Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-23 / 95. szám

Az országgyűlés pénteki ülése a togokkal kötött fizetési megál­lapodásokról. Ezután rámutatott a minisz­ter arra: a magyar nép jogos követe­lése, hogy elfoglalja az őt megillető helyet az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­ben és ott hallassa szavát A Magyar Nép­köztársaság kormánya cselekvően kivette ré­szét a béketábornak a világ va­lamennyi békeszerető népe érde­keit szolgáló közös akcióból. Kormányunk nyilatkozatban foglalt állást a Szovjetunió ál­tal a berlini értekezleten elő­terjesztett, az európai kollektív biztonság megteremtését célzó javaslat mellett és támogatta az európai kollektív bizton­ság kérdésének összeurópai ér­tekezleten való megtárgyalá­sára vonatkozó szovjet kez­deményezést. A Magyar Nép­­köztársaság kormánya úgy ha­tározott, hogy kész részt venni egy ilyen egyezményben, és a többi európai állammal együtt közösen lépéseket tenni ennek az egyezménynek mielőbbi lét­rehozása érdekében. Ez a ma­gyar kormány álláspontja jelen­leg is. Nemzeti érdekeink, az euró­pai béke megőrzésének érdekei azt követelik, hogy a szövetsé­ges országokkal együtt felké­szüljünk a békénk és biztonsá­gunk ellen irányuló tervek megakadályozására. A magyar kormány népe iránti kötelessé­gének tartja, hogy a fenyegető új agresszióval szemben fokoz­za néphadseregünk harckészsé­gét és ütőképességét, erősítse az ország védelmi képességét, hogy hazánk szent határait minden agresszióval szemben meg tud­juk védeni. A Magyar Népköz­társaság kormánya, amely alá­írta a moszkvai értekezlet de­klarációját, és a magyar nép érdekében vállalta az abból fa­kadó kötelezettségeket, mindent megtett és megtesz, hogy maga részéről minél hatéko­­­nyabban járuljon hozzá az euró­pai népek békéjének és bizton­ságának megőrzéséhez. Készen áll arra, hogy aláírja a moszkvai értekez­leten részt vett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését és a közös kato­nai parancsnokság felállítá­sára vonatkozó megállapo­dást. Ezután a miniszter arról be­szélt, hogy az amerikai imperializmus az elmúlt évtizedben a hit­leri Németország nyomdo­kaiba lépett, világuralomra tör és e cél ér­dekében tervszerűen arra tö­rekszik, hogy újabb és újabb háborús tűzfészket hozzon lét­re, új világháborút készítsen elő. A következőkben vázolta a párizsi szerződések jelentőségét és kihatásait. Hangoztatta, hogy a magyar nép, Európa más népeivel együtt visszauta­sítja a német militarizmus feltámasztását célzó nyugati terveket. Népünk az elmúlt két világhá­ború tapasztalata alapján jól tudja, hogy a német militariz­mus fel­támasztása súlyosan ve­szélyezteti békés építőmunkáját. Az imperialisták minden há­borús kalandja eleve kudarcra van ítélve. Az emberek százmil­liói, a béke hívei igaz ügyük biztos tudatában — még az im­perialista országokban is — a végsőkig harcolnak minden bű­nös agresszió ellen. Nem a vi­lágcivilizáció pusztulna el, bár­mennyit szenvedne is az új ag­ressziótól, hanem az a rothadt társadalmi rendszer, amelyet agresszív jellege miatt elítél és elutasít a haladó emberiség. A Szovjetunió következetes békepolitikája meghiúsítja az agresszorok »erőpolitiká­jának« kezdeményezéseit. Ennek a következetes békepoli­­tikának megnyilatkozása volt a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak legutóbbi ülésszaka. Ezen Molotov elvtárs újból világosan leszögezte: a »A Szovjetunió külpolitikája különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini alapelvén épül fel. Mi megvédjük eze­ket az elveket.« A béke, a demokrácia és a szocializmus táborának országai és egyes más országok is ha­sonlóképpen síkraszállnak a bé­ke megvédéséért, mert minden népet meg akarunk kímélni egy új háború borzalmaitól. Ez az oka annak, hogy a széles népi tömegek minden országban a demokrácia és a szocializmus táborának oldalán állnak a bé­kéért, a tömegpusztító fegyve­rek eltiltásáért folyó harcban. A Magyar Népköztársaság alapvető feladata, hogy tovább mélyítsük barátságunkat és testvéri együttműködésünket a Szovjetunióval és a béketábor többi országaival. Ez a külpoli­tika a dolgozó nép érdekeinek legjobban megfelel, a magyar nép hazafias érzéseiből fakad, a magyar nép jövőjének biztosítá­sát jelenti. Ezután Andics Erzsébet, az MDP Központi Vezetősége tudo­mányos és kulturális osztályá­nak vezetője szólalt fel. Beszélt a május 22-én Helsinkiben ös­­­szeülő béke-világtalálkozóról, a moszkvai értekezlet nagy jelen­tőségéről, a moszkvai szovjet— osztrák tárgyalások kihatásairól, majd rámutatott arra, hogy mi elvágtuk a sovinizmusnak, a más népek elleni acsarkodásnak a legmélyebb gyökereit, amikor felszámoltuk országunkban kizsákmányolás rendszerét, fel­­­számoltuk a nagybirtokos és nagytőkés osztályt. — Hűség a lenini tanításhoz békénknek is talpköve — folytatta. — A szo­cializmus következetes építésé­vel, törhetetlen ragaszkodással a Szovjetunióhoz, a népi demo­kráciákkal való baráti együtt­működésünkkel óvjuk és gyara­pítjuk a legsikeresebben nagy nemzeti eredményeinket, sza­badságunk drága kincseit, így védjük meg saját népünket és az egész emberiséget egy újabb háború borzalmaitól. Utána Szabó István altábor­nagy, honvédelmi miniszterhe­lyettes, majd Gazda Géza Kos­­suth-díjas, az RM központi újí­tási irodájának vezetője, Barcs Sándor, az MTI vezérigazgató­ja, Vető Lajos, az evangélikus egyház elnök-püspöke, Kókai Jánosné dolgozó parasztasszony és Keleti Ferenc, a külügyi bi­zottság elnöke szólalt fel. Ke­leti Ferenc ismertette az ország­gyűlés külügyi bizottságának határozati javaslatát, amelyet az országgyűlés egyhangúlag elfo­gadott. E határozati javaslat ér­telmében az országgyűlés el­nöksége március 1-i nyilatkoza­tának szellemében hívja meg hazánkba a kormány által java­solt országok parlamenti kül­döttségeit, hogy ezzel a maga részéről is hozzájáruljon a né­pek és parlamentjeik közötti együttműködéshez. Rónai Sándor ezután bezárta az országgyűlés ülésszakát. (Folytatás az 1. oldalról.) a világ békéjének és bizton­ságának megőrzése érdeké­ben. Jogos igényünket alátámasztja az a körülmény, hogy a Magyar Népköztársaság — bár egyelőre nem tagja az ENSZ-nek — te­vékenyen részt vett a világszer­vezet számos intézményének munkájában. Cselekvően veszünk részt a békeszerető népek érdekeit szolgáló akciókban Vállaljuk a moszkvai deklarációból fakadó kötelezettségeket Ünnepi ülés Varsóban a len­gyel— szovjet barátsági szerződés aláírásának 10. évfordulóján A két rendszer békés egymás mellen élése a fejlődés egyedüli helyes és ésszerű útja — mondotta N. Sz. Hruscsov elvtárs Varsóban április 20-án ünnepi ülést tartottak a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság ba­rátsági és kölcsönös segélynyúj­tási és háború utáni együttmű­ködési szerződésének 10. év­fordulója alkalmából. Az ülést a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a Len­gyel Népköztársaság Miniszter­tanácsa hívta össze. Az ülésen szovjet kormányküldöttség N. Sz. Hruscsov elvtárs vezetésével is részt vett. •« B. B­i­e­ru­t : A lengyelek kelet felől várták a szabadság hajnalát és nem csalatkoztak Az ülést az államtanács elnö­ke nyitotta meg. Ezután Biernt elvtárs mondta el beszédét. Az­zal kezdte, hogy a szovjet—len­gyel barátsági, kölcsönös segély­­nyújtási és háború utáni együtt­működési szerződés annak a győztes szocialista forradalom­nak az eszméiből született, ame­lyet Lenin vezetett. Ez a szerző­dés nemcsak rendkívüli fontos­ságú nemzetközi okmány, ha­nem jelképe is a két ország egy­re erősödő kapcsolatának, amely az új életet építő dolgozók kö­zös eszményei és közös ideoló­giáján épült fel. Ebben a szer­ződésben kifejezésre jut a nem­zetközi kapcsolatok új jellege. Ezek az új nemzetközi kapcso­latok a proletárinternacionaliz­­mus marxista-leninista eszméi­ből fakadnak. Bierut hangoztatta, hogy Len­gyelország az elmúlt tíz év alatt majdnem három millió rubel összegű kölcsönt és hitelt kapott a Szovjetuniótól áruszállítmá­nyok és ipari berendezések for­májában. Ennek az összegnek egyharmadát már kiegyenlítette Lengyelország. Az elmúlt évti­zed alatt Lengyelország és a Szovjetunió árucsereforgalma tízszeresére emelkedett. A Szov­jetunió megosztja Lengyelor­szággal az atomerő békés fel­használása terén elért eredmé­nyeit. — A lengyel—szovjet szerző­dés — hangoztatta Bierut — szerves és megingathatatlan ré­sze táborunk egész biztonsági rendszerének. Ezért úgy fogunk vigyázni rá, mint szemünk fé­nyére. MUtatúik Kálmánt KÖZIGAZGATÁSI TÖRTÉNETEK EGY BEVERT FED Egy elromlott korlátfánál semmivel sem rosszabb téma így hevert fej. Minthogy a bevert fej a Szu­hai Márton uram legény fiáé, a Péteré s minthogy Szuhai Már­ton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni, képzel­hetni, milyen dühösen rohant a községi bíróhoz. — Nagy violencia történt, bíró uram — lihegte, — a Sáska Pista összetűzött a fiammal és két helyen ütötte be a fejét. Két léket vágott rajta, az akasztófá­­ra való, a botjával. Tegyen ne­kem kegyelmed igazságot. Bíró uram ki sem vette a fönségesen füstölő makrát az agyarából. — Semmi közöm a kend f­iá­nak a fejéhez. Tanulja meg kend, hogy ez kriminális.* Ke­resse följebb az igazságot. Szuhai uram elballagott az ötödik faluba a szolgabíróhoz. — Panaszra jöttem tekinte­tes uram, a Sáska Pista beverte a fiam koponyáját. — Az meglehet — monda a » bunügy. szolgabiró, — de nem jó he­lyen jár, mert ez a törvényke­zéshez tartozik, menjen a járás­bíróhoz. Szuhai uram fejet csóvált és elment félnap járóföldre a vá­rosi járásbíróhoz. — Tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a Péter fiam fe­jét, két léket vágván rajta. — Az meglehet, lelkem, de nem jó helyen jár. Menjen a doktorhoz és az vegyen aztán a fiú fejéről »visi repertu­­mot«.** Mert formája van ám a dolognak. Szuhai uramnak most már mindenekelőtt haza kellett men­nie a fiáért, akinek tulajdoná­ban vagyon a bevert fej s har­madnapra fejestől elmenni Bé­­lyibe, ahol a járási doktor lakik. — No, tekintetes uram — állított be a doktorhoz, — egy kis munkát hoztam, kérem alá­­san. Pereskedem a Sáska Pistá­val, a törvényre adom, mert erősebb volt a fiamnál s két helyen szakította be a fejét, majd megmutatom én­ekelmé­t* látlelet­­nek, hogy a törvény még nálá­nál is erősebb. Tessék csak megcsinálni a mappát a bevert fejéről. — Rossz helyen jár, barátom — felette a doktor, — én me­gyei orvos vagyok, de ez a tör­vényszékhez tartozik. A megye pedig más dolog, mint a tör­vényszék. A megye az uraké, a törvényszék ellenben a királyé. Menjen a törvényszékhez. Szuhai uram ment a törvény­széket megkeresni, amelyik me­gint egy városban székel, az pedig egy napi járóföld innen. Ott fűt-fát kikérdezvén, végre mégis eljutott a törvényszéki elnök elé. — Az úr legyen az a törvény­szék? — Én — mond az elnök mo­solyogva. — Mit akar? — Bosszút. Beverték a fiam fejét két helyen. Ott künn van a gyerek, kérem alásan, az am­­bituson.*** Behívjam? — f­ölösleges. Mert ha nem­ tudja, tanulja meg kend, hogy minden dolognak bizonyos for­mája van. — Egy hete tanulom, kérem alásan. — A bevert fejről visi reper­­tumot kell fölvenni. — Igenis, kérem alásan. Hová menjek? *♦* tornácon. — Menjen kend haza, mert ha kereskedni akar, ahhoz az szükséges előbb, hogy a tör­vényszéki orvos megnézze, hogy a törvényszéki orvos meg­s nézze, ahhoz meg az szüksé­ges, hogy utasítást kapjon rá a törvényszéktől. Meg is fogja kapni. Majd intézkedem. Ér­tette kend? — Igenis értem, kérem alá­san, hogyne érteném — monda Szuhai Márton uram és több, mint egy heti szaladgálás után hazakerül, várván, mi fog va­jon történni. Szavát állja-e a törvényszék? Nem kell hiába várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás átmegy minden­féle iktató, kiadó és kézbesítő reb­rákon, megjelenik a dok­tor a helyszínen s fölveszi a Péter fejéről a látleletet — de hasztalan, mert már akkorra a gyerek feje tökéletesen begyó­gyult. Ilyen különböző apparátu­saink vannak nekünk. Az egyik úgy dolgozik, hogy mire a kor­­álfa elkészítése rendbejön, ak­korra már elromlik. A másik úgy dolgozik, hogy mire a bevert fej napirendre kerülne, akkorra már begyógyul. És mégis azt beszélik, hogy az egyik olyan, mint a másik, IV. Sa. Hruscnovt Együtt haladunk a lenini úton, egy cél tele Ezután N. Sz. Hruscsov elv­­társ, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára emelkedett szólásra. A megjelentek lelkes tapssal üdvözölték a szovjet kormányküldöttség vezetőjét, aki beszédének bevezető részében méltatta a népi Lengyelország sikereit, majd Lenin születésé­nek 85. évfordulójával kapcso­latban részletesen foglalkozott a lenini örökséggel. Kiemelte, hogy az elmúlt évtizedek nem­zetközi fejleményei pontosan igazolták a leninizmus következ­tetéseit. Létrejött a béke, a de­mokrácia és a szocializmus 900 milliós tábora. E tábor országai között új, eddig példa nélkül álló kapcsolatok alakultak ki a célok és érdekek közössége alap­ján, az egyenjogúság és a test­véri barátság elveinek megfele­lően. Hruscsov elvtárs ezután a szerződés nemzetközi jelentősé­géről beszélt s hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szövetsége­se barátsága, összes népi demo­kratikus országok szövetsége és barátsága hatalmas bástyát je­lent a német militarizmussal szemben. A párizsi szerződések ratifikálásával és a nyugat­német hadsereg újjáteremtésé­­vel kapcsolatban kifejtette, hogy az európai országok népeit ve­szély fenyegeti, tekintve, hogy ezt a hadsereget a modern fegy­verek minden fajtájával, köztük a nukleáris fegyverekkel szere­lik fel, cselekvésében semmiben sem korlátozzák és ezt a hadse­reget hitlerista tábornokok ve­zetik. Nem akarjuk, hogy meg­lepetés érjen bennünket s ezért szüntelenül fokozzuk békeszere­tő táborunk erejét és hatalmát. Szovjetunió kormánya a szo­cialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élésének lenini elvein alapuló békeszerető külpolitikát folytat. Ha a reális tényeket és az erőviszonyokat józanul szemügyre vesszük, ak­kor azt a következtetést vonhat­juk le, hogy a békés egymás mellett élés a fejlődés egyedüli helyes, ésszerű útja. Hruscsov elvtárs ezután ki­fejtette, hogy Ázsia és Afrika népei nagymértékben hozzájá­rulnak az egyetemes béke biz­tosításához, kezükbe veszik or­száguk legfontosabb külpolitikai kérdéseinek megoldását és mind határozottabban szállnak síkra a háborús készülődések imperia­lista politikája ellen. Ebben nagy szerepet tölt be az ázsiai és af­rikai országoknak Bandung­ban folyó értekezlete. Ezután kifejtette, hogy a nem­zetközi erőviszonyok a háború utáni időszakban gyökeresen megváltoztak és hogy a szocia­lizmus és demokrácia erői hatal­masabbak az imperialista ag­resszorok erőinél. Hruscsov elvtárs beszéde után hangversenyt tartottak. Április 20-án ünnepélyes keretek között koszorút helyeztek a szovjet hő­sök mauzóleumára.

Next