Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1944. január / 1. szám
VI. évfolyam, 1. szám Budapest, 1944 Vegyi Ipar és Kereskedelem Chemische Industrie und Handel Megjelenik minden hónap elsején Felelős szerkesztő: Szalay János Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay u. 18/b. Telefon 187-084 Postatakaréki csekkszámla 7.087 ISI Előfizetési ár az Országos Magyar Sajtókamara rendelkezése alapján egy évre 30 pengő Előfizetőinknek, hirdetőinknek, nagy olvasótáborunknak, általában szaklapunk minden egyes barátjának boldog új esztendőt kívánunk! 1944. Kutatómunka - ipari fejlődés Irta: Dr. Papp Elemér, a Hydroxygen Rt. igazgatója, egyetemi magántanár Csak erősen fejlett iparú országokban lehet magas életszínvonalról és a széles néprétegek jólétéről beszélni. Mária Terézia és később a bécsi udvar gyarmatosító politikája óta mi magyarok eléggé megtanulhattuk, hogy milyen létfontosságú számunkra iparunk fejlődése. Kossuth Lajos fejezte ki a legmegrázóbb szavakkal ezt a tapasztalatot: „Félkarú óriás a nemzet ipar nélkül!“ Az országok iparosodásában két, élesen elkülöníthető fejlődési állapot határozható meg. Az első fejlődési fokon a nemzet ipara olyan, mint a futóhomok megkötésére ültetett erdő. Idegenből hozott fákat próbálnak új életkörülmények között meggyökereztetni és fejlődésre bírni. Az ipar első fejlődési fokozatán másutt jól bevált módszerek és kidolgozott eljárások alapján épülnek a gyárak és ipartelepek. Ez az elsődleges ipartelepítés aránylag kevés műszaki meggondolással történik. Megállapítják, hogy a telepítendő iparág nyersanyag ellátása főleg pénzügyi szempontból biztosítva van-e, majd a várható szükségletek alapján meghatározzák az iparvállalat teljesítőképességét. A szükségletek szokványos minőségének megfelelő gyártási eljárást keresnek, megalkusznak rá megfelelő szabadalmi díjak, esetleg külföldi érdekeltségvállalások elfogadása mellett és az újonnan telepített ipar megindul. Az iparosodás második szintjén kezd a nemzetnek, a gazdasági életnek vérévé válni a megtelepedett ipar. Ekkor már nem úgy működik, mint egy automata, amely a szükségleteknek és pénzügyi viszonyoknak megfelelően ontja a megfelelő tonnaszámú cementet, kénsavat, vagy marólúgot, hanem szerves, önálló fejlődésnek indul. Komoly ipari államokban mindenütt az ipari fejlődésnek már ez a második foka észlelhető. Az ipari fejlődésnek ebben az életkorában fontos és döntő szerepet játszik a kutatómunka. Mit nevezünk az ipari fejlődés elősegítésére alkalmas kutatómunkának? Tágabb értelemben minden olyan javítást, fejlesztést vagy kiegészítést a meglevő üzemekben, amelyek a helyi viszonyok, különleges nyersanyagok, vagy melléktermékek, esetleg hulladékanyagok figyelembevételével tökéletesítik a meglevő gyártás minőségét, vagy gazdaságosságát. Szűkebb értelemben pedig kutatómunkának nevezzük ama nagyértékű, gyakorlati jelentőségű felfedezések előmunkálatait, amelyek újabb üzemek, vagy akár újabb eljárások megindítását teszik lehetővé. Mi jelenleg az ipari fejlődésnek két szintje közötti átmenetnél tartunk. Az ipari kutatómunka már megindult, viszont az arányaiban még kicsiny. Vállalataink közül azonban már egyre több érzi a jelentőségét azoknak a műszaki eredményeknek, amelyeket saját kutatásai alapján elért. Különösen az izzólámpagyártás, olajfeldolgozás, műgumi-készítés és zsírsav üzemek terén folyt világviszonylatban is jelentős és eredményes kutatómunka. Általánosságban azonban e téren még rendkívül hátramaradtunk. Az elmaradás oka — a jelenlegi háborús viszonyokat nem számítva — elsősorban a rendelkezésre álló tőkének csekélysége. Az ipari kutatómunka ugyanis a tudományos élet mai fejlődési fokán bizony már nem mozog azon a nívón, mint Jedlik Ányos korában. Jedlik Ányos tudvalevőleg korszakalkotó találmányát, az első dinamót 114 forintért készítette el. Az ipari kutatómunka költségeinek méreteire tájékoztatót ad, hogy a német ipar kb. 30 millió márkát költött a methanol szintézis teljes üzemszerű kidolgozására, sőt maga a mesterséges indigógyártás is nem kevesebb, mint 20 millió márkát emésztett fel, amíg abba az üzemi állapotba került, hogy 1,25 márkáért tudta a piacra dobni a kiváló minőségű mesterséges indigót, szemben a természetes indigónak 22 márkás árával. Hogy ezek a rendkívüli tőkebefektetések meghozzák a maguk eredményét, az nem vitás. Sokszor 4—5, sőt 10 év is elmúlik, míg a kutatómunka eredménye „hozni" kezd. Az eredmények azonban akkor sokszor lenyűgözőek. A mesterséges indigógyártás pl., — eltekintve attól, hogy a külföldi behozatalt teljesen megszüntette —, évi 53 millió márka bevételt jelent, kiviteli tevékenység miatt. Az egyik amerikai iparvállalat, amely évente kb. 3 millió dollárt költ ipari kutatómunkára, olyan fejlődést ért el, hogy forgalma 20 millió dollárról 70 millió dollárra emelkedett 10 év alatt. Természetesen ezek az arányok a mi viszonylatainkhoz képest gigantikusak. Bár vannak vállalataink, amelyek több százmillió pengős évi forgalommal rendelkeznek, a mai körülmények között ezektől sem várható, hogy külföldi mintára forgalmuk 3—4°/6-át kutatómunkára költsék. Hiszen ez nagyvállalatonként 3—5 millió pengőt jelentene évente! A mi adottságaink egyelőre még megkövetelik azt — főleg vállalataink pénzpolitikája miatt —, hogy a befektetett összegeknek gyors és biztos kamatozását várják. Az előbb említett amerikai vállalatnál pl. 5 évig csak kiadásokat jelentett a kutatómunka és csak a hatodik évben jelentkezett olyan kiugró eredmény, amely viszont egy év alatt 12 évi kutatómunka költségeit hozta be. Ezek az eredmények azonban országos és nemzeti jelentőséggel bírnak! Nyomukban új vállalaok kvetkeznek, melyek munkások és tisztviselők ezreinek adtaak úabb és jobb megélhetési lehetőséget. Mint említettem, az ipari kutató timasának első, kezdetleges foka a megtelepedett külföldi is bevált eljárások alapján történő gyártási folyamatok javítása. Korábban azt még fel sem tételezték rólunk, hogy egy küföldin kísérletezett eljárást mi esetleg javítani is tudnánk, s magyar találékonyság és műszaki tudás azonban már megtartott a külföldi szabadalomtulajdonosokat arra, hogy más számmé kell nézni a magyar műszaki fejlődést. Újabban egyre több és több az olyan kikötéssel Magyarországra eladott küföldi szabadalom, amely kikötés szerint az eljárás esetleges tartása, vagy bővítése a külföldi szabadalomtulajdonossal is 1 ezlellő, ennek fejében mérsékeltebb díjtételért bocsátják rendelkezésre az eljárást. Többször volt alkalmam személyesen meggyőződni arról, hogy a külföldi eljárások tulajdonosai bámuló csodálkozással és el Január