Volán, 1969 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A FALU A LÁNY ÉS AZ AUTÓK A falu: Jászfelsőszentgyörgy — hazánk leghosszabb nevű községe. A lány: Soós Erzsi tizennyolcéves vizsgázott varrónő. Az autók száma pontosan huszonegy. A falu szorgalmas lakói, szép házai, mutatós portái az egész környéken állandó beszédtémát adnak az embereknek. A lány kedves, házias, és nagyon szerény. Róla is sok szó esett az utóbbi esztendőben. Magasztalták és irigyelték. A lány ugyanis — még ebben a faluban is — szokatlan ajándékot kapott. Tizenhetedik születésnapján egy vadonatúj meggypiros Moszkviccsal lepték meg a szülei. Adatok: 1940-ben egyetlen motorkerékpár volt a faluban: a mozi tulajdonosé. 1950-ben: kettő. 1960-ban: ötven. Ma pedig száznál is több. Majd minden legény motoros. Van olyan ház, ahol három is van. Tények: Az első gépkocsit öt éve vette egy kútásó mester. Pár héttel utóbb dr Katona András állatorvos vett egy Moszkvicsot. Aztán Polgár Emil földművesszövetkezeti boltvezetőnél kopogtatott a szerencse istenasszonya. Gépkocsinyereménybetétkönyvvel nyert egy Wartburgot. Őt követte Kiss Csatári Ferenc áruházvezető, aki megtakarított pénzét egy Moszkvicsba fektette. Nem sokkal később Szoleczki István tanító udvarára is beállt egy Skoda. Tóth Imre kertész sem akart lemaradni. Hamarosan Moszkviccsal hordta már piacra a paprikát. Németh Miklós az Egyetértés Tsz elnöke Opelt vett. Molnár József húsz éves fiatal kertésznek olyannyira megtetszett az elnök kocsija, hogy éjszakákon át csak arról álmodott. Nem is nyugodott addig, amíg nem ülhetett saját Opelje volánja mögé. őket már sorra követték a többiek: öt kertész, két gyári munkás, egy hivatásos gépkocsivezető, a tizenhétéves Erzsike, a szövetkezet főkönyvelője, főagronómusa, és a falu katolikus plébánosa. A tényekhez tartozik, hogy négy gépkocsi-tulajdonos még innét van életének huszadik évén. Jelenleg húszan várják azt a napot, hogy saját kocsijukban gyönyörködhessenek. Közülük még tizenöten a fiatal korosztályhoz tartoznak .. . 21 A lány apja, Soós István földművesszövetkezeti dolgozó, a helyi szeszfőzde kezelője. Ősztől tavaszig úgyszólván éjjel nappal műszakban van. Csöndes szavú ember, így kezdi: — Divat lett az autó... Én magam sem értem ezt egészen, pedig bizonyára egyszerű dolog... A mi falunk mindig a szorgalmáról volt híres. Akaratért, meg kitartásért senki sem ment a szomszédba. Mostanában szinte szárnyakat kapott a nép. A szövetkezetiek évek óta tartják az ötven forintos munkaegységet. • Sok családban van gyári, meg üzemi munkás. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden talpalatnyi helyből pénzt varázsolnak elő. Olyan kertészkedés folyik itt, hogy csak csodálkozni tud az ember. Egy-egy hold földből 50—60 ezer forintot is kigazdálkodnak évente, így aztán nem nehéz boldogulni... Ha aztán megvan a kocsi, a kertészkedő ember még könynyebben lép előre, mert maga viszi piacra az áruját... — Maguk is kertészkednek? — Hát persze. Senki sem akar lemaradni. Csönd ereszkedik közénk. — A kislány kérte az autót? Mosolyogva tiltakozik: — Dehogy! Mi sütöttük ki az aszszonnyal. Amikor letette a varrónői vizsgát egy villanyos varrógépet vettünk neki ajándékba. Az autót születésnapjára kapta .. . — Meg tudná mondani, hogy maga mit kapott a tizenhetedik születésnapjára? Meglepetten néz fel. Sokára válaszol: — Semmit... Az én családomban én voltam a tizedik gyerek... És akkor még nem volt szokás az ajándék.. . 3| Ma szokás. A férjhez menő lány rendszerint ilyen hozományt kap: nyolc párna, két duma, két paplan, huszonnégy lepedő, tizennégy abrosz, ötven konyharuha, harminc törölköző, tíz fürdőlepedő, egy szoba és egy konyha bútor. Évek óta divat, hogy a keresztanyák, keresztapák mosógépet, olajkályhát, vagy éppen televíziót vesznek nászajándékba. Erzsi édesapja nagykorú lett, mire megkapta élete első új ruháját Addig az idősebb testvérektől örökölt mindent. Nagyapja hatvanhét éves korában is tizenöt kilométert gyalogolt naponta. A csöndes szavú apa meglett legényember volt, amikor megtanult kerékpározni. És ma egyszerűen természetesnek tartja, hogy tizennyolcéves lánya, huszonhatezer kilométert vezetett eddig. Az indoklás tömör és rövid: — Ma más világ van... A lány ebben a „más világban” született. .— Amikor megkaptam az autót, örülni is alig tudtam a meglepetéstől. Anyut meg aput néztem. Ők meg engem figyeltek és láttam, hogy örömükben sírnak. Korengedéllyel, kiváló vizsgaeredménnyel szerzett jogosítványt. — A kocsival azóta se tudok betelni. Volt már olyan nap is, amikor hétszáz kilométert vezettem. Olyan csodálatos és mégis egyszerű szerkezet ez, mint az óra. Elvittem a szüleimet Miskolcra, Debrecenbe, Sárospatakra. Meg sem tudnám mondani, hogy hányszor jártunk Budapesten. És először életünkben megnéztük a Balatont is. Azt a napot egyikünk se felejti el. Azt mondták a szüleim, ha csak ezért a napért vették volna a kocsit, akkor is megérte volna... A kocsin egy karcolás sincs. Erzsi olyan gondosan, hozzáértően vezet, hogy még a szakma öreg rókái is csak dicsérni tudják. A faluban az elmúlt három év alatt két halálos és négy súlyos közlekedési baleset történt. Két esetben a figyelmetlenség, négy esetben pedig az alkohol okozta a tragédiát. A szeszfőzdés lányának szavai: — Én úgy gondolom, hogy az alkohol az emberek legnagyobb ellensége... A rádióban hallottam a miskolci szőke kislány éjszakai autózásáról. Elszorult a torkom, amikor bemondják, hogy két ember halálát okozta az ital. Én azt hiszem, hogy az autó megálmodói örömöt akartak adni az embernek, nem pedig bánatot. És sehogy se értem, hogyan lehetnek olyan emberek, akik többre tartják az italt, mint az életet... Németh Sándor Fotó: Kotroczó István