Vegyi Ipar, 1929 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-16 / 1. szám

2. oldal nyitott szennylámpa és a kvarchiganygőzlámpa spektrumában keresték e sejtszaporító sugarakat. A talált sugarak teljesen hatástalanok voltak, habár az összes fényforrások spektrumában oly hullám­hosszterületet találtak, amelyek a hagyma kisu­gárzását sokszorosan felülmúlják. A probléma megoldásához azonban közeledtek, mert ha a lámpában talált kisugárzások hatástala­nok, akkor feltételezhető, hogy azok a fényforrásban antagonista sugarakkal vannak keverve, me­lyek hatásukat megsemmisítik. Fotometriai alapon megállapították, hogy a hagymából és ebihalból kibocsátott ultraibolyasugarak 280 és 365 millio­mod milliméter hullámhossz között foglalnak he­lyet. A lámpának e sugarait spektrográf segélyé­vel széjjelbontották és különböző fényszűrők segé­lyével egymásután elkülönítették. Ekkor azt a meglepő eredményt észlelték, hogy a 334 milliomod milliméter hullámhosszal bíró ultraibolya sugár a tulajdonképpeni sejtszaporító, életadó sugár. Meglepő továbbá, hogy a sokkal erősebb 365-ös sugár hatása gyengébb, mint a 334-es sugár hatása, a 290 és 320 közötti sugarak pedig éppen ellenkezőleg erélyes sejtpusztító hatást gya­korolnak és ha ezeket a 334-es sugárral kevesjük, utóbbinak hatását lerontják és mint antagonista sugarak szerepelnek. Ezeknek az adatoknak birtokában nem­ volt ne­héz a megfelelő kvarchiganygőzlámpát és mint ennek továbbfejlesztését, az ezüstívlámpát meg­szerkeszteni és az egyes sugarak elszigetelésére a megfelelő fényszűrőket megválasztani. A fény­­szűrők segélyével módunkban van a lámpából oly fénycsóvát kibocsátani, melyben csak a sejt­szaporító 334-es sugár antagonista sugarak nél­kül van jelen, vagy pedig oly fénycsóvát, mely­ben kizárólagosan sejtpusztító antagonista sugarak vannak. Kutatások folyamán Gábor és Reiter fel­fedezték, hogy nemcsak embrionális, hanem rossz­indulatú rákos szövetek is, az úgynevezett carcino­­mák és sarkorr­ák mitogen sugarakat bocsátanak ki magukból. Már most, ha valamely rákos szö­vetből vagy megfelelelő lámpából kisugárzó és el­szigetelt 334 milliomod milliméter hullámhosszal bíró sugárnyalábot valamely élő test rákos szövetét ha­tároló egészséges területre irányítunk, akkor e sugarak sejtszaporító hatása, míg ha az elszige­telt antagonista sugárnyalábot irányítjuk magára a rákos szövetre, akkor e sugarak sejtpusztító hatása érvényesül. Ily módon a rákos terület gyó­gyítható, az egészséges szövet pedig sejtszapo­rodásra kényszeríthető. A 334-es sugárnak hatá­sát antagonista sugarak adagolásával szabályoz­hatjuk, azaz csökkenthetjük vagy megsemmisít­het­jük. A jelenleg folyamatban levő kísérletek befeje­zése után a gyógyeredményeket orvosi lapokban hozzák majd nyilvánosságra. Ezekből magyarázható az a jelenség, hogy a napfény és az eddig ismeretes lámpák erős ultra­ibolya sugárforrása biológiai szempontból nem gya­korol oly erős hatást, mint a hagymából, ebi­halból, élesztőből vagy rosszindulatú rákból ki­bocsátott, aránylag gyenge kisugárzás, mert utóbbi szegény az antagonista sugarak­ b.a.n. Ha ezek az antagonista sugarak a napfény spektrumában hiányoznának, akkor az állat és nö­vényvilág rohamosan növekedne és a fény gyor­san kimentené a­­fejlődő szervezetek életerejét. Feltűnő és meglepő, hogy habár az egyik test sugaraival a másikat a levegőn keresztül indu­kálja és serkenti, még­sem lehet szó energiaátvitel­ről. Az egyik test vagy lámpa a másikra új energiát nem visz át, hanem abban csak idő előtti rohamos sejtoszlást idéz elő, azokban rejlő energia­szállító anyagokat csak széjjelbontja vagy elpusz­títja. Ez abból tűnik ki, mert az indukálás rövid idő múlva kimerül, így pl. élesztősejtek a hagyma­­gyökérben csak 12—14 óra hosszáig képesek sejt­oszlást előidézni és ekkor a besugárzott sejtekben levő energiaszállítóanyag fel van használva. Azon­ban, ha a kimerült testet új energiákkal, pl. me­leggel tápláljuk, akkor a kimerülés késleltethető és a sejtoszlás folytatódik. Ezekből látjuk, hogy a 334-es életfenntartó és a pusztító antagonista sugarak jelenleg még át nem tekinthető, rendkívüli termékeny kutatások alapját képezik. VEGYI IP­AR Mire kell ügyelni az alapszappan feldolgozásánál ? Írta : mi­lei Pálffy László üzemvezető vegyész A Vegyi Ipar előző számában rámutattam olyan előfordulható hibára, aminek kiküszöbölése nagyobb gondot vagy költséget nem igényel, figylemen kívül ha­gyása azonban nagyobb kellemetlenségnek lehet az oko­zója. Jelen soraimmal hasonló és szintén gyakran elő­forduló hibára kívánok rámutatni, amely azonban már inkább az alapszappanok további feldolgozása, illetve illatosítása körül szokott előfordulni, h­a az illatosító anyagokat nem a kellő gonddal válogatjuk meg. Már régóta szokásos, hogy bizonyos szappanfajokat egy dobozban hat színben és hat illatban szortírozunk. A hat szín közül egy rendszerint fehér és a fehér szap­pan majdnem mindig kölnivíz illatú, aminőt a jobb kö­rökből való vevők igen kedvelnek. A­­kölnivíz illatú szappanok illatosítóját tudvalevőleg citruszfélék illóola­jából készítik. Ezeket az illóolajokat már jó ideje meg­lehetősen drága áron kellett vásárolni, az utóbbi idő­ben azonban áraik a rossz termés, másrészt a speku­láció visszaélései folytán eddig nem tapasztalt ma­gasra emelkedtek. Magától értetődik, hogy a termé­szetes olajok árával a szintetikus olajok árai is emel­kedtek. A legtöbb szakmunka figyelmeztet bennünket a citrom- és narancsolajok óvatos használatára, mivel azok, ha valódiak és jó minőségűek, még akkor is gyak­ran nehézségeket okoznak, főleg, ha azok alkalmazását némileg túlzásba visszük. A bajt az okozza, hogy a citrom- és narancsolajok rendesen nagymennyiségű terpeneket tartalmaznak. A terpenek viszont a szappanra vegyi hatást gyakorolnak, miáltal a szappan elbomlik, szabad zsírsav válik sza­baddá, ami a szappan megavasodásához vezet. A valódi citromolaj 3— 10 o/o citrált tartalmaz, mint értékes, illetve illatanyagot és kb. 90—95 o/o limonent, ami a szappanokban a vegyi bomlást előidézi. A citrom illatadó anyagát, a citrált, azonban az olcsóbb illóolajok egész sorozatából ki lehet választani, ami lehetővé teszi, hogy a citromolajat mesterséges után igen olcsón előállíthassuk. A kereskedelemben sokszor találkozunk olyan mesterséges citromolajjal, ami nem áll másból, mint 5%, néha még kevesebb cifrásból és 95—97o/o limonenből. A másik fontos alkotórésze a kölnivíz szappanillatosítónak a bergamottolaj. A természetes ber­­gamottolaj sokkal kevesebb limonent tartalmaz, mint a citromolaj, ezt azonban magas ára miatt szappan­­gyártáshoz nem igen lehet használni. A mesterséges olajnál viszont az a baj, hogy a legtöbbször ismét a limonennal találjuk magunkat szemben, amennyiben sok gyáros a limonenbázisra építi fel, mint legolcsóbb alapanyagra, a mesterséges bergamottolajat. A kölnivíz szappanillatnak egy másik igen fontos alkatrésze a narancsvirágolaj, melynél szintén csak a mesterséges olaj jöhet számításba, mivel a valódi erre a célra megfizethetetlen. Ennek az előállítása ma már nem ütközik nehézségbe, amennyiben közkézen forog­nak igen jó előírások, amelyek után bárki kitűnő­­mes­terséges narancsvirágolajat állíthat elő, melyet a való­ditól csak nehezen lehet megkülönböztetni.­ Itt is főleg arra kell ügyelni, hogy a mesterséges narancsvirág­­olaj ne az olcsó limonenbázisra legyen felépítve, ha­nem megfelelő szappan, illetve alkáliálló alapra egyen felépítve. Legjobban tesszük, ha a citromolajat terpenmentes minőségben vesszük a drága és jó minőségű kölnivíz szappanhoz, melyből 1 gr kb. 30 gr közönséges olajnak felel meg. Használhatunk citromolaj helyett citrált is, melyből 1 gr kb. 110 gr citromolajat pótol. Igaz, hogy ennek nin­csen meg az a kellemes, friss citromillata, hanem fanyar, hervadt illata van. Ha a valódi citromolaj üdítő,­­friss illatát akarjuk el­érni, akkor az illatösszetéthez egy kevés citronelylace-i­latot, egy kevés cinnamyl-isobutyratot, egy kevés oktyl­­vagy nonylaldehydet adunk. Igen jó szolgálatot tesz az illatok lerögzítésére egy kevés mesterséges zibet, valamint egy kevés cassiaolaj. Ez utóbbinak használa­tát nem szabad túlzásba vinnünk, mert egyrészt a szappan sárgás árnyalatú színeződést kaphat tőle, más­részt pedig, ha túlzott mértékben alkalmazzuk, kelle­metlenné válik az illata, bár hangsúlyozom, hogy kellő, mértékben adagolva, igen finom hatást lehet vele el­érni, rögzítő ereje pedig majdnem olyan nagy, mint a patchouli olajnak. Kellemes, pikáns nüánszot kapunk egy kevés opoponax és egy kevés olibanum adagolá­sával. Igen jó rögzítőanyag még a styrax, melynek az al­kalmazását azonban nem ajánlhatom, mivel a szappan bár egyenletes, de egész barna színezetet vesz fel tőle. Az elmondottakból kitűnik, hogy ha nem vehetünk drága és jó illóolajokat, akkor legjobb azokat ma­gunknak előállítani, mivel ez esetben biztosak lehetünk afelől, hogy nem kerül az illattal szappanunkba olyan anyag, ami annak összetételét megváltoztatná és ez­által elromlását idézné elő. 1. szám: Az indigószintézis gyakorlati megoldásai írta : Hruska Rudolf oki. vegyészmérnök III. Áttérek most a szintézisek második csoportjába tar­tozó fontosabb, bevált eljárások ismertetésére. Ezek közül az első az volt, melynél anilin és klórecetsav egymásra való hatása révén phenylamidóecetsavat ka­punk, mely a phenylglycincarbonsavnak mint synonimája tekinthető. Ez utóbbi azonban KOH-al megolvasztva csak oly csekély mennyiségű indexest ad, hogy az el­járás gyakorlati szempontból számításba nem vehető, már csak azért sem, amivel a klórecetsav és anilin látszólag oly egyszerű átalakítása phenylamidoecetsavvá lényeges nehézségekbe ütközik és bár egy francia sza­badalom szerint bizonyos reakciórendszerrel a phenyl­glycincarbonsav hozama a háromszorosára emelhető, az eljárás ennek dacára­­sem volna gazdaságosan ki­használható. "­­ Az anilinből való indigószintézis kilátásai csak akkor javultak, amikor sikerült egy eljárást találni a phenyl­­glycincarbonsav nitriljének előállítására, ahol­­.ennek a vegyületnek az első csoportban már felemlített gyár­tásánál a formalin és cyanhidrogén helyett azi anhydro­­formaldehidanilin, biszulfid vegyületét cyankaliummal át­alakítják. Ennek nyomán azután több eljárást dolgoztak ki, melyen az előbbi tervét igyekeznek javítani vagy tökéletesíteni. A lényegesebbek közül egy német sza­badalom szerint a fenti kiinduló anyagot kényelmeseb­ben előállíthatjuk anilinklórhidrátból, formaldehidből, só­savból és ciánkáliumból. Az úgy keletkező e -cyan­­metilanilinból elszappanosítással magát a phenylgly­­cincarbonsavat kapjuk úgy, ahogy azt már az első cso­port eljárásai között ismertettem. Továbbá a phenilmetilanilin sóinak egy folyamatban való előállítására anilint, formaldehidet és ciankatiumot vizes alkoholos oldatban (tehát sav hozzáadása nélkül) engednek egymásra hatni, mely eljárásnak egy módo­sításaképpen a reakció alkálikus-alkoholos oldatban tör­ténik.­­ Egy másik modifikáció szerint KCN oldathoz a só­savat és a szükséges arányban anhydroformaldehydani­­lint adva és az lelegyet 2 órán át vízfürdőn melegítve, szintén a-cyanmethylanilin képződik.­­ Az anilin csoportjába tartozó eljárások közül még ismertetek két eljárást, melyek a fentiek lényeges egy­szerűsítései. Ezek közül az egyiknél anilinchlorhydrat­­cyankaliból éterben vagy ligroinban, aceton hozzáadá­sára a phenylglycincarbonsav nitril­je közvetlenül kép­ződik. A másik eljárás szerint pedig e nitrilt úgy állítják elő, hogy formalin és valamely biszulfit kon­denzációja által keletkező formaldehydbiszulfitra mele­gen anilint engedünk hatni ",és az ekkor keletkező me­­thylanilin 6­-szulfosavasnátriumot cyankalival hozzuk vegyhatásba. Újabban a phenylglycincarbonsav előállításánál lé­nyeges javításokat eszközöltek, így pl. előállítják a phenylglycincarbonsavat úgy, hogy klórecetsavas .Sokat fölös anilin jelenlétében valamely nehezen oldódó föld­­fémvegyülettel (Ca vagy Mg) hoznak reakcióba, ügyelve azonban arra, hogy a bázikus anyagok fölöslegben ne legyenek. Egy német szabadalom (DRP 177.491) szerint igen jó eredményt érnek el, ha a képződő glicin a kelet­kezés pillanatában egy nehézfémsó alakjában válhat ki, mert így nincsen a klórecetsav további hatásának,kitéve. Ezt úgy érik el, hogy anilint klórecetsavval valamely, nehézfém oxidjának vagy karbonátjának tömény ol­datában melegen hoznak cserebomlásba.­­ EC­ETSAVAT 60­ °/oos 80­ o/oos és 1000V0-os ipari és vegytiszta minőségekben ▼ ▼ ACETO­NT vegytiszta és technikai minőségekben valamint ▼ ▼ OLDÓSZEREKET különféle minőségekben e Y Á R T J A D p C | N­ |­­V ILLÓOLAJGYÁR R.-T J 1 1 V 1 1 ■— BUDAPEST-KŐBÁNYA- FERTŐ-UTCA 5. SZ TELEFON : J. 389-20 Magyar Vegyipari Gépgyár Rt. GÉP- ÉS KAZÁNGYÁR, RÉZMŰVESMŰHELY, VAS- ÉS FÉMÖNTÖDE BUDAPEST, X. NOSZLOPY­ UTCA 1. TELEFON : JÓZSEF 390- 07 és 390-08 Szesz- és élesztőgyárak, likőr- és konyakgyárak, keményítő-, szörp-, cukor- és konzervgyárak valamint vegyészeti gyárak teljes berendezése. Lepárolók, vácuumkészülékek, extrahálóberendezések, autoklávok, sterili­zálók, szűrőprések, centrifugák, petróleum- és benzinfinomítók, dagasztó­gépek, szárítógépek, tű­zifecskendők stb., stb. I I Á MG I gépgyár r : L i\ il U L* BUDAPEST, VACI-UT ■ 7 .-T. 152. Gőz- és erőtelepek, kompressorok, vacuumszivattyúk, készülékek extrabálás, lepárlás, finomítás céljára. Besűrítő és gőzölögtetű készülékek, centrifugák, szűrőprések, keverő- és szárítókészülékek. Tarlá­ngok. Csővezetékek. Vashordók. Koch- und Verdampfapparate, Vacuum- und Kestner, Verdampfapparate, Destillier-, Rettifizier- and Extraktionsapparate, Autoelaven, Montejus, Trockenapparate, Condensationsanlagen.

Next