Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

A megyei pártértekezlet vitája (Folytatás a 9. oldalról.) pította, hogy a kiskeresetű dol­gozóknak a társasház-akció­ban nincs módjuk részt venni, ezért növelni kellene a szövetkezeti lakásakciót, amelynél kisebb összeg kell a belépéshez. Hoz­zászólásának következő részében elmondta, hogy a háziipari szövetkezetnek eredményei mel­lett problémái is vannak. Töb­bek között: hat évvel ezelőtt vásároltak egy épületet üzemi célokra, s azóta sem kaptak engedélyt átalakítására. Ezenkí­vül szükség lenne ebédlőre és egyéb szociális helyiségekre is. Végül Horváth elvtársnő megyei pártbizottság beszámoló­­­ját elfogadta, és­­ elfogadásra ajánlotta. A délutáni szünet után dr. Glied Károly elnökletével foly­tatódott a tanácskozás, majd Buda Gábor, a mandátumvizs­gáló bizottság elnöke tett jelen­tést. Ezután felszólaltak még Simó Tibor, a kiskőrösi járási pártbizottság első titkára, Vég­vári István, a Kecskeméi Kon­zervgyár igazgatója, Sisák Péter, a kiskunmajsai Petőfi Termelő­szövetkezeti Csoport elnöke, Radvánszky Imre, a kiskunha­lasi járási pártbizottság első titkára, Deák István, a tisza­­kécskei Szabadság Tsz főagronó­­musa, Kriston Ferenc, a kalo­csai városi tanács vb-elnöke, Sípos János, a kiskunhalasi vá­rosi pártbizottság titkára és Pénzes Pál, a kalocsai mezőgaz­dasági technikum igazgatója. A megyei pártértekezlet hétfő esti felszólalásainak ismertetésére lapunk szerdai számában vis­­­szatérünk. A megyei pártértekezlet ma reggel 8 órakor folytatja mun­káját További jó munkával a vándorzászlóért * A TÁRSADALMI tudat szo­cialista átalakításában, a mar­xista eszmék terjesztésében a pártszervezetekre háruló felada­tok között igen fontos helyet foglal el a pártirodalom terjesz­tése. A kiskunhalasi városi pártszervezetek ilyen irányú jó munkáját ismerte el a megyei pártbizottság legutóbb odaítélt vándorzászlóval. Pártszervezeteink kiérdemel­ték ezt az elismerést, hiszen ta­valy valóban a legjobb ered­ményt érték el a megyében, összesen 64 ezer forint értékű politikai kiadványt értékesítet­tek és a párttagság 43 száza­l­é­­ka előfizetője lett valamely pártfolyóiratnak. KÜLÖNÖSEN példás munkát végeztek a Fémmunkás­gyár pártalapszervezetének kommu­nistái. Csaknem négyezer fo­rint értékű kiadványt adtak el és a tagok több mint fele elő­fizet a pártfolyóiratokra. S az idén az eredmények még to­vább növekedtek. Mintegy 20 százalékkal nagyobb a forga­lom, a folyóiratok előfizetésé­nél pedig még további fejlődés várható. Az eredmények tehát igen biztatóak a Fémmunkásnál. Szükségesnek láttuk felkeresni őket, s megtudni, hogyan érték el. Őszintén szólva még gyana­kodtunk is némiképp: nem erő­szakolják-e túlságosan az üzem dolgozóira a kiadványokat? Vagyis: a pártirodalom azok­hoz kerül-e, akikhez szól? A PÁRTSZERVEZET titkára, Király Lajos elvtárs, elmondta, hogy az állandó jó kapcsolat a dolgozókkal, érdeklődési körük vizsgálata tette lehetővé ezeket a jó eredményeket. Tudják ki­nek mit javasoljanak, s már eleve az ilyen kiadványokból többet is rendelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem foly­tatnak megfelelő propagandát, s nem igyekszenek ráirányítani a figyelmet a kevésbé ismert, de fontos kiadványokra. A párt­titkár maga is részt vesz ebben a munkában, segít Banikósné elvtársnőnek, a folyóiratok és könyvek terjesztésével megbí­zott propagandistának. Nem kevésbé fontos szerepe van az eredményekben annak, hogy rendszeresen megvitatják a taggyűléseken is a terjesztés­sel kapcsolatos feladatokat. Pe­dig, hogy ezzel is foglalkoznak, nem csekély többletmunkát ró a pártszervezetre, hiszen van elég dolguk a termelés terüle­tén is a neveléssel. A dolgozók­nak ugyanis 40 százaléka bejáró munkás, a mintegy negyede évente kicserélődik. FELKERESTÜNK néhány dolgozót is a munkahelyén. Olyanokat, akik előfizetnek va­lamelyik folyóiratra, s általá­ban a legjobb propaganda­­anyag-vásárlók közé tartoznak. Ilyen többek között a műszaki osztályon Boborczki Szilveszter, Novák László és Nyerges János. Mindhárman rendszeresen ol­vassák is a folyóiratokat, amik­re előfizettek és tanulmányoz­zák a pártki­adványokat. Ők mondták, hogy jó volna, ha a városi pártbizottság időn­ként ankétot szervezne, ahol ta­lálkozhatnának a folyóiratok szerkesztőivel, vagy munkatár­saival. Ez egyrészt növelné az előfizetők táborát, másrészt segít­­ség volna a tájékozódásiban, hi­szen a folyóiratok nemcsak ta­nítanak, nemcsak tisztázzák a hazai és nemzetközi politikai élet különféle kérdéseit, hanem új kérdéseket is vetnek fel az olvasóban. Ez igen helyes észrevételnek látszik és a városi pártbizott­ság igyekezni fog a kérésnek eleget tenni. Természetesen találkoztunk olyan előfizetőkkel is, akik meg­veszik ugyan a különféle folyó­iratokat, de csak éppen átla­pozzák, legalábbis rendszeresen tanulmányozni nem tudják őket, mert erre kevés az idejük, a fémmunkás gyár párt­alapszervez­etében szerzett ta­pasztalatok arra mutatnak, hogy körültekintő munkával tartós eredményeket lehet elérni. Va­lóban nagyon helyes módszer, hogy mindenkinek legfőképpen azt javasolják a sok-sok olvas­nivaló közül, ami megfelel az érdeklődési körének. A továb­biakban talán arra kellene több gondot fordítani, hogy a felme­rült kérdéseket személyes, vagy kollektív beszélgetés során az eddiginél céltudatosabban igye­kezzenek tisztázni. Emellett ter­mészetesen továbbra is élni­ük kell azokkal a jó módszerekkel, amelyeknek az eddigi eredmé­nyek köszönhetők. Bejelentet­ték például máris igényüket a téli politikai könyvhétre, amit két éve rendszeresen és igen nagy sikerrel szerveznek meg. Mi, a pártbizottság munka­társai viszont igyekezni fogunk a Fémmunkásnál és a hasonló jól dolgozó pártszervezeteknél látott tapasztalatokat eljuttatni a többi pártszervezethez. Arra tö­rekszünk, hogy a mennyiségi eredményeket ne csak növeljük, hanem a sajtóterjesztés propa­gandahatását, nevelő erejét is javítsuk. Hogy a jobb munka következ­tében a megyei pártbizottság vándorzászlaját megérdemelten láthassuk továbbra is Kiskun­halason. Gál József és a pártirodalom Ma indul a műszaki hét eseménysorozata A kecskeméti műszaki hét (november 1-től 5-ig) esemény­sorozata ma délután 3 órakor indul a Felsőfokú Gépipari Technikumban. Az iskola vég­zős növendékei találkoznak a kecskem­éti üzemek műszaki szakembereivel és elbeszélget­nek velük az őket érdeklő kér­­désekről. Nyilván arról esik majd a legtöbb szó, hogy mit várnak tőlük azokban az üze­mekben, amelyekben — nem egészen egy év múlva — élet­pályájukat elkezdik. A beszélge­tést Silling János, az FGT igaz­gatója vezeti. Az ankét további részében arról kapnak rövid tájékoztatót a fiatalok, hogyan zajlanak majd le néhány hónap­ múlva a dip­lomaszerző vizsgák, milyen kö­vetelményeknek kell eleget ten­niük. A műszaki hét gazdag prog­ramsorozata 2-án a városi ta­nács dísztermében folytatódik, ahol a kecskeméti üzemek veze­tőinek a vita­fórumát rendezik meg. Statisztikusok — a kongresszus tiszteletére |­rányról, amely a „Bács-Kiskun­­ megye számokban” címet viseli, s Kóczián Zoltánnal, az igazgató­­­­ság vezetőjével és Vaskó Tódor­­ tájékoztatási osztályvezetővel be­szélgettünk. — Ez már a harmadik kong­resszusi kiadványunk — mondja Kóczián Zoltán. — Az első a VII. kongresszusra készült. For­mában, tartalomban mindegyik más. Bár úgy érezzük, a mosta­ni, legjobban eltalált forma mellett mondanivalónk is gaz­dagabb ... Az előző, hasonló jellegű ki­adványoktól eltérő új fejezettel is találkozhatunk, amely A me­se helyzete az országban cím alatt hat oldalnyi terjedelemben nyújt érdekes összefoglalást. Megtudhatjuk belőle, mi az ami­ben vezetünk, élre törtünk más megyék között, s mi az, amiben még sok pótolnivalónk van. E fejezet summázását itt érdemes idézni: A megye jelle­n­­génél fogva a mezőgazdaság és a felvásárlás egyes területein az átlagosnál jobb megyék között szerepel, amiben pedig az or­szágos átlagtól, s a többi me­gyétől viszonylag lemarad­tunk, az az ipari foglalkoztatott­ság, a kiskereskedelmi boltellá­tottság, valamint egyes szolgál­tatások. E területeken a felzár­kózás a harmadik ötéves terv feladata lesz. A további nyolc fejezet szö­veges része, s grafikonjai a né­pességről, a népmozgalomról, be­ruházásokról, iparunk, építőipa­runk, mezőgazdaságunk fejlődé­séről, a lakosság életkörülmé­nyeinek alakulásáról,­­ a helyi tanácsok munkájáról adnak szá­mot, érdekesen, közérthetően. — Mi volt a cél a kiadvány összeállításával és megjelente­tésével? — Elsősorban az, hogy a me­gyei pártértekezlet küldötteinek adjunk kezébe olyan hiteles, megbízható adatgyűjteményt, amely megkönnyíti a megye helyzetében való eligazodást, s azt, hogy e k­érdésekről haza­tértük után beszámolhassanak. Másrészt a közelgő tanácsválasz­tásokra készülő számvetések el­készítését is szeretnénk segíteni a részletes adatgyűjteménnyel, amit kongresszusi felajánlásként készített a tájékoztatási osztály kollektívája. sen. Arról hogy milyen szíve­lelkesedéssel és gonddal készítették papírra vetett so­raik vallanak, amelyről minden olvasó meggyőződhet. Nevüket azonban — mivel a kiadvány­ban nem szerepel — itt szeret­ném elsorolni: Vaskó Tódor, dr. Sánta Józsefné, Török László, Libor Gábor és Kristóf Árpád­­né. Hiszen amikor ez a többlet­­feladatként vállalt kiadvány születőben volt, akkor készítet­ték elő a féléves tájékoztató je­lentést, az állatszámlálásról szóló közleményüket, a Járások, városok sorrendben című jelen­tésüket, s az ugyancsak munka­igényes megyei évkönyv össze­állításából is sok feladat hárult az osztályra. Mi történt a megyében az utóbbi öt esztendőben, mi­ben, s hogyan sikerült lépést tartanunk az ország többi me­gyéjével? Olyan kérdések ezek, amelyek szürke hétköznapokon is gyakran felmerülnek, de méginkább olyan­­ időszakban, mint a mostani, amely múltat elemző összegzésre, új célok meghatározására késztet. A válasz megfogalmazásában, az eredmények összegzésében ezúttal egy nagy gonddal elké­szített könyvecske is segít. A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósá­gának kongresszusi kiadványa. A hetven oldalas, kétezer példányban megjelent kiadó Két énekkar közös hangversenye A dalosbarátság jegyében adott közös hangversenyt Kecskeméti Kodály-kórus és a a Solti Petőfi Sándor Művelődési Otthon énekkara szombaton dél­­után a Kecskeméti Városi Mű­velődési Házban. Ezzel a meg­hívással a Kodály-kórus a Sol­tiak júniusi vendéglátását viszo­nozta. Helyes gondolat, hogy a különböző helységekben műkö­dő éneklő testületek közös ren­dezvényeken ismerkedjenek egy­más művészi munkájával s a zenén keresztül emberileg is közelebb kerüljenek egymáshoz. Az ilyen baráti találkozók — úgy véljük — a magyar kórus­mozgalom ügyének is jó szolgá­latot tesznek. Lelkesen éneklő együttesnek ismertük meg a solti énekkart, produkcióját — az adott hangi lehetőségeken belül — árnyalt előadásra és a művek muzikális megformálására való helyes tö­rekvés jellemezte. Az idei or­szágos kórusminősítésen a zsűri ezüst fokozatra érdemesítette teljesítményüket. Gyukity Bó­dog megbetegedése miatt ez al­kalommal Vörös János dunaúj­városi énektanár és karnagy ve­zényelte a kórust, melynek mű­során klasszikusok és mai ma­gyar szerzők művei hangzottak el, egyenletes színvonalon. A vendéglátó kecskeméti ének­kar műsorából a nyitó- és a zárószámot (Lr­­­cz Béla: Kecs­keméti vár : és Farkas: Csínom Pali, éreztük a leg­sikeresebben megoldottnak. A kórus Ádám József és Zsiga László vezényletével ezeken kí­vül Palestrina, Smetana, Bartók, Kodály, Bárdon és Ránki mű­veiből énekelt. Újszerűen hatott a kórushang­verseny közepén a Kecskeméti Városi Szövetkezeti Bizottság Irodalmi Színpadának fellépése (művészeti vezető: Varga Mi­hály). Juhász Ferenc: A szarvas­sá változott fiú c. költeményét adták elő az igényes feladathoz méltó magas színvonalon. A fel­dolgozás zenei szerkesztésre em­lékeztető eszközökkel élt, s töb­bek között ezzel ért el igen szuggesztív hatást. Széll Zsuzsa Chopin-játéka és Homokiné Szikora Etelka— Zsiga László Donizetti-kettőse eredményesen járult hozzá a hangverseny sikeréhez. K. T. A KERESZTESLOVAG PIHENŐJE Kecskeméti anyakönyvi hírek ma SZÜLETTEK: Csikasz Mihály (any­neve: CJyulai Julianna), Szabó István (Baracsi Erzsébet), Terecskei Edit (Vida Julianna), Patai Sándor (Kovács Sára), Vereczkei Andrea (Szó­mer Margit), Kovács Teodora (Kecskeméti Mária), Józsa Ildikó (Magyar Sára), Csikós Ágnes (Szűcs Rozália), Zentai Ferenc (Beke Lí­dia), Pusztai Ervin (Tamás Mária), Bíró Sándor (Kasza Magdolna), Sza­bó Zoltán (Nagy Rózsa), Mészáros Attila (Maffence Margit), Hetényi Mária (Tóth Terézia), Szabó Zoltán (Fazekas Julianna), Szabó Sándor (Nyilas Mária), Manó Csaba (Szenes Klára), Nyúl Ildikó (Vásárhelyi Ilo­na), Asztalos Zsolt (Kállai Erzsé­bet), Mikepz Aranka (Nyúl-Tóth Aranka). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Mol­nár Imre és Nagy Julianna, Bán János és Vikartózcki Katalin, Nagy János és Festő Julianna. Backer Jó­zsef és­ Balog Judit, Vörös József és Aranyi Piroska, Kálmány Fe­renc és Pásztor Erzsébet, Bán Pé­ter és Sonkolyos Katalin, Papp Zol­tán és Miklós Ildikó, Kis Sándor és Kovács Irén, Kis Béla és Andó­­czi Julianna, Kis József és Pintér Mária, Karácsonyi Antal és Szabó Rozália, dr. Szekeres László és dr. Domokos Jusztina, Szőke László és Tasi Lídia, Sahin-Tóth Sándor és Szabó Erzsébet, Benkő Sándor és Ander Terézia, Keresztes-Nagy Jó­zsef és Garzó Mária, Nemes Lajos és Sváb-Kovács Rózsa, Békési Jó­zsef és Horváth Julianna, Hajagos Ferenc és Kasza Ilona, Gyulai György és Ilés Erzsébet, Baranyi Tibor és Badacsonyi Katalin, Kucz­­ka Ferenc és Kriminál Irén. MEGHALTAK: Kökény Imre 56 éves, Bella Andorné Finch­ky Mar­git 74 éves,. Zabonszki Erzsébet 6­6 éves, Kis János 33 éves, Bozóti Ist­ván 45 éves, Petrezselyem Flórián 85 éves, Kiszely Illés 82 éves, Ve­­szelszki József 79 éves, Bézi Béla 38 éves, Gere Lajosné Cseh Julian­na éves, Kelemen István &o éves.

Next