Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-22 / 190. szám

Ki köt több ter­­m­elési szerződést Kisszálláson ? Kisszállás községben a föld­­művesszövetkezet dolgozói ver­senyre léptek egymással a szer­ződéses termények fokozására. A szövetkezet dolgozói meg­értve kormányzatunk felhívá­sát, a szerződéses termelvények lekötésére versenybe léptek és a versenyen belül már többen kimagasló eredményt értek el. Kobár Kornél 10 mázsára vál­lalt szerződéskötést és már 40.5 mázsánál tart. Tamási Sán­dor 10 mázsát vállalt és 16.6-ot teljesített. Vasvári Imre 10 má­zsát vállalt, 20-nál tart. Kis­szálláson a népnevelőmunka fokozásával kell elérni azt, hogy a szerződéses nyek lekötését sikerre termelve­vigyék, mert ezideig az előirányzatnak csak 30 százaléka van lekötve. Kiskunhalason a termelőszö­vetkezeti csoportok lekötötték a szerződéses termények előirány­zatát. Van olyan csoport, amely a gyapotból többet vállalt az előirányzatnál. A gyapotnál az egyéni dolgozó parasztság felé több felvilágosító munkára van szükség. Igen sokan a gyapot­növényt nem ismerik. Nem tud­ják, mi készül belőle. A föld­­művesszövetkezet dolgozói szer­ződéskötési agitációs útjukra egy-egy darab gyapotból készült pamutárut vittek ki és azt mu­tatták meg a dolgozó paraszt­ságnak. Sok dolgozó paraszt úgy nyilatkozott, hallotta, hogy gyapotnövényt termesztünk Bács-Kiskun megyében, de hogy mi készül belőle, azt csak most tudta meg. Karton, zefir, ka­­navász, flanelláruk, melyek ezideig külföldről behozott anyagból készültek, az idén már bácskiskun megyei anyag­ból 40—50 vagon vár már fel­dolgozásra Kisszálláson. A kis­szállási Gyapotfeldolgozó-üzem­ből már több mint 20 vagon gyapotot szállítottak el gyá­rainkba. A dolgozó parasztság­nak is érdeke a gyapottermesz­tés, mert 100 kilogrammonkénti beváltási ára 800 forint körül van. Van olyan hely, ahol hol­danként 8—10 mázsa is termett az idén. HARCBAN A BÉKEBIZOTTSÁGOK Üzemben a kisszállás• Gyapotüzem A MÁV kecskeméti békebizottsága eredmé­nyes mozgósító munkát vé­gez a vasutas dolgozók kö­rében. A Magyar Béke­­kongresszus és a Béke­világkongresszus tiszteletére 690 dolgozó tett felajánlást teljesít­ményének 5—10 százalékos eme­lésére. A vállalt felajánlásokat eddig már 20.000 forint érték­ben teljesítették is. Magyar Elek, a békebizottság titkára beszámol még arról a lelkes harcról, amelyet a kecs­keméti vasutas dolgozók az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyo­lítása mellett ötéves tervünk egyéb területén is folytatnak, így még a múlt esztendőben is az volt a helyzet, hogy a csúcs­forgalom idején az egyéb szál­lítmányok háttérbe szorultak. A vasutas dolgozók most vál­lalták, hogy a 3 napos kocsi­forduló megvalósításával pil­lanatnyi kiesés nélkül szállítják az építőanyagot mindazokra helyekre, ahol tervépítkezéseink folynak. A Kecskem­ét-környéki tanyavilágban a pe­dagógusok jó munkát vé­geznek a béke érdekében Részt vesznek a békebizottságok tevékenységében és nemcsak a gyermekek között, de a szülők között is eredmé­nyes felvilágosító munkát vé­geznek. Bugacon rajzkiállítást rendeztek a „Békéért, tervünkért” címmel. A ötéves nagy­­kőrösi­ úti iskolánál a tanító 5 röpgyülést tartott, Sakiteleken a tanító ugyancsak röpgyülésen hívta fel a dolgozó parasztok figyelmét az őszi mélyszántás korai elvégzésére. * A nyárlőrinci békebi­zottságnak Oláh Károly plébános is aktív tagja. A béke­bizottság többi tagjával együtt beszámolókat, előadásokat tart. A nyárlőrinci dolgozók megbe­csülik ezért papjukat, mert látják, hogy valóban az ő érde­keikért, a népért dolgozik és áll ki a béke ügye mellett. A békebizottság állandó agitációs munkát végez a dolgozó pa­rasztság között és megkezdte a tanyavilágban 6 új békebizott­­ság megszervezését. A textil nagykeres­­kedelmi ÁV-nél is a tem­etés növeléséért, a munka megjavításáért küzd a békebi­zottság. A békebizottság mun­kája nem merül ki abban, hogy minden csütörtökön békeértekez­letet tart. A bizottság kezdemé­nyezésére az adminisztráció és a kereskedelmi részleg dolgo­zóiból megalakították a kom­plex­ brigádot, így egymás mun­­káját nagy sikerrel támogatják és összehangolják feladataikat. • A rendőrség békebi­­zottsága sikeres vizsgát tett a békekölcsönjegyzésnél. Ez adott lendületet a további felada­­tok megoldására. A békebizott­ság több mint 800 forint értékű csomagot gyűjtött Koreába. X Újabb eredményük, hogy bele­kapcsolódtak a sajtóterjesztés­­be. A rendszeres Szabad, Nép­olvasókör mellett eddig már 70 előfizetőt szerveztek a „Meg­­védjük a békét”-mozgalom Or­szágos Tanácsának képes heti­lapjára, a „Béke és Szabadság” című lapra.• Ö­rege­s­e­­r­l­ő községben a legutóbbi békegyűlésen vagy 60 dolgozó vett részt. Izzó, lelkes volt a hangulat. A részve­vők közül sokan felszólaltak és egyszerű szavakkal mondták el, hogy mit jelent nekik a béke ügye. Vén János pártonkivüli dolgozó paraszt ezeket mon­dotta: — Hosszú ideig voltam az első­­­ világháborúban... \ - Vala­ ‘ mennyien r.'~ ;“télel­­­ emberek, ’ akik az ezerholdasok Birtokait­­ védtük a vérünkkel. Azt hit­­tük, majd cserébe kapunk érte jobb életet. Amikor hazajöt­tünk, tovább is nyomorogtunk. Amikor földet követeltünk, hi­szen megszenvedtünk érte, községházáról a csendörök za­a­vartak ki bennünket. — Földet akartok büdös kommunisták?! — De 45-ben megkaptuk a föl­det azoktól a kommunistáktól, akiket hiába üldözött a régi rendszer, nem lehetett őket megfélemlíteni és leigázni. Mi, akiket a népi demokrácia jut­tatott a földhöz, az emberi élethez, tudjuk, hogy mi a kö­telességünk. És ha kell, újra harcolunk, mert most már van mit védenünk, van miért fegy­vert fognunk, ha el akarják levenni tőlünk. iskőrösön Kelemen Pál békebizottsági tag már 2 hete befejezte a mélyszán­tást. De gondja volt arra is, hogy a szomszédjait mozgósítsa. Meg­­magyarázta nekik, hogy a gon­dos, idejében végzett munka nemcsak a saját hasznukat biz­tosítja, de erősebb lesz általa az ország. Példáján és felvilá­­gosító munkája nyomán Ke­lemen Mihály 14 holdas közép­paraszt, Markó János és Do­­­­monyi Mihály kisparasztok egy­ napon belül elvégezték a mély­szántást. A békebizottság tagjai mel­lett példát mutatnak a tanács­tagok is, akik egymással ver­senyben végezték az őszi mun­kákat. Közöttük elsők Matusz Pál, Tóth János és Kiss Imre. A szerződéskötésben Serfőző András tanácstag mutatott pél­dát, aki egymaga ötféle nö­vényre kötött szerződést. • Farkas Gal­rné, a­­ kecskeméti városi béke­­zottság titkára beszámolójában megemlékezett egy délszláv dol­gozó par­asztasszony felszólalásá­­ról a Magyar Békekongresszuson. A határszélen lakó délszláv as­­­szony elmondta, hogy Jugo­szláviában sínylődő testvéreik a határon kenyérdarabokat csem­pésznek át, megmutatni, hogy ott milyen az élet. A kenyér kukoricalisztből és árpadarából van sütve és ehetetlen. — De még ebből sem kapunk eleget —• írják a kenyérbe rejtett cédulán a jugoszláviai dolgozók. — Küldjétek át valahogyan cérnát, kapcsokat, mert itt még azt sem lehet kapni. — Az it­teni délszláv dolgozók válasz­képpen hófehér házak nyeret küldenek vissza, amit ők esznek és megírják, hogy a népi demo­kratikus Magyarországon va­lamennyi dolgozónak egyre szebb és gazdagabb lesz az élete.­ A Kecskeméti Cipőke­reskedelmi AV békebi­zottsága eredményesen kap­csolódott bele a Magyar-Szovjet Társaság tagtobor­zási munkájába, és kétszáz százalékon felül van a toborzási eredmény. A békebizottságnak ezzel az a célja, hogy az eddig semmiféle tömegszervezeti mun­kában részt nem vevő dolgozó­kat is mozgósítsa. A béke meg­védésének ügyét pedig ezzel is úgy szolgálja, hogy a békeharc nagy vezetőjét, a Szovjetuniót, az MSzT-n keresztül még job­ban megismerteti és megsze­retteti a dolgozókkal. Munkánkkal azon vagyunk, hogy valóra váltsuk ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseit A tanácsválasztással döntő lé­­­­pést tettünk népi • továbbfejlődésében, demokráciánk szocializmust­­ építő munkánkban. A tanácstagok­­ munkája, a mi segítségünkkel — dolgozó parasztokéval — erős­­ bástyája a békefrontna­k. Most már a helyi tanácsokban is saját magunk irányítjuk saját sorsunkat, jövőnket, boldog fejlő­désünket. Nekünk, a garai állami gazdaság dolgozóinak, akiknek nem kell már megsüvegelni a kulákon , nem kell már alázatosan könyö­­­­rögni hatvan és nyolcvan filléres­­ napszámok elnyeréséért, nem kell­­ a munkáért az országban csava­­­­rogni, mi tudjuk csak igazán, mit­­ jelent az, amikor a mi fiaink irá­nyíthatják a mi sorsunkat. Itt, a garai állami gazdaságban ugyancsak mi vagyunk előkészítői ütemtervünknek, mely életszínvo­nalunk továbbemel­kedésén keresz­tül szolgálja népgazdaságunk fej­­lődését, gyarapodását. Mindezek­nek eléréséhez a nagy Szovjetunió­­ tapasztalatai nyújtanak segédkezet a számunkra, a munkásosztály pél­dája nyomán a versenyszellem ki­­szélesítésével és lendületével pedig­­ a normák­ túlteljesítésével azon va­gyunk, hogy a békefrontot erősít­sük és biztosíthassuk nyugodt, bé­kés építő munkánkat. Mindezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha elméletileg és szakmailag tovább fokozzuk tudásunkat és a szemináriu­mokon, olvasókörökön keresz­tül erőnket egységesebbé, ki­tartóbb, legyőzhetetlenné tesz­­sZÜK. Állami gazdaságainkban egyetlen egy dolgozó sincs, a­ki öntudatos munkájával ne a béke megvédésé­ért harcolna, akik ne tudnának különbséget tenni az átkos múlt és a boldog jelen között, akik ne azon volnának, hogy termelési eredmé­nyeik növelésével a boldog jövőt jelentő szocializmust építhessék. Eredményeinket tovább kell fo­koznunk. Lendületünk a munkában tovább kell fejlődjön, tovább kell szélesedjen, hogy valóra válthas­suk 5 éves tervün­k hatalmas cél­kitűzéseit, mely boldogabb jövőnk biztosítéka, hogy agrár-ipari or­szágból ipari-agrár országgá vál­junk- Tim­ár Vince, a garai állami gazdaság brigádvezetője. Kurilla Margitból tanácselnök lett A borongók őszi­nai ködfelhői ott ülnek a határban Alig egy-két kilométer a távol­ság, ahol a Tito-banda bérence irigykedő pillantásokkal tekin­tenek a garai határban folyó lelkes munkára. A traktorok vontatta ekék nyomán nőnek , barázdák és az időben elvetet árpa-, rozs- és búzatáblákon i pezsdülő élet zöldbefutó szőnye­ge borítja az érlelő jövő évi ter­mést. Odaátról a Tito-banda véghetetlen gyűlölete és irigy­sége szemléli a teremtő mun­­kát, míg ideát a nyugodt, bé­kés és boldog emberek nótás­­kedve mutatja az új, a szebb­ és örömtelibb világot. A községben már nem kerü­lik ki a dolgozók a községházát, mely mióta tanácsház lett, má­sodik otthonukává vált. Saját fiaik kerültek be és arcukon a boldog megelégedettség mosolya suhan végig, amikor azt kér­dezik tőlük, hogy Kűri 11­a Mar­git hogyan képviseli ügyeiket. Kurilla Margit mindössze 20 éves. Ma ő a tanácselnök. Hat­­holdas dolgozó paraszt gyer­meke. Kurilla Mátyás, az apa 1948-ban lépett boldogulásának útjára, amikor belépett a Fürst Sándor-termelőszövetkezetbe és földjét teljes egészében oda be­vitte. Kurilla Margit hét elemit végzett, de tanulása, mint an­­­nyi más paraszti gyermeké, megakadt azon, hogy nem tel­lett pénz a taníttatására, mert kellett arra a falat kenyérre, am­elyet a falu kizsákmányoló kulákjai és­ kulák-kupecéi csupa irgalomból, csak azért hagytak m­eg­ a dolgozó nép számára. Hogy tengetve a, nyomorúságos életüket, tovább szolgálhassák kizsákmányolásukat, gazdagít­sák telhetetlenségüket. Kurilla Margitnak életét, sorsát is a Szovjetunió felszabadító harca fordította örömtelibbé. Kitárul­­tak az iskola kapui, feltárultak a lehetőségek. A bizonytalansá­got az örömtelibb jövő váltotta fel. Kurilla Margit elhatározta, hogy amit a tanulásban mu­lasztott, most pótolja. Egyetlen év alatt hihetetlen szorgalom­mal és tanulási vágytól eltelten, magánúton elvégezte a négy polgárit. Tanítónőnek készült. — A legszebb hivatás — mondja — a gyermekek lelkébe elültetni a tanulás utáni vágyat, az élet szépségeit, a munka be­csületét és dicsőségét. Mindezt a Szovjetunió hozta szabadság biztosította és a Párt és Rákosi elvtárs, akik féltő gonddal és atyai szeretettel fordultak az ifjúság sorai felé. Az élet azonban Kurilla Margitra más feladatok elvég­zését bízta. A szövetkezeti mozgalom, a falu dolgozó népé­nek az elnyomatás évszázados robotja utáni felszabadulása, a falu öntudatra ébredése haza­­szólította, hogy ott legyen azok­nak a soraiban, akik a dolgozó nép útját segítő kezükkel épí­tik, szélesre tárják. Kurilla Margit maga is a dolgozó nép soraiból került ki, érezte min­den sóhajukból a vágyakozást a boldogabb élet után, szavuknak csengéséből kiérezte az örömet, s hogy a munkásosztály vezetése, , irányító szerepe számukra is megadta a lehetőséget, hogy­­ sorsukat, jövőjüket maguk irá­ j nyíthassák. Kurilla Margit ott volt min­dig élén ennek a munkának, mely a szövetkezeti mozgalom kiszélesítésével biztosította a falu felemelkedésének útját és előbb a réseket, majd a mester­ségesen épített fal tégláinak ez­reit döntötték porba, melyek eddig ott emelkedtek a város és a falu között. Most aztán, hogy az alkotmány a dolgozó nép ke­zébe adta saját sorsának inté­zését a helyi tanácsokon ke­resztül is, október 22-ének győ­zelmes napján Kurilla Margitot is a tanácstagok sorába, majd ezt követően tanácselnökké vá­lasztotta a dolgozó nép határ­talan bizalma. Mikor kihirdették a választás eredményét, Kurilla Margitban az öröm és a kétsé­gek egymást váltották. Az öröm, hogy dolgozó népének szeretete és bizalma a tanács élére állította, a kétség pedig azért, hogy a maga 20 eszten­dejével hogyan fog a reá háruló feladatokkal megbirkózni, hogy­­ a dolgozó nép bizalmát kiérde­­­­melje. Pár hét telt csak el m­egvá­­­­­­lasztása óta, de már tudja, mit­­ kell tennie, hogyan kell csele­­­­kednie, mint kell dolgozó népét­­ szolgálni.­ Azt kell tennie, ami­­ a dolgozó nép érdekében a leg­­­­megfelelőbb és úgy kell szol­­­­gálnia, hogy a dolgozó nép s ägyre erősödve, gazdagodva és s gyarapodva építhesse boldogabb ^ jövőjének útját, a szocializmust.­­ — Mint tanácselnök meg­­f­­ogadtam, dolgozó népem szol­­f­iája, érdekeinek hűséges vég­­r­­­ehajtója leszek. Megfogadtam­­ azt is, tovább mélyítem a köz­ség délszláv és magyar anya­nyelvű dolgozói között a barát­ságot, a testvéri egyetértést. Itt a határszélen, a Tito-banda közvetlen közelségében hirdetni fogom a béke nagy gondolatát, a termelő munka fokozásának jelentőségét. Szolgálni népemet felemelkedésének fogom út­ján. Azért fogok éjt-napot együvé tenni, hogy megmutas­suk itt, a határszélen élni aka­­rásunkat, hogy az építőmunka fokozásával egy új világot, a mi világunkat, a dolgozó nép világát építjük. Miközben ezeket mondja, arca nekihevül, tekintetéből az elszánt akarat fénye csillan. Húszéves fiatalságának minden lendülete ott sugárzik körülötte. Ahogyan intézkedik, ahogyan egy-egy ügyben meghozza dön­tését, elhatározását, ahogyan a dolgozó nép minden ügyét in­tézi. Benne tükröződik egy új világ új emberének hi tükre. Helyet az ifjúságnak — mon­dotta Rákosi elvtárs — és Gara dolgozó . népe megfogadta Rákosi elvtárs tanítását. Kurilla Margitban az az ifjúság kapott megérdemelt és megbecsült sze­repet, akik munkájukban min­denkor az élen haladtak, akik osztályukhoz, dolgozó népükhöz, — akiknek soraiból nőttek ki ,— mindig hűek maradnak, és akik a munkásosztály vezeté­sével a munkás-paraszt szövet­­ség szilárd egységbe kovácsolt hasfalán keresztül építői an­­nak­ a boldog jövőnek, mely­­nek irányt és példát mutató fáklyája­ a nagy és dicső, hatalmas Szovjetunió felöl vVá­­­ pí felénk,

Next