Vegyi Ipar, 1922 (21. évfolyam, 2-24. szám)
1922-01-31 / 2. szám
L Megjelent gyártás oszkar industria~évkörly vetra: 150 korona. ■■ — ... . ■ . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Jókai-tér 1. szám Vidéki városban jól berendezett kisebb szappangyár (épületek, gépek, üzlet) betegség miatt eladó vagy bérbeadó. Ajánlatok „Szappangyár“ jeligére a kiadóba kéretnek. áriaA^ kúpos vasport, kékitőt, parketviaszt, mécsest stb. fAhfJSvl'g£5. A f—A 1'" 1 'VVr padlóbeeresztő viasz, ter/A ZA r— 1 pentines parkettfényesitő ■ " '' '*'1 ^ krém, padlóviasz. D óra-Fix/- Budapest, II. Batthyány- jr aí cLTIX-IVIU VSK, utca46. Telefon: 110-73. | PILL BARTUSXA laboratóriumi felszerelési Budapest, VII. ker. Dohény utca 26. sz. és üvegtechnikai ipar ! Készít és javít mindennemű laboratóriumi és orvosi, valamint .V technikai üvegműszereket, eszközöket, tömegcikkeket.---- Huszonegyedik évfolyam. Budapest, 1922. január 31 21 /32 2. 2. szám. Megjelenik minden hó 15. és 30-án. Előfizetési ár: egész évre 400 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII., Népszinház u. 49.VEGYI IPAR Chemische Industrie MŰSZAKI SZEMLE Technische Revue Erscheint am 15. u. 30. jeden Monats Jahres abonnement: 400 Kronen. Redaktion u. Administration: Budapest, Vlil., Népszinház-u. 49. A vegyi ipar legrégibb és független magyar szaklapja Felelős szerkesztő: Verantwort. Redakteur. LÁZÁR ALBERT owl. mérnök Ältestes, unabhängiges ung. Factiorgan der chem. Industrie Közleményeink csakis a forrás teljes megjelölésével vehetők át. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: József 40—50. Szénkisérleti állomás. — Irta: Pfeifer Ignác műegyetemi tanár. — Megint, vagy még mindig kisért a szénkisérleti állomás. 1913-ban, tehát már 19 esztendővel ezelőtt, javasoltam egy előadásom kapcsán a mérnök- és építészegyletben egy magyar szénkísérleti állomás létesítését. Abban az időben Európában szénkísérleti állomás még sehol sem működött, míg ma, Magyarország kivételével minden kulturáltamban nagyobb számmal dolgoznak szénkísérleti állomások. Azonban 19 esztendővel ezelőtt sem kellett divináció ahhoz, hogy valaki éppen Magyarországon mutasson rá egy szénkísérleti állomás hasznára és szükséges voltára, mert a szénprobléma már akkor is éppen úgy a kerékkötője volt az iparnak, mint amilyen ma és lesz holnap is. Magyarország szénszükségletének jelentékeny részét (1913-ban érték szerint számítva 75°/o-át) külföldről szerezte be. Fekete szenünk mindig kevés volt és ma még kevesebb van, mivel a zsilvölgyi és petrozsényi szénvidéket elvesztettük. De barnaszenünk és lignitünk elegendő teljes szénszükségletünk ellátására. Ha tehát mindenütt magyar szenet használnánk is, ahol nem vagyunk okvetlen külföldi szénre utalva, még akkor is aránylag rövid időn belül a magyar szénbányák minden szükségletet kielégíthetnének. És habár felesleges magyarázni, hogy a külföldi szenek fogyasztásának korlátozása mennyire országos érdek, ennek a kérdésnek illetékes helyen kellő jelentőséget nem tulajdonítottak, vagy ha igen, soha nem is próbálták a szénbehozatalt komoly eszközökkel korlátozni. A szénkísérleti állomásnak amely a külföldön azt a célt szolgálja, hogy tudományos vizsgálat és kísérletek útján megállapítsa a rendelkezésre álló tüzelőanyagok kihasználásának leggazdaságosabb módjait, Magyarországon még az a rendeltetése is lett volna, hogy a magyar szeneknek tért hódítson mindenütt, ahol külföldi szeneket használnak, holott azok technikai szempontból hazai szenekkel pótolhatók. Hogy a szénkísérleti állomás felállítását javasolva, már annak idején tisztán láttuk annak a rendeltetését, azt legjobban mutatja az akkor kidolgozott munkaprogramm, amely a feladatokat a következőkben tűzte ki: „Alapos és beható gyakorlati kísérletek útján meg akarjuk állapítani azokat a feltételeket, amelyeknek teljesítése szükséges, hogy hazai szeneinket a legjobb hatásfokkal értékesíthessük kazánfűtésre, motor-, fűtő- és világítógáz előállítására, kályhafűtésre és kémiai célokra. El akarjuk ezzel érni egyrészt a külföldi szenek használatának korlátozását, másrészt pedig egész hazai iparunknak szolgálatot vélünk tenni szeneink tökéletesebb értékesítési feltételeinek megállapításával. A feladat természeténél fogva a vizsgálatok 4 csoportban teljesítendők: 1. Megvizsgálandók szeneink kazántüzelés céljaira, 2. viselkedésükre és értékesítésükre generátorokban. *3. kályha fűtésre és 4. kémiai célokra. A szenek kémiai feldolgozásánál a szénbányászat hulladékainak és melléktermékeinek, elsősorban a szenes paláknak a feldolgozásáról volna szó, amely palák ez idő szerint részben magán a bánya helyén tüzelő célokra használtatnak fel, nagyobb részük azonban a fuvart nem bírván, a hányóra kerül. A tervbe vett kísérletek célja az volna, hogy miképpen lehetne különböző paláinkat desztilláció útján olyan becsesebb termékekre feldolgozni, amelyek nagyobb értéküknél fogva a feldolgozás racionális voltát biztosítanák. E vizsgálatok egyelőre laboratóriumi kísérletek volnának, amelyekhez az anyagot bányavállalataink mindenesetre készségesen szolgáltatnák. A munkának végrehajtására két mód kínálkozik. Az első az volna, hogy e négy csoportba osztott munkát egy ad hoc bizottság végezze. A második és véleményem szerint célszerűbb mód pedig az volna, hogy egy állandó szénkísérleti állomás létesíttessék, esetleg valamely már fennálló intézménnyel, tán a műegyetemmel kapcsolatban, amely szénkísérleti állomás a kifejtett programmot megvalósítaná és a tüzelés különböző ágaiban felmerülő újításokat folyton figyelemmel kísérve, állandó munkásságot fejtene ki hazai szeneink intenzívebb értékesítése érdekében“.*] A szénkísérleti állomás felállítása iránt a kormány, valamint a bányavállalatok is érdeklődtek és a hivatkozott javaslat beterjesztése után az érdekeltségből alakult értekezlet tárgyalta is a kérdést, amely azon feneklett meg, hogy egyik bányavállalatnak nem túlságosan tág látókörű vezetője a szénkísérleti állomás felállításában veszedelmet látott a szénbányákra, miután a szénkísérleti állomás feladatát abban vélte megtalálni, hogy az szénelemzéseket fog közölni, amelyek az egyik szénbánya szenét a másikéval szemben kedvezőbbnek tüntetik fel. És ezzel hosszú időre eltemették a szénkísérleti állomás ügyét, bár az évek során többször mutatkoztak a hozzáértők körében törekvések a szénkísérleti állomás megteremtésére. A kérdés tehát nem haladott előbbre, habár egyik szénbányánk, amely szeneinek beható vizsgálatára legtöbbet áldozott, ezen vizsgálatok következtében olyan sikereket ért el szenével, hogy azon a többi bánya is buzdulhatott volna. Még 1913-ban és 1918-ban igyekeztem a szénkísérleti állomás kérdését egy lépéssel előbbre vinni. 1913-ban a magyar bánya- és kohóvállalatok 20 különböző barnaszén és pala megvizsgáltatására szánták el magukat annak a megállapítása céljából, váljon ezen anyagoknak kátránytermékekre való feldolgozásával nem lehetne-e az ez időben rendkívüli módon emelkedett kátránybehozatalt csökkenteni. A kísérletek lezáródtak és habár ezekkel is megelőztük a Németországban a háború alatt nagy lendülettel végzett őskátrány termelésre vonatkozó kísérleteket, a dolog annyiban maradt és annyiban maradt 1918-ban is a szénkísérleti állomásnak az akkori szénkormánybiztos és a budapesti gázművek által közösen tervezett felállítása a bekövetkezett felfordulás folytán. Most újra szó van a szénkísérleti állomás felállításáról. Reméljük és kívánjuk, hogy az újabb törekvések több sikerrel fognak járni. Hátha akadni fog valaki, aki kétszer is megkéri majd valamelyik minisztert, hogy fiát vagy vejét ennek az intézménynek élére állítsa! *] Mérnök és Építész Egylet „Heti Értesítőjé-je, 1903. 7. szám. SZAPPANOSOK invesztálás nélkül I f VT if E ■f' é s módszerem szerint, gyárthatnak eladásra L.YJ VIIY U V L I Vágyait szerző alkaloa! Próbafőzést Bulyovkszkyvégzek. rv/UV/IY u ca 31. A luxusadó és az esszenciaipar. A pénzügyi és kereskedelmi kormány figyelmébe. A m. kir. pénzügyminisztérium e hó 18-án kelt rendelete, mely szerint a szeszes italok előállítására szolgáló esszenciák február 1-től kezdve fényűzési adó alá esnek, amely adót a gyáros tartozik a termelés helyén leróni, s az érdekelt iparágban nagy megütközést keltett. Az eladási ár 13 százalékát kitevő adó érzékenyen sújtja különösen azokat az iparosokat, akik hideg utón kész esszenciákból állítanak elő nagyban fogyasztott italokat, de sújtja a szegény embereket is, akiknek ezekre az italokra, mint pl. rumra a teában, fűtőanyag hiányában is szükségük van. A nagy likőrgyárak, amelyek meleg után, esszenciák nélkül állítják elő a szépen adjusztált luxusitalokat, könnyen elbírhatják a fényűzési adót. Az esszenciagyáros azonban rumesszencia mellett, amely közélelmezési cikk, gyümölcsétereket is gyárt, amelyek nemcsak élvezeti cikkek, hanem oldószerül és gyógyszerészeti célokra is nagy mennyiségben felhasználtatnak, mint pl. az ecetéter, amylacetát stb. Az esszenciagyáros tehát előre nem is tudhatja, hogy az elkészített étert milyen célra vásárolják és így fényűzési adóval terhelik meg azt a cikket is, amelyet, később lakkgyártásra, celluloid oldására vagy gyógyszerészeti célokra használnak fel! Ez a rendelet tehát azt kívánja, hogy a beteg is luxusadót fizessen Magyarországon, ha történetesen gyógyszerre van szüksége, amikor a külföldi esszenciagyárak a magyar gyárak rovására olcsóbban jutnak nagymennyiségű exportszeszhez, hogy eredményesen vehessék fel a versenyt és hogy a magyar esszenciagyárak exportját lehetetlenné tegyék. A megadózott szesz maga is teher az iparnak, hiszen, kedvezményes ipari szesz ma már nem jut a magyar iparosnak, felesleges tehát egy rókáról két bőrt lenyúzni! Ha ipart akarunk teremteni, hozzáértéssel kell a rendeleteket kibocsátanunk, amely célból meg kell hallgatnunk nemcsak a jogászok és fináncok, hanem a független szaksajtó véleményét is! Összeállt zománc és szeszlakk regenerálása. A mai gazdasági viszonyok mellett, amikor vegytiszta, nehezítetlen zománcfestéket még az u. n. megbízható cégek sem mindig szállítanak, nagyfontosságú probléma az összeállt, csonttá keményedett zománcfestékek felhasználása. Előttünk van például nagyobb mennyiségű, teljesen összeállt, mintegy két éves csontkemény vörös zománcfesték, melyből a benzin teljesen elpárolgott. HengiaH,' lehet ezt ismét mázolásra kész állapotba hozzíj^^ . Minthogy az összeállás oka nyilvánvaló, ^r^hezitéítt^-.v. nem lakkba való anyagok kerültek a porfestékbe;feladat tehát nem lehet más,, mint ezeknek az antragpkj^itfarnak lekötése, illetőleg oldhatóvá tétele és V^ekl^vül, ^ mivel a benzin elpárolgott, a gyanta- és por&sjpkj^*,' törmelék megfelelő felhígítása. Adva van pl. 100 kg összement vörös zománc, amely eredetileg 67 kg lakkot és 33 kg festéket tartalmazott. Van tehát 33 kg porfesték és 34 kg gyanta, ha a lakk összetétele kb. egyenlő mennyiségű gyanta és benzin, mely utóbbi teljesen elpárolgott. Az őrlőgépen egész finomra őrölt 67 kg zománcfestéket (amelyhez nehezítéken kkivül még hegyikréta is volt adva) malomba téve, összekeverjük 35 kg standdal és 35 kg benzinkeverékkel, melyhez még 17 kg vegytiszta vörös lakkfestéket adunk, ezt követőleg a malmon átbocsátva, leszűrjük, amikor is teljesen egynemű, mázolásra kész külső zománcfestéket kapunk 104 kg lakk és 50 kg festék arányában, melyet más zománcokkal való keveréssel belső munkára is használhatunk. Az elmondottak után önként adódik olajfestékké való feldolgozása is. A magas árak miatt be nem szerezhető anyagok hiánya elsősorban a szeszlakknál érezteti káros hatását, így silány minőségű szeszlakkoknál megtörténik, különösen nagy hidegben való szállításnál, hogy mire a lakk rendeltetési helyére ér, összeállt megkásá.