Villamfelszerelők, Műszerészek és Látszerészek Lapja, 1935 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1935-07-01 / 7. szám
XXV. évfolyam 7. szám Budapest, 1935 július 2 RÁDIÓTECHNIKA MELLÉKLETTEL Szerkesztőség: Szerkesztésért felelős: DEMBITZ GYULA Kiadóhivatal: V., Korall u. 6—8 VI., Vilmos császár út 45 Szerkesztik: Dr. KRANTZ KÁROLY és Dr. BOROS ANDRÁS Telefon: 93-0-25 Telefon: 20-2-60 Előfizetési ár: Egész évre P 15.— A kézművesipar fejlesztése a tudás jegyében és a haladás szolgálatában Dembitz Gyula ipartestületi elnök beszéde a rádiótanfolyam befejezése és a rádiózavarelhárító tanfolyam megnyitása alkalmából rendezett ünnepségen. A kézművesiparosság hagyományos ősi szervezetének a céhrendszernek egyik legnagyobb előnye volt az, hogy intézményesen foglalkozott az iparosgeneráció nevelésével, tudásának fejlesztésével. Az ipartestületek is, amelyek a céheknek szerves folytatását képezik, akkor állanak hivatásuk magaslatán, ha átérzik azt a kötelességet, hogy ipartestületi működésüknek három főirány szolgálatát kell követnie: 1. Az ipartörvényben és a különböző rendeletek-ben az ipartestületekre bízott ipari közigazgatási és iparhatósági teendők gyors és bürokráciamentes elvégzése. 2. Mint gazdasági érdekképviselet az ipartestületben tömörült iparosok egyéni boldogulásának előmozdítása, a közösség érdekeinek mindenkori szem előtt tartásával. 3. A kézművesipari társadalom színvonalának fokozatos és intézményes fejlesztése úgy kulturális, mint speciális szakmai téren. Az az ipartestület, amelyik ezen három főfeladat közül bármelyiknek az istápolását elhanyagolná, nem tesz eleget azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a kézművesiparosság eme legsajátosabb és a múltak tapasztalatain felépülő érdekképviseleti szervétől jogosan vár. Az ipartestületeknek az ipari közigazgatás és a gazdasági érdekvédelem terén kifejtett sokrétű, eredményes és áldozatos munkásságát nem kell Önök előtt fejtegetnem, mert akik itt megjelentek, azok azt valamennyien ismerik. Nézzük tehát, hogy mi a feladata az ipartestületnek a kézművesiparosság kulturális és szakmai színvonalának fejlesztése terén. A technikai tudományok fejlődése forradalmasította és teljesen átalakította a XIX. század gazdasági életét. A technikai haladás kifejlesztette a gépi és elemi erővel működő nagyipari organizációkat, de egyben átalakító hatását a kézművesipar terén is éreztette. A XX. század, nem túlzás, ha azt mondom, a villamosság diadalmas térhódításának jegyében kezdődött és fejlődik ma is. Az elektromosság, mint fényszolgáltató eszköz, legyőzhetetlen versenytársává lett a gyertyának, a petróleumnak, sőt a gáznak is, az elektromosság, mint fűtési és főzési energia, mind fokozatosabban terjed és a jövő háztartásában kétségkívül vezetőszerep fogja megilletni. De a közlekedés terén is forradalmi jelentősége van az elektromosság térhódításának, mert ma már nem is a jövő zenéje a vasutak villamosításának ügye, s a XX. század legzseniálisabb találmánya, a rádió, szintén a villamosságnak köszönheti létét és fejlődését. A magyar rádió ez év őszén készül megünnepelni a stúdió üzembehelyezésének 10 éves évfordulóját. Tíz év csak egy jelentéktelen porszem az idők végtelenségének homokóráján. Azonban gondoljuk csak el, hogy ezen utolsó tíz év alatt mennyit fejlődött, mennyire tökéletesedett a technika eme legfrissebb ága, amelyet ma már rádiótudománynak, rádiókultúrának kell neveznünk. Mindezekkel az újabb technikai haladásokkal a kézművesiparosság csak akkor tud élni, csak akkor tudja ennek előnyeit a maga és a közösség javára felhasználni, hogyha lépést tart a fejlődés irányával és ismereteit napról-napra bővíti. Az az iparos, aki nem igyekszik ismereteket szerezni, aki nem él a technikai haladás által nyújtott csodás adottságokkal, az visszaél az egész kézművesipari társadalom rovására azzal a bizalommal, amellyel a nagyközönség az iparosrend iránt viseltetik. Tehát tanulnunk kell mindannyiunknak és be kell lássuk, hogy nem szégyen, hanem felemelő tudat, deresedő fejjel is tanulni. Ipartestületünk egyik fő-