Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
0 O« Világ proletariat, egyesüljetek! 1966. MÁJUS 1, VASÁRNAP Ma időszerűbb, mint valaha: Világ proletárjai, egyesüljetek! Gáspár Sándor elvtárs nyilatkozata A Központi Sajtószolgálat munkatársa május 1. alkalmából felkereste Gáspár Sándort Május 1 a nemzetközi munkásmozgalom nagy seregszemléjének napja. Milyen gondolatok jegyében ünneplik az idei május elsejét a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó szakszervezeteik? — Hetvenhat esztendeje a nemzetközi proletáriátus mindig közösen ünnepli ezt a napot. Hogy ebben a háromnegyed évszázadban mi minden történt — és éppen a munkásosztály ereje, alkotóképessége és nemzetközi szolidaritása jóvoltából —, azt nemhogy egy nyilatkozat, de több kötetes könyv is nehezen foglalhatja össze. Mégis: gondolataink ilyenkor végigvágtatnak ezen a 76 éven, benne a két világégés szörnyűségein, de az azokból mindig hatalmasabban és győzelmesebben kikerülő nemzetközi munkásmozgalom útján is. Persze, szép ünnepi szóként is csenghet ez a megfogalmazás, mert a „hatalmas”, a „győzelmes” kifejezés nem mondja el azt is, mennyi szenvedés, küzdelem és véráldozat kellett a mai eredményekhez. Mert a tőke elleni küzdelem dédapáink kora óta egyre bonyolultabb lett, egyre magasabb követelmények elé állítja a dolgozó milliókat. Május elseje értelmét és alapgondolatait mindig ennek a harcnak a jelszavai foglalták össze. A hetvenhat évvel ezelőtti első közösen ünnepelt május elseje jelszavát a Kommunista Kiáltvány közismert zárósorát kell idézni tájénn legelsősorban: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez a jelszó születése óta mindig aktuális, de nehéz lenne olyan időszakot kiválasztani a munkásmozgalom történetéből, amelyben időszerűbb lett volna mint napjainkban. A tőke nemzetközi méretekben ellentámadásokkal próbálja csökkenteni az új társadalmi rend előretörésének ütemét és ezek az ellentámadások nem egy országban bombák hullását, asszonyok és gyermekek napalm és gáz okozta halálával járnak, másutt lemészárolt munkások, értelmiségiek, kommunisták és szakszervezeti aktivisták tömegsírjait jelentik. Ezért a nemzetközi feszültség növelésére irányuló törekvések mindenütt ártanak a szocializmus ügyének — s mi május elsejét akkor ünnepeljük méltán, és a mai helyzet adottságainak megfelelően, ha gondolataink középpontjába állítjuk az imperialista törekvések visszaszorítására, a dolgozó százmilliók harci szelleme erősítésére oly fontos egység kérdését. Magunkévá tesszük az SZVSZ VI. kongresszusának a nemzetközi helyzettel kapcsolatos állásfoglalását, nem nézzük tétlenül az USA és más tőkés hatalmak népelnyomó, a gyarmati rendszer konzerválására, vagy új cégérek alatti restaurálására irányuló kísérleteit, a szolidaritás sokféle formájával, megnyilatkozásával állunk ki mindenekelőtt a nép, de Indonézia és vietnami minden más nép haladó erőinek oldalán. — Május elseje, a nemzetközi munkásünnep a gyakran ismételt kifejezés szerint, a munkaünnepe. De nem akármilyen munkáé. A zászlók és virágok ezen a napon azt az alkotó emberi munkát köszöntik, amelyet csak békében lehet végezni és amelyet a békéért végeznek. A mi társadalmi rendünk építése — gondjaink és nem könnyedén megvalósuló új törekvéseink figyelembevételével is — az emberhez egyedül méltó, a békét védő és a nemzedékek jövőjét szolgáló, alkotó tevékenységhez tartozik. Ezért nálunk május elseje — akárcsak a szocialista építést végző többi országban is, a nemzetközi szolidaritás és a saját békés építőmunkánk kettős ünnepe, szocialista társadalmunk eredményeinek természetes, nagy szavak nélküli díszszemléje is. — A SZOT és a KISZ Központi Bizottsága április elején felhívással fordult a dolgozókhoz, az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére kibontakozó munkaversennnyel kapcsolatban. Ez a felhívás a korábbi hasonló felhívásoknál konkrétabb versenycélokat szorgalmaz. Hallhatnánk-e Gáspár elvtárstól valamit a kongresszusi munkaverseny eddigi tapasztalatairól? — Az idei munkaverseny — benne a pártkongresszusunk tiszteletére bontakozóban lévő versenymozgalom — lényeges vonásairól már több nyilatkozat hangzott el. merőben újat mondani így hát nem lehet róla Néhány fontos vonásra mégi fel kell hívni a figyelmet. Ilyen például az, hogy az 1966-os termelési feladatokat az üzemekben — műszaki konferenciák, termelési tanácskozások ezrein — alaposan és gondosan tanulmányozták, megvitatták, kitűnő javaslatokkal egészítették ki. Táviratok, levelek hosszú sorát idézhetném, amelyek azt bizonyítják, hogy a Szaktanács és a KISZ felhívása éppen a feladatok alapos ismerete révén találhatott ilyen széles körű visszhangra. — Hogyan tovább? A verseny — vele a tervteljesítés — sorsa szerintem most már elsősorban a gazdasági vezetők kezében van, hiszen az ismert feladatok (a termeléknyebb munka, a takarékosabb gazdálkodás, a jobb minőség, az export feladatokra irányítandó nagyobb figyelem) csak a munka jobb megszervezésével és folyamatos anyagellátással teljesíthetők. Igen fontosnak tartja a Szaktanács annak — a szocialista elosztási elvből fakadó — alapgondolatnak az érvényesítését, hogy magasabb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön az, aki többet és jobbat ad a társadalomnak. Meggyőződésünk, hogy a hazánkhoz, rendszerünkhöz, a haladás gondolatához hű dolgozó milliók megértik és átérzik a versenymozgalom jelentőségét, valóra váltják az egész népünk javára végzett, a maguk javuló életét is szolgáló, valamennyiünk érdekeit és békénket munkáló erőfeszítések céljait. Kívánom mindazoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, hogy jó erőben, egészségben teljenek munkanapjaik és derűs, szépünnepük legyen az 1966-os május elseje. •jL — Miben látja a termelés, a munkaverseny segítésén túl a szakszervezetek legfontosabb és legidőszerűbb feladatait, különös tekintettel a dolgozók érdekvédelmére ? — Ha már a kérdés különválasztotta a két problémacsoportot — én inkább összekapcsolnám — „a termelés segítése” nem olyan címszó, amely valaahol fényévnyi távolságban jár munkás érdekvédelmétől, sőt szeretnénk ha megvalósulna, hogy mindenki megértse a két cél szoros összetartozását, és kölcsönhatásukat. Nincs nálunk olyan termelési feladat, olyan versenymozgalom, amelynek megoldása, szervezése ne válna közvetlen vagy közvetett módon a dolgozó ember javára, és nincs, de nem is lehet olyan jól végrehajtott szakszervezeti érdekvédelmi nevelési faladat, amely ne kamatozna jól és távlataiban egyre jobban a termelő munkában. Mégis, túl széles a kérdéscsoport ahhoz, hogy minden alkotóelemét sorba vehessük. Célszerűbbnek tartom, hogy az új gazdaságirányítási rendszer megkövetelte szakszervezeti teendők néhány már kialakuló körét világítsam meg, az — Szakszervezeti mozgalmunk MSZMP megalakulása, konszolidáció évei óta fokozatosan a helyére került, tevékenységi területe megnőtt, jogai ugyanígy szélesedtek. Bízvást elmondhatjuk, hogy a szakszerve. (Folytatás a 2. oldalon.) Pisztoly és pálinka (7. oldal) Új lakószobák (1. oldal) elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát, s néhány kérdést intézett hozzá. Az ismertetjük Gáspár alábbiakban elvtársnak a kérdésekre adott válaszait. Lakás, mint gyógyszer (4. oldal) Régi május 1-ek Bács-Kiskunban (4—S. oldal) (5. oldal)X.fantap i Ltqjtnda Az üst (6. oldal) és szíves kinyerni (7. oldal)