Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-27 / 65. szám

Egy szem gabonát se hagyjunk veszendőbe menni! XetUes VanQutatbú**, i­eisentyken arat a falu népt Alpár Jászszentlászlóval, Gátér Tiszaujfalu községeivel áll párosversenyben az aratási és betakarítási munkák mielőbbi elvégzéséért fi Füldmüvesszövetkezet is lelkészei a gabona gondos tárolására A béketábor legyőzhetetlen, A béke útja biztos út.. Sz*­l a dali, szárnyal a tömött kalászok felett­ Pengenek a ka­szák, a fiatalok után jönnek marok­szedő lányok. Ismét pendin­­a a kasza, szikrázik rajta a nap­fény, zizeg a szalma, izzik a munka... özvegy Nagy Albertné alpári szegényparaszt földjén kévékben simulnak már össze a gabona­szárak. Az IH-brigád segítségére sietett az egyedülálló asszonynak. Nagy Ilona szervezte az ifi-brigádot. Zolnai Pirike, Nagy Ilonka, Muzslai Ilonka és annak 11 éves húga, Magdi, to­vábbá Majos János, Adicza Ist­­ván, Gálik Imre, Vincze József és még többen alkotják a brigá­dot Három óra alatt learatták özvegy Nagy Albertné rózsát. — Holnap Gaznasz Lajosnéhoz megyünk — büszkélkedik Nagy­­ jpnka. — Nemrég meghalt a férfi, röviddel azelőtt az egyik lány, nincs, aki segítsen. Harcba­­szállunk minden szem gabonáért, minden búzakalászért, hogy ez­zel s hozzájárulással biztosítsuk a békét boldog jövőnket. Az újfalusi országút felett im­­bolyog az árnyék. Közelebb ér, ka­varja a port. Reverendás pap ül a biciklin. Sebesen tapossa a pe­dált és elpánik. Fekete reveren­dája kertfelől libeg-lobog, mint a hollószárny az aranyszin vetések felett Uszil a reakció . Máskor is jártak errefelé a papok. De most sűrűbben, gyak­rabban jönnek át Újfaluból. Volt olyan nap, hogy har­minc apácát számoltam a községben. Eleinte nem sok ügyet vetettünk rá. De aztán, hogy ezek térültek fordultak, baljós rémhírek verték fel a falu csendjét. Innen is, on­­nan is suttogtak: „bezárják a templomokat, még keresztelni sem lehet. Magtárt csinálnak be­lőle a kommunisták.“ Borsos Im­rédé bedőlt a rémhíreknek és sír­va szaladt az utcám Panaszko­dott, mi lesz gyermekével, akit még szíve alatt hord.. Majd azt suttogták, nem kell úgy sietni, háború lesz, ki tudja, kinek dol­gozunk** — • más «féléket. helyi pártszervezet és a dolgo­­­zók a kisgyüléseken leleplezték a híreszteléseket. A kulákság és szövetségesének, a klerikális re­akciónak rémhírei nem zavar­hatják az aratási munkák üte­mét, így látja Nagy Ilonka a falusi reakció aknamunkáját. Ez jól lát­jal Bent a községben a földmű­vesszövetkezet még az elmúlt na­pokban hozzákezdett a gabona­raktárak javításához, rendbeho­­zatalához, kitakarításához. Tavaly csek öt raktár volt Aa idén nyolcat hoztak rendbe. Egy négyvagonot fertőtlenítettek. Egy raktárt már tizennyolc­­vagonos és egy háromvagonos takarítása most van folyamat­ban. A többi raktárt nem kell fertőtleníteni, mert azokban még nem volt gabona. Vincze József, a földmnűvesszö­­vetkezet ügyvezetője személyesen ellenőrzi a munkát. — Sietünk Kezdődik a behordás A Défosz irodában megtudjuk, hogy a község Péter Pál előtt végez az aratással. Ha a mélyebben fekvő réti föl­dek nem értek volna olyan las­san, már 27-én végeztek volna. Kucsera Sándor volt az első azok között, aki befejezte az aratást. Négy hold vetése volt. Holnap már megkezdi a közös szérűbe való behordást. De Nagy József sem maradt hátrább. Ma végzett 1300 négyszögöl búzájával. Ta­valy 8 mázsa termett, az idén 13. A dolgozó parasztok verseny­ben aratnak. Alpár fia szent­­l­ászlóval áll versenyben, tartottal határjárást. Akkor még Alpár vezetett — a jászszentlászlói határ gyengébb volt. De most lehetséges, hogy a szentlászlóiak állnak közelebb a győzelemhez. A gátériek is versenyben állnak De Gátér községben is harcol­nak minden szem gabonáért. Pak­siék tarlóján vihog a kasza. Idős Paksi István vágja a kövér rendet Fia hajladozva követi, ő a ma­rokszedő. A tarlón szaporodik a kereszt. Egyre fogy a lábon álló rozs. Ifjú Paksi István megtöri­ izzadságtól fényes homlokát. — Tavaly én voltam a kaszás. Apám meg a marokszedő. De most nehezebb a kévekölés, mint a kaszálás. Ezért cseréltem édes­apámmal. Tízmázsás termést várunk holdanként. Szalma pedig há­romszor annyi lesz, mint ta­valy. Két hold rozsot, két hold árpát és két hold búzát vetettek. Nincs a gabona között egy szál gyom se, egy szál gaz sem. Tiszta, sze­­lektorozott vetőmagot nem úgy, mint a kulákok,vetettek. Gátér község dolgozó paraszt­sága versenyben áll községgel.tiszaujfalu A gátéri Défosz a tiszaujfalusi Défosz szervezettel versenyez. A gátériek meg akarják nyerni a versenyt. Tavaly elsők voltak járásban. A cséplés után 15 n­­­­pon belül valamennyi gáton dol­gozó paraszt beszállította a ga­bonáját a földművesszövetkezet­­be. Az idén még jobb munkát akarnak végezni. Jobb munkát azonban csak úgy tudunk végez­ni, ha megszervezzük, illetve ki­­ szélesítjük a munkaversenyt, községek közötti párosversenyt.­­ Ezen a téren nagy a lemaradás. Sem a Défosz, sem a Népfront Bizottságok szerte a megyében a verseny érdekében nem tettek semmit. Sürgősen szervezzük meg a versenyt, mert csak így tudjuk a minisztertanács határozatát ma­radéktalanul végrehajtani­ a fertőtlenítéssel, hogy a tárolás Nemrég megkezdéséig elpárologjon a fer­­tébenítőszer szaga. Az egyik raktárban az „Előre" termelőcsoport elnöke keresi fel Vincze Józsefet. Megbeszélik, hogyan díszítsék fel a raktárt a begyűjtés napján. A szövetkezet már megrendelte a dekorációs anyagot. A termelőcsoportban pedig Czimmer Piroska és Kiss József tanulják a verset. De a tö­megszervezetek is készülnek. Dallal, zenével, kultúrműsor­ral ünnepük a nagy napok A Défosz iroda felé tartunk. A nagy téren Tolnai Dávid Farkas Józsefbe botlik. „Dícsértessék“, mondja Tolnai volt csendőrtár­­sának. Mert hát Alpáron a volt csendőrök „dícsértessék“-kel kö­­szönnek egymásnak. De nemcsak a volt csendőrök tartoznak ebbe a társaságba. Má­sok is a fekete reakció v­szályhordo­­zói. ott van mindjárt Rácz Károly kántortanító. Ő riogat, hogy már jönnek az amerikai­ak. Karonfog­va jár Károlyi Lajos plébánossal. A klerikális reakcióval egy húron pendül még Kerekes Lajos volt jegy­ző, Koncz László, Keresztesi József, volt bíró. Sebők András orvos is szívesen mozog azoknak a társaságában, akik „dícsértes­­sék“-kel köszöntenek. Szervezőket felvesz a kiadóhivatal Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ f­ü­z­e­t olvasása HBMiWfMzzwmMzwm Három állami gazdaságban már folyik a búza aratása Megyénk területén Má­tétel­kén, Bácsalmáson és Kincse­­pusztán az állami gazdasá­gokban megkezdték a búza aratását. Az állami gazdasá­gok dolgozói az aratást is ver­senyben végzik. Fehértón Bá­lint János 156 százalékot ért el, a hildpusztai gazdaságban Wgkl Julia, Bokner Mária, Weidner Éva marokszedők 122 százalékot teljesítettek. A hildpusztai gazdaságban már megtartották a próba­­cséplést is. Őszi árpából hol­danként 15 mázsa, rozsból 12 mázsa és búzából 12 mázsa az idei terméseredmény. A katymári állami­ságban a borsócséplést gazda­260­­ százalékra teljesítették. A­­ gazdaság dolgozói az aratás egy részét befejezték és elha­­tározták, hogy a szomszédos madarasi termelőcsoportot se­gítik, ahol az őszi árpát ön­költségi áron le is kaszálták. A bácsalmási gazdaságban az aratásnál 200 százalékot teljesítettek. Jó munkát végez a Cigány munkacsapat, aki az aratási időszakban 250 százalékos teljesítményével vezetett. A balotai gazdaságban a szőlőkötözésben elért egyéni eredmények 200—220 száza­lékig emelkednek. Az újkécs­­kei gazdaságban Nagy Erzsé­bet 3S5 százalékot, Cseri Er­zsébet 321 százalékot teljesí­tett. Kisfáiban Kalocsa József 110 százalékról 153-ra emelte teljesítményét, Tasi Erzsébet pedig 110-ről 169 százalékra a szőlődarabolásban. A hiányos politikai munka gátja az eredmények további fokozásának a Kecskeméti Gyufagyárban *Az előttünk álló feladatok sikeres megvalósításának kulcsa a Párt szervező, példamutató, vezető, irányító szerepe és a tömegekkel való kapcsolatainak további megerősítése így szabta meg Gerő elv­­társ iparunk további fejlődésének útját. Nép­gazdaságunk előtt aztá hatalmas terveket csak úgy tudjuk valóra váltani, ha minden egyes üzempártszervezet motorjává válik üzemének, ha harcba tudja moz­gósítani a termelés vonalán üzemének valamennyi dolgozóját, ha nem elégszik meg az elért eredményekkel, hanem állandóan nagyobb és na­gyobb teljesítményekre törekszik, ha együtt nő, erősödik a megnöve­kedett követelményekkel. A Kecskeméti Gyáragrár az államosítás után hatalmas lendület­tel állt munkába. Napról-napra új nagyszerű eredmények emelkedtek ki. A pártszervezet és a párttagság járt elől jó példával. Egymásután nevelték ki a sztahanovistákat, élmunkásokat. Hamarosan öt sztaha­novistája és tizenegy kiváló munkása lett az üzemnek. Versenybe álltak az ország többi gyufagyárával. Derek­asan megállták a helyü­ket. A kitüntetések, oklevelek, kupák egész sora díszíti irodájukat. A dicsőség azonban a fejükbe szállt. Nem járnak nyitott szemmel, nem veszik észre, hogy mekkora igyekezettel támadnak ellenségeink és el­felejtik azt, hogy ezeket a­ támadásokat csak jobb termelő és felvilágosító munkával lehet visszaverni. „...a szocializmus építése, a béke védelme komoly erőfeszítéseket, áldozatkészséget, harcedzett­séget fegyelmet követel. És külön nyomatékkal kell felvetnünk kommunisták, Pártunk tagjainak felelősségét•• —­ figyelmeztet Gerö­a elvtárs. A gyufagyári pártszervezet úgy néz eddigi eredményeire, mintha annál nagyobbakat nem is lennének képesek elérni, mintha nem is kellene nagyobb erőt kifejteni azzal a jelszóval, hogy: mi úgyis jobban állunk, mint a többi gyufagyárak. Ez most az álta­lános hangulat az üzemben. Valamennyi dolgozó igyekszik megtartani és meg is tartja az eddigi eredményeket, de nem törekednek nagyobb teljesítményekre. Itt is le lehet mérni a pártszervezet munkáját. Az üzem képe megmutatja, hogy hogyan dolgoznak a népnevelők, milyen, felvilágosító munka folyik. A dolgozóknak az újhoz, a nagyobb kö­vetelmények megvalósításához való viszonya világosan mutatja, hogy nem értik meg saját munkájuknak a fontosságát, lebecsülik saját teljesítményüket. Megmutatja ez, hogy a pártszervezet munkássága nagyrészt adminisztratív teendőkben merül ki és nem fektetnek súlyt a tömegekkel való kapcsolatuk elmélyítésére, nem végeznek felvilá­gosító, népnevelő munkát. Ezért észlelhető az üzemben szindikalista jelenség, a Párt lebecsülése. Ezért tekintik a dolgozók a szakszerve­zetet az üzem vezetőerejének. A pártszervezet megfeledkezik arról, hogy az imperialisták ál­landóan fokozzák háborús tevékenységeiket és hogy terveiket el is tudják érni, m­inden eszközt megragadnak. Magyarországon is vannak a háborúra uszítóknak hűséges támogatói. Ott áll mellettük a kleri­kális reakció, amely nem akarja a szószéket sem arra használni, hogy uszítson népi demokráciánk, a dolgozók szabad hazája ellen. Nem Ital­ja lelki terrorral befolyásolni a tudatlanabb dolgozókat. Ezek el­len a pártszervezetnek, a párttagságnak kell elsősorban felvenni a harcot. Fokozni kell a felvilágosító munkát, nyíltan le kell leplezni az üzemen belül is az ellenséget. A rossz felvilágosító munka követ­keztében hanyagolták el az egyéni felelősség, a fegyelem kérdését is. Ezt tükrözi az is, hogy a legutóbbi taggyűlésen a tagságnak csak egy része jelent meg. E pártszervezet fe­aiata az is, hogy éppen a jó felvilágosító munkával mutassák meg a dolgozóknak azt , hogy mekkora kárt okoznak az államnak, tehát önmaguknak azzal, hogy a növekvő bé­rezéssel együtt a teljesítményeket nem növelik. Az üzem dolgozóinak legnagyobb része a darabbérezés bevezetésével magasabb munkabért kap, mint kapott a régi bérrendszer alapján, a teljesítményeik azon­ban egy szemmel sem növekedtek. Mindezek a hibák, — főképp a felvilágosító politikai munka hiánya — gátolják az üzemet abban, hogy az előtte álló hatalmas feladatnak maradéktalanul meg tudjon felelni, hogy valóra tudja váltani a Párt és az ország beléje helyezett bizalmát. Meg kell erősí­teni az üzemi pártszervezetet, szorosabbá kell válni a vezetőség és a tagság, a párttagság és a pártonkívüliek közötti viszonynak. A Köz­­ponti Vezetőség határozata azt mondja: „Mozgósítani Pártunkat és Pártunk útján a dolgozó tömegeket a hibák felszámolására, az előt­tünk álló komoly feladatok megvalósítására — ez további gyors elő­nyomulásunk, újabb eredményeink és sikereink alapvető kérdése.“ fi jánoshalmai járás temo!" szivet kezeli csoporttal az aratási munkálatok mellett nem hanyagolják el a növényápolást Súlyos volna a hiba, ha aratás közben megfeledkeznénk a nö­vényápolásról, — mondják a já­­noshalmai járás termelőszövet­kezeti csoportjaiban. Kisszálláson 3 Petőfi csoportban, ahol most végzik a rozsaratást, szintén ezt tartják szem előtt. A Geréb bri­gád most végezte el a répa egye­­lést és mellette a III-es és Iv-es számú munkacsapatok folytattak versenyt. A munkaverseny győz­­­tese a 111-es 321 százalékos munkacsapat lett teljesítésével munkának. Nem maradt le na­a­gyon mögötte a IV-es munkacsa­pat sem, amikor az egyelést 318 százalékban teljesítette. Az egyé­ni munka győztese Illés Sándor lett 201 százalékos eredményével. • Bord­án a Szabad Május I. csoportban befejezték az árpa aratást. Most végzik a kukorica másodszori kapálását. Sziráczki ás István, Bitó Gergelyt és Bitó Má­­­­­ria 2046 négyszögölet kapálnak meg naponta. Ez a teljesítmény 10 munkaórát véve alapul 901 százalékos munkateljesítésnek felel meg. Jánoshalmán a Szabad­ság termelőszövetkezeti csoport tagjai is azon vannak, hogy az aratással egyidőben, lelkiismere­­­tel és pontos munkával végezzék növényápolást A szöszösbük­­köny és az árpa aratását már befejezték a csoport földjein. A búzát aratják. Közben serényen folyik a kukorica másodszori kapálása, átlagos 152 százalékos teljesítéssel. A sárgarépa kapá­lásban Kollár István tűnt ki, aki a munkát végig 237 százalékos munkateljesítéssel végezte. A járás csoportjai megértették, hogy az aratás mellett döntő fel­adat a jó minőségű növényápolás is és pontosan gondoskodnak an­nak elvégzéséről is.

Next