Volán, 1970 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Autózás minden éghajlat alatt írta: FÖLDVÁRI LÁSZLÓ miniszterhelyettes A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között dinamikusan fejlődő politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok fontos tényezője, kiszolgálója, bizonyos értelemben alakítója is a közlekedés, a szállítás terén kibontakozott együttműködés. Kapcsolataink valamennyi közlekedési ágazat területén élénken fejlődnek —, vasúttól a hajózásig, repüléstől a csővezetékes szállításig —, természetesen a közúti gépjárműközlekedésben is. A szovjet államban — világrésznyi területeire, hatalmas szállítási feladataira tekintettel — több közlekedési minisztérium irányítja a szállítás üzemét és fejlesztését. Három tárca ezek közül össz-szövetségi, az Unió egész területére kiterjed a hatáskörük (vasúti, tengerhajózási és légiközlekedési minisztérium), míg az egyes köztársaságok keretében szervezték meg a gépjárműközlekedési, a közúti és a folyamhajózási ágazati közlekedési tárcákat. A mi közúti gépjárműközlekedésünknek az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság Gépjárműközlekedési Minisztériumával vannak konstruktív, erősödő kapcsolatai (nemrégiben vált ki ebből a minisztériumból a Köztársaság önálló Útügyi Minisztériuma). z Orosz Szovjet Köztársaság Gépjárműközlekedési Minisztériumával hazai autóközlekedési szervezeteink mind az utasok, mind az áruk szállításában, a menetrendszerű forgalomban csakúgy, mint az eseti járatok tekintetében együttműködnek. Egyre gyakoribb látvány a szovjet nagyvárosokban a MÁVAUT-autóbusz és a HUNGAROCAMION-szerelvény csakúgy, mint a szovjet társasgépkocsik és kamionok idehaza. Élénk a kölcsönös tapasztalatcsere, gyakori a szakemberek látogatása, tanulmányútja, konzultációja. Növekszik széles szakmai köreinkben az érdeklődés a szovjet gépjárműközlekedés munkája iránt, amit fokoznak ott megvalósuló olyan nagyszabású feljesztési, beruházási koncepciókról nyert értesülések, mint például a volgai nagy személyautógyár közeli üzembelépése, vagy a hatalmas szériában tervezett új tehergépkocsigyártás megszervezése. Célunk ezért az olvasó számára az Orosz Szovjet Köztársaság Gépjárműközlekedési Minisztériuma keretében megszervezett munkáról vázlatos rövid ismertetést nyújtani, a minisztérium munkatársainak szóban és írásban készségesen nyújtott tájékoztatásai nyomán. Talán érzékelteti a méreteket, ha elmondjuk, hogy a minisztérium felügyelete alatt hatezer autóközlekedési és javítóipari vállalat, szervezet dolgozik. A közhasználatú gépjárműközlekedés volt a Szovjetunióban az első ágazatok egyike, ahol az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszer bevezetését 1966-ban megkezdték. Ezt a rendszert fokozatosan vezették be, 1969-től alkalmazzák az ágazat egészében. Az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszer az autóközlekedés termelési alapjai kihasználásának hatékonysága és a munka termelékenysége terén is kedvezőnek bizonyult. Már 1968 első felében az új rendszerben működő vállalataik az előző év azonos időszakához képest 7%-kal növelték bevételüket és közel 18%-kal a nyereségüket. A termelékenység ez idő alatt 9%-kal, az átlagkereset pedig csaknem 8%-kal növekedett. A mennyiségi fejlődést jellemezheti, hogy az Orosz Köztársaság autóközlekedésében tíz év alatt a dolgozók létszáma megduplázódott — a szakma jelenleg egymillió embert foglalkoztat —, 1958 óta a gépjárműállomány több mint a kétszeresére, ezen belül az autóbuszpark közel a háromszorosára nőtt. Az áruforgalom dinamikája ezen idő alatt három és félszeres, az utasforgalomé pedig közel négyszeres. Az autóközlekedési vállalatok száma tíz év alatt a másfélszeresére emelkedett. Az elmúlt évben az orosz autóközlekedés bevétele megközelítette a 4 milliárd rubelt (ez 160 milliárd forintot jelent). Hogy a számoknál maradjunk, említsük meg, hogy az orosz autóközlekedés évente több mint tizenkét milliárd utast és egymilliárd hétszáz millió tonna árut szállít (1969. évi tényszámok). A közúti személyszállítás lendületes fejlődését említettük. Az orosz föderációban az autóbuszok naponta harminc millió utast visznek. 1600 járásban több mint 16 ezer lakott helyet hálóznak be járataik menetrendszerűen. Sokat törődnek az utazóközönség kiszolgálásának színvonalával, ideértve a jegyelővételt, az autóbuszos turistaszervezést, a kulturált poggyásztovábbítást, az állomási, kikötői, repülőtéri forgalmat és természetesen a taxik üzemét is. Az autóbuszközlekedés hálózati hossza egymillió kilométer, amelyen tízezernyi az autóbusz-pályaudvarok, autóbuszállomások és úgynevezett autóbuszpavilonok száma. A közhasználatú áruszállítás naponta 4,7 millió tonnát tesz ki, aminek mintegy háromnegyed részét az ismert hatékony központosított fuvarozásszervezési formában bonyolítják. Kiterjedten vesznek részt a kombinált szállításokban, együttműködve valamennyi közlekedési ággal. Egy milliárd tonnát fuvaroznak évente billenős tehergépkocsijaik, ami mutatja a szállítási tevékenységben a tömegáruk magas részesedését, az ipari, útépítési, egyéb építőipari és mezőgazdasági megbízások alapján. Egyedül a kereskedelmi-ellátási feladatokat több mint 50 ezer gépkocsival teljesítik, nagy részükön különleges felépítménnyel.zakembereink régen tudják, hogy a szovjet autóközlekedésben mindig nagy figyelmet fordítottak a haladó szállítási szervezési módszerekre; az utóbbi években különösen széles körben alkalmazzák a közúti áruforgalom matematikai módszerekkel, elektronikus számítógépekkel kialakított korszerű járatvezetését. Az elmúlt évben ennek segítségével 150 millió kilométerrel tudták csökkenteni a tehergépkocsik üres futását. A hatékonysági összehasonlítások a köztársaságban a közhasználatú autóközlekedés fölényét igazolják a termelékenység, és az önköltség terén is az egyes népgazdasági ágak gépjárműparkjának eredményeihez képest. A nemzetközi forgalom keretében az Orosz Szovjet Köztársaság autóközlekedése Európa igen sok országába teljesít (hazánkba is) gyorsan fejlődő volumenű utas- és áruszállítást. A területileg igen nagy kiterjedésű orosz gépjárműközlekedési üzemet nagyszabású ipari háttér szolgálja. 193 autójavító vállalatuk van, nyolc gyáruk állít elő garázsipari berendezéseket. Gyorsan épülnek az új javítóüzemek, alkatrészgyárak, garázsok és karbantartó létesítmények. Különösen gyorsütemű a szervizhálózat fejlesztési programja. A nagy távolságok mellett a forgalomirányítás kifejlett vezetékes és vezetéknélkülitelexet is magában foglaló részben saját üzemi távolsági hírközlő hálózatot igényel, amit a városokban a rugalmas autóbuszközlekedést irányító diszpécser-rendszer egészít ki. Eredményesen fáradoznak a szovjet autós kollégák munkájuk kultúrája és műszaki esztétikája, a munkahelyek rendje, a munkabiztonság, és természetesen a munkaegészségügy színvonalának emelésén is. Nagy figyelmet fordítanak az autóközlekedési utánpótlás képzésére. Százharminc iskolájukban többek között tizennégyezer középfokú képzettségű műszaki szakembert, kilencvenezer gépkocsivezetőt stb. képeznek. A szakma tudományos intézetei közül említjük a nálunk is jól ismert NIIAT- ot (Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet), amely Moszkvában és Leningrádban több mint félezer embert foglalkoztat. Az autóközlekedési ágazati tervezőintézetben 1250-en dolgoznak. A szakágazat új technikájának bevezetésére külön intézményük van. A számítógépállomások száma hetvenkettő, amelyek 1300 gépet üzemeltetnek. A szovjet állam az autóközlekedés dolgozóit megbecsüli, népgazdasági jelentőségű munkájukat elismeri. 1966- ban tizenkilenc autóközlekedési dolgozónak ítélték oda a ,,Szocialista Munka Hőse” kitüntetést. z Orosz Szocialista Köztársaság autóközlekedési munkájának és fejlődésének e néhány vonása is jelzi a roppant méreteket és a hatalmas feladatokat. A Szahalin szigetektől Európa szívéig, az Északi-Jeges-tengertől a napfényes déli mezőkig sok-sok ezer kilométernyi térségeket átfogva, szinte minden éghajlat időjárási körülményei között róják az országutakat a szovjet autósok. Könnyű elképzelni, hogy ekkora hálózat mennyi szervezési problémát és egyben mennyi szervezési megoldást és lehetőséget jelent. Ilyen nagy közlekedési rendszerben mindent nagy szériában végeznek, az új módszerek, a hatékonyabb megoldások óriási jelentőségűek. Szakembereink számára eddig is rendkívül hasznosnak bizonyult a tapasztalatcsere, a rendszeres együttműködés a szovjet autóközlekedéssel, amelynek során mindkét fél új ismeretekhez jutott. A szovjet gépjárműközlekedés vezetői nagyra becsülik a magyar autósok munkáját, szívesen kooperálnak velük és velük együtt azt a véleményt vallják, hogy együttműködésünk további fejlesztése még sok lehetőséget és tartalékot ígér mindkét ország, mindkét nép javára. A az autóközlekedési dolgozók lapja A szerkesztő bizottság elnöke: Tapolczai Kálmán Főszerkesztő: Solymár Tamás Szerkesztőség: Bp., VI., Lenin krt. 96. T.: 122-780. Telex: 85. Kiadja a Hírlapkiadó vállalat, Bp., vm., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Megjelenik havonta Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.) Egyéni csekkszámlaszám: 61.280, közületi: 61.066 vagy átutalás az MNB 8. sz. fiókjánál vezetett folyószámlára. Előfizetési díj 1 évre: 36,— forint, Vi évre 18,— forint, V. évre: 9,— forint. INDEX: 25.877 70.4225 Egyetemi Nyomda mélynyomása: Budapest Felelős vezető: Janka Gyula igazgató S 1. Városi autóközlekedési vállalatok gépkocsi szerelvényei konténereket szállítanak a folyami kikötőből 2. Az 1170 számú gépkocsioszlop nyitott mezei autóvárosa (kujbisevi terület) 4. Porfirij Danilovics Tyepljakov a szakma egyik kiválója A 3. A 8-as sz. volgográdi teherfuvarozó vállalat egészségügyi szolgálatának fogorvosi szobája