Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-31 / 257. szám
4 oldal Mi lesz a Móra-ház sorsa? A jövő évben szinte sokasodnak az irodalmi jelentőségű évfordulók: július 31-én lesz Petőfi Sándor halálának 110., július 19-én Móra Ferenc születésének 80., február 8-án halálának 25. évfordulója, szeptemberben pedig a Móra Ferencről elnevezett gimnázium fennállásának 150. évfordulóját ünneplik Félegyházán. A Móra-kultusz egyre nagyobb számú hívei — a növekvő olvasótáborból verbuválódnak ezek a hívek — országszerte készülődnek az ún. Móra jubileumi évre, a kettős Móraévforduló alkalmából. Az ünnepségek két legjelentősebb helye kétségtelenül Szeged és Félegyháza lesz. Hol van Móra igazi szülőháza? És most egy kis kitérőt engedjen meg az olvasó. Ugyanis még csak kevesen tudják —az irodalomtörténészek már elismerték, de köztudatba még nem ment át —, hogy Móra Ferenc szülőháza nem a sokat emlegetett Daru utcában (most Móra Ferenc utca) volt, ahol emlékét tábla is őrzi. Itt élte le gyermekkorának éveit, de igazi szülőháza a város másik részében, a Szarvas utca 19. szám alatt levő ház. Ez ma már elismert tény, még 1955-ben bővebb cikkben foglalkozott vele a Tiszatáj c. folyóiratban dr. Mezősi Károly tanár, muzeológus, aki Móra félegyházi éveiből a legtöbb adatot tárta fel ezidáig. Ezt támasztotta alá Földes Anna nemrégiben megjelent Móra monográfiája, és mint leghitelesebb »tanú“ erről vall a félegyházi múzeumban őrzött korabeli anyakönyvi bejegyzés is. Istálló lett a Mártiék hajléka Hosszú részletezést igényelne annak a leírása, hogy a Móráék egykori hajléka hány tulajdonos kezén ment át azóta, csak a tény a döntő: a ház ma már nem lakóépület mint annak idején, hanem közönséges istálló. Sajnos, még ennek is majdnem hasznavehetetlen, mert a teteje beázik, falai — ha sürgős segítség nem érkezik — szétmáladoznak. Kiss János, a tulajdonos állítólag szívesen átengedné a köznek, ha ezért megkapná a hivatalosan is taksált ellenszolgáltatást. Addig is közköltségen — esetleg társadalmi erőket mozgósítva — kellene legalább új tetőzettel ellátni, a további rongálódástól megóvni. És ami lehetne... A félegyházi múzeumban egy külön kis szobát töltenek meg a Petőfi, Holló Lajos — Félegyháza 48-as képviselője — és Móra Ferenc emlékek. Ezekből — még további gyűjtésekkel kiegészítve — szép kis emlékkiállítást, sőt állandó múzeumot lehetne berendezni Móra szülőházában. Itt lehetne elhelyezni az író édesapjának, Móra Mártonnak egykori szűcs-szerszámait is. Egyszóval a jubileumi évre méltó külsővel és illő berendezéssel fogadhatná az épület az ide érkező vendégeket. A tanuló ifjúságnak, de a felnőtteknek is kedves és érdeklődésre számottartó helye lehetne. Reméljük, így is lesz. F. Tóth Pál szerint Ilyen állapotban van jelenleg a Móra-ház Kommentár nélkül Termelési költség 16 pengő Hindasi ár 14 pengő Kecskeméten a színházzal szemben hosszú kocsisor áll. A környékbeli falvakból hozták be a termést a gazdák, s arra várnak, hogy az éjjel-nappal működő borszivattyú csöve az ő hordójukba kerüljön. Jó van a mustnak. Átlagban ára 28 fillért fizet a Borforgalmi Vállalat cukorfokonként. Míg a kocsikat nézem, eszembe jut, hogy Dunavecsén járva nemrégiben egy régi újságkötet került a kezembe, a Dunamellék — Kiskunság«, amely a szentmiklósi, dunavecsei és dunaráckevei járásnak volt hivatalos lapja az 1929—31-es években. A lap 1931. október 24-i számában ez olvasható:*A szőlősgazdák jajkiáltása zúg végig az országon. Szomorú hírek érkeznek hozzánk. Dunavecsén 4, Izsákon 3 fillérért veszik a mustot. A szőlősgazdákon segíteni kell!« Ehhez kapcsolódik az 1931. április 18-i számban megjelent hír: »Ma, amikor a panasz általános, fel kell figyelnünk a szabadszállási bortermelők jajkiáltására. 14 pengőt kínálnak hektóliterenként azért a borért, amelyet 16 pengős költséggel termeltek.« 1058. október 11, péntek Két magyar filmbemutató a megye novemberi filmprogramjában Az ünnepi filmbemutatókon több érdekes külföldi filmalkotás premierje teszi változatossá a mozik novemberi programját. November 7-én két nagyszerű szovjet film kerül a közönség elé. Az egyik színes, szélesvásznas történelmi alkotás, a címe: A fejedelem bajnoka. Hja Muromec, a legendás orosz történelmi hős életét mutatja be a monumentális film, melyet a világsikert aratott Kővirág rendezője, Ptuskó alkotott. A főszerepben a népszerű szovjet filmszínész Borisz Andrejevet látják viszont a nézők. Szovjet filmet tűz műsorára november 7-én a kecskeméti Városi Mozi is. A Múló évek c. alkotás az idei brüsszeli filmfesztiválon díjat nyert. A történet nem egészen 20 esztendő eseményeit öleli fel egy ház lakóinak sorsán keresztül. Szereplői egyszerű emberek, akiknek az életét felforgatta a második világháború. A magyarul beszélő szovjet film, ha nem is éri el rokonfilmje — a Szállnak a darvak — művészi színvonalát, mégis bizonyára emlékezetes marad sok mozilátogatónk számára. Solohov monumentális regényének, a Csendes Donnak a filmváltozatát is vetítik megyénk filmszínházaiban. Ez alkalommal a filmtrilógia második része kerül bemutatásra. Két új magyar film premierje is szerepel a novemberi filmműsorban. Az egyik a Razzia, melyet Nagy Lajos egyik novellájából vitt vászonra Nádasy László, tehetséges fiatal rendezőnk. A film a KMP megalakulásának 40. évfordulója alkalmából kerül bemutatásra. A főbb szerepeket Szirtes Ádám, Görbe János és Bulla Elma játssza. Kosztolányi Dezső varázslatos szépségű regényéből Fábry Zoltán készítette az utóbbi hónapok egyik legszebb, legművészibb magyar filmjét. Az Édes Anna tragikus szerepét Törőcsik Mari alakítja. A kritika elismeréssel emlékezik meg — ha néhány gyengeséget is megemlít — Visconti új olasz szélesvásznas filmjéről, mely Dosztojevszkij Fehér éj éjszakák című költői novellája alapján készült. Méltán kapta meg a film a tavalyi velencei filmfesztiválon az egyik nagydíjat. A főszerepeket három világhírű sztár: Maria Schell, Jean Marais és Marcello Mast»roianni alakítja. Ínyenceknek való csemege lesz az a magyarul beszélő színes csehszlovák rajzfilm, amely Jean Effel, a világhírű francia karikaturista bohókás, bűbájos rajzait eleveníti meg. A címer A világ teremtése. A filmről világszerte nagy elismeréssel nyilatkoznak a kritikusok, kiemelik, hogy legfőbb erényeit sikerült átmenteni a mozgófilmre azokat a különleges humor szülte helyzeteket, melyek Jean Effel bámulatos megfigyelőképességét, ségét dicsérik.karikírozó tehetA nyári hónapok után a késő ősz filmprogramja is érdekes és változatos lesz tehát. Nem panaszkodhatnak sem a nézők, sem pedig valószínűleg a mozikok sem. Cs. L. A dunavecsei járás pártszervezetei ezekben a napokban igen sok tanyai kisgyűlést tartanak. Hartán a Kékes nevű tanyaközpontban rendezett kisgyűlésen Morvai István, a járási párt-végrehajtó bizottság tagja beszélgetett az egybegyűltekkel az időszerű politikai kérdésekről, pártunk falusi politikájáról, a termelőszövetkezetek eredményeiről és a most sorrakerülő választások jelentőségéről.• Solt község tanyavilágában az elmúlt héten Mezei János, a községi pártszervezet titkára, Maróti Jenő községi tanácselnök, Kovács János, a földművesszövetkezet ügyvezetője, Farkas Magda, az általános iskola igazgatója és Nagy Béla, a kissolti iskola igazgatója tartott kisgyűlést. Egy-egy gyűlésen 20—30 dolgozó paraszt vett részt, A természet a hervadás csodálatos színeiben ragyogott, a napsugaras ősz dús termést érlelt a kecskeméti szőlőkben és gyümölcsösökben. Ilyen gazdag áldás máskor édes reménységet ültetett a homoki ember szívébe. 1944 októberében bizonytalanság és félelem szorította a lelkeket. Olykor a táj is megborzongott a távoli ágyúszóra. A történelem vihara közelgett, gonosz hazugságokból hirtelen ébredés a valóságra. Szeptember elején pompás hintók robogtak át a városon: a mezőhegyesi állami birtokról Nyugatra hajtattak tiszttartók és jószágkormányzók, az egész Tiszántúlról menekült az uralkodó osztály külföldi szállók hivalkodó címkéivel hatalmas bőröndökkel ékesített futása — jegyezte meg .Urak egy idős asszony a Beretvás előtt. A megriadt vezetők cserbenhagyták a népet, könnyű szívvel búcsút mondottak az ezeréves honnak. Egyeseket annyira megfertőzött a német győzelmekről harsogó sajtó és rádió, hogy hamaros visszatérésben reménykedtek. Várták a csodafegyverek bevetését. Bisza vezérőrnagy is ezzel indokolta Kecskemét fegyveres kiürítését. A dolgozó nép előtt a rangbéliek menekülése leplezte le a nyilas uralom nemzetgyilkos politikáját: sorsunkat odakötözték a hitleri Németország halálbarohanó szekeréhez. Végzetüket feltartóztatni nem tudták, bosszúból fegyveresen elkergették a népet, elűzték otthonából, földjéről. Mélységes keserűséggel, fáradtan és csüggedten hömpölygött az áradat a Dunántúl felé, a kihalt kecskeméti tájon alig néhány százan várhatták a felszabadító seregeket. Néhányan, köztük Molnár B. Erik barátommal, szembeszálltunk a kiürítési paranccsal és a Tisza felé indultunk. Amint Szentkirályon az első szovjet katonákkal találkoztunk, jöttünk vissza a városba. Ide az első alakulatok október 31-én, a késő délutáni órákban érkeztek. A parancsnokság alig tudta megérteni, miért és hová menekült a városi lakosság. Öreg fa árnyékában annyian, ahányan itt elférnek maradtunk és az élet elindítására a városháza rendőrségi sarokszobájában november 1-én szövetséget kötöttünk. Égette szívünket a kérdés: hogyan kapaszkodunk föl? November tájékoztattuk a Széchenyi 2án tér 8. szám alatt elhelyezkedett parancsnokságon Dondé őrnagyot a felszabadulást megelőző eseményekről, a kiürítési rendelkezésről, annak tábori csendőrökkel történt kíméletlen végrehajtásáról, s azokról az értesüléseinkről, amelyek szerint a menekülők zöme a közeli szőlőkben rejtőzött el, a Duna— Tisza közéről elűzött további tízezrek a Duna mentén várakoznak. Jönnének haza, de a fasiszták elhíresztelték, hogy a szovjet katonaság felgyújtotta a várost, a nagytemplom leégett, él etnek a városban semmi nyoma. Mit tegyünk? — ez a kérdés merült fel a szovjet hatóságokkal való első találkozáson. Bátortalanul vetettünk fel terveket, amikor Dondé őrnagy határozottan rendelkezett: Húzzák meg barátaink a harangokat! A hatás mindnyájunkat meglepett: ezerszámra tértek vissza az elűzöttek és az álést, sötét városban megkezdődött az újjáépítés. Feszültség és szorongás nem kínzott többé bennünket, a szovjet hősök meghozták az emberibb élet és igazságosabb rend fölemelő hitét. A komor valóság sem csüggesztett. Mert tüzek égtek és azokat senki sem oltotta. Kenyerünk, sónk, fánk és dohányunk csak egy-két napra futotta. Gabonát az elmenekült birtokosok tanyáiról vittünk malomba. Az első kenyereket a a szovjet tábori konyhákról kaptuk. A megértés és segítség felfokozta az erőket. Csodája évfordulójára tosak voltak az élniakarás cselekedetei: a gyermekorvos szovjet és magyar katonákat operált, a nyomdász kenyeret sütött, s nők serénykedtek a repülőtér rendbehozatalában, öregekből szerveződött az első rendőri alakulat. Érzékenyen visszavetett bennünket a november 18-i esztelen német légitámadás, de az építés és összefogás szellemét nem törte meg. A városban és Hetényegyházán már november derekán tíz tanteremben háromszáz tanulóval megkezdődött a tanítás. I elsőnek indult meg a munk ka a villanytelepen, a gépgyárban és gyufagyárban, valamint a Gazdasági Vasútnál. Megjelent a Kecskeméti Lapok első száma, Szegedről megérkezett a Délmagyarország. A felszabadulás jelentősége akkor tárult fel előttünk, az események igazi arcát akkor láttuk, amikor december 17-én hírt kaptunk az ideiglenes kormány és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásáról. A felemelkedés további állomásait jelentette a fegyverszüneti megállapodás és a diplomáciai kapcsolat felvétele Magyarország és a Szovjetunió között. Ekkor éreztük: megmaradunk. A történelem vétkeink és mulasztásaink felett kimondott halálos ítélete átszelidült próbatételre: tudunk-e élni a szabadsággal? A szocializmus eszméje és a munkásosztály ereje megmutatta a szabadság és virágzás egyetlen útját. Az építésben igyekeztünk élenjárni: 1945 márciusában 16 kocsi élelmiszert küldtünk a felszabadult Budapestnek, és amikor a II. és III. ukrán hadseregcsoport bátor katonái megsemmisítették a vert német hadak maradványait és ezzel befejezték Magyarország felszabadításának harcát. Kecskemét már kőbevéste a szovjet hősök emlékezetét, ápolta sírjaikat. Immár tizennégy esztendeje élünk és munkálkodunk a szabadság és a szocializmus ege alatt a boldog jövőért és békéért, az értelem és kötelesség országának a megteremtéséért, a boldogan virágzó Kecskemétért. Emlékek és remények hullámzotiak át a szíven, amely remegett zordon esztendőkben, felderült a szabadság ajándékain. A fájdalmas élményeken győzedelmeskednek fölemelő reménységek: távolodik, süllyed a múlt, s születik a közösségi új élet, az emberiség igaz történelme. Emlék és remény éljen, serkentsen és lelkesítsen édes mindnyájunkat Kecskemét felszabadításának mai ünnepén. Tóth László, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke EMLÉK M REMÉNY Kecskemét felszabadulásának