Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1944. január / 1. szám

l­ ismeréssel nyilatkoztak azokról a tökéletesítésekről, amelyeket Magyarországon észleltek. Ez azonban még csak kezdetleges állapot. A tervszerű és józan kutatómunka eléri azt, hogy az áram, anyag vagy mun­kaerő fogyasztás csökken. Eléri azt ,hogy a termék minősége, raktározhatósága javul. Esetleg azt eredményezi, hogy az el­járásnál nyert különböző hulladékok, vagy melléktermékek valamilyen formában értékesíthetővé válnak. Ritka esetben hoz azonban teljesen új gyártási eljárást is, pedig ez az ipari kutatómunka tulajdonképeni nagyvonalú feladata: újabb gyár­tási eljárások megteremtése! Nem szabad itt helyt adni ann­ak az erőtlen önbizalomhiánynak, mely azt állítja, hogy ez csupán délibábkergetés és kilátástalan szerényebb eszközökkel ver­senyre kelni a külföldi ipari kutatással. Különösen két irányban van tennivalónk: 1. Hazai nyersanyagkincseink különleges tulajdonságai­nak ismeretében célszerű új ipari eljárások kidolgozása. A nyersanyag lehet ásványi — mangán, antimonérc, olaj, föld­gáz, bauxit —, de lehet mezőgazdasági termény is (gondoljunk csak az amerikai kukoricafeldolgozó módszerekre, amelyek a műanyaggyártás szempontjából fontos furfurolt és buthylalko­­holt készítik). 2. Ipari kutatóintézet felállítása a pittsburghi Mellon in­tézet mintájára. Ebben számos iparvállalat vesz részt. (Ame­rikában „donor"-oknak hívják őket). A vállalat megoldandó ipari feladatokat ad az intézetnek, amelyeket az — a vállalat anyagi hozzájárulása ellenében­­— kidolgoz. Pl. megadott mi­nőségű szennyvízből értékes anyagok visszanyerése, vagy gyü­mölcs tárolása gázatmoszférában romlás nélkül stb. stb. A korszerű ipari laboratóriumokkal felszerelt intézet a legjobb szakemberek munkáját veszi igénybe a kérdés megoldására. A kidolgozott eljárás szabadalmi joga a kérdést felvető ipar­­vállalat tulajdona. A költségek kisebbek, mintha a vállalatok külön laboratóriumokat állítanának fel. A Mellon-intézetnek például 200 ipari laboratóriuma van, ahol 1000 szaktudós dolgozik. 1940-ig körülbelül 650 új eljárást dolgoztak ki. Ha gondolkozunk a most felvetett kérdésen, a ja­vaslatnak értelmét fogjuk találni. És az eddigi szerény eszközökkel elért eredményeik jogos nemzeti önérzettel tölthetnek el bennün­ket, reményt nyújtva egy erősebb ütemű fejlődésre, ha annak anyagi áldozatokkal utat nyitunk. Mert ne felejtsük el: az ipar komoly fejlődése csak kutatómunka árán várható! VEGYI IPAR ÉS KERESKEDELEM Repü­lőbenzintermékek gyártása nedves földgázból Írta: Dr. Freund Mihály Az ú. n. nedves földgáz mindig a nyers­ kőolaj­­előfordulásokkal kapcsolatos és így a szárazgázzal el­lentétben nehezebb szénhidrogéneket is tartalmaz. En­­nek folytán normál- és izoparaffineket nyernek belőle, a metántól egészen az ok­­ánig, sőt adott körülmények között nagyobb forrpontú párlatokat is. A nedves földgázból elsősorban többnyire földgáz­benzint készítenek, míg a visszamaradt szárazgáz fű­tési-világítási célokat szolgál. A hozadék köbméteren­ként átlag 30—400 — 0.640—0.680/15° C fajsúlyú kész stabilizált gázbenzin, melyben a 60° C-ig ledesztillál­ható párlatok mennyisége 25—85% és amelynek szab­ványos módon meghatározott ú. n. Reid-féle gőznyo­mása 0.7—2.4 atm., a kompressziótűrést jelző oktán­­száma pedig 70—85. A motorüzem szempontjából any­­nyira fontos jó oktánszám a földgázbenzint keresetté teszi. Tudvalevőleg három módszer áll a földgázbenzingyártás rendelkezésére: 1. a kimosó eljárás, mely rendszerint 3—9 atm., egyes esetekben 20—25 atm. nyomásnál, 40—60° C-on, elnyelető oszlopban keringő híg ásványolajjal működik, 2. az aktív szenes eljárás, amely a legkülönbözőbb üzemi viszonyok között is bevált, de többnyire légköri nyomásnál használatos és végül 3. a ma már kevésbé elterjedt kompressziós eljárás, amely kb. 18 atm. nyomás alatti lehűtésen alapszik. A nyers földgázbenzint stabilizálják, azaz megfelelő le­párló oszlopokban a propánt és a felesleges mennyiségű bu­­tánt lehajtva, beállítják a kívánt illékonyságot, illetőleg gőz­nyomást. A stabilizálásnál eltávolított propán-butánkeverék az ú. n. folyékonygáz, amely kisnyomású gázpalackokban szállít­ható és egy idő óta autók hajtására, valamint háztartási cé­lokra (világítás, főzés) nálunk is elterjedt. A repülőbenzintermékek, főképen a nagy hatásfokú ben­zinek gyártása azonban az egyes alkatrészek, éspedig a bután­­párlatban foglalt 20—30°/o-nyi izobután, valamint a pentánpár­latban lévő 25—60% izopentán élesebb elkülönítését tételezi fel. Mivel az említett alkatrészek forrpontja csak kevéssé tor­nyokból álló készülékrendszerben kell a szaggatott lepárlást végrehajtani. Az izoparafiinek elkülönítése azért szükséges, mert az izobután a nagyoktánértékű izooktán fontos nyersanyaga, ame­lyet itt nem részletezhető dehidrogénezési, polimerizálási és alkilezési reakciók révén állítanak elő. Megjegyzendő azonban, hogy az alkilezési művelethez többnyire a hőbontási beren­dezésekből származó gázok (krakkgázok) olefinjei is szüksé­gesek. A leválasztott izopentánt viszont nem kell átalakítani, ez egymagában véve is értékes, nagy oktánszámú adalékanyag a repülőbenzinkeverékek számára, melyeknek il­lékonyságát növeli, míg az izooktán ezzel ellentétben az illékonyság és a gőznyomás csökkenését idézi elő. A nagyoktánértékű adalékanyagokon (izopentán, izook­tán) kívül, repülőbenzintörzspárlatot is lehet a földgázból mé­ly­ebbr­e ható szaggatott lepárlással előállítani. Az ilyen törzs­párlattal szemben azt a követelményt támasztják, hogy Reid­­gőznyomása legfeljebb 0.50 atm., oktánszáma pedig legalábbis 70 legyen és hogy ez az oktánszám 0.1 térf. % ólomtetraetil hozzáadására 91-re emelkedjék. Mivel a földgázbenzinek gőz­nyomása a kívántnál jóval nagyobb (0.7—2.4 atm.), megfelelő mennyiségű könnyű alkatrészt kell belőle lepárolni és ezzel gyakran egybeköti a rosszabb oktánértékű, nagyobb forrpontú benzinmaradvány leválasztását is. A hozadék természetesen a földgáz, illetőleg a földgáz­benzin összetétele szerint rendkívül változó. A 70-es oktán­szám és a­­kívánt illékonyságnak megfelelő 0,50 atm. gőznyo­más egyidejűleg néha csak úgy érhető el, ha a földgázbenzin­ből a pentán- és az alacsonyabb szénhidrogéneket egész meny­­nyiségükben ledesztillálják és az így nyert kisoktánértékű, kisgőznyomású maradványt, ugyancsak földgázból elkülönített, tiszta izopentánnal javítják fel. Tehát a földgázbenzin úgy repülőbenzintörzsanyagot, mint nagy oktánszámú adalékokat is szolgáltat, melyek egy­mással és idegen benzinalkatrészekkel különböző módon és arányban keverve, 0.08—0.10 térf.°/o ólomtetraetil hozzáadá­sával, 100 oktánszámú repülőbenzin előállítására alkalmasak. Ha ellenben a korszerű hőbontó eljárásokat, pl. a gázköz­ei egymástól, különböző hőfokon és nyomáson működő tér­ folyamatos hőbontást (melynek munkamenete itt nem részle- SZOLYVA FALEPÁROLÓ RT. BUDAPESTI IRODA: V. ÁRPÁD-U. 7. GYÁRTELEP: SZOLYVA, BEREG-MEGYE, KLOTILD VEGYIPARI RT. BUDAPESTI IRODA: V. Á­RPÁD-U. 7. GYÁRTELEP: NAGYBOCSKÓ, MÁRAMAROS­ MEGYE Gyártmányai: faszén, faszesz előpárlat, nyersfaszesz, faszeszolaj, nyersfaecet, famész, methanol, oldószerek, faszeszmentes ecet, technikai ecetsav, jégecet, 80°/o-os ételecet, nyersaceton, acetonolajok, technikai aceton, aceton B. G. S., methylaethylketon, fakátrány, fakátrányolaj, faszurok.

Next