Vegyi Ipar, 1919 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1918-12-30 - 1919-01-15 / 24-1. szám
2. oldal, akikkel még rendelkezünk, valamint az autogéntömegcikkek az osztrák ipar ölébe hullanak. Ukrajnának mezőgazdasági gépeket és eszközöket kívánunk szállítani. Autogénhegesztés nélkül csak a kívánságnál maradhatunk. A tettek mezejére kell végre lépnünk, hogy a magyar ipar sántán ne kullogjon az osztrák ipar után. A nyersanyaghiány leküzdése. Magyarország már béke idején is a monarchia kincses bányájának volt elismerve, mégis állandóan nyersanyag és felgyártmányok hiányában szenvedett iparunk. Az osztrák szaklapok már erős célzásokat tesznek arra, hogy kamaráink az átmeneti idő alatt a Balkánra gravitáló export üzletekre készülnek berendezkedni és nem szűkölködnek a jó tanáccsal, hogy maradjunk csak továbbra is nyersanyagkitermelő ország, mert az ő nagy ipari felkészültségükkel úgysem versenyezhetnénk, míg termékeinknek Ausztria mindig jó befogadó piaca marad. Ezzel szemben kifejtettük, hogy ne a nyersanyag fölöslegünkkel, hanem feldolgozott termékeink fölöslegével törekedjünk a Balkánon piacot szerezni Összetartás az egyes rokonszakmákban legyen a jövő jelszava és ne üsse fel a háború után ismét a folytonos féltékenykedés rákfenéje a fejét, mert máskülönben ismét a szomszéd fogja a sikert bezsebelni. Exportképes magyar kálitrágya. Németország nak természetnyújtotta világmonopóliumával szemben felhívtuk az illetékes körök figyelmét Gelléri Soma vegyésznek találmányára, amely a kálisoknak a magyar földpátokból való extrakcióját exportképes rentabilitással teszi lehetővé, mivel az új eljárás szerint mésszel feltárt földpátok olcsó és jó portlandcementté dolgozhatók fel. A Krassó-Szörény megyében található örményesi földpáttal és főleg a Bereg- és Zemplén megyében előforduló alunittel kísérletezett Gelléri éveken át, mégpedig eredményesen. Gelléri szabadalma alkalmas arra, hogy a káliumot tartalmazó magyar földpátokat az iparés mezőgazdaság számára hasznosítsuk és magunkat a német káliipartól függetlenítsük. Mivel pedig a kálisótermelésnél az üzemköltségeknek harmadát a tüzelőanyagok teszik ki, az olcsó erdélyi földgáz a magyar kálitrágyát versenyképessé tenné még a világpiacon is ! Olajtermelésünk jövője. Megvilágítottuk, hogy a háború folytán egy évekre kiható, szinte garantált zsírmennyiségre van szükségünk, melynek egyedüli forrása csupán a belföldi termelés lehet. Bebizonyítottuk, hogy a szükségelt zsiradékmennyiségek termelése Magyarországon sem talaji, sem klimatikus, sem pedig geográfiai nehézségekbe nem ütközik és könnyen keresztül vihető. A két legnagyobb állati fenntartó és eddig egymás ellen küzdő faktornak , a mezőgazdaságnak és iparnak a közös érdek kapcsán szorosan egyesülve, együttesen produktív munkát kell végeznie. Siralmas kátrányutak Budapesten. Nálunk számottevő mértékben még nem építettek kátrányutakat és amennyit szakértelem nélkül mégis létesítettek, azok siralmasak. Elrettentő példa gyanánt elég csak megnézni a Fehérvári-úton kátrányozott gyalogjárókat, vagy az Aréna-úti kocsiutat. Pedig a Vegyi Ipar ismertetett olyan magyar szabadalmat, amellyel a kátrányt ügyes írással útépítési célokra alkalmassá lehet tenni. Miért nem alkalmazza a jó és bevált technikai újítást a főváros? Vagy talán nem tudja, hogy a székesfővárosi anyagvizsgáló állomás udvarán is járnak már évek óta modern kátrányutakon,amelyet pedig próbaképen az általunk ismertetett újítás igénybevételével létesítettek?! Úgy látszik, hogy a fővárosnál a protekciórendszer a műszaki kérdésekben is főszerepet játszik, különben nem idegenkedne a bevált és kipróbált újításoktól még a közérdek rovására is ! Középfokú vegyészeti szakoktatás. E kérdés megvilágításánál rámutattunk arra, hogy elégséges a négy középiskola elvégzése után egy egyéves tanfolyam ahhoz, hogy valaki szappanfőző-, serfőzővagy bőrcserző mester legyen. A tanfolyamról kikerültek igazán mesterek lesznek és nem kívánnak többek lenni. Sorsukkal és társadalmi helyzetükkel meg fognak elégedni és nem érzik magukat becsapva, mint egyes felsőipariskolát végzettek. Az egyetlen megoldás, hogy a háborúban kifejlődött magyar kémiai nagyipar minden tekintetben megfelelő szakembereket kapjon, abban áll, hogy bővítsük ki a műegyetemen a vegyészeti szakosztályt, az ipariskolát pedig zárjuk be, illetve alakítsuk vissza középfokú vagy még inkább alsófokú ipariskolává, amelyben laboránsokat, szappanfőzőket, sörfőzőket stb. képezzünk ki. A magyar kémiai nagyipar már oly sokat fejlődött, hogy az általa megkívánt teljesítőképességű szakembereket oly rövid idő alatt, mint ahogyan az a felsőipariskolán történt, kiképezni lehetetlen többé ! KÜLÖNLEGES KENŐANYAGOKAT OLAJOKAT mindennemű géphenger- és motortovábbá gépkenő zsiradékokat szállít BARTA BÉLA olaj- és zsiradék nagykereskedése, Budapest, V., Bálvány u. 1. Telefon : 176—42 és 132—57. X . : HUNGÁRIA VEGYÉSZETI GYÁR CÉG: STERN I. IMRE BUDAPEST. Gyár és iroda: IX., Páva utca 7. Telefon: József 93—35. Vegyészeti nemzetgazdaság. Rámutattunk a vegyészeti nemzetgazdaság jelentőségére. Ez alatt értendő a kémiaitechnológiai és idevonatkozó közgazdasági ismeretek összessége, amelek a vegyi ipar terén felmerülő különféle jelenségek és műszaki haladások gyors megértését teszik lehetővé. A háború után a gazdasági élet felépítésénél nagy és nehéz feladatok előtt fogunk állani, amelyek megoldásánál nagyon fontos szava lesz a vegyészeti nemzetgazdaságnak. Azért a magyar középiskolai, ipariskolai és kereskedelmi iskolai szakoktatásban nagyobb súlyt kell helyezni a jövőben az áruismeretekre és a kémiai technológiára. E mellett külön intézményt kell létesítenünk, amelynek feladata legyen: a szaklapokban, könyvekben, kereskedelmi és ipari jelentésekben stb. található anyagot összegyűjteni, rendezni és így a vegyészeti nemzetgazdász számára hozzáférhetővé tenni. Alkoholadómentesség és A német új szeszadótudományos kutatások, törvény értelmében a tudományos intézetek nem részesednék ezentúl adómentes alkoholban. Az új törvény szerint a szeszadó 8 márkát tesz ki literenként. Az egész világ egybehangzó véleménye a német szerves kémiai ipart. Különösen pedig a nagy horderejű kátrány festékipart, az adómentes alkool tette naggyá és hatalmassá. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a német vegyi ipar rohanását ez a fék meg nem lassíthatja, a magyar vegyészeti ipart azonban a német példa követése feltétlenül csírájában fojtaná meg. Azért óva intjük az illetékes köröket, hogy a német példát ne kövessék. Ha már az államnak gondoskodnia kell erőforrásokról, hogy a háború okozta óriási terheket elviselhesse, azokat ne a tudomány rovására keresse, hanem más területeken taláva meg, ott, ahol a megadóztatásból kifolyólag még előnyök is fakadhatnak. Az a fejlődési processus, amin Németország a háború előtt már átment, nálunk csak ezután fog bekövetkezni. A világversenyben mi csak akkor fogjuk helyünket megállhatni, ha nagy lépésekkel törtetünk előre. Ezeket a nagy lépéseket azonban ólomcsizmákkal nem lehet megtenni. Ha a német példát utánozzuk, ólomcsizmákat rakunk lábunkra és gúzsba kötjük kialakuló tudós gárdánk kezét-lábát. Vegyészek az államszervezetben. Tanuljunk a háború tapasztalataiból. Ne maradjunk meg továbbra is jogászálamnak, ahol jogász titkárok alakíthatnak vegyészeti egyesületeket, vigyük előbbre rohamosan az iparfejlesztést azzal, hogy a műszaki kar helyét indokolatlanul ne töltsük be jogászokkal. Reformáljuk meg a vegyészeti szakoktatást az egyetemen, a műegyetemen, sőt még a népiskolában is keltsük fel az érdeklődést a természettudományok iránt. Ha a világháborúnak megírják majd a gazdasági és technikai történetét, akkor majd megtudja a világ, hogy mit alkottak a magyar vegyészek és akkor majd megbírálhatják jogászaink is, hogy a régi tudományok megilletik-e az elsőbbséget az új technikai tudományokkal, elsősorban pedig a kémiával szemben. Hisszük, hogy rövidesen felvirrad majd az a nap, amikor az államszervezetben nem lesz többé mostoha gyermek a vegyésztő központok ellenőrzése. Mikor a volt kormány végre az utolsó órában háborús gazdasági szervezeteket ellenőrző hivatalt létesített, kritika tárgyává tettük rendelkezését. Megírtuk, hogy a rendelet elkésett és nincsen pozitív értéke. Hiszen a központokban rendszerint helyet foglaltak a minisztériumok delegáltjai, akik nélkül a központok fontosabb ügyekben úgy sem intézkedhettek. A magyar kormány rendeletével tehát nemcsak a központokról mond hangos véleményt, hanem saját közegeiről is, ak kellő gyakorlat hijján nem voltak képesek ellenőrző szerepüket közmegnyugvásra betölteni. A minisztériumok eddigi ellenőrző közegei azonban ma már mégis nagy gyakorlatra tettek szert és így inkább alkalmasak arra, hogy a jövőben a központok ténykedéseit a helyes útra tereljék, mint a 12 órában hirtelen kinevezett legújabb ellenőrzők, akik mire belátni képesek az ipari élet szövevényes titkaiba, mire ellenőrizni tudják az ellenőrzőket is, talán már vége is lesz a háborúnak. Szükséges rossz volt a „Központ“ a háborúban, de jót is hozott magával. Ha nem lett volna a háborús gazdasági szervezet, a szükséglet nem a fontosság sorrendjében nyert volna kielégítést. Ami most is drága, 5—10-szeres áron kelt volna el és nem jutott volna oda, ahová kell, hanem annak, aki jobban megfizetni tudja. Ha majd a rendelkezésre álló nyerseanyag nagyjában elegendő lesz az elsőrendű szükséglet kielégítésére, a központok fölöslegesekké válnak Még azonba ez el nem következik, nem lehet a központokat egyszerűen a pokoloa küldeni, nehogy a rendelkezésre álló belföldi és külföldi nyersanyag illetéktelen kezekbe kerüljön. A helyzet és az önálló vámterület. A vérzivatarok után egy második honfoglalásnak kell elkövetkeznie : nem a föld népét, de a földet, amelyen élünk, kell meghódítanunk újból, hogy méhébe zárt kincseivel, nyers erőinek gazdag tömegével szolgálja az uralkodó faj nemzeti elhaladását, függetlenségét. Fontoljuk meg jól a feladatok nagyságát, vessünk számot erőinkkel és képességünkkel, értsük meg, hogy az idő sürget s hogyha elmúlt az alkalmas perc, előnyeit nagy áldozatokkal sem hozhatjuk vissza többé. Fogjunk össze mindannyian és válvetett erővel, a jövőben bizo ésüggedetlen kitartással dolgozunk azon, hogy megérthessük a független önállóság napjaiban azon igazság beteljesedését, hogy a jövő Magyarország a vegyi iparé. Álljon talpra a nemzet ! Lássunk az aktív munkához ! Szociális reformok Kifejtettük, hogy az általános és az iparfejlesztés, választói jog reformjával a szociális parlament arra fog törekedni, hogy kevesebb teher nehezedjék a munkás emberre. Ez megoldást talál a progresszív adózásban és a fogyasztási adók eltörlésében. Kiegészítője az ingyenes állami iskolázás, balesetbiztosítás stb. vagyis mind e reformok a munkás megélhetésének megkönnyítését célozzák. Már most azt kérdezzük, hogy elégedetlenkedni fog-e a munkás, ha látja, hogy megélhetésének körülményei javultak és keresményéből magát és családját tiztességesen fentartani képes? Hihető-e hogy a megelégedett munkás sztrájkkal fogja, megnehezíteni a gyáros boldogulását. Avagy összehasonlítható-e a helyzet nálunk és egy szociális reformok terén már haladottabb nyugati állam között, ahol az ipar mind e reformok mellett fejlődött és folyton- folyvást fejlődik? Mindezen kérdésekrecsak tagadó válasz adható. A „Vegyi Ipar“ már 17 éve hangoztatja, hogy a szociális reformok nem akadályozzák meg az ipar megerősödését és fejlesztését, hanem ellenkezőleg, azt elősegítik. Méltatlan támadás a magyar A sajtó támadásanövényolajgyárosok ellen.val szemben mejgvédelmeztük növényolajgyárosainkat. Kifejtettük, hogy a tengeri csírátlanításnak és a tengericsira kisajtomának foganatosításával a volt kormány az Országos Központi Hitelszövetkezetet bízta meg és az O. K. H., mint olajgyáros, állapította meg azt a minimális árat, amelyet a tengericsírnak kisajtolásáért növényolajgyárosainknak fizet. Az osztrák gyárak 1 métermázsa tengericsírának kisajtolásáért, 35 koronát kapnak, pedig Ausztriában alacsonyabbak a munkabérek, így tehát a magyar gyárosnak ugyanazon munkáért megállapított 30 K-ásár nem „felbőszítő,“ hanem a legminimálisabb. A volt kormány a repceolajgyárosokat egyáltalában nem dédelgette, sőt ellenkezőleg mostohán bánt el velük. Hiszen a repcepogácsa árát alacsonyabbra szabta meg, mint a korpáét, pedig a pogácsa lépértéke többszörösen felülmúlja a korpáét. A volt kormány inkább a a repceolajgyárosok rovására kedveskedett az agráriusoknak. Egyébként, ha a magyar olajgyárak nagyobb osztalékot fizettek is a háború alatt a bankkamatnál, annak csak örülnünk kell, mert így jut belőle adóra is, a hazatért katonák felsegélyezésére is és jutott belőle hadikölcsönre is! Adja a magyarok Istene, hogy a magyar ipar a jövőben is nagyobb hasznot hozzon a bankkamatnál, mert akkor lesz még fedődő magyar ipar és lesz még vállalkozó kedv is Magyarországon! Forradalom a Megírtuk, hogy zsírtermelésünk szappaniparban 80 -90 százaléka olaj, amiből eddigelé nem lehetet oly szilárd szappanokat készíteni, amelyek a jelenleg forgalomban lévő „hadiszappan“ összetételének megfelelnének. Igaz ugyan, hogy a technika mai állása mellett lehet az olajat keményíteni, mely eljárás azonban milliós befektetéseket igényel és így az üzemi költségeket lényegesen emeli. Azonban ma nem rendelkezünk keményített olajokkal sem, mivel a háború alatt létesített magyar olajkeményítő gyárak nincenek üzemben és Leimdorfer Joachim kiváló zsiradékszakértő által puha zsíroknak szilárd szappanná való feldolgozására kidolgozott és lapunkban publikált eljárása nem vonatkozik a most rendelkezésre álló olajokra. A lapunkban megjelent közlemény továbbkutatásra serkentette a szappangyárosokat, felébresztette a szunnyadó erőket és ma már szilárd szappanokat készítenek kukoricaolajból a magyar szappanosok a háziasszonyok nagy örömére . Nehéz időben, a közgazdasági pangás sivár korában indítottuk útnak a „Vegyi ipar“-t, hogy a szaksajtó hivatásához képest előbbre vigyük a fejlődés ideig-óráig megakasztott szekerét, hogy a haladást és a világosságot általánosítsuk, hogy a tudományok előbbrevivő hatását közkincssé tegyük. Igyekeztünk lapunk fennállása minden pillanatában egy jó szaklap hivatását betölteni, mert tudtuk, hogy a/. iparfejlestésnek egy becsülettel szerkesztett szaklap elsőrangú munkatársa.Jól eső érzés tölti be szivünket, mert látjuk hogy munkánk nem volt hiábavaló. Lázár Albert VEGYI IPAR 24 —1. szám TEXTILIPAR r. t. ezelőtt Salgó és László fonó-, szövő-, impregnáló-, fehérítő- és kikészítő gyárak. Budapest,V. Nádor u.-11. Telefon: 160 — 82$ Zsákok, ponyvák, zsinegek, préskendők, géptisztítók és dók, szűr vásznak stb. RESERVOIRE, wenig gebraucht, Ende 1917 erbaut,’ können prompt in grösser Anzahl in folgenden Öiménr sie en geliefert worden: 5000X1000X1000, :;ä 8000X3000X2000, . V 6000X3000X1000. Die Reservoire sind offen. Interessenten erhalten bereitwilligst Offerten von der Firma: BRUKNER JÓSZEF és FIAI, Budapest, VI., Izabella-utca 63. Papirzsineg legjobb minőségben kapható-Tel. 29-86. UNGÁR IMRE Budapest, V. Balaton u. 2.