Viz és Világitás, 1932 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 1-2. szám
6 ^77 IX. évfolyam, 1—2. sz. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én ENŐRIZVEBudapest 1932 január 15 V . A BUDAPESTI BÁDOGOS ÉS SZERELŐ IPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Állandó melléklet: FÉMIPAROSOK LAPJA ( Negyedévre.....................................G —P BELFÖLDRE ) Félévre.............................................N— P | Egy évre.........................................20.— P Negyedévre........................................7.50 P KÜLFÖLDRE Félévre............................................14 P | Egy évre .....................................25 P a gáz, víz, fűtés és villamos SZAKLAPJA Felelős szerkesztő : Főmunkatársak : Szerkesztőség és kiadóhivatal : LAKATOS MIHÁLY BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR VI., Podmaniczky ucca 27 Szerkesztő : DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA Telefon : Aut. 120-69, 249-92 HEGEDŰS MÁRTON WILLHEIM GUSZTÁV Postatakarékpénztári számla: 29.072 ELŐFIZETÉSI DÍJAK Mit várhatunk ?... Az új esztendő küszöbén önként vetődik fel mindannyiunk előtt a kérdés: »mit várhatunk?« Az elmúlt esztendő gazdasági grafikonja erős sülyedést — talán mély pontot mutat a görbe, legalább mindannyian így hisszük. És mégis, ha talán soha, most vagyunk legközelebb, hogy a kibontakozás tényleg bekövetkezzék. Mindenki úgy érzi, hogy a nagy vész és vihar elomlóban van — el kell múlnia, mert így már tovább nem mehet. A termelő munka frontján halálos csend ül és éppen ez a végtelen depresszió hat kényszerítően... Lehetetlennek tartjuk és érezzük a további tétlenséget, gazdaságilag is lehetetlen ez a kényszernyugalom. Hazánk nemzeti jövedelme 1929-ben kereken 5 milliárd pengő volt, ezzel szemben 1931-ben már csak 3,5 milliárd. Vagyis 30°/o-kal kevesebb. Ez az eredmény azonban még nem mutatja kű tükörképét az ország közgazdasági helyzetének, mert a elmúlt év első és második felében nem zártunk külön félévi jelentést, úgyhogy ha azt kell mondanunk, hogy az 1931. év második fele csak mintegy egy-egynegyed milliárdot reprezentál. És éppen ez a szinte válságos eredmény szól amellett, ha talán paradoxnak is hallatszik, hogy el kell jönni a kibontakozásnak. Ugyanis, hogy a reális számok mellett maradjunk, azt kell megállapítanunk, hogy a mostani termelési adottságok , amelyek teljesen egyenlőek az elmúlt év második felének gazdasági körülményeivel, a gyors helyzetjavulás nélkül tarthatatlanok. Hogy számszerűen beszéljünk ez annyit jelentene, hogy a fent említett helyzet fentartásával a csonka ország nemzeti jövedelme 1932-ben alig érné el a 2,5 milliárdot. Ezzel szemben az állami költségvetés ez évre 860 millió körül mozog. Ez más szóval annyit is mond, hogy nemzeti jövedelmünknek egyharmadát kellene beszolgáltaniuk az államnak, azért, hogy a büdzséköltségek fedezve legyenek. Az ország lakosságának száma 8,5 millió. Ha most tovább fűzve gondolatainkat, azt akarjuk megtudni, hogy a nemzeti jövedelem fenmaradó hányadából mennyi esik egy személyre, úgy könnyen kiszámíthatjuk ezt. Tételezzük fel — az egyszerűség kedvéért —, hogy kereken 500 ezer köztisztviselőnk van ezek pedig az államkincstártól kapják javadalmazásukat, amely a fent említett 860 millióból nyer kielégítést, akkor a fenmaradó 8 millió népességre csak már 1,6 milliárd jut, ami viszont csak 200 monod és írd 200 pengőnyi kvótát jelentene fejenként. És itt értünk el, bevezetőnkben is hangoztatott megállapításunkhoz, hogy igenis lehetetlenségnek tartjuk ennek az állapotnak további fentartását. Fizikai képtelenség az, hogy fejenként 200 pengős átlagjövedelemmel ekszisztálhassunk. És éppen ezért, mert ez tényleg fizikai képtelenség, kell, hogy megtaláljuk a kibontakozás útját. Önként vetődik föl most a kérdés hol és hogyan találjuk meg a kibontakozást? E kérdésre pedig csak egy lehet a felelet: a termelő munka megindításával. De hogyan termeljünk, ha nincs tőkénk, ha nincs hitelünk, ha a környező államok körülbástyázzák magukat a nagy védvámos politikájukkal? Ha pedig esetleg volna is valamelyes mód a termelési tempó fokozására, hogyan szerezzük meg a szükséges és hiányzó nyersanyagokat — hiszen valutánk sincs és transzfermoratórium van — mondják. Nos ez a kérdés sem egészen megoldhatatlan. Mert az állami Statisztikai Hivatal legújabb kimutatása szerint a külkereskedelmi mérlegünk az elmúlt évben aktív volt. Tekintettel pedig arra, hogy nálunk