Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1939 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1939-08-25 / 1. szám

e­ nyedett magyar fogyasztópiac szükségleteinek kielégítését meghaladó munkaalkalmakhoz juthasson. A vegyészeti ipar munkaterülete szinte határtalan. A motortechnika fejlődése, az autó, a rádió, a fotokémia ha­ladása, a filmtechnika, az emberorvoslás, állatgyógyítás, növényvédelem, a haditechnika óriási feladatok elé állí­tották vegyészeti iparunkat. E végtelen munkaterületen kicsiny országunk szűkre szabott lehetőségei mellett nem csaponghatunk, feladatainkat össze kell hangolnunk való­ságos teherbírásunkkal, mely szellemi téren korlátlan le­het, anyagi téren azonban véges lehetőségeket nyújt csak számunkra. Bár vegyészeti iparunk szépen kifejlődött, mégis nagy értéket képvisel azoknak a külföldi vegyészeti kész­áruknak behozatala, amelyekből a hazai ipar a fogyasz­tást egyenlő minőségi és árfeltételek mellett tudná ki­elégíteni. Vegyészeti iparunk fejlesztésének és kiépítésének első­rendű előfeltétele tehát, hogy az egészséges alapon kifej­lődött vegyészeti gyárakat csorbítatlan termelőképességük­ben megtartsuk zavartalan működésüket és termelőkere­teik mind nagyobb kihasználását biztosítsuk. A nemzeti munka meglévő értékes termelőegységeit könnyelműen el­bukni ne engedjük. Legelső célkitűzéseink az legyen, hogy a közfogyasztás megalkuvás nélkül karolja fel a belföldi termelést, a közszállításoknál és a magánfogyasztásban pedig könyörtelen szigorúsággal valósítsuk meg a magyar tennék kötelező használatát. Új iparágak megteremtésére csak akkor gondolhatunk, ha azokat a termelőkereteket, amelyek ma kihasználatlanul állanak, tartalommal töltjük meg. Ha a fentieket megszívleltük, akkor áttérhetünk an­nak vizsgálatára, hogy milyen irányokban kellene meglévő vegyészeti iparunkat legcélszerűbben tovább fejlesztenünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy a megcsonkított ország meg­fogyatkozott természeti kincsei közül eddig mit nem ér­tékesítünk eléggé és kutatnunk kell, hogy melyek azok a vegyészeti érmékek, melyeknek gyártása szűkös viszonyaink mellett a siker reményével megvalósíthatónak látszik. Első­sorban csak oly termékekre gondolhatunk, amelyekből állandóan megalapozott és fejlődéssel kecsegtető fogyasz­tásunk van. Nem szabad elfelednünk, hogy nagyon sok vegyészeti terméket versenyképesen csak bizonyos ará­nyokban lehet gyártani. Ha ilyen cikkekben kivitelre nem számíthatunk, a termelést nem célszerű megvalósítanunk. A nemzeti vagyon céltalan fecsérlése volna, ha az önellátás elvének érvényesítését túlfeszítenék. A gondos mérlegelés követelményeivel szemben legfeljebb akkor tehetünk ki­vételt, ha a nemzetvédelem, a gyógyítás, a közegészség­­ügy érdekeiről vagy az önellátás szempontjából alapvetően fontos cikkek termeléséről van szó, amely célokra áldoz­nunk kell minden körülmények között! Az ipar fejlesztése elsőrendű feladatunk­. A magyar köz­vélemény is bizonyára megérti Varga József miniszter iparfejlesztő programjának fontosságát, ha tudja, hogy a legújabb statisztikai kimutatások is megállapítják, hogy az őstermeléssel foglalkozó népesség száma lassankint csök­ken. 1900-ban a Csonka-Magyarország népességének 60.8%-a foglalkozott őstermeléssel 1900-ban már csak 51.8%-a. Ipar­ból élt 1900-ban a lakosságnak 21%-a, 1930-ban 271/6/o-a. Bányászatból, iparból és a forgalomból élt 1900-ban 21.8°/o, 1930-ban 32.36/o. Az ipar és forgalom 1930-ban Csonka-Magyarországon (a visszacsatolt Felvidék és Ru­­szinszkó nélkül) 2.806.232 eltartottnak adott kenyeret. Ez az összlakosságnak közel egyharmada.­ ­ Dr. Varga József iparü­gyi miniszter oldotta meg a magyar szén cseppfolyósításának problémáját A széncseppfolyósítás nehézségei között nem utolsó helyen áll a szén anorganikus alkatrészeinek kedvezőtlen hatása a hidrogénezésre. A magyar barnaszenek feltűnően magas kéntartalmuknál fogva legkevésbé volnának al­kalmasak a hidrogénezésre és a szén cseppfolyósításának kérdése reánk nézve tisztára elméleti értékkel bírt mind­addig, míg Varga József dr.-nak sikerült évekkel ezelőtt a magyar szenekre alkalmas eljárást kidolgozni. Varga József iparügyi miniszternek az érdeme a hiid­­rogénezési eljárásnak oly irányban való tökéletesítése, hogy az a magyar szenek és széntermékek racionális fel­dolgozására alkalmassá váljék. Vizsgálatainak eredménye, hogy a kénben szegény fakátrány- és fakátrányfélesé­­gek molibdén- és wolframkatalizátorok alkalmazása mel­lett sokkal gyengébb eredményt szolgáltatnak, mint a rendkívül magas kéntartalmú magyar barnaszenek. To­vábbi kísérleteiből kitűnt, hogy ennek okát a kén hiányának kell tulajdonítani. A molibdén, illetve wolframkatalizátor mindig bizonyos, kísérletileg meghatározható szénhidrogén­­koncentrációnál fejt ki maximális hatást. Ez a szabály mindazon széntartalmú anyagokra nézve érvényes, ame­lyek destruktív hidrogénezésre alkalmasak. A reakció le­folyása közijén kénhidrogént szolgáltató anyagként első­sorban a nyersanyagban lévő szerves kén jöhet tekin­tetbe, a keletkező kénhidrogén mennyisége pedig a meg­kívánt koncentráció betartása céljából elvonás vagy hoz­záadás útján csökkenthető vagy növelhető. A nyersanyagban mindig jelenlévő és tehertételt je­lentő kén tehát Varga József dr. eljárásánál mennyiségileg szabályozva, hasznos tényezővé válik, mely körülmény kü­lönös fontossággal bír a magyar szenek és­­széntermékek cseppf­oly­ósítása szempontjából. Varga József dr. oki. vegyészmérnök, m. kir. iparügyi miniszter kutatásai megoldották a magyar szén racionális cseppfolyósításának problémáját. LINDNER DÁNIEL TECHNIKAI VEGYI ANYAGOK NAGYKERESKEDÉSE BUDAPEST, V., ALKOTMÁNY­ UTCA 23. TELEFON: 119-418, 119-427 VEGYI IPAR ÉS KERESKEDELEM

Next