Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1940 (2. évfolyam, 1-11. szám)

1940-02-01 / 2. szám

Chemische Industrie und Handel — Chemical Industry and Trade l)i*. József Ferenc királyi herceg: „A új korszak legnagyobb problémája az üveg, — bizonyosan meg fogjuk oldani a kérdést!“ — A világháború befejeztével, az összeomlás után olyan lelki állapotok vergődtek fel minden ember lelki felszínére, hogy helyzete és képességei szerint tudjon a lezajlott katasztrófa után az országon segíteni. — Miért mondja ezt Királyi Fenséged? — Egész egyszerű: egy nemzet és annak egyedei a nagy történelmi lökés folytán nagyrészt pályáikból kilö- kettek. Akkor voltam én is azon a válaszúton, mit tegyek és így valahogy ráhibáztam arra, hogy az átmeneti idő­ben, jogi és gazdasági tanulmányaim befejezése után, egy olyan foglalkozást keressek, aminek talán egyszer min­denkire nézve haszna lesz. Akkor szántam magamat arra, hogy a kémiával, mint a hadi tudományok és az egyéb tudományok között álló rendkívüli értékű anyaggal fog­lalkozzam. így kerültem rá azokra a problémákra, ame­lyekkel azóta sok önmegtagadás, nagyon sok olvasás és nagyon sok kísérletezés révén kerültem kapcsolatba. * Aktív, acélszorgalmú, türelmes és bátor vegyész (némely kísérlethez igazi bátorság kell), aki Bécsi-úti minta-laboratóriumában új célokért küzd, sokszor éj­szakánként nem alszik és korareggel már ismét a la­boratóriumában dolgozik, mert eszébe villant, hátha egy más: új próba hozza meg a gyakorlati eredményt?! A napokban, amikor Magyarország kiváló — és fenséges — vegyészét rózsadombi kastélyában fölke­restem, az igazi tudós közvetlenségével s rajongásával beszélt legkedvesebb hivatásáról. — Hát vegyész vagyok, — kezdte s római arca (József Ferenc a legszebb és legférfiasabb Habsburg) felragyogott. — Fizikus is volnék, de csak annyiban, amennyi okvetlenül szükséges a vegyészeti munka ér­dekében. A modern vegyészet elválaszthatatlan a fizi­kától. E két, egyidőben külön úton járó munkaág ma egymásra nézve nélkülözhetetlen. Az egyik a másikba folyik át és egyik következménye a másiknak. Ezért elválaszthatatlanok. Sokat kellett tanulnom, amint­hogy a vegyészeknek kell is, kontaktusba léptem ha­zai vegyészeinkkel, tőlük nagyon sokat tanultam és természetesen a kontaktust továbbra is tartom, ha­sonlóképpen fölkerestem a külföldi, világhírű vegyé­szeinek is díszes sorát. Jártam tehát Németországban, Párisban, Belgiumban, Olaszországban és az északi államokban. Kiváltképpen az üveggel összefüggő kísér­letek, tapasztalatok, találmányok és további hallatla­nul sokoldalú problémák izgattak már évtizedek óta. Ezért kerestem föl a külföldi világhírű nagy vegyé­szek közül az alábbiakat: — A berlini Vilmos császár intézetben többször jártam a szilikátkutató osztályban, Dahlemben a híres Eitel professzornál, akinek intézete a legkomolyabban foglalkozik az egész szilikát-kémiával, nagyon sok ér­tékeset tanultam és tapasztaltam ott. — Párisban a híres Lechatelier professzornál vol­tam, aki szintén kiváló kutatója volt és előrevivője a szilikát kémiának. — Az északi országokban Hedvall göteborgi inté­zetét láthattam. — Oslóban megbeszéléseim voltak Goldschmidt professzorral, aki alapvető felfedezéseket tett a szili­kát kémia terén, akinek intézetében előadást is hall­gattam és igen sok érdekes vezéregyéniséggel ismer­kedtem meg nála. — Münchenben a speetroszkópia nagy mesterével, Gerlach professzorral jöttem össze, többször. — Berlinben a hullámkutató Herz intézetét tanul­mányoztam. Veres fölvétele — Kopenhágában a híres atom-fizikussal, He- vessyvel jöttem össze és nézhettem meg nagyjelentő­ségű intézetét. — Rómában kétízben lehettem Fermi professzor intézetében, aki igen híres fizikus, a mesterséges rá­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék