Délpestmegyei Népújság, 1949. október (3. évfolyam, 40-45. szám)

1949-10-02 / 40. szám

2 Délpestmegye! Népújság Válaszol a banditáknak ! !AZ ITÉLET elhangzott. Olvastad a drámai szavakat, amellyel a bíróság — ja te bíróságod — elitélte a banditákat, a akik fel akarták gyújtani körülötted a Világot. A nép ökle — benne a te kemény, dolgos kezed szorítása is — lesújtott az utolsó esztendők leggonoszabb összeesküvőire. MOST LÉEEGEZZ nagyot. Táguló tüdővel menj végig a városon, jó mélyen szívd magadba az őszi alkonyat simogató, friss légáramlatát. Nézz szét Magad körül. Nézd meg jól a házakat,azt a szép hivatali épületet a sarkon, nézd meg az iskolát. Nézd meg a gyárat és legalább gondolatban tekints Végig a messzi magyar földön. Tiéd mindez. Tiéd és tiéd is maradt. Hiába akarta rátenni a véres kezét Tito és hiába fenekedtek ellene magyar cinkosai. S ezután idézd fel magadban még egy pillanatra a főtárgyalást. Emlékezz a sátáni megállapodásra, amit a birtoklóit belügyminiszteri szobában, az abbáziai luxus villában, az imperialista bandavezér bőrdíványos különvonatán — vagy amikor már kezdett rosszul menni — a paksi csőszkunyhóban kötöttek. Amikor kockát vetettek rád, a két szorgalmas karodra, amelyet rabsíkjra akartak fűzni, a feleségedre,akit özveggyé akartak tenni, a gyermekedre, akit árvaságra akartak juttatni JÓL TUDOD már mi volt a terve peled Mr. Dullesnek, Mr. Bleidnek, Mr. justankovicsnak és Mr. Rajknak. Ágyútölteléknek szánt az új háborúban, csak úgy, mint néhány évvel ezelőtt Horthy, avagy Hitler. A terv nem sikerült. Mr. jfiajk nem lett diktátora ennek az országnak és Titó sem vonul be soha erre a földre fehér lovon. NÉZZ, VÉGIG a gyáron, ha munkába , knégy, vagy a hivatalodba, ha reggel fejedbe Veszed a tollat. És mielőtt napi Munkádba fogsz, gondolj arra, hogy mit akartak ezek a banditák Veled. Gondolj arra, miért akarták felemelni mocskos kezüket hazád legnagyobb fiára, I Rákosi Mátyásra. Miért készült a terv Gerő Ernő és Farkas Mihály meggyilkolására? A forint, a három éves terv, az ötéves Terv, a földreform, a sok új nanár, a nők egyenjogúsítása, az új iskola, az alkotmány, az újjáépített ládák, a mi büszke néphadseregünk, főbb ruhád és a fehér kenyér a te asztalodon, nem tetszett a banditáknak. Ezért készült a csendőrpribék a gyilkosságra,ezért akartak megsemmisíteni mindent, amit öt év alatt itt átkötött a nép. A TERV nem sikerült, mint ahogy az utóbbi években nem sikerült annyi szennyben és gyalázatban született imperialista szándék. Nem sikerült, pedig korunk valamennyi romboló, pusztító ereje összefogott. A nyolc vádlott a bíróság előtt vallotta, hogy megbízóik között Horthy rendőrségétől az amerikai titkosszolgálaton keresztül az áruló Tito jugoszláv ügynökeiig minden gyalázatos figura ott volt. (AZ AMERIKAI imperializmus parancsnokai szobáiban a háborút után mikor te építeni kezdted új életedet 4— lenyomták a gombot. És Tito az utasításra az álarc mögött elkezdte végrehajtani hírhedt »áthangolási« tervét, hogy szembefordítsa hazádat a Szovtjetunióval, azután jugoszláv gyarmattá tegye, hogy a végén szőröstül-bőröstül elad jogi téged is Amerikának, ahogy a jugoszláv népet eladta. Ezért kellett hát kezet emelni a Pártra. Ezért kellett rágalmazni és hazudni a Szovjetunióról, imperialista mesterei utasítására az imperialista recept szerint. Ő is tudta, mint ahogy te tudod, hogy függetlenséged, szabadságod, családod, gyermeked, bíztató jövője és boldog jelene egy a Párttal, egy a Szovjetunió iránt érzett szenetellel és ragaszkodással. JÓL ÍTÉLTE MEG a helyzetet, de gyenge volt- Vagy talán inkább te voltékt az erősebb, mert ott Volt mögötted a Szovjetunió segítő, támogató keze, mert rád is vigyázott az igaz emberek legnagyobb barátja, Sztálin, mert Párt harcolt a népért, amelynek sorsát a irányítja. GYŐZTÉL! l'j ételed egyik legnagyobb csatáját nyerted meg. De gondolj arra, hogy Sztálingrád után sem ért véget a világháború, gondolj arra, hogy a békekötés másnapján már készítették az írt csatatervet Rajk és Tito főnökei. Válaszolj a banditáknak. Van hazád, — mondotta pártod egyik Vezetője, Farkas Mihály honvédelmi miniszter — van mit védened. Védd meg fiát a fuszádat! Nyúlj a kalapács után, szorítsd meg erősen. Vigyázz a toll, a körző Plinden mozdulatára. Most az őszi földeken jól irányítsd a koronát. "Ha igaz volt, amit énekeltél, hogy minden új barázda győzelem, akkor ma százszor, ezerszer igaz. VÁRASZOLJ a banditáknak! A munkáddal, tetteiddel, áldozatkészséggel válaszolj. Gondold meg, mi lett volna ebből az országból, ha a tudásterv sikerül? Gondolj arra, ha te nem harcolsz, fia lanyhul a munkád, az ellenség harcol ellened. Ha megállsz, az ellenség ,rem áll meg. Hát menj előre! A te verejtéked is élesítője az új világnak. Harcolj, légy a munkás hadseregnek bátor katonája. Válaszolj a bitangoknak! Szorítsd keményen a kalapács nyelét! 1940. október 2. Hogyan támogatják az államkölcsönök a sztálini ötéves terveket A Szovjetunióban a népgazdaság újjáépítésének és fejlesztésének cséljait szolgáló államkölcsön , összege legutóbb májusban 20 milliárd rubel volt, 20 év tartamra. A kötvények címlete 25— 500 rubelig terjedt. A kölcsönre befolyó összegeket nyeremények formájában visszatérítik. A nyeremények húzása évente kétszer történik, összege a kötvények névértékének 2—50-szereséig terjed, beleértve a kötvény névértékét is. A kölcsön egész tartama alatt a kötvények egyharmadát sorsolják ki ilyenformán, a többit névértéken váltják be. A dolgozók — munkások, tisztviselők, egyéb alkalmazottak — a kötvények értékét fizetésükből, tízhavi részletben fizethetik meg. Természetesen a Szovjetunióban az államkölcsönből befolyó összeg nem jelent rendkívüli forrást az államháztartás költségeinek fedezésére. A szovjet állam költségvetése nem ismer hiányt, a bevételek állandóan meghaladják a feloldásdnkat. Ez a tény egymagában meghatározza a szovjet kölcsönöknek a kapitalista államokban nyújtott kölcsönöktől eltérő jellegét. A Szovjetunióban a kölcsönökből befolyó összegeket a termelés céljaira fordítják. A kölcsönök tehát a tőkeképződés új forrásai. Az első ötéves tenv (1928—1932) idején a kölcsönökből 5,9 milliárd rubel, a második ötéves tend (1933—1937) alatt 19 milliárd, a harmadik ötéves terv háború előtti három év féléve alatt (1938—1941) 24,9 milliárd rubel folyt be. Az első ötéves terv kezdete előtt — 1927-ben — kibocsátott, a Szovjetunió iparosítását célzó első kölcsönt kb. 6 millió ember, a második ötéves terv végén — 1937-ben — kibocsátott kölcsönt, már több mint 50 millió ember jegyezte. A rákövetkező éveikben a kölcsönjegyzés folytonosan emelkedett és a háború előtti időben már úgyszólván a Szovjetunió egész lakosságára kiterjedt. A szovjet tömegkölcsönök a népgazdaság fejlesztésére irányuló sztálini tervek velejárói. A kölcsönöket új gyáraik, nagyüzemek, mezőgazdasági vállalatok létesítésére, a közlekedés és a népgazdaság más ágazatainak fejlesztésére fordítják. A kölcsönök elősegítik a kultúra felvirágzását, a nép jólétének növekedését. Ezért oly népszerűek az egész lakosság körében. Az államkölcsönök visszatérített nyereményei jelentékeny jövedelmet biztosítanak sokmillió embernek a kölcsönjegyzők közül, így a második világháborúig a nyeremények kisorsolása útján több, mint 7,5 milliárd rubelt osztottak jyL a kölcsönjegyzők között. Borforgalmi tanfolyam Kecskeméten Megkezdte, vagy nagyban készülődik dolgozó parasztságunk a közeledő szüretre. Földműves szövetkezeteink hatalmas feladat előtt állnak: az ország egész must- és borkészletének felvásárlásában vesznek részt a borforgalmi nemzeti vállalatokkal karöltve. Ezért rendezett a SzövOSz és az Alföldi Borforgalmi NY 3 napos tanfolyamot Kecskeméten a Duna-Tisza közéről és a Tiszántúlról összejött 91 földművesszövetkezeti szervező kiképzésére. Ezen a tanfolyamon elsajátították a munkájaikhoz szükséges alapvető ismereteket: Magyarország szőlőgazdasági adatait, szüret idejének helyes megállapítását, a lebonyolítását, a jó pince kellékeit, a borfejtést és házasítást, hordókezelést, adó- és illetékügyeket, stb. Megismerték a tervgazdálkodás jelentőségét borkereskedelmünkben, mely most már az állami szektorhoz tartozik, az ütemterv megtartásának fontosságát, a földművesszövetkezetek szerepét a borászatban. Csütörtökön meglátogattá^ a szikrai földművesszövetkezetet, ahol javában folyt a szüret. Megismerkedtek a mustméréssel, a felszerelési tárgyak szakszerű használatával. Másnap meglátogatták az Alföldi Borforgalmi NV máriavárosi pincészetét, megtanulták a pincekezelést és a bor fokolását. Nagy érdeklődést tanúsítottak az előadáson hallottak iránt. Sokat kérdeztek és sokat jegyeztek is. Magukévá tették mindazt, amire munkájuk elvégzéséhez szükségük van, hogy meg tudjanak felelni dolgozó parasztságunk minden, a szürettel kapcsolatos problémájára. A tanfolyam befejezésekor elmondták: érzik nagy felelősségüket, mely munkájukkal kapcsolatban rájuk hárul, tudják, milyen komoly politikai feladatok állnak előttük az osztályellenséggel folytatott harc közben és megígérték, úgy fognak dolgozni, hogy ezen a frontszakaszon is nagyot lendüljön előre a szocializmus falun való építésének ügye. Vörös József szövetkezet, előadó. ,,Kok-Szan"-vegyigyár az északkoreai Phenjanban fekszik. Hatalmas üzem. Azelőtt a japánoké volt. A mesterek és hómunkások is japánok voltak. A termelési »titkokat« nem árulták el a koreaiaknak, féltékenyen őrizték. Kim Szun Bon — ma főmérnök a gyárban — a japánok alatt nem dolgozhatott szakmájában és amikor »előléptették«, megtették villanyszerelőnek. Napi 16 órát dolgozott. Napközben a munkásokat nem engedték eltávozni a gyárból, a munkásokra ülőhelyben ettek, kézmosásra sem volt lehetőségük. Egy munkás átlag 30—40 yent keresett havonta, pedig ahhoz, hogy három tagból álló családot tápláljanak, legalább három yen kellett naponta, így is csak rízisten élt a család. A japán felügyelők kegyetlenül bántak a megbetegedett munkásokkal, elűzték őket a gyárból, munkavédelem nem volt, holott gyakran fordult elő üzemi baleset. Jen Bon Nők a karját vesztette, elkergették, egy fillér végkielégítést sem kapott. A japán tulajdonosokat nem érdekelte a dolgozók nyomora. »Kok-Szan«... Annyit jelent, hogy »magfeldolgozás«. Kim Szun Bon dolgozószobájában egy szekrényben megtalálhatjuk a vegyigyár termékeinek mintáit. A gyár nyersanyaga a kukorica. Aromás, kellemes izű olaj, sötétsárga zsír, jó minőségű olajpogácsa, hófehér keményítő, édes méz, ragasztóanyag, cukor, bőrök lágyítására alkalmas fehérje, gyógyszerekhez szolgáló kivonat — mindez kukoricából készül és mindezt a Kok-Szam-vegyigyár állítja elő. Ki Mik Szu élőmunkás elmondja, hogy a távozó japánok tönkretették a gyárat, megrongálták a felszerelést. A Szovjet Hadsereg katonái, akik az észak-koreaiakat megszabadították a japánok igájától, segédkeztek a munkásoknak a gyár helyreállításánál. A Szovjet Hadsereg tagjai között jeles szakemberek voltak, akik megtanították ki koreai munkásokat a felszerelés és gépek helyes kezelésére, a temetés beindítására. A gyár rövid időn belül meglepő változáson ment keresztül. Míg a japánok ugyanezeken, a gépeken csak hétféle terméket állítottak elő, ma tizenhét készítményt gyártanak. Li Ko Zii-nek hívják azt a fiatal laboránst, az megtalálta a módját, hogyan lehet kukoricából cukrotkészíteni. A műhelyekben ügyes, kezdeményezőkészségű munkások dolgoznak, válogatott dolgozók. A javítóműhely vezetője, Cse En Zsu azelőtt rakodómunkás volt, mint a Koreai Dolgozók Pártja gyári bizottságának titkára is. Számos technikai kör és szakmunkásiskola működik a gyárban, gondoskodnak az utánképzésről. A munka termelékenysége 1944-hez viszonyítva nyolcszorosára növekedett. Az önköltség 1948-hoz képest 20 százalékkal csökkent. Az államosított gyár dolgozói mindent megtesznek, hogy hozzájáruljanak Észak-Korea lakossága életszínvonalának emeléséhez. A »Kok-Szan«vegyigyár a kultúra fészke is. A gyári klub minden napjára esik előadás, vagy hangverseny, kiállítás és más esemény. A kulturális munkát a szakszervezet irányítja. A gyár munkásai jól épített házakban laknak, kereseteik elég megélhetésükhöz és kulturális igényeik kielégítéséhez. Az átlagos munkabér 1911-hez viszonyítva hat-hétszeresen megnövekedett. Jellemző, hogy míg 1944-ben egy munkásgyerek sem tudta befejezni a középiskolát, addig ma a munkások gyermekei számlára már a főiskolák kapuit is szélesre tárták. A »Kok-Szan«-gyárban dolgozó munkások gyermekei közül ötvenhárman járnak a phenjani főiskolára. A munkáscsaládok élete A múltban, ha a gyári munkás és felesége reggel hat órakor munkába ment, bezárták nyomorúságos lakásukat és otthagyták az ócska gyékényen gyermekeiket. A gyékény mellé az anya egy csésze hideg rizst készített, az egész napi táplálékot. . A szülők a munkából este 7—8 óra előtt nem igen térhettek haza. Gyermekeiket éhesen, elgyötörten találták az odúban. Ma abban a házban, amelyben azelőtt egy amerikai koncessziós gazdag családja lakott, gyermekotthon van. A ház falát befutja a szőlő, odabent csupa világosság a fogadószoba. Reggel a gondozónők átveszik a gyermekeket a munkába menő szülőktől, fehér ruhába öltöztetik, miután az ügyeletes orvos megvizsgálta, az ápolónő pedig meghőmérőzte őket. A kicsinyek ízletes reggelit kapnak, utána játszanak, az idősebbek rajzolnak, énekelnek és táncolnak. Ebéd után két órás alvás következik a tiszta hálószobában, ahol hófehér ágyacskák állnak egymás mellett. A virágvázákban és cserepekben illatos déli virágok. Uzsonnát, majd vacsorát is kapnak a gyermekeik, akik jóltápláltan, vidáman kerülnek vissza esténként szüleikhez. Számos ilyen gyermekotthon és gyermekkel működik ma már Észak-Koreában. Valamennyi fenntartásáról az állam gondoskodik. A szülők semmit sem fizetnek gyermekeikért. A munkás ma nyugodtan dolgozik a felszabadult Észak-Korea gyáraiban. Napsugarassá vált a dolgozók élete, vidámak a munkásanyák és a gyermekek a szabad országban. Kukoricából — zsír, méz és gyógyszer