Vegyi Ipar, 1919 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1918-12-30 - 1919-01-15 / 24-1. szám

2. oldal, akikkel még rendelkezünk, valamint az autogén­tömegcikkek az osztrák ipar ölébe hullanak. Ukrajnának mezőgazdasági gépeket és eszközöket kívánunk szállítani. Autogénhegesztés nélkül csak a kívánságnál maradhatunk. A tettek mezejére kell végre lépnünk, hogy a magyar ipar sántán ne kullogjon az osztrák ipar után. A nyersanyaghiány leküzdése. Magyarország már béke ide­jén is a monarchia kincses bányájának volt elis­merve, mégis állandóan nyersanyag és felgyártmá­nyok hiányában szenvedett iparunk. Az osztrák szaklapok már erős célzásokat tesznek arra, hogy kamaráink az átmeneti idő alatt a Balkánra gra­­vitáló export üzletekre készülnek berendezkedni és nem szűkölködnek a jó tanáccsal, hogy maradjunk csak továbbra is nyersanyagkitermelő ország, mert az ő nagy ipari felkészültségükkel úgysem verse­nyezhetnénk, míg termékeinknek Ausztria mindig jó befogadó piaca marad. Ezzel szemben kifejtettük, hogy ne a nyersanyag fölöslegünkkel, hanem fel­dolgozott termékeink fölöslegével törekedjünk a Balkánon piacot szerezni Összetartás az egyes rokonszakmákban legyen a jövő jelszava és ne üsse fel a háború után ismét a folytonos féltékeny­kedés rákfenéje a fejét, mert máskülönben ismét a szomszéd fogja a sikert bezsebelni. Exportképes magyar kálitrágya. Németország­­ nak termé­szetnyújtotta világmonopóliumával szemben fel­hívtuk az illetékes körök figyelmét Gelléri Soma vegyésznek találmányára, amely a kálisoknak a magyar földpátokból való extrakcióját exportképes rentabilitással teszi lehetővé, mivel az új eljárás szerint mésszel feltárt földpátok olcsó és jó port­­landcementté dolgozhatók fel. A Krassó-Szörény megyében található örményesi földpáttal és főleg a Bereg- és Zemplén megyében előforduló alunit­­tel kísérletezett Gelléri éveken át, még­pedig ered­ményesen. Gelléri szabadalma alkalmas arra, hogy a káliumot tartalmazó magyar földpátokat az ipar­és mezőgazdaság számára hasznosítsuk és ma­gunkat a német káliipartól függetlenítsük. Mivel pedig a kálisótermelésnél az üzemköltségeknek har­madát a tüzelőanyagok teszik ki, az olcsó erdélyi földgáz a magyar kálitrágyát versenyképessé tenné még a világpiacon is ! Olajtermelésünk jövője. Megvilágítottuk, hogy a háború folytán egy évekre kiható, szinte garantált zsírmennyiségre van szükségünk, melynek egyedüli forrása csupán a belföldi termelés lehet. Bebizonyítottuk, hogy a szükségelt zsiradékmennyiségek termelése Magyar­­országon sem talaji, sem klimatikus, sem pedig geográfiai nehézségekbe nem ütközik és könnyen keresztül vihető. A két legnagyobb álla­ti fenntartó és eddig egymás ellen küzdő faktornak , a mező­­gazdaságnak és iparnak a közös érdek kapcsán szorosan egyesülve, együttesen produktív munkát kell végeznie. Siralmas kátrányutak Budapesten. Nálunk szá­mottevő mértékben még nem építettek kátrányutakat és amennyit szakértelem nélkül mégis létesítettek, azok siralmasak. Elrettentő példa gyanánt elég csak megnézni a Fehérvári-úton kátrányozott gyalogjáró­kat, vagy az Aréna-úti kocsiutat. Pedig a Vegyi Ipar ismertetett olyan magyar szabadalmat, amellyel a kát­rányt ügyes í­rással útépítési célokra alkalmassá lehet tenni. Miért nem alkalmazza a jó és bevált technikai újítást a főváros? Vagy talán nem tudja, hogy a székesfővárosi anyagvizsgáló állomás udvarán is járnak már évek óta modern kátrány­­utakon,­­amelyet pedig próbaképen az általunk ismertetett újítás igénybevételével létesítettek?! Úgy látszik, hogy a fővárosnál a protekciórend­szer a műszaki kérdésekben is főszerepet játszik, különben nem idegenkedne a bevált és kipróbált újításoktól még a közérdek rovására is ! Középfokú vegyészeti szakoktatás. E kérdés megvilá­gításánál rámutattunk arra, hogy elégséges a négy középiskola elvégzése után egy egyéves tan­folyam ahhoz, hogy valaki szappanfőző-, serfőző­­vagy bőrcserző mester legyen. A tanfolyamról kikerültek igazán mesterek lesznek és nem kívánnak többek lenni. Sorsukkal és társa­dalmi helyzetükkel meg fognak elégedni és nem érzik magukat becsapva, mint egyes felsőipariskolát végzettek. Az egyetlen meg­oldás, hogy a háborúban kifejlődött magyar kémiai nagyipar minden tekintetben megfelelő szakembereket kapjon, abban áll, hogy bővítsük ki a műegyetemen a vegyészeti szakosztályt, az ipariskolát pedig zárjuk be, illetve alakítsuk vissza középfokú vagy még inkább alsófokú ipariskolává, amelyben laboránsokat, szappanfőzőket, sörfőzőket stb. képezzünk ki. A magyar kémiai nagyipar már oly sokat fejlődött, hogy az általa megkívánt tel­jesítőképességű szakembereket oly rövid idő alatt, mint ahogyan az a felsőipariskolán történt, kiké­pezni lehetetlen többé ! KÜLÖNLEGES KENŐANYAGOKAT OLAJOKAT mindennemű gép­­henger- és motor­továbbá gépkenő zsiradékokat szállít BARTA BÉLA olaj- és zsiradék nagykereskedése, Budapest, V., Bálvány­ u. 1. Telefon : 176—42 és 132—57. X . : HUNGÁRIA VE­GYÉSZETI GYÁR CÉG: STERN I. IMRE BUDAPEST. Gyár és iroda: IX., Páva­ utca 7. Telefon: József 93—35. Vegyészeti nemzetgazdaság. Rámutattunk a ve­gyészeti nemzet­gazdaság jelentőségére. Ez alatt értendő a kémiai­­technológiai és idevonatkozó közgazdasági isme­retek összessége, a­me­lek a vegyi ipar terén felmerülő különféle jelenségek és műszaki haladá­sok gyors megértését teszik lehetővé. A háború után a gazdasági élet felépítésénél nagy és nehéz feladatok előtt fogunk állani, amelyek megoldásá­nál nagyon fontos szava lesz a vegyészeti nemzet­­gazdaságnak. Azért a magyar középiskolai, ipar­iskolai és kereskedelmi iskolai szakoktatásban na­gyobb súlyt kell helyezni a jövőben az áruismere­tekre és a kémiai­ technológiára. E mellett külön intézményt kell létesítenünk, amelynek feladata legyen: a szaklapokban, könyvekben, kereskedelmi és ipari jelentésekben stb. található anyagot össze­gyűjteni, rendezni és így a vegyészeti nemzetgaz­­dász számára hozzáférhetővé tenni. Alkoholadómentesség és A német új szeszadó­­tudományos kutatások, törvény értelmében a tudományos intézetek nem részesedné­­k ezentúl adómentes alkoholban. Az új törvény szerint a szeszadó 8 márkát tesz ki literenként. Az egész világ egybehangzó véleménye a német szerves kémiai ipart. Különösen pedig a nagy horderejű kátrány festékipart, az adómentes alko­ol tette naggyá és hatalmassá. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a német vegyi ipar roha­nását ez a fék meg nem lassíthatja, a magyar ve­gyészeti ipart azonban a német példa követése feltétlenül csírájában fojtaná meg. Azért óva intjük a­z illetékes köröket, hogy a német példát ne kö­vessék. Ha már az államnak gondoskodnia kell erőforrásokról, hogy a háború okozta óriási terhe­ket elviselhesse, azokat ne a tudomány rovására keresse, hanem más területeken taláva meg, ott, ahol a megadóztatásból kifolyólag még előnyök is fakadhatnak. Az a fejlődési processus, amin Német­­ország a háború előtt már átment, nálunk csak ezután fog bekövetkezni. A világversenyben mi csak akkor fogjuk helyünket megállhatni, ha nagy lépésekkel törtetünk előre. Ezeket a nagy lépése­ket azonban ólomcsizmákkal nem lehet­­ megtenni. Ha a német példát utánozzuk, ólomcsizmákat rakunk lábunkra és gúzsba kötjük kialakuló tudós gárdánk kezét-lábát. Vegyészek az államszervezetben. Tanuljunk a há­ború tapasztala­taiból. Ne maradjunk meg továbbra is jogászálam­­nak, ahol jogász titkárok alakíthatnak vegyészeti egyesületeket, vigyük előbbre rohamosan az ipar­­fejlesztést azzal, hogy a műszaki kar helyét indo­kolatlanul ne töltsük be jogászokkal. Reformáljuk meg a vegyészeti szakoktatást az egyetemen, a műegyetemen, sőt még a népiskolában is keltsük fel az érdeklődést a természettudományok iránt. Ha a világháborúnak megírják majd a gazdasági és technikai történetét, akkor majd megtudja a világ, hogy mit alkottak a magyar vegyészek és akkor majd megbírálhatják jogászaink is, hogy a régi tudományok megilletik-e az elsőbbséget az új technikai tudományokkal, elsősorban pedig a kémiával szemben. Hisszük, hogy rövidesen felvir­rad majd az a nap, amikor az államszervezetben nem lesz többé mostoha gyermek a vegyészt­ő központok ellenőrzése. Mikor a volt kormány végre az utolsó órában háborús gazdasági szervezeteket ellenőrző hivatalt létesített, kritika tárgyává tettük rendelkezését. Megírtuk, hogy a rendelet elkésett és nincsen pozitív értéke. Hiszen a központokban rend­szerint helyet foglaltak a minisztériumok delegált­jai, akik nélkül a központok fontosabb ügyek­ben úgy sem i­ntézkedhettek. A magyar korm­ány rendeletével tehát nemcsak a központokról mond hangos véleményt, hanem saját közegeiről is, a­­k kellő gyakorlat hijján nem­ voltak képesek ellen­őrző szerepüket közmegnyugvásra betölteni. A minisztériumok eddigi ellenőrző közegei azonban ma már mégis nagy gyakorlatra tettek szert és így inkább alkalmasak arra, hogy a jövőben a közpon­tok ténykedéseit a helyes útra tereljék, mint a 12 órában hirtelen kinevezett legújabb ellenőrzők, akik mire belátni képesek az ipari éle­t szövevényes titkaiba, mire ellenőrizni tudják az ellenőrzőket is, talán már vége is lesz a háborúnak. Szükséges rossz volt a „Központ“ a háborúban, de jót is hozott magával. Ha nem lett volna a háborús gazdasági szervezet, a szükséglet nem a fontosság sorrendjé­ben nyert volna kielégítést. Ami most is drága, 5—10-szeres áron kelt volna el és nem jutott volna oda, ahová kell, hanem annak, aki jobban meg­fizetni tudja. Ha majd a rendelkezésre álló nyerse­anyag nagyjában elegendő lesz az elsőrendű szük­séglet kielégítésére, a központok fölöslegesekké válnak Még azonba­­ ez el nem következik, nem lehet a központokat egyszerűen a pok­oloa küldeni, nehogy a rendelkezésre álló belföldi és külföldi nyersanyag illetéktelen kezekbe kerüljön. A helyzet és az önálló vámterület. A vérzivatarok után egy má­sodik honfoglalásnak kell elkövetkeznie : nem a föld népét, de a földet, amelyen élünk, kell meghódíta­nunk újból, hogy méhébe zárt kincseivel, nyers erőinek gazdag tömegével szolgálja az uralkodó faj nemzeti elhaladását, függetlenségét. Fontoljuk meg jól a feladatok nagyságát, vessünk számot erőinkkel és képességünkkel, értsük meg, hogy az idő sürget s hogyha elmúlt az alkalmas perc, elő­nyeit nagy áldozatokkal­ sem hozhatjuk vissza többé. Fogjunk össze mindannyian és válvetett erővel, a jövőben bizo ésü­ggedetlen kitartással dolgozunk azon, hogy megérthessük a független önállóság napjaiban azon igazság beteljesedését, hogy a jövő Magyarország a vegyi iparé. Álljon talpra a nem­zet ! Lássunk az aktív munkához ! Szociális reformok Kifejtettük, hogy az általános és az iparfejlesztés, választói jog reformjával a szociális parlament arra fog törekedni, hogy kevesebb teher nehezedjék a mun­kás emberre. Ez megoldást talál a progresszív adózásban és a fogyasztási adók eltörlésében. Kiegészítője az ingyenes állami iskolázás, baleset­­biztosítás stb. vagyis mind e reformok a munkás megélhetésének megkönnyítését célozzák. Már most azt kérdezzük, hogy elégedetlenkedni fog-e a munkás, ha látja, hogy megélhetésének körülmé­nyei javultak és keresményéből magát és családját t­iztességesen fentartani képes? Hihető-e hogy a megelégedett munkás sztrájkkal fogja, megnehezí­­teni a gyáros boldogulását. Avagy összehasonlít­­ható-e a helyzet nálunk és egy szociális reformok terén már haladottabb nyugati állam között, a­hol az ipar mind e reformok mellett fejlődött és foly­ton- folyvást fejlődik? Mindezen kérdésekre­­csak tagadó válasz adható. A „Vegyi Ipar“ már 17 éve hangoztatja, hogy a szociális reformok nem aka­dályozzák meg az ipar megerősödését és fejlesztését, hanem ellenkezőleg, azt elősegítik. Méltatlan támadás a magyar A sajtó támadása­­növényolajgyárosok ellen.­val szemben m­ejg­védelmeztük nö­vényolajgyárosainkat. Kifejtettük, hogy a tengeri csírátlanításnak és a tengericsira kisajtom­ának foga­natosításával a volt kormány az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezetet bízta meg és az O. K. H., mint olajgyáros, állapította meg azt a minimális árat, amelyet a tenge­ricsír­nak kisajtolásáért növény­olajgyárosainknak fizet. Az osztrák gyárak 1 mé­termázsa tengericsírának kisajtolásáért, 35 koronát kapnak, pedig Ausztriában alacsonyabbak a munka­bérek, így tehát a magyar gyárosnak ugyanazon munkáért megállapított 30 K­-ásár nem „felbőszítő­,“ hanem a legminimálisabb. A volt kormány a repceolaj­gyárosokat egyáltalában nem dédelgette, sőt ellen­kezőleg mostohán bánt el velük. Hiszen a repce­­pogács­a árát alacsonyabbra szabta meg, mint a korpáét, pedig a pogácsa lépértéke többszörösen felülmúlja a korpáét. A volt kormány inkább a a repceolajgyárosok rovására kedveskedett az agráriusoknak. Egyébként, ha a magyar olajgyárak nagyobb osztalékot fizettek is a háború alatt a bankkamatnál, annak csak örülnünk kell, mert így jut belőle adóra is, a hazatért katonák felsegélye­zésére is és jutott belőle hadikölcsönre­ is! Adja a magyarok Istene, hogy a magyar i­par a jövőben is nagyobb hasznot hozzon a bankkamatnál, mert akkor lesz még fedődő magyar ipar és lesz még vállalkozó kedv is Magyarországon! Forradalom a Megírtuk, hogy zsírtermelésünk szappaniparban 80 -90 százaléka olaj, amiből eddigelé nem lehetet oly szilárd szappanokat készíteni, amelyek a jelenleg forga­lomban lévő „hadiszappan“ összetételének megfe­lelnének. Igaz ugyan, hogy a technika mai állása mellett lehet az olajat keményíteni, mely eljárás azonban milliós befektetéseket igényel és így az üzemi költségeket lényegesen emeli. Azonban ma nem rendelkezünk keményített olajokkal sem, mivel a háború alatt létesített magyar olajkeményítő gyá­rak nin­cenek üzemben és Leimdorfer Joachim­­ kiváló zsiradékszakértő által puha zsíroknak szilárd szappanná való feldolgozására kidolgozott és lapunkban publikált eljárása nem vonatkozik a most rendelkezésre álló olajokra. A lapunkban meg­jelent közlemény továbbkutatásra serkentette a szappangyárosokat, felébresztette a szunnyadó erő­ket és ma már szilárd szappanokat készítenek kukoricaolajból a magyar szappanosok a házias­­­szonyok nagy örömére­­ . Nehéz időben, a közgazdasági pangás sivár ko­rában indítottuk útnak a „Vegyi ipar“-t, hogy a szaksajtó hivatásához képest előbbre vigyük a fejlődés ideig-óráig megakasztott szekerét, hogy a haladást és a világosságot általánosítsuk, hogy a tudományok előbbrevivő hatását közkincs­sé tegyük. Igyekeztünk lapunk fennállása minden pil­lanatában egy jó szaklap hivatását betölteni, mert tudtuk, hogy a/. iparfejlestésnek egy becsülettel szerkesztett szaklap elsőrangú munkatársa.­Jól eső érzés tölti be szivünket, mert látjuk hogy munkánk nem volt hiábavaló. Lázár Albert VEGYI IPAR 24 —1. szám TEXTILIPAR r. t. ezelőtt Salgó és László fonó-, szövő-, impregnáló-, fehérítő- és kikészítő gyárak. Budapest,­­V. Nádor­ u.-11. Telefon: 160 — 82$ Zsákok, ponyvák, zsinegek, préskendők, géptisztítók és dók, szűr­ vásznak stb. RESERVOIRE, wenig gebraucht, Ende 1917 erbaut,’ können prompt in grösser Anzahl in folgenden Öiménr sie en geliefert worden: 5000X1000X1000, :;ä 8000X3000X2000, . V 6000X3000X1000. Die Reservoire sind offen. Interessenten erhalten bereitwilligst Offerten von der Firma: BRUKNER JÓSZEF és FIAI, Budapest, VI., Izabella-utca 63. Papirzsineg legjobb minőségben kapható-Tel. 29-86. UNGÁR IMRE Budapest, V.­ Balaton­ u. 2.

Next