Viz és Világitás, 1929 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam, 1. szám Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest, 1929 jan. 1 A GAZ, VILLAMOSSÁG, VIZ Szerkesztőség és kiadóhivatal: / 1/4 évre BELFÖLDRE V» évre I 1 évre . . 6.- P . . 11.- P KÜLFÖLDRE . . 20.— P ( V« évre ■ ■ 10.- P í y2 évre . . 18.- P I 1 évre . . 34___P FŐSZERKESZTŐ „VÍZ és VILÁGÍTÁS“ lapvállalat FŐMUNKATÁRS FAZEKAS JÓZSEF VI, Podmaniczky ucca 27 Telefon: Aut. 120-69; Aut. 249-92 WILLHEIM GUSZTÁV Postatakarékpénztári számla: 29.072 ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Mit vár a kézműiparosság a közszállítási szabályrendelet reformjától Az utóbbi időben állandóan napirenden van a közszállítási szabályrendelet reformja — és amint velünk illetékes helyen közüilt, most már tényleg a megvalósulás stádiumába kerül. A szabályrendelet revízióját az alantiak indo­kolják. A közszállítási szabályrendeletet, mely 1907. évi október hó 1-én lépett életbe, a belügyminiszter bo­csátotta ki 83.000/III/1907. B. M. sz. alatt. E sza­bályrendelet megalkotására az 1907 . III. t.-c. 14. §-a ad a miniszternek felhatalmazást. A m. kir. kereskedelmi miniszter pedig 1911. évi június hó 26-án 28.735. sz. alatt a közigazgatási fenhatósága alatt álló közületek részére a „középítke­zési munkákra és azokkal kapcsolatos szállításokra“ vonatkozólag külön „általános és részleges feltéte­lekkel adott ki. Ugyancsak Budapest székesfőváros tanácsa is külön általános és részletes feltételeket készített és ennek alapján adta ki a munkálatokat és kötött szer­ződést a vállalkozókkal. De nemcsak a kereskedelmi minisztérium és a főváros, hanem minden hatóság saját maga által szerkesztett szállítási és munkafeltételeket készített, melyre a fent említett számú rendelet külön jog­alapot is szolgáltatott a 17. §-ban. Vagyis összegezve az elmondottakat, — egy 21 év előtti rendelet alapján — melyről objektíve megállapítva el kell ismernünk, hogy az akkori idők gazdasági, erkölcsi, technikai és financiális viszo­nyaiknak megfelelő volt — adják ki még ma is a közmunkákat és közszállításokat. Tehát az első ok, mely a szabályrendelet gyors reformját mindenképpen indokolttá teszi, a válto­zott idők, változott gazdasági, technikai és financiá­lis viszonyai. Szándékosan választottuk külön az etikai részt, mert ez — véleményünk szerint az ugrópontja a szabályrendeletnek. " A római jog és egész magánjogunk a „bona fides“-t ismeri el a szerződéses jogügyletek bázisa­ként. Ezt az erkölcsi tételt viszi be a rendelet kodi­­fikátora is a szabályrendelet szövegébe, mikor ki­mondja: „A szerződő magánfelek a hatósággal egyenjogú feleknek tekintendők. Nem szabad azokra egyoldalúlag csupán kötelességeket hárítani. Az üz­leti életben szokatlan követelések és kikötések velük szemben csak annyiban támaszthatók, amennyiben az mellőzhetetlenül szükségesnek látszik.“ (17. § 1. bekezdés.) Ez az a része a rendeletnek, amelyet minden szer­ződést parafáló közület figyelmen kívül hagyott és hagy. A rendeletnek 17. §-a, amint látjuk, csak elvi és etikai körvonalait adja a szállítási, vagy munka­­feltételeknek — és itt történnek a legnagyobb el­hajlások, itt találjuk a sérelmek ezreit, olyannyira, hogy néha a külön szerződésben lefektetett feltéte­lek egyenesen ellenmondásba kerülnek magánjogi törvényeinkkel is. Tehát a második legfontosabb és legsürgősebb tenni­való a reform kapcsán, a szerződések norma­lizálása, egységesítése. Lehetetlen és tarthatatlan, hogy ahány közület, ahány város, vármegye vagy község, annyiféle szerződés feltétel... Talán a leg­­pregnánsabban úgy fejeznénk ki e tételt: a szállítási és munkafeltételek nemenként egy azonos szövege­zésű jogi, erkölcsi és financiális alappal rendelkez­zenek. Ezáltal elérhető lenne az egységesített fel­tételek mellett végzendő szállítási és munka­vállalás problémája. Fontosnak tartjuk a fenti tételnek részletesebb magyarázatát is. A hatóságok a munka kiírásánál nem egyönte­tűen járnak el. Van hatóság, amelyik csak össz­munkára ír ki versenytárgyalást, a másik ellenben munkanemenként. A szabályrendelet pedig határo­zottan kimondja, hogy fővállalkozónak ipari mun­kálatok csak akkor adhatók oda, ha az egyes mun­

Next