Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1944. január / 1. szám

VI. évfolyam, 1. szám Budapest, 1944 Vegyi Ipar és Kereskedelem Chemische Industrie und Handel Megjelenik minden hónap elsején Felelős szerkesztő: Szalay János Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay­ u. 18/b. Telefon 187-084 Postatakaréki csekkszámla 7.087 ISI Előfizetési ár az Országos Magyar Sajtókamara rendelkezése alapján egy évre 30 pengő Előfizetőinknek, hirdetőinknek, nagy olvasótáborunknak, általában szaklapunk minden egyes barátjának boldog új esztendőt kívánunk! 1944.­ ­ Kutatómunka - ipari fejlődés Irta: Dr. Papp Elemér, a Hydroxygen Rt. igazgatója, egyetemi magántanár Csak erősen fejlett iparú országokban lehet magas életszínvonalról és a széles néprétegek jólétéről be­szélni. Mária Terézia és később a bécsi udvar gyarma­tosító politikája óta mi magyarok eléggé megtanul­hattuk, hogy milyen létfontosságú számunkra iparunk fejlődése. Kossuth Lajos fejezte ki a legmegrázóbb szavakkal ezt a tapasztalatot: „Félkarú óriás a nemzet ipar nélkül!“ Az országok iparosodásában két, élesen elkülöníthető fej­lődési állapot határozható meg. Az első fejlődési fokon a nem­zet ipara olyan, mint a futóhomok megkötésére ültetett erdő. Idegenből hozott fákat próbálnak új életkörülmények között meggyökereztetni és fejlődésre bírni. Az ipar első fejlődési fokozatán másutt jól bevált módszerek és kidolgozott eljárások alapján épülnek a gyárak és ipartelepek. Ez az elsődleges ipartelepítés aránylag kevés műszaki meggondolással történik. Megállapítják, hogy a telepítendő iparág nyersanyag ellátása főleg pénzügyi szempontból biztosítva van-e, majd a várható szükségletek alapján meghatározzák az iparvállalat teljesítő­­képességét. A szükségletek szokványos minőségének megfelelő gyártási eljárást keresnek, megalkusznak rá megfelelő szaba­dalmi díjak, esetleg külföldi érdekeltségvállalások elfogadása mellett és az újonnan telepített ipar megindul. Az iparosodás második szintjén kezd a nemzetnek, a gaz­­­­dasági életnek vérévé válni a megtelepedett ipar. Ekkor már nem úgy működik, mint egy automata, amely a szükségletek­nek és pénzügyi viszonyoknak megfelelően ontja a megfelelő tonnaszámú cementet, kénsavat, vagy marólúgot, hanem szer­ves, önálló fejlődésnek indul. Komoly ipari államokban mindenütt az ipari fejlődésnek már ez a második foka észlelhető. Az ipari fejlődésnek ebben az életkorában fontos és döntő szerepet játszik a kutatómunka. Mit nevezünk az ipari fejlődés elősegítésére alkalmas kutató­munkának? Tágabb értelemben minden olyan javítást, fejlesz­tést vagy kiegészítést a meglevő üzemekben, amelyek a helyi viszonyok, különleges nyersanyagok, vagy melléktermékek, esetleg hulladékanyagok figyelembevételével tökéletesítik a meglevő gyártás minőségét, vagy gazdaságosságát. Szűkebb értelemben pedig kutatómunkának nevezzük ama nagyértékű, gyakorlati jelentőségű felfedezések előmunkálatait, amelyek újabb üzemek, vagy akár újabb eljárások megindítását teszik lehetővé. Mi jelenleg az ipari fejlődésnek két szintje közötti át­menetnél tartunk. Az ipari kutatómunka már megindult, vi­szont az arányaiban még kicsiny. Vállalataink közül azonban már egyre több érzi a jelentőségét azoknak a műszaki ered­ményeknek, amelyeket saját kutatásai alapján elért. Különö­sen az izzólámpagyártás, olajfeldolgozás, műgumi-készítés és zsírsav üzemek terén folyt világviszonylatban is jelentős és eredményes kutatómunka. Általánosságban azonban e téren még rendkívül hátramaradtunk. Az elmaradás oka — a jelen­legi háborús viszonyokat nem számítva — elsősorban a ren­delkezésre álló tőkének csekélysége. Az ipari kutatómunka ugyanis a tudományos élet mai fejlődési fokán bizony már nem mozog azon a nívón, mint Jedlik Ányos korában. Jedlik Ányos tudvalevőleg korszakalkotó találmányát, az első dina­mót 114 forintért készítette el. Az ipari kutatómunka költségei­nek méreteire tájékoztatót ad, hogy a német ipar kb. 30 millió márkát költött a methanol szintézis teljes üzemszerű kidolgo­zására, sőt maga a mesterséges indigógyártás is nem kevesebb, mint 20 millió márkát emésztett fel, amíg abba az üzemi álla­potba került, hogy 1,25 márkáért tudta a piacra dobni a kiváló minőségű mesterséges indigót, szemben a természetes indigó­nak 22 márkás árával. Hogy ezek a rendkívüli tőkebefektetések meghozzák a maguk eredményét, az nem vitás. Sokszor 4—5, sőt 10 év is elmúlik, míg a kutatómunka eredménye „hozni" kezd. Az ered­mények azonban akkor sokszor lenyűgözőek. A mesterséges indigógyártás pl., — eltekintve attól, hogy a külföldi behoza­talt teljesen megszüntette —, évi 53 millió márka bevételt je­lent, kiviteli tevékenység miatt. Az egyik amerikai iparválla­lat, amely évente kb. 3 millió dollárt költ ipari kutatómun­kára, olyan fejlődést ért el, hogy forgalma 20 millió dollárról 70 millió dollárra emelkedett 10 év alatt. Természetesen ezek az arányok a mi viszonylatainkhoz képest gigantikusak. Bár vannak vállalataink, amelyek több százmillió pengős évi for­galommal rendelkeznek, a mai körülmények között ezektől sem várható, hogy külföldi mintára forgalmuk 3—4°/6-át kutató­munkára költsék. Hiszen ez nagyvállalatonként 3—5 millió pengőt jelentene évente! A mi adottságaink egyelőre még megkövetelik azt — főleg vállalataink pénzpolitikája miatt —, hogy a befektetett összegeknek gyors és biztos kamatozását várják. Az előbb említett amerikai vállalatnál pl. 5 évig csak kiadásokat jelentett a kutatómunka és csak a hatodik évben jelentkezett olyan kiugró eredmény, amely viszont egy év alatt 12 évi kutatómunka költségeit h­ozta be. Ezek az eredmények azonban ors­zágos és nemzeti jelen­tőséggel bírnak! Nyomukban új vállala­ok k­vetkeznek, melyek munkások és tisztviselők ezreinek adt­aak ú­­abb és jobb meg­élhetési lehetőséget. Mint említettem, az ipari kutató timas­ának első, kezdet­leges foka a megtelepedett külföldi i­s bev­ált eljárások alap­ján történő gyártási folyamatok javít­ása. Korábban azt még fel sem tételezték rólunk, hogy egy kü­föld­­in kísérletezett el­járást mi esetleg javítani is tudnánk, s­ ma­gyar találékonyság és műszaki tudás azonban már megtar­­tott a külföldi szaba­dalomtulajdonosokat arra, hogy más sz­ámm­é kell nézni a ma­gyar műszaki fejlődést. Újabban egyre több és több az olyan kikötéssel Magyarországra eladott küf­öldi szabadalom, amely kikötés szerint az eljárás esetleges ta­rtás­a, vagy bővítése a külföldi szabadalomtulajdonossal is 1 ezlel­lő, ennek fejében mérsékeltebb díjtételért bocsátják rendelk­ezésre az eljárást. Többször volt alkalmam személyesen meggyőződni arról, hogy a külföldi eljárások tulajdonosai bámuló csodálkozással és el­ Január

Next