiradékot hozzáadni. Itt azonban nem zsírtartalmú nyersanyagok kivonásáról van szó, hanem egy emulsió alkatrészeinek elkülönítéséről, mely célból először is az emulsiót lágyabbá teszik és erre szolgál a zsír hozzáadása. Az új zsírkivonó eljárásnál ellenben a zsír-hozzáadásnak az a célja, hogy a nyersanyagokat a tulajdonképeni extrakcióhoz előkészítse. Az olajok és zsírok extrakciója. Az olajok és zsírok kivonása eddigelé általában úgy történt, hogy a zsírtartalmú anyagot alacsony forrásponttal bíró folyékony oldószerrel kezelték és a nyert oldattól az oldószert elpárologtatás útján távolították el. Ezeknél az eljárásoknál a zsiradék elváltozásoknak lehetett kitéve, mert gyakran magas hőfok alkalmazák vált szükségessé. A zsiradék kivonására ugyan nem szükséges 100°-on felüli hőmérséklet, épp úgy nem szükséges az oldószer eltávolítására sem, mert alacsony forráspontú oldószert használunk, de a nyersanyag víztartalmának eltávolítása nem történhet 100°-on alul. Az eddigi eljárásoknál a víztelenítést és a zsírkivonást egyidejűleg végezték. Ennélfogva vagy magas forráspontú oldószerre volt szükség vagy pedig, ha alacsony forráspontú oldószert alkalmaztunk, a főzés hosszú ideig tartott. Mindkét esetben a zsiradék elváltozásnak volt kitéve. Olyan eljárást kellett tehát keresni, amelynél úgy a hosszú főzési idő mint a magas hőmérséklet elkerülhető legyen, aminek még az az előnye is megvan, hogy tüzelőanyag megtakarítással jár. Ez csak oly módon lehetséges, ha a zsírkivonást és a víztelenítést külön-külön végezzük. Ezen az elven alapul egy újabb eljárás, melyet a következőkben ismertetünk és amely lényegében abban áll, hogy először a víztelenítést végezzük és pedig oly módon, hogy ugyanabban a zsiradékban, melyet kivonni szándékozunk, hevítjük a nyersanyagot, míg minden víz elpárolgott, ezután pedig a szokott módon alacsony forráspontú oldószerrel vonjuk ki a zsiradékot. (Csontok kivonásánál tehát csontolajat használunk). Eddig is volt már gyakorlatban ehhez némileg hasonló eljárás, amikor egész magas forrásponttal bíró kivonóanyagot pl. paraffint alkalmaztak és azt a víz Szabadalmi hírek. Az 1304. Badische Anilin & Soda-Fabrik cég Ludwigshafen. Eljárás formaldehidhidroszulfitok előállítására. A formaldehidet, cinkport és kénessavat csak addig hagyjuk egymásra hatni, amíg a nehezen oldható básikus formaldehidcinkszulfoxilát kiválása még számbavehető mennyiségben végbe nem megy. B—4793. „Friedr. Bührersen“ rézárugyári cég Ludwigsburgban. Eljárás vörös- és sárgaréz tárgyak tartós ónozására. Az illető tárgyat ismert módon egy tiszta ónbevonattal látjuk el, kiizzitjuk, esetleg kalapáljuk és egy fényező-bevonattal látjuk el, megjegyezvén, hogy az izzítás előtt agyagból és paraxból vagy már ömlesztőanyagból álló bevonatot alkalmazunk az ónrétegre, hogy ezáltal a tiszta ónbevonatnak a rézzel való benső egyesülését érjük el. E—1464. Elektrochemische Werke G. m. b. H. cég Bitterfeldben. Eljárás levegővel erősen ritkított nitrogén oxidoknak koncentrálisabb alakba való átvezetésére. A nitrogénoxidokat gyengén bázikus oxid által, amilyen a cink-, Veres réz-, magnézium- és ólomoxid közönséges hőmérséklet mellett elnyeletjük és a keletkezett vegyületeknek magasabb hőmérsékletre való hevítése által esetleg csökkentett nyomás mellett kiűzzük. G—2913. Gessner Albert építész Charlottenburgban. Eljárás színes falvakolat előállítására. Valamely szemcsés vakolóanyag keverék részét alkotó festéket egy habarcsrétegen elkeverjük, abból a célból, hogy annak érdes felületet adjunk. H—3615. Hough William James chemikus Toledo. Eljárás gyanták előállítására gyantát tartalmazó növényi anyagokból. A növényi anyagokat a cellulóza gyártásnál szokásos kezelésnek vetjük alá, a meleg vagy hideg fapépről a lignint és gyantákat oldva tartalmazó folyadékot egyszerű lehúzás vagy leszűrés által eltávolítjuk és ezután az oldatból a gyantás anyagokat vagy sókat lecsapjuk. H—3649. Herczeg Zoltán asztalosmester Nagyvárad. Eljárás fának és egyéb anyagoknak tartós és gyors fényezésére. A fát illetve a fényezendő anyagot fitness és terpentin keverékével felhigított falikacstöltő tésztával bekenjük, megszáritjuk, csiszoló papírral vagy vászonnal lecsiszoljuk, azután egy tizedrész szikativval kevert fehér vagy homályos színű politúrral bedörzsöljük, megszáritjuk és lecsiszoljuk, erre csiszoló mázzal bekenjük, szárítjuk és csiszolópapírral burkolt parafával lecsiszoljuk és végül csiszoló és fényesíthető mázzal (kopálmáz) bekenjük, hosszabb ideig szárítjuk, posztóra kent sikkőpor, habkőpor és víz keverékkel lecsiszoljuk, flanellel szárazra ledörzsöljük, szarvasbőrre tett finom csiszolóporral dörzsöljük, flanellel szárazra dörzsöljük, szarvasbőrre tett bútorfényesítővel gyengén bedörzsöljük és végül száraz flanellel ledörzsöljük. K—3927. Krümling Miksa kereskedő Berlin. Eljárás tartós és ellenállóképes zsír-, és savmentes diszitó burkolás előállítására mindennemű áruk számára. Valamely papírból, papírlemezből, vászonból vagy más alkalmas anyagból álló burkolóannyagot előbb a kívánt színre befestjük és adott esetben nyomtatással is ellátják, azután a burkolóanyagot acetonban, alkoholban, ecetsavban vagy más alkalmas oldóanyagban feloldott cellulosaacetáttal vonjuk be, illetve telitjük és végül külsőleg tetszőleges megmunkálásnak (sajtolás, bordázás stb.) vetjük alá. L—2628. Deutsche Versuchsanstalt für Lederindustrie cég Freibergben és Dr. Arnoldi Heinrich mérnök Weinheimban. Eljárás cserzőanyag kivonatok szintelenítésére. A kivonatokat aktivált alumíniummal vagy aluminium-amalgámmal kezeljük. L—2651. Dr. Landenberger Dagobert vegyész Berlinben. Eljárás fémötvözetek előállítására, melynél az ötvözendő fémek közül egynek vagy többnek klórvegyületét alkalmazzuk azáltal jellemezve, hogy a cikket a vascsoport fémjeinek megfelelő mennyiségű kloridjával összeömlesztjük. L—2658. Langbein-Pfanhauser-Werke A.-G. Leipzig Seilershausen. Eljárás nyújtható elektrolitvas előállítására. Elektrolit gyanánt felmelegített vassóoldatokat használunk vezető sókkal vagy ilyenek nélkü higroszkópos anyagok, mint klórkalcium és más efélék hozzáadásával. N—950. Nitritfabrik A.-G. cég Cöpenick. Eljárás cserzőanyagkivonatok előállítására. A cserzőanyagot tartalmazó anyagokat kilúgozás előtt bizonyos ideig 40 C°-nál magasabb hőmérsékletnek tesszük ki. P—2803. Palmer Arthur James London. Eljárás fonalaknak és hasonlóknak fényessé tételére. Eljárás tartós fénynek növényi rostokból álló fonalakon, szöveteken és hasonlókon való előállítására, a megnedvesített árunak magas hőmérséklet mellett való erős sajtolása által, azáltal jellemezve, hogy az árut teljesen nedvesen és oly nagy sebességgel vezetjük át az erősen hevített hengerek között, hogy az utóbbiak közül még nedvesen lép ki. R—2278. Reid James Henry mérnök New Ark-ban. Eljárás ércek elektrometallurgiai kezelésére. Az érceket alkatrészeik elkülönített kinyerése céljából fokozatosan növekedő szabályozható hőmérséklet, egymással szomszédos kamrák sorozatán vezetjük keresztül és az egyes kamrákból távozó illó termékeket elkülönítve kondenzáljuk. R—2360. Hans Reisert G. m. b. H. Köln-Braunsfeld. Eljárás víznek víztartalmú aluminiumsilicatokkal való tisztítására. A tisztítást valamely ismert más tisztító eljárással (pl. mészszóda vagy mész-baryt eljárással) kapcsolatban akként végezzük, hogy a vizet először mésszel és szódával, vagy mésszel és baryttal vagy más anyagokkal előzetesen megtisztítjuk és csak azután kezdjük meg az aluminiumszilicátokkal történő tisztítást, hogy a vízben hátramaradt kevés nem kívánt kívánt bázist kívánt bázissal cseréljük fel, oly célból, hogy a nátriumfilicat hatásának gyors csökkenését kemény tisztítással meggátoljuk. S—4883. Szépházy Emil fogorvos Trencsén-Teplicen. Eljárás fogtisztító eszköz előállítására, mely a fogport, szájvizet és fogkefét egyesíti. A fogpor szokásos keverékét savmentes gelatinoldatba keverjük és ezzel a mutatóujjra felhúzható és tetszés szerinti anyagból pl. vászonból készült hüvelyt impregnáljuk és megszáritjuk. S—4891. Sigál Hermann kereskedő Miskolc. Eljárás likőr előállitására. Három rész törkölylepárlás, bor és cognac keverékéhez egy rész sárgacukoroldat málnaszörp és citromlé keverékét adjuk. T—1610. Tiedmann Róbert kereskedő Stuttgartban. Eljárás festékező lapok előállitására. A festékréteget nyomtató eljárás segélyével állítjuk elő. W—2591. Weiss Mór bútorkereskedő Temesvár. Eljárás poloskairtószer előállítására. Deneturált szeszben dohányt áztatunk, a denaturált szeszt leszűrjük, a dohányra választóvízben feloldott higanyt öntünk, ezután a választóvízben feloldott higannyal kevert dohányhoz a dohánylével telített denaturált szeszt és terpentinszeszt töltünk, majd pedig a keveréket petróleummal keverjük és leszűrjük, mimellett az egyes keverékeket ill. oldatokat az egymással való összekeverés előtt megfelelő ideig állni hagyjuk. VEGYI IPAR 1. szám: Gesellschaft für Stickstoffdünger, Gesellschaft mit beschränkter Haftung, cég Westeregeln-ben, a 27406 számú „Eljárás nitrogénvegyületek előllítására“ című magyar szabadalom tulajdonosa szabadalmának gyártása céljából magyar gyárosokkal összeköttetést keres, szabadalmát esetleg el is adja vagy gyártási engedélyt ad. Érdeklődőknek szívesen szolgál bővebb felvilágosítással KELEMEN M. ISTVÁN mérnök, hites szabadalmi ügyvivő irodája, Budapesten, Royal szálloda B. Parsons Ch. Algernon mérnök Newcastle-on-Tyneban „Berendezés alacsony frekvenciájú váltakozó áramok fejlesztésére. címü 28136 számú, „Tekercselés dinamók, motorok és hasonlók számára“ címü 32310 számú, „Egyenáramú gép az armatúrát körülvevő helytálló soros tekercseléssel“ címü 32700 számú, „Párhuzamos kapcsolás szilárd soros tekercselésű egyenáramú dinamók számára“ címü 35205 számú, „Berendezés elektromos készülékek és gépek vezetékeinek hűtésére“ címü 37134 számú, „Berendezés dinamógépek szabályozására", címü 39199 számú szabadalmait eladni, illetve gyártási engedélyt adni óhajt. Felvilágosítást adnak: Isenfelé vízmin és fenyő Jrenrik hites szabadalmi ügyvivők, Budapest, VIII., József körút 8. sz.