Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1944. január / 1. szám
l ismeréssel nyilatkoztak azokról a tökéletesítésekről, amelyeket Magyarországon észleltek. Ez azonban még csak kezdetleges állapot. A tervszerű és józan kutatómunka eléri azt, hogy az áram, anyag vagy munkaerő fogyasztás csökken. Eléri azt ,hogy a termék minősége, raktározhatósága javul. Esetleg azt eredményezi, hogy az eljárásnál nyert különböző hulladékok, vagy melléktermékek valamilyen formában értékesíthetővé válnak. Ritka esetben hoz azonban teljesen új gyártási eljárást is, pedig ez az ipari kutatómunka tulajdonképeni nagyvonalú feladata: újabb gyártási eljárások megteremtése! Nem szabad itt helyt adni annak az erőtlen önbizalomhiánynak, mely azt állítja, hogy ez csupán délibábkergetés és kilátástalan szerényebb eszközökkel versenyre kelni a külföldi ipari kutatással. Különösen két irányban van tennivalónk: 1. Hazai nyersanyagkincseink különleges tulajdonságainak ismeretében célszerű új ipari eljárások kidolgozása. A nyersanyag lehet ásványi — mangán, antimonérc, olaj, földgáz, bauxit —, de lehet mezőgazdasági termény is (gondoljunk csak az amerikai kukoricafeldolgozó módszerekre, amelyek a műanyaggyártás szempontjából fontos furfurolt és buthylalkoholt készítik). 2. Ipari kutatóintézet felállítása a pittsburghi Mellon intézet mintájára. Ebben számos iparvállalat vesz részt. (Amerikában „donor"-oknak hívják őket). A vállalat megoldandó ipari feladatokat ad az intézetnek, amelyeket az — a vállalat anyagi hozzájárulása ellenében— kidolgoz. Pl. megadott minőségű szennyvízből értékes anyagok visszanyerése, vagy gyümölcs tárolása gázatmoszférában romlás nélkül stb. stb. A korszerű ipari laboratóriumokkal felszerelt intézet a legjobb szakemberek munkáját veszi igénybe a kérdés megoldására. A kidolgozott eljárás szabadalmi joga a kérdést felvető iparvállalat tulajdona. A költségek kisebbek, mintha a vállalatok külön laboratóriumokat állítanának fel. A Mellon-intézetnek például 200 ipari laboratóriuma van, ahol 1000 szaktudós dolgozik. 1940-ig körülbelül 650 új eljárást dolgoztak ki. Ha gondolkozunk a most felvetett kérdésen, a javaslatnak értelmét fogjuk találni. És az eddigi szerény eszközökkel elért eredményeik jogos nemzeti önérzettel tölthetnek el bennünket, reményt nyújtva egy erősebb ütemű fejlődésre, ha annak anyagi áldozatokkal utat nyitunk. Mert ne felejtsük el: az ipar komoly fejlődése csak kutatómunka árán várható! VEGYI IPAR ÉS KERESKEDELEM Repülőbenzintermékek gyártása nedves földgázból Írta: Dr. Freund Mihály Az ú. n. nedves földgáz mindig a nyers kőolajelőfordulásokkal kapcsolatos és így a szárazgázzal ellentétben nehezebb szénhidrogéneket is tartalmaz. Ennek folytán normál- és izoparaffineket nyernek belőle, a metántól egészen az okánig, sőt adott körülmények között nagyobb forrpontú párlatokat is. A nedves földgázból elsősorban többnyire földgázbenzint készítenek, míg a visszamaradt szárazgáz fűtési-világítási célokat szolgál. A hozadék köbméterenként átlag 30—400 — 0.640—0.680/15° C fajsúlyú kész stabilizált gázbenzin, melyben a 60° C-ig ledesztillálható párlatok mennyisége 25—85% és amelynek szabványos módon meghatározott ú. n. Reid-féle gőznyomása 0.7—2.4 atm., a kompressziótűrést jelző oktánszáma pedig 70—85. A motorüzem szempontjából anynyira fontos jó oktánszám a földgázbenzint keresetté teszi. Tudvalevőleg három módszer áll a földgázbenzingyártás rendelkezésére: 1. a kimosó eljárás, mely rendszerint 3—9 atm., egyes esetekben 20—25 atm. nyomásnál, 40—60° C-on, elnyelető oszlopban keringő híg ásványolajjal működik, 2. az aktív szenes eljárás, amely a legkülönbözőbb üzemi viszonyok között is bevált, de többnyire légköri nyomásnál használatos és végül 3. a ma már kevésbé elterjedt kompressziós eljárás, amely kb. 18 atm. nyomás alatti lehűtésen alapszik. A nyers földgázbenzint stabilizálják, azaz megfelelő lepárló oszlopokban a propánt és a felesleges mennyiségű butánt lehajtva, beállítják a kívánt illékonyságot, illetőleg gőznyomást. A stabilizálásnál eltávolított propán-butánkeverék az ú. n. folyékonygáz, amely kisnyomású gázpalackokban szállítható és egy idő óta autók hajtására, valamint háztartási célokra (világítás, főzés) nálunk is elterjedt. A repülőbenzintermékek, főképen a nagy hatásfokú benzinek gyártása azonban az egyes alkatrészek, éspedig a butánpárlatban foglalt 20—30°/o-nyi izobután, valamint a pentánpárlatban lévő 25—60% izopentán élesebb elkülönítését tételezi fel. Mivel az említett alkatrészek forrpontja csak kevéssé tornyokból álló készülékrendszerben kell a szaggatott lepárlást végrehajtani. Az izoparafiinek elkülönítése azért szükséges, mert az izobután a nagyoktánértékű izooktán fontos nyersanyaga, amelyet itt nem részletezhető dehidrogénezési, polimerizálási és alkilezési reakciók révén állítanak elő. Megjegyzendő azonban, hogy az alkilezési művelethez többnyire a hőbontási berendezésekből származó gázok (krakkgázok) olefinjei is szükségesek. A leválasztott izopentánt viszont nem kell átalakítani, ez egymagában véve is értékes, nagy oktánszámú adalékanyag a repülőbenzinkeverékek számára, melyeknek illékonyságát növeli, míg az izooktán ezzel ellentétben az illékonyság és a gőznyomás csökkenését idézi elő. A nagyoktánértékű adalékanyagokon (izopentán, izooktán) kívül, repülőbenzintörzspárlatot is lehet a földgázból mélyebbre ható szaggatott lepárlással előállítani. Az ilyen törzspárlattal szemben azt a követelményt támasztják, hogy Reidgőznyomása legfeljebb 0.50 atm., oktánszáma pedig legalábbis 70 legyen és hogy ez az oktánszám 0.1 térf. % ólomtetraetil hozzáadására 91-re emelkedjék. Mivel a földgázbenzinek gőznyomása a kívántnál jóval nagyobb (0.7—2.4 atm.), megfelelő mennyiségű könnyű alkatrészt kell belőle lepárolni és ezzel gyakran egybeköti a rosszabb oktánértékű, nagyobb forrpontú benzinmaradvány leválasztását is. A hozadék természetesen a földgáz, illetőleg a földgázbenzin összetétele szerint rendkívül változó. A 70-es oktánszám és akívánt illékonyságnak megfelelő 0,50 atm. gőznyomás egyidejűleg néha csak úgy érhető el, ha a földgázbenzinből a pentán- és az alacsonyabb szénhidrogéneket egész menynyiségükben ledesztillálják és az így nyert kisoktánértékű, kisgőznyomású maradványt, ugyancsak földgázból elkülönített, tiszta izopentánnal javítják fel. Tehát a földgázbenzin úgy repülőbenzintörzsanyagot, mint nagy oktánszámú adalékokat is szolgáltat, melyek egymással és idegen benzinalkatrészekkel különböző módon és arányban keverve, 0.08—0.10 térf.°/o ólomtetraetil hozzáadásával, 100 oktánszámú repülőbenzin előállítására alkalmasak. Ha ellenben a korszerű hőbontó eljárásokat, pl. a gázközei egymástól, különböző hőfokon és nyomáson működő tér folyamatos hőbontást (melynek munkamenete itt nem részle- SZOLYVA FALEPÁROLÓ RT. BUDAPESTI IRODA: V. ÁRPÁD-U. 7. GYÁRTELEP: SZOLYVA, BEREG-MEGYE, KLOTILD VEGYIPARI RT. BUDAPESTI IRODA: V. ÁRPÁD-U. 7. GYÁRTELEP: NAGYBOCSKÓ, MÁRAMAROS MEGYE Gyártmányai: faszén, faszesz előpárlat, nyersfaszesz, faszeszolaj, nyersfaecet, famész, methanol, oldószerek, faszeszmentes ecet, technikai ecetsav, jégecet, 80°/o-os ételecet, nyersaceton, acetonolajok, technikai aceton, aceton B. G. S., methylaethylketon, fakátrány, fakátrányolaj, faszurok.