Slézia Gabriella (szerk.): A budapesti közművelődési intézményekből - a 60-as évektől - elindult szakmai innovációk és újszerű kezdeményezések - Módszertári füzetek 11. (Budapest, 2002)

Az amatőr művészetek és a játszóház

függetlenedési törekvéseit érzékelve Vitányi Iván javaslatára az Intézet létrehozta először a SZOT, majd az ASZIOT társadalmi intézményét. A SZOT (Színjátszók Országos Tanácsa) tagjai közé egy-egy szakág (diák, munkás, falusi) képviselőjét az Intézet illetékes osztálya hívta meg. Elnöke Dr. Bécsy Tamás egyetemi tanár lett. A SZOT-ot néhány év múlva, a demokratizmus jegyében az ASZIOT (Ama­tőr Színjátszók Országos Tanácsa) váltotta fel, ide már közgyűlés által választott tagok kerültek be. Az ASZIOT előbb ismét Dr. Bécsy Tamás, majd Keleti István elnökletével „nyitott” a hivatásos szakma felé is. Alelnöke előbb Gosztonyi János, majd Sik Ferenc lett. Sik Ferenc megválasztása után gyújtó hangú beszédet mon­dott, majd soha többé nem láttuk. Ez az ASZIOT-ban folyó munka már jelentő­sebb volt. Beleszólhatott a fesztiválszervezésekbe, elsősorban Kazincbarcika or­szágos fesztiváljába. Próbálkozott érdekvédelmi törekvésekkel is. Az ASZIOT-nak kevés lehetősége volt az aktivitásra, de mégis mozdított valamit a nyitottság felé. Bár egyik utolsó előtti közgyűlése alatt szállóige lett dr. Sződy Szilárd mondása: „a közgyűlés ülése alatt az amatőr színjátszás zavartalanul fo­lyik.” A rendszerváltás előestéjén megszűnt az ASZIOT. Elsőnek létrejött a Magyar Drámapedagógiai Társaság, majd az ODE (Az Országos Diákszínjátszó Egyesü­let), végül a Nemhivatásos Színházak Szövetsége, mint „ernyő” szervezet, mely fölötte volt mindegyik speciális együttesnek. Komoly minisztériumi támogatást élvezett, utazási támogatásokat tudott adni, fesztiválokat támogatott. A berlini fal lebontásával egyidőben, az amatőr színjátszók országos kongresszu­sa már a szövetség és egyesületek kongresszusa volt, az ASZIOT, de az Intézet is elveszítette fontos koordináló szerepét. Az ernyő­szervezet neve már a Magyar Színjátszó Szövetség lett. A kifejezetten amatőr színpadokból nőttek ki az „alternatív" színház felé törek­vő együttesek, vidéken a szegedi Egyetemi Színpad, a tatabányai Bányász Szín­pad, a miskolci Manézs, Budapesten a H.U.R.K.A. Színpad, az Universitas, a Térszínház, Halász Péter Kassák Stúdiója, az Ort­eo, később Stúdió K. Érdekes módon ezek egyike sem politizált „direkt” módon, csak másféle színházat akart, mint ami addig volt, akár hivatásos, akár amatőr területen. Ebből a „mást akarás­ból” lettek néha politikai, többnyire esztétikai problémák. A magyar avantgárd színház nem tagadja meg amatőr gyökereit - de önállósul­tak, elszakadtak az úgynevezett „műkedveléstől”, félhivatásossá, sőt hivatásossá váltak, akik nem mindig a színházból - de minden esetben a színházért élnek. De az ő történetük már egy másik történet. 139

Next