Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

J) M III. évfolyam, 1. szám. Vegyi Ip Budapest, 1941. 0smiw Mur : : ' Január 1. ar es Chemische Industrie und Handel — Chemical Industry and Trade Münden olvasónknak fákét ét szerencsét évei kívánunk! Időszerű problémák 1941-t írunk. Boldog új évi kívánsággal kezdjük és békességgel, ami a Szentírás szerint is jár a jóakaraté embereknek. Szilárd a hitünk, hogy a megnagyobbodott ha­zánkban a jóakaratú emberek óriási többségben vannak és kívánják a békét, sőt a béke érdekében dolgoznak is. Hogy ez így igaz, mutatja az a nagy, hosszantartó visszhang, amely a magyar—jugoszláv örök barátsági szerződés nyomán tá­madt. Joggal lehetünk optimisták, joggal bízhatunk a békében. A magyar-jugosziáv szerződés politikai hatásaival nem fog­lalkozunk! mi politikával'soha nem foglalkozunk), de a köz- gazdasági kihatásokkal igen. Az új helyzet legelsősor­ban az agrár-termelést érinti, még pedig magyar és ju­goszláv vonatkozásban egyaránt. Az agrár-termelés az európai élettér teljes számbavétele szerint kerül átszervezésre, olyan vonatkozásban, hogy ugyanakkor a magyar (és a jugoszláv) belső piacát is előnyösebb, produktívabb állapotba lendítse. És így bocsátjuk előre az iparágakat érintő mezőgazda­sági termelés öntudatos f e j 1 eszt ését. S már helyben is vagyunk. Mert az új helyzet mindjárt az agrártermelés mellett — ezzel parallel — a gyáripart érinti. Főleg a magyar gyár­ipart., amelyről belgrádi aktív államférfiak a budapesti vezető újságírók előtt készséggel elismerték, hogy jóval felette áll a jugoszláv gyáriparnak. A magyar gyáripar 194 0. évi ter­melése minden jel szerint elérte a 4 milliárd pen­gőt! Rekord teljesítmény és magyar himnuszt kellene írnunk a magyar gyáriparnál, amely oly sok akadály és még több áldozatkészség között feljutott a csúcsteljesítményig. Ott tar­tunk ma már, hogy amint katonailag se vagyunk ,, egy nem­zetnél se alább valóak ", éppen így gyáriparilag sem. A csodálatos és imponáló magas színvonalra emelkedett magyar gyáripart úgy, ahogy ma van, meg kell mindannyiunk­nak becsülnünk. Dédelgetni kell. Hogy dolgozhasson. Vállal­kozzon. Hogy előbbre menjen, még följebb!---------cwo--------­É vtizedek óta a legtöbb gazdasági reformer a magyar gyáriparra vonatkozólag rukkolt elő ötleteivel, holott a leg­újabb tapasztalatok azt igazolják, hogy nemcsak belföldi, ha nem nemzetközi vonatkozásban is a magyar gyáripar mintaszerű produktivitásról tesz tanúságot. Nincs jobb és igazságosabb, minthogy kihangsúlyozzuk végre, hogy nem annyira a gyáripari termelés, hanem inkább a mező­gazdasági produktivitás körül volnának itt óriási tennivalók! Hogy mennyire így igaz, elég ha idézzük U j- laky Nagy Árpád tanulmányából azt a részt, amely szerint a gyengébb talajminőségű és rosszabb klimájú (régi) Német­ország termésátlaga így múlta felül Magyarország termését: a búzánál 70°/o-kal, a kukoricánál 76, a takarmányrépánál 77, a cukorrépánál 50, a babnál 68 és a burgonyánál 126%-kal. Elképesztő adatok, amelyek azt látszanak bebizonyítani, hogy sem a nagvbirtokok, sem pedig a közép- és kisbirtokok sem érik el azt a hozamot, amit a német példa nyomán el lehetne és el is kellene érniök. Mármost ha azt vesszük, hogy a ma­gyal mezőgazdaság 1940. évi gyönge termése (Felső Erdély nélkül) épp, hogy eléri a két milliárd pengőt, ekkor csupán 50 százalékos termésjavítás során évi egy milliárd pengő külön értéket nyernénk. Igenis el lehet és el is kell érnünk ezt az átlagjavítást, annál inkább, mert a ma­gyar parasztnál jobb mezőgazdasági munkás nincs a világon, — ezt maguk a német megfigyelők vallják. Hogy aztán a parasztot és főleg a földet úgy látjuk-e el a szüksége­sekkel, minta hogy elkellene és ellehetne: a ma­gyar nemzet legfőbb javára ■— úgy véljük, ez a kér­dések kérdése. Azonban mégis felelnünk kell erre is, bátran alkotó reformkedvvel és úgy, mintha ettől függne az életünk. Talán részben ettől is függ ... cao--------­A felsöházban igen nívós beszédek hangzottak el a fel­hatalmazási vita keretében. A beszédek közül kiemeljük vitéz Baskay Gyula alábbi fejtegetéseit: ,,A mezőgazdaság irányl- lása a gyakorlatban nincs teljesen összhangban a kormány szándékával. A helyes tervgazdálkodás keresztülvitelének egyetlen eszköze a helyes árpolitika. Az a szerv, amely ma az árakat megállapítja nélkülözi a gyakorlati gazdatudást." Amint érteni való: a hangsúly a gyakorlati gazda­tudáson van. Mit szóljunk akkor a gyakorlati gyáripari tu­dásról, amely sokkal nehezebb és százszor is komplikáltabb. Hogy mennyire így igaz, ideiktatjuk egyik nagy gyár ügyve­zetőigazgatójának megjegyzését: „A gyáripari önköltségi ártöbblet mai engedélyezési kerete sérelmes. Minimálisan plusz 10°,Vöt kellene hozzáadni, a következő okokból: 1. ma­gasabb beszerzési árak következtében nagyobb tőkét igényel az áruraktár és kinnlevőség, 2. a tiltó rendelkezés dacára le­vonják a vevők a pénztári engedményt, 3. a külföldi nyers­anyag beszerzésénél a Márka felára 3 ponttal emelkedett, 4. a munkabérek és a tisztviselői illetmények 7°/o-kal emelked­tek, a legtöbb helyen többel is, 5. a fuvarköltségek lényegesen megnőttek." A gyakorlat, amint ez az öt pont mutatja, másként fest, mint ahogy elméletileg kiszámítjuk. Ugylátszik, sok-sok vona­lon kezdtek ennek a nyomai megmutatkozni, éppen ezért a legteljesebb elismerés és köszönet jár Teleki Pál gróf mi­niszterelnöknek, amiért sor került a gazdasági csúcsmi­nisztérium, valamint az Országos Közellátási Hiva­tal felállítására. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszternek gaz­dasági csúcsminiszterré, valamint Laky Dezső műegyetemi ta­nár közellátási miniszterré való kinevezése általános bizalmat előlegezett az országban. Bizonyos, hogy mepva'ósit'ák a ki­tűzött célt, hiszen — gyakorlati szakemberek. Bethlen István gróí miniszterelnöksége idején már volt csúcsminiszte lünk Búd János személyében, azonban más világ volt akkor és más ma, más volt a feladat és más a lehetőség. Ma föltét­lenül százszor fontosabb teendők kopogtatnak ajtainkon. Nem baj, minden feladatot meg fogunk oldani. ——ceoo —— A Dresdner Bank az új Magyarország gazdasági ke­resztmetszetét statisztikai adatokkal próbálja — igen tárgyila­gos hangon — megvilágítani. Többek közt megemlíti azt is, hogy amíg Magyarország lakossága 46u/u-kal nőtt, ugyanakkor az iparilag foglalkoztatott emberek száma csak 20°/okal emel­kedett. így igaz, — de miért csak ennyivel? Megmondjuk: mert a bukaresti kormány húsz éven át tervszerűen irtotta az er­délyi magyar kisipart, de még inkább a gyáripart. Azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék