Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
1966. február 1, kedd Majorságok önerőből Több kezdeményezéat a tsx-építkezésekben A termelőszövetkezetek házilagos építőbrigádjai tavaly mintegy 40 millió forint értékű munkát végeztek a közös gazdaságok majorságaiban. Ezenkívül, jóval kisebb értékben egyéb jellegű építkezésből — főként falusi családi házak létrehozásából — is részt vállaltak. Sok, vagy kevés, amit végeztek? ÜJ Az a tény, hogy a tavalyi tszépítkezések egyharmada a házilagos brigádokra hárult, önmagában is hangsúlyozza a saját kivitelezés fontosságát. Másrészt azonban, ha figyelembe vesszük a megye több mint 300 közös gazdaságát (tsz-eket, tszcs-ket, szakszövetkezeteket), akkor megállapíthatjuk, hogy egy-egy gazdaságra átlagosan csupán százezer forintot alig meghaladó saját kivitelezés jutott. És ezenkívül, tekintettel korszerű, de olcsó építkezések a iránti fokozódó igényekre, továbbá az építő vállalatok túlterheltségére, elmondhatjuk: a szövetkezeti építőbrigádok munkájára ebben az évben a tavalyinál is nagyobb mértékben lesz szükség. — Fontos, hogy a tsz-ek építőbrigádjai a nagyobb létesítményeket is vállalják, és meg is birkózzanak a kivitelezéssel — állapítja meg Hódi Lajos, a tsz-beruházások megyei csoportvezetője. — Ha a brigádokat összevonják, s néhány nélkülözhetetlen gépet, betonkeverőt, szállítószalagot is beszereznek, hatékonyságuk megsokszorozódik. Erre különösen a bajai és a kecskeméti járásban mutatkozik nagy lehetőség. HD A kecskeméti járásnak minden bizonnyal a legnagyobb létszámú — hatvan főből álló — szövetkezeti építő brigádja, az izsáki Sárfehér Tsz-é, tavaly hat és fél millió forint értékű munkát végzett összesen — figyelembe véve tehát, a nem mecímképünkön: A Sárfehér Tsz majorságának egyik részlete. Lent: A Munkás-Paraszt Szövetség gépszíne tavaly már „saját termésű” téglából készült. zőgazdasági jellegű építkezéseket is. Ezek sem voltak jelentéktelenek, elég csak megemlíteni az Ágasegyházi Földművesszövetkezet halászcsárdáját, — vagy a tucatnyi lakóházat; — Izsákon, Orgoványon, Ágasegyházán és Jakabszálláson. — Évek óta rendszeresen vállalunk építést az említett községekben — tájékoztat K. Szabó Sándor, a közös gazdaság elnöke. — A gyakorlat az, hogy más községekbe a brigádból csak a szakmunkás megy, a segédmunkásokat az építtető adja. A négy év alatt teljesen saját erőből, saját kivitelezésben épült központi majorral joggal büszkélkedhet a gazdaság. Amilyen tervszerűséggel és leleményes’’ séggel építették meg a jelenleg már mintegy ötmillió forintot érő telepet, azt szinte tanítani lehetne. És az idén tovább gyarapodnak: egy kertészeti előkészítővel, alatta pincével, csővázas színből átalakított szerelőcsarnokkal, tésfiaztatóval, korszerűsített serjuhhodállyal és műtrágyatárolóval. Azt sem lényegtelen megemlíteni, hogy a brigádtagok illetményét a gazdaság az érvényben levő építőipari normatíva szerint, teljesítménybérben számolja el. Ezenkívül megilleti őket az egy hold háztáji föld is. A gazdaság vezetői nem mellőzik az anyagi érdekeltséget, de — éppen ezért — szigorú munkafegyelmet követelnek meg a brigádtól. Tervezik persze a fejlesztést. Növelni a létszámot, építőipari technikust, anyagbeszerzőt és általános adminisztrátort alkalmazni, továbbá betonkeverőt, transzportert és dömpert beszerezni — ez az idei elképzelés. Ha megvalósul, a Sárfehér Tsz építőbrigádja 15—16 millió forint értékű munkát végezhet az idén. 3. Sok termelőszövetkezet húzódozik a saját kivitelezéstől, s ennek közismert oka a nehézkes, sok viszontagsággal járó anyagbeszerzés. Másfelől azonban ez a szükség sarkallja a gazdaságok egynémelyikét arra, hogy önerőből teremtse elő az építőanyagot. Maga a Sárfehér Tsz is rendszeresen foglalkozik vályogvetéssel, ezt a munkát „alvállalkozóknak” adja ki. Több hasznos kezdeményezésre felfigyelhettünk az elmúlt pár évben. Szembetűnő ezek között a szénporos téglaégetés elterjedése. Csupán a kalocsai járás hat közös gazdaságában honosították meg a téglaégetésnek ezt az egyszerű, különösebb beruházást nem igénylő módszerét. Az a gazdaság, amelyik nem jut hozzá a szénporhoz, a Duna-parti erdőségéből összeszedett rozsét rakja a nyerstéglák közé. Ennek az eljárásnak sok évszázados hagyománya van. A dusnoki Munkás-Paraszt Szövetség Tsz-ben tavalyelőtt fogtak hozzá a szénporos téglaa égetéshez. A szükséges szénport TÜZÉP-telepekről hordják. Tavaly már teljes kapacitással működött a házi „téglagyár”, két és fél millió téglát égettek. Jócskán jutott belőle a tsz-gazdáknak is lakásépítéshez. Sőt, még más falubeliek is vásároltak. Áprilistól szeptemberig több mint félszázan vettek részt ebben a munkában. Úgy tervezik, az idén már hárommilliót égetnek. — Olcsóbb, mintha vásárolnánk, s bármikor rendelkezésünkre áll — jegyzi meg Parti István főmezőgazdász. — Ez nem akármilyen előny. Az bizonyos, az idén a tejház megépítése, valamint a hizlalda bővítése nem múlhat a téglahiányon. .. .Több gazdaságban máris mutatkozik építési készülődés. Ez jó jel. A tsz-építkezés fellendítése a saját kezdeményezések kibontakoztatásától is függ — ezt kell támogatni mindenkinek, akinek köze van a korszerű, a nagyüzemi állattenyésztést segítő majorságok létrehozásához. Hatvani Dániel vy ffl í Az országgyűlés után A múlt hét végén az országgyűlés ülésszaka állott a figyelem központjában. Talán a szokottnál is kelendőbbek voltak a napilapok, népesebb a rádió hallgatóinak, a tv nézőinek tábora. S változatlan ez az érdeklődés ma is. Emberek tíz- és százezreit foglalkoztatja országszerte a parlamentben elhangzottak. Vélemények formálódnak, tervek, célkitűzések lennek — szinte^ megannyi száaz e előttünk álló idei költségvetéssel kapcsolatos sokrétű feladat s minél maradéktalanabb végrehajtása érdekében. Hallgassunk meg ezúttal két véleményt az országgyűlés után. — Mint az országgyűlés munkájának részese, elmondhatom, hogy a képviselők részéről nagy-nagy felelősség nyilvánult meg az idei költségvetés megvitatásával kapcsolatban — kezdte Iván Istvánná, az országgyűlési képviselők Bács- Kiskun megyei csoportjának titkára. — Olyan tények bizonyítják ezt, mint például, hogy az ülésszakon ötven képviselőtársam jelentkezett felszólalásra, s az országgyűlést előkészítő munkában, a különböző állandó bizottságok ülésein nyolcvanöten mondották el véleményüket, észrevételüket, javaslataikat az egyes tárcák költségvetésével kapcsolatban. Az Országgyűlés vitája, a felszólalások tartalma pedig arról tanúskodott, hogy a demokratizmus valóban szélesedik parlamentben is. Miben mutatkozott ez meg? Azokban az őszinte, nyílt, bátor hangú felszólalásokban, bírálatokban, amelyek a kétségtelenül szép eredményeink számbavétele mellett a hibákat, gondokat is jelezték, s a fogyatékosságokat nagyon is megfontoltan, megalapozottan ostorozták. A másik dolog, amit kiemelnék: az a nagy felelősségérzet, amely az országgyűlés résztvevőit áthatotta, amikor a legkülönbözőbb problémakörökben javaslatokat tettek — a lehetőségekhez mérve az igényeket. Az országgyűlés munkája befejeződött, de az ott határozottak aprópénzre váltása most következik soron. Mi, képviselők elsősorban azt tekintjük feladatunknak, hogy ki-ki a saját területén minél több választóval találkozzon, minél szélesebb körben értsen szót a lakossággal, tájékoztasson az országgyűlés munkájáról, és segítsen abban, hogy az elfogadott költségvetés végrehajtásáért, az előttük álló feladatok megvalósításáért mindenki maga munkaterületén a képességei legjavával munkálkodjon. Az elkövetkező hetekben, hónapokban ez a mi programunk jómagam február 14-én Bodogláron, 13(-án Rekettyén, 25-én pedig Tajón találkozom a választóimmal. — Engem személy szerint, de szakszervezeti bizottságunk vezetőit és aktivistáit is Gáspár Sándor elvtárs felszólalása foglalkoztat a leginkább — kezdte Király Margit, a Barnevál szakszervezeti bizottságának titkára. — Mindjárt hétfőn reggel elővettük az újságot, újra elolvastuk és aláhúztuk a beszéd egyes részeit. Mert nagyon érdekes! Megvallom, nem egy részleténél összenéztünk egymással és ezt mondtuk: Mérhetetlen nagy felelősséget bíztak ránk. Hiszen a szakszervezet eddig is beleszólhatott vállalat dolgaiba, de nem nagy a hatáskörrel. S éppen az, hogy most a hatáskör megnőtt, jelenti a felelősségünk megnövekedését. Általában nagyon jó hatast váltott ki vállalatunknál az a hallatlanul nagy körültekintés, ahogyan ezt a munkát elindította a párt. Mi például közel 28 ezer forint havi bérfejlesztést kaptunk, ami a fizikai dolgozóink 86 százalékára kiterjed. S ebben lett először próbára téve a felelősségünk. Az elosztás, a bérrendezés munkájába sok dolgozót vontunk be. Véleményt nyilvánítottak a szakszervezeti bizalmiak, pártbizalmiak, s nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy a döntések nagy megelégedésre találtak vállalatunk dolgozóinak körében. S még egy következtetés, ami szakszervezeti bizottságunkat az országgyűlés ülésszaka után nagyon is foglalkoztatja. A megnövekedett feladatoknak, felelősségnek csakis megfelelni, ha több úgy tudunk közgazdasági ismerettel, rendelkezünk. Tehát tanulni, tanulni, mert a helytállásunkhoz ez is alapvető feltétel... , Egyesült erővel A balotaszállási Kossuth és Petőfi Termelőszövetkezetek gazdái a múlt év decemberében közgyűléseiken olyan határozatot hoztak, hogy 1966. január 1-gyel egyesítik erejüket. A két közgyűlés egyhangúlag kimondta a termelőszövetkezetek egyesítését A területi adottságok, a termelés szakosítása, a tagok jövedelme állandó növelésének célkitűzése, az ehhez szükséges anyagi bázis megteremtése — mind szükségessé tette ezt Az egyesített termelőszövetkezet — amely a Kossuth nevet vette fel — vezetősége első ülésén úgy határozott, hogy a szakvezetés megjavítása érdekében — az eddigiektől eltérően — a brigádok élébe is szakképzett, legalább mezőgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező mezőgazdászokat állítanak. Meghatározták a szakosítás legfőbb célkitűzéseit is. E szerint a sertéshizlalást, a juh- és a pulykatenyésztést, a szarvasmarha-hizlalást fejlesztik. Az ehhez szükséges takarmánybázis megteremtéséről is gondoskodnak. Elsőrendű feladatnak tekintik, hogy megteremtsék a mezőgazdasági szakemberek letelepedésének feltételeit, ami szintén fontos a gazdálkodás színvonalának megteremtéséhez. Ahhoz, hogy az egyesülés által létrejött termelőszövetkezet megszilárduljon, szükséges az is hogy a tagok az eddiginél nagyobb mértékben vegyenek részt a közös munkában. Egyesek csak a családi művelésre vállalt terület megmunkálását végzik el, van, aki csak a háztáji gazdálkodásra rendezkedett be, és egyéb munkából nem veszi ki a részét. Pedig a kapásnövények megművelésén kívül sok olyan feladatot kell megoldani, amely elengedhetetlen a közös gazdaság fejlesztése és a jövedelem növelése érdekében. Ilyen például a gabonafélék, szálastakarmányok betakarítása. Sok feladat áll az egyesült termelőszövetkezet vezetősége előtt. Ezek megvalósításához jelentős segítséget adhat a termelőszövetkezet pártszervezete. A kommunistáknak az eszmei nevelőmunkában kell elsősorban tevékenykedniök. Ma még bizonyos mértékben — egyes véleményeket tekintve — elszigetelődnek egymástól a szövetkezet tagjai. A felvilágosító munka mellett a gazdasági feladatok megoldására is mozgósítani kell a tagokat, hogy a tavalyinál jobb eredményeket érjenek el. Az az elgondolásuk, hogy a pártalapszervezet jobban segíti a szocialista munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalom kibontakoztatását. Több támogatást ad a vezetőségnek a különböző anyagi ösztönzők alkalmazására. Szorgalmazzák a munkafegyelem megszilárdítását, a családtagok közös munkába való bevonását. Éberen őrködnek a szövetkezeti demokrácia betartása felett. A szövetkezet kommunistái segítik a közgyűlési és a vezetőségi határozatok végrehajtását, ellenőrzését. Eke József községi párttitkár Balotaszállás Kísérleti építkezések éve Az Építésügyi műszaki-fejlesztési Minisztérium főosztályái nak tervei szerint az idén 1! kísérleti építkezésen próbálnak ki az építők újfajta épületszerkezeteket munkamódszereket különleges anyagokat, a múlt évi negyven helyett csaknem hatvan millió forintot fordítanak a kísérletekre. Most fontos cél a kísérleti munkák koncentrálása, mert általában sokáig elhúzódnak a próbák és késleltetik az új eljárások felhasználását. (MTI)