Vegyi Ipar, 1934 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-15 / 1. szám

2. oldal, feledés pora alól kiásni, pedig a Schu­lzenberger­­féle idea eredménye az éghetetlen film és a mű­se­lyem is. A III. periódus folytatása előtt, egyelőre a nitro­­cellulóz, éghető filmnél kell maradnom. Ennek a fejlődése is e korra esik. A régi­­daguerreotype fo­­tografáló rendszer ugyanis nagyon sokáig tartotta magát, dacára annak, hogy e rendszer legfőbb baja az volt, hogy egy-egy felvételhez i­ a órai idő kellett. Ezt­ azért említem, mivel éppen ezzel kapcsolatban találjuk nyomát a filmre való fényképészetnek és pedig olyan utalással, hogy a kollódiumos lemezek feltalálásával a felvételek ideje egyszerre 10 másod­percre szállt le. Ám ez a kollódium még mindig csak az a hártya, mely a fényérzékeny anyagot képezi a lemezeken, de már egy lépés a haladás terén. Ez körülbelül 1877-ben történik, de 12 évvel később, 1889-ben Friese Green és Evans már szalagform­a érzékeny kártyafilmmel dolgoznak, egy jelenetről másodpercenként 10 felvételt készítvén, ami órán­ként 600 felvételt tesz ki. Ez már olyan eredmény, amilyennel egy Edisonnak is érdemes volt foglal­kozni és a nagy feltaláló 1894-ben tényleg a világ színe elé lépett első kinetoszkópjával Angolország­ban. Majdnem ugyanekkor (1888) a III. periódus még egy nagy eseménnyel gazdagodott. Ugyanis New- Jerseyben O. Stevens szabadalma alapján megindult az első gyári üzem, mely nitrocel­ulózlakkot állít elő. Ez volna a III. periódus összefoglalása. A IV. periódus taglalása már tisztább képét nyújtja a haladásnak. Csak az előfeltételeket kell megfi­gyelni és rögtön áttekinthetjük az egészet. Az első előfeltétel a polgárosodás volt. Az 1848/49. események politikai gyümölcsei ugyanis a 83-as évek­ben kezdtek valójában megérni. Azok a szabadság­­jogok, melyeket az 1848/49-es évek kivívtak, csak a következő generációra lehettek hatással, amely már a szabad ember levegőjében nevelkedett. Ez a generáció pedig a 80-as években vált esedékessé. A személyi kötöttség megszűnése, a jogegyenlőség a szülőket már arra ösztökélte, hogy a fiatalok ne az ő kultúrájuknak, ne az ő sorsuknak és ne az ő osztályuknak legyenek örökösei, azért minden igye­kezetükkel azon voltak, hogy különbek legyenek a szülőknél. Nevelték, ösztökélték, áldozatok árán emel­ték az utód nívóját, taníttatták azokat és a tanu­lás céljából a faluról a városba cserélték a gyer­mekeket, akik aztán megtanulták a lemondás helyett az igyekezetét, a primitív emberi sor helyett a társa­dalmi emberi sort. A földmivelő ember gyermeke a legrosszabb esetben iparos, jobb esetben intel­­lektuel lett. Világos, hogy ezek után megnagyobbodtak a mo­dern szükségletek és ez lett a II. előfeltétel. Viszont a megnagyobbodott szükségleteket már nem tudta a kisipar ellátni, megkezdődött tehát a nagyiparosodás és ez a III. előfeltétel. Ennek a nagyiparosodásnak a közgazdasági abc-je pedig az, hogy az őstermelés nehéz munkájától és rossz ke­resetétől szinte szöktek az emberek a biztos, állandó, könnyebb és jobban jövedelmező ipari munkára, és az is bizonyos, hogy a jobban kereső ember töb­bet is fogyaszt, sőt megengedi magának a luxust is. Mivel pedig a földhöz nem kötött exisztencia állandó mozgásnak van kitéve, egész vonatkozásában ez a mozgás olyan méreteket öltött, hogy a fennmaradás és továbbfejlődés érdekében az ehhez szükséges köz­lekedési eszközök javítása a magánérdek köréből átcsapott a közérdek szférájába. A gyorsaság kor­szaka kezdett kibontakozni minden téren. Gazda­sági téren jelszó lett: »Az idő pénz«. Államvédelem, hadászat terén: »Gyors mozdulat«, győzelem stb., stb., mindenki sietett, az egyik gyakorlati haszontól, a másik élvezettől hajtva és így született meg 1893-ben Daimler Gottlieb benzines gépkocsija, mely az első évben 21 kilométert, de már 1931-ben 86—130 kilo­métert futott le óránként. Mivel pedig a gyorsaság eme eszközét nevetséges lett volna lassú munkával előállítani, a technika is rávetette magát a gyorstermelésre. Az autógyártás volt a legalkalmasabb alkalom a kollódiumgyapot és cellulóz, valamint a festékszó­rás kifejlesztéséhez. Az autó ugyanis nem szegény ember részére való ,­s nem szegény vállalkozás termelése. A szegénysé­get itt nem relatív pénzügyi, hanem a rentabilitás mértékével m­ér­em és »szegénység« alatt az indivi­duális tehetetlenséget értem, mert a tehetséges ipa­­ros és kereskedő is lehet szegény ember, dacára annak, hogy autón mozogva tartja fenn magát. Min­denesetre, aki autóval dolgozik, kell, hogy bizonyos erkölcsi vagy anyagi tőkével rendelkezzék, ellen­ben az autónak mint tömegcikknek a gyártása már nagy tőkét igényel. A lényeg az, hogy az autó az a cikk, amely kibírja az előállítás és üzembentartás esetleges nagyobb költségeit is, tehát a csinozásnál nem kell a régi olajbázisnál maradni. És hogy nem is maradtak annál, bizonyítja az is, hogy az első festékszóró pisztolyok megjelenése összeesik az első autók megjelenésének idejével. Az amerikai Dewil-­ ­ I . II ..-I .............. —I­I A „Vegyi Ipar“ 32 év óta a hazai vegyészeti ipar, erjedés­­ipar, gyógyvegyészeti ipar, cukor- és élelmiszeripar, szappanipar festékipar és olajipar minden fontosabb műszaki és kereskedelmi mozzanatának hű krónikása. A legkiválóbb hazai és külföldi szak­embereknek, valamint fiókszerkesztőségeinek közreműködésével az 1934. évben fokozottabb mértékben szolgáljuk olvasóink anyagi és erkölcsi érdekeit. Bizonyára saját érdekében cselekszik, ha az 1934. évre szóló előfizetési díjat (24 pengőt) kiadóhivatalunkhoz juttatja. A szaksajtó a közgazdasági élet nélkülözhetetlen szerve melynek fenntartását elősegíteni: nemzeti kötelesség! Kiváló tisztelettel Vegyi Ipar _________________________________szerkesztősége és kiadóhivatala. Kis­ pisztolyok gyártása ugyanis 1891/92-ben vette kez­detét. Ezt követte a Stranzberger-féle szórópisztoly, ki állítólag 1899 óta gyárt pisztolyokat, a francia Kremlen Bizet 1909 és a magyar Lakos és Székely cég saját bevallása szerint 1910 óta. Ugyanezen időben azonban mintha semmi sem hallatszanék a nitrocellulózlakkokról, aminek szintén megvan az elfogadható magyarázata. Ha volt is nitrocellulózlakk, aminthogy feltétlenül volt is, úgy ezt az az autógyár, amelyik használta, gyári titok gyanánt őrizte hét lakat alatt és ha ki is pattant volna a titok, akkor sem keltett volna nagy érdeklődést a költséges berendezkedés miatt, de még azután közbejött a világháború is, mely egyelőre véget vetett minden újításnak. A nitrocellulóz útja azonban nem szakadt meg. 1896-ban szilárd anyag alakjában, különböző tet­szetős színre festve, mint műszaru jelenik meg, mely­ből diszmótárgyak, játékok, játékbabák, gombok, szipkák, dohánytárcák, kazetták, ceruzák, tollszárak, töltőtollak, csattok stb. készültek, mivel a nyersanyag megdolgozása a visszapuhulás könnyedsége miatt igen egyszerű volt. A celluloidcikkek, mint nagyon olcsó szükségleti cikkek, hamarosan tért hódítottak, meg nem állít­ható fejlődésnek indultak, mely­ manapság is tart, sőt a fejlődésnek egyenesen a rossz gazdasági viszo­nyok a rugója, mivel amit rendes körülmények kö­zött szaruból készítettek, ma celluloidból utánozzák és filléres áruk miatt a piacon keresettek. A legújabb, amit e téren látunk, az, hogy a műbútorgyártásnál a celluloid kezdi a díszvasalásokat is kiszorítani. Ez időtájban a celluloiddal párhuzamosan fejlő­dik fel az 1865-ben útnak indult műselyem is, mely a textil terén ugyanazt is. karriert futja be, mint a celluloid ( d ig y 1)' ué i-111 birodalmú hm). ISUN-tól az 1910-es évekig a fejlődés bár lassú volt, de innen kezdve, amely idő az acetylcellulóze premierjét is jelentette, a fejlődés már rohamosan emelkedett, annyira, hogy 1931-ben csak az acetylcellulózból ter­melt műselyem világrelációja évi 2703 tonnát jelen­tett. A IV. periódusban az oldószerek száma is erősen megnövekedett. Az acetyl-, methyl-, amylalkohol, aetyl-, methylacetat, aethylaether, diacetonalkohol, am­phenilek stb., stb. felemlítését csak az irány meg­jelölése miatt teszem. E periódusba helyezem bele még a háborús évek elejét is, mely­ idő tárgyunk megvilágításában csak annyiban játszik szerepet, hogy ha fejlődést nem is tud felmutatni, de a nívót tartja és a visszafejlő­dést nem engedte meg. Sőt talán tovább is szabadna menni és ki lehetne bátran mondani, hogy azok a naiv elmék, akik a háború végére és az ezután be­következendő nagy építő munkára (!) ráreméltek, azok még előkészületeket is tettek reményeik valóra váltásához. Az V. periódust teljesen a nitrocellulózlakknak szentelem. Tehetem ezt főleg azért, mert ezen idő­ben úgy a nitro-, mint az acetylcellulóz célja tel­jesen meghatározva, a lakkiparon kívül — lehet mon­dani — pályáját egyenesen és biztosan folytatta. A lakkiparnál a cellulóznak igen nagy küzdelmei voltak, de nem oknélküliek. Fel is sorolok egypárat. Az első ok pl. az oldószerek elégtelensége volt. Ez az ok mai napig is fennáll, itt még ma is va­lami sántít és ami még az elégtelenségnél is na­gyobb baj, az az, hogy a már meglévő oldószerek nem egységesek. Ahány gyár, annyi minőség. Saj­nos, mindegyik oldószer megbízhatatlan, csak ki­vizsgálás után, igen vagy nem használható. Csak­hogy ma már rendelkezünk bizonyos technikai kész­séggel, de 14—15 évvel azelőtt, hol és kinek volt technikai készsége? Második ok volt a gyapot nem ismerete. Nem­csak a fogyasztó nem ismerte a gyapotot, hanem az előállító és az eladó sem. Az volt az eset, hogy volt egy magas viszkozitású gyapot és ez adott egy vékony filmréteget. Az alacsony viszkozitású gyapotokról még akkor nem is álmodtak, tehát ha vastag rétegre volt szükség, akkor annyiszor rak­tak fel festéket, míg az egész levált. A harmadik ok volt az, hogy nem ismer­vén a gyapotot, nem ismerhették annak oldatát sem. Ha pedig nem ismerték az oldatot, nem tud­ták belevinni a pultitól, a gyantát, a pigmenteket. Hosszú és türelmes gyakorlat kellett ahhoz, míg meg­született az u. n. typus elmélet, amelynek ered­ménye az, hogy minden gyapot tulajdonsága annak nitrogéntartalma szerint változik. Pedig ennek a hiá­nyán a legtökéletesebb szórópisztoly sem tudott se­gíteni, holott ezidőben ezek tényleg technikailag és mechanikailag azok voltak és a már meglévő nitro­­cellulózlakkokat ezekkel hordták fel a tárgyakra és a felhordás ténye körül semmi baj nem volt. A há­ború utolsó két évében (1917—1918) a nitrolakkok alkalmazását, világviszonylatban értékelve, megálla­píthatjuk, hogy Amerikában, Anglia, Franciaország­ban és­ Németországban tömegfémáruk színezésénél e lakkok és a festékszórás az említett okok és hibák ellenére is több-kevesebb sikerrel nyertek alkalmazást. Én 1917-ben Magyarországon ismertem meg elő­ször a nitrocellulózlakkot, valamint a festékszórást és nem restellem bevallani, hogy az első látásra szere­lemre gyulladtam iránta. Hogy beváltsam­ őszintén és szerénytelenül, abban az időben nálunk senki sem törődött ez ördöngős lakk analízisével és talán rajtam kívül senki sem tudta volna megmondani, hogy a lakk nyersanyaga a kollodiumgyapot. A lakkok készen jöttek hozzánk, osztrákok és németek plántálták ide, annak gyár­tása senkinek sem jutott eszébe, így értünk el 1920-ig, mialatt a külföldi úttö­rők ,elsősorban az amerikaiak, eljutottak az alacsony viszkozitású gyapotig, amire az impulzust az ame­rikai szériás autógyártás adta meg. 1921-ben Magyarországon már magam is termeltem nitrolakkot, még­pedig napi 25—35 kg mennyiség­ben; igaz, nem közfogyasztás számára, hanem an­nak a gyárnak a részére, ahol magam is alkal­mazva voltam és itt kaptam meg az úttörőknek ki­járó díjazást, amire manapság rágondolva, a hajam még mindig égnek meredezik. A következő esztendőkben a nitrolakkok fejlődésé­nek jellegzetes képét szolgáltatják a hazai viszo­nyok. A piacon t. i. egymásután jelentek meg a külföldi cellulózlakkok 26-féle márkái, úgy hogy a behozatal elérte a 3 millió pengőt. Hogy e már­kák mennyire demonstrálták a jóságot, mutalja a jelen, amely szerint e márkákból a piacon már csak 1—2 van. Az akkori állapot ismét a porondra hívott. Bán­tott ,hogy olyan dologért, amit itthon is előállítha­tunk, 3 millió pengő menjen kifelé. 1927-ben sza­badalmaztattam a saját nitrocellulózlakk gyártási el­járásomat, pénzhiánya miatt persze csak Magyar­­országon és beteljesedett rajtam is a közmondás: »Senki sem­ próféta a saját hazájában«. Törtük ,törtük az utat szakadatlanul és közben 1928-ban Németországban már a mai közismert gya­­pottípusok meghatározásai megtörténtek. Később magyar gyapotunk is lett, magyar oldó­szereink is lettek; gyártunk magyar kollódiumgyapo­­tot, nitrolakkot, magyar pisztolyokat, magyar ipar­­védelmet és­­ magyar sorsot, magyar jövőt, csak Isten áldását nem tudunk gyártani!... Végére értem rövid összefoglaló munkámnak, hogy válaszoljak arra a kérdésre: mi volt előbb, a szóró­pisztoly-e vagy a cellulózlakk? Lehet, hogy kissé terjedelmes lett válaszom, de elég világos és főleg — tárgyilagos! VEGYI IPAR Olvasóinkhoz! The Neuchatel Asphalte Company Limited Központi iroda, Budapest, VI., VI, Váci­ út 35. sz. Telefon: 91—4—88. Készít: öntött aszfalt-járdákat és kocsiutakat, I comprime utakat, Balkonok, terraszok, műhelyek, mosókonyhák stb. burkolása. — 1. szám. Dr. techn. újlaki Müller Pál és Dr. techn. Ferencz Pál­­ mérnöki műszaki irodája, Budapest, V. Gróf Vigyázó Ferenc­ u. 2. T.: 12-1-12 Szaktanácsok. Gyártási eljárások kidolgozása. Gyári berendezések létesítése és ellenőrzése Gyártási lehetőségek szakszerű megállapítása. — —-

Next