Villamfelszerelők, Műszerészek és Látszerészek Lapja, 1942 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-10 / 1. szám
pontos letöltéséért az illető ipartestületi tag teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az 1940. évi XXII. t.-c. rendelkezései szerint az 1911. év túlnyomó részében legfeljebb 1 segédet és 1 larinot vagy segéd nélkül legfeljebb 2 tanoncot foglalkoztató önálló villámfelszerelő, műszerész, orvosi műszerész és tál- Szerész kisiparos általános kereseti adóját az 1912. évre vonatkozólag a tételes adókivetés során Budapest székesfőváros területén az alábbiak szerint kell kivetni: Az önálló kisiparos saját maga után évi 24 pengő, továbbá a segédje után évi 12 pengő, minden tanonc után évi 6 pengő, az évi üzletbér (műhelybér) minden 109 pengője után1 pengő és az évi lakbér minden 100 pengője után 2 pengő kereseti adót fizet. Ugyanez az eset, ha az iparosnak külön lakása nincs, hanem a műhelyében lakik. A hatvan éven felüli kisiparosok ezeknek az adótételeknek felét fizetik kereseti adóban. Annak az elbírálásánál, hogy, a kisiparos az általános kereseti adót a fent közölt állandó adótételek szerint fizeti-e ezentúl, vagy pedig továbbra is a valóságos jövedelme alapján megtett bevallása szerint köteles-e fizetni, nem az év egy bizonyos részében, vagy hónapjában,, hanem az év túlnyomó részében foglalkoztatott segédek ,segédmunkások és tanoncok száma az irányadó. E rendelkezésnek az a célja, hogy az olyan kisiparos, aki az év túlnyomó részében segéd (segédmunkás) nélkül, vagy csak egy segéddel segédmunkással, és így tanonccal, illetőleg segéd segédmunkás nélkül, legfeljebb két tanonccal folytatja az iparát, ne veszítse el a fenti módon közölt, állandó adótételek szerint való adóztatásra az igényt azért, mert az év egy kisebb részében ennél több alkalmazottat tartott. Természetesen, azoknak a kereseti adóját, akiknek az év túlnyomó részében egynél több segédje (segédmunkása,, és tanonca, illetve segéd (segédmunkás) nélkül kettőnél több tanonca volt, továbbra is az eddigi módokon kell bevallásuk figyelembevételével kivetni. :tOó/o-r ki emelték 1041. ilevember 1-i lmbill;il az iparban Is kmshwIHnnlwn foglalkoztatott lisztviseők és munkások fizimtsi pótlékát. I, a magállalkalmazottuk fizetési pótléka. A Budapesti Közlöny 1941. december 21-én megjelent 2.SS száma közli a 9079 1911 M E. számú rendeletét, a magánalkalmazottak fizetésének szabályozása tárgyában. A rendelet kihirdetésének napján, 1911. december 21ч.a lepeléleibe és hatálybalépésével a fizetési pótlékok szabályozása tárgyában kiadott összes korábbi rendelkezések hatályukat vesztették. A most életbelépett rendelet főbb intézkedései a következők: 1. A munkaadó az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott tisztviselőnek az 1911. november 90. napja után teljesített szolgálatért nem adhat kevesebb fizetést, mint amennyi az alkalmazottat 1940. október 5-én megillette, későbbi belépés esetén pedig a szolgálatbalépéskor megállapítot munkabérnél. A bérrögzítés időpontja a délvidéki terv iben 1914. április ,10-a. 2. A munkaadó az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott tisztviselőnek magánalkalmazóinak az 1941. december 1-től kezdődőleg teljesített szolgálatért az alábbi külön fizetési pótlékot is köteles fizetni: a) 30o/o-ot, ha a fizetés az évi 8.000 P-t nem haladja meg, b) 20°ü-ot, iut a fizetés az évi 12.000 P-t nem haladja meg, c) 10o/o-ot, ha a fizetés az évi 24.000 P-t nem haladja meg. A visszacsatolt keleti, erdélyi és délvidéki területen a fizetési pótlék 30®/o helyett 23»/o, 20°/o helyett 13®/«, 10®/» helyett 5®/o. A fizetési pótlékot a fizetési időszakra járó fizetéssel egyidejűen kell kifizetni. Az 1941. december havára a fizetési pótlékot a rendelet hatálybalépésétől számított 11 napon belül kell kifizetni. 3. Hia a munkaadó a magánalkalmazott fizetését 1940. október 5. után önkéntes elhatározással az eddigi 15®/6-os fizetési pótléknál nagyobb összeggel emelte fel, úgy a 2