Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / Különkiadás
ésig az iparban. A legutóbbi években 22 ezren költöztek el a megyéből, és 17 ezren vannak, akik ott laknak, de más megyébe, illetve a fővárosba járnak dolgozni. Gondot okoz tehát a munkabíró emberek foglalkoztatása a megye mezőgazdasági és ipari üzemeiben. A belterjes irányban fejlődő mezőgazdaság több munkáskezet igényel majd azokon a helyeken, ahol bővítik a kertészkedést, a gépek és általában a technika fokozottabb azonban ellensúlyozza ezt alkalmazása a hatást. Tovább tart az a folyamat, hogy csökken a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya, s előreláthatóan több ezerrel növekszik az iparban dolgozók száma. Persze jól tudják a Bács megyeiek, hogy akármilyen körültekintő és alapos elemzés után születik meg egyegy ilyen elgondolás, a majd kialakuló valóságos helyzet rácáfolhat. Az ugyanis, hogy hányan dolgoznak a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben, nem csupán a gépesítettség fokától és a helybeli, vagy közelben levő ipari munkaalkalmak számától, csábításától függ. Múlik egyebek között azon is, hogy mennyire biztonságos a megélhetés, és milyen a légkör a termelőszövetkezetekben. Indokolt a bizakodás, hogy a kedvező feltételek lassacskán megteremtődnek, s néhánynak a létrejövetelét a következetes megyei gazdaságpolitika is gyorsíthatja. Példának okáért azzal, hogy a szőlő- és gyümölcsültetvények már említett kapcsolódó beruházásainak megvalósításával egyidejűleg célszerűen fejlesztik tovább a megye iparát. Az iparfejlesztés iránya A második ötéves terv idején a már hagyományos élelmiszeripar mellett új iparágak jelentek meg a megye városaiban, községeiben. Meghonosodott a műanyagfeldolgozás, a gépgyártás, állítanak elő híradástechnikai gyártmányokat, vegyes- és konzervipari berendezéseket, s egyre növekszik a megyebez? a cipőipar, a faipar és a papírfedolgozó ipar jelentősége. A legutóbbi fél évtized ipari beruházásai közül a Bajai Hűtőház építése volt a legszámottevőbb. Megkezdték a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyáregységének, a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének, s a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárnak a rekonstrukcióját. Figyelemre méltó eredményeket értek el több nagyközség — Tiszakécske, Lajosmizse, Jánoshalma, Dunapataj, Bácsalmás, Kunszentmiklós — iparosításában. Lényegesen fejlődött a Villamos Szigetelő és Műanyaggyár Kiskunfélegyházán, a Bajai Kismotoros Gépgyár, s a tanácsi ipar megyeszerte. Vannak jól működő kisipari szövetkezeteik — közülük legnevezetesebb a Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz ., amelyek mind nagyobb szerephez jutnak a megye gazdasági életében. Ami a további iparfejlesztést illeti, annak fő iránya a mezőgazdasági termelésre, kiváltképpen a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésre épülő élelmiszeripar korszerűsítése, bővítése. Mégpedig nem úgy, ahogy a túlzott központosítás hátrányosnak bizonyult elveit követnék, hanem az ésszerűség, a gazdaságosság követelményei szerint. Ha az kifizetődőbb, hogy egy-egy állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, vagy szakszövetkezetben, illetve néhány ilyen üzemre méretezetten működjenek feldolgozóüzemek, bortárolók stb., akkor ezt a megoldást választják. Elősegítik a szövetkezetközi vállalkozások létesítését, fejlesztését is minden olyan esetben, amikor a mezőgazdaság korszerűsítését ez szolgálja leginkább és nem megy a szövetkezeti jelleg rovására. Az iparfejlesztésnek ez a felfogása Bács megyében azért is feltétlenül helyes, mert könnyít a munkaerőgondokon, s azon a problémán, amit a sajátos települési viszonyok jelentenek. Ugyanez indokolja a helyi ipar már megkezdett bővítésének programját és azt a szándékot, hogy helyet adnak jó néhány olyan kisebb üzemnek, amelyet a főváros tehermentesítése érdekében indokolt vidékre telepíteni. Nem bűn, hanem érdem Azoktól a Bács megyei emberektől akikkel az utóbbi hetekben beszélgettem, rendre megkérdeztem, hogy mire büszkék. Voltak, akik először meglepődtek a szokatlan kérdésen, de azután ők is szívesen feleltek. S válaszaikból kiderült, hogy ebben a megyében is bőven van ok nem visszatetsző dicsekvésre, másokat lebecsülő hivalkodásra, hanem a haza, s a szűkebb haza erősítő szeretetéből fakadó jogos büszkeségre. Elhangzott olyan vélemény is, amely szerint sajnos, hosszú időn át „nem illett” erről beszélni. Pedig nemcsak illik, kell is. Aki tett érte, az legyen büszke arra, hogy virágzik és korszerűsödik a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés az egykori futóhomokon. Munkálják és figyeljék csak féltő szeretettel termelőszövetkezeteik, szövetkezeti csoportjaik, szakszövetkezeteik,boldogulását, és ne engedjék ezután sem, hogy bárki is nehezíthesse alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságaik egészséges fejlődését. Nem bűn, hanem érdem az, hogy igen érzékeny mezőgazdasági kultúrájú tájaikon is megtalálták a legalkalmasabb szövetkezeti formákat. Mindnyájunknak jó, hogy nem csupán a mezőgazdasági termelőszövetkezetek erősödnek a megyében, de az egyéb szövetkezeti összefogások is, amelyek Bács egész mezőgazdasági területének húsz százalékán működnek. A termelőszövetkezeti csoportok beruházott vagyona 6,7-szer, tiszta vagyona pedig 3,3-szer annyi, mint 1962- ben volt. Közös gazdálkodásba vont területük 4,7 százalékról 18,9 százalékra nőtt, létrehoztak 4400 hold nagyüzemi ültetvényt, s állatlétszámuk megháromszorozódott. A szakszövetkezetek fel nem osztható közös alapja 26,5 millió forintról 152,8 millóra nőtt, beruházásaik értéke pedig 7,3 millióról 137,4 millióra emelkedett a szóban forgó négy év alatt, s beruházásaiknak mindössze 11,3 százalékát fedezték állami hitelből. Ezeknek az alacsonyabb típusú szövetkezeteknek a dicséretes eredményei nélkül nem vívhatta volna ki előkelő helyét Bács megye mezőgazdasága, s eljövendő fejlődésében is igen fontos szerep jut az állami gazdaságok, a tsz-ek mellett a kiskőrösi járás szakszövetkezeteinek, de a megyében működő többi ilyen társulásnak és a termelőcsoportoknak is. Vannak, akik a megyéből export növekedését említik a származó fejlődés egyik bizonyságaként. Egyebek között 8400 tonna vágott baromfi, 70 millió tojás, 9600 tonna gyümölcskonzerv, 21 000 tonna főzelékkonzerv, 1800 tonna fűszerpaprika-őrlemény, 57 000 fürdőkád, 1 106 000 négyzetméter takaró szerepel például a külföldön értékesített áruik tavalyi listáján, nem is szólva a friss gyümölcs- és zöldségfélékről. Kulurális hagyományok Mások, akik a múlt értékes örökségeit, haladó hagyományait ápolják megkülönböztetett gondossággal, s igyekeznek tovább folytatni a megváltozott körülmények között is mindazt, ami gazdagít és felemel, kulturális emlékeket idéznek fel. Büszkék arra, hogy az ő megyéjükben született Petőfi Sándor, Katona József, Kodály Zoltán, Móra Ferenc, Nagy Lajos. Baján ott van Tóth Kálmán költő, Türr István tábornok és a világjáró Jelky András szobra, Kecskeméten iskolát neveztek el Berkes Ferencről, szövetkezeti mozgalmunk egyik úttörőjéről. Büszkék Fényes Adolf, Holló László, Révész Imre festőművészekre, s a szőlőkultúra fejlesztésének olyan nagyságaira, mint Mathiász János és Kocsis Pál, s ki tudná felsorolni, kikre és mi mindenre még. De nemcsak a múltra figyelnek. Kiskunfélegyházán főleg arra büszkék, hogy 1. ott született Móra Ferenc, nem gyenge már egyetlen termelőszövetkezetük sem, és 3. újra fellendülőben van a libatenyésztés. A megyebeli pedagógusok még arra, hogy olyan patinás közoktatási intézményeik vannak, mint Kecskeméten a 400 éves Katona József Gimnázium. Halason a Szilágyi Áron és Kalocsán az I. István nevét vislő több évszázados gimnázium. Mindleizt hozzáteszik azonban az is, hogy Kecskeméten van a legmegalapított, ég Európa-hírűvé, sőt más földrészeken is elismertté vált zenei általános iskola, s már hat felsőfokú tanintézmény működik a megyében, örömmel újságolják, hogy Kecskeméten van az ország leglátogatottabb vidéki színháza, a Katona József Színház. Ezt is látják * 180 Dicsekszenek, a pozitív jelenségek szélsőséges példáit hozzák elő, s közben hallgatnak a fogyatékosságokról, a hibákról? — Dehogy: látják és elismerik, sőt nemegyszer türelmetlenül, hevesen hangoztatják azt is, ami még elmaradott náluk, s amit rosszul csináltak. Viszont együtt nézik és ítélik meg az egészet. Úgy, mint például azt, hogy a második ötéves tervben 11 000-nél több új lakás épült fel a megyében, de lakóépületeik 91 százaléka vályogfalú, 80 százaléka a felszabadulás előtt épült, s több mint 30 százaléka tanyai épület. Nem titkolják azt az elgondolkoztató tényt sem, hogy amíg 1962-ben átlagosan 11,9 nap alatt készített el náluk az állami építőipar egy 37,3 négyzetméter alapterületű lakást, addig tavaly már 24,7 napra nőtt ez az idő, pedig az átlagos lakásterület nem volt nagyobb A tanyasi gyerekek hátrányos helyzetének könnyítése érdekében létesítettek a megyében hét kollégiumot, amely 460 tanulót fogad be. Megoldatlan azonban több mint 7200 tanyasi gyerek problémája. A kecskeméti járás 106 általános iskolájából csak 22 van belterületen. Megértjük ezeket a gondokat, és az olykor türelmetlen tenniakarást is, ha belegondolunk, hogy milyen óriási különbség van — tegyük fel — egy kecskeméti városi iskola és a Lajosmizséhez tartozó, Hármashatárnak nevezett rész osztatlan iskolája között, ahonnan tíz kilométernél messzebb van a község. A szakórák kereken 60 százalékát nem szaktanárok tartják Bács megyében. Az iskolák, különösen a városiak, túlzsúfoltak. Jellemzésül: egy általános iskolai tanteremre 51,6 tanuló jut megyei átlagban, de ha öt várost külön vesszük, ott 63,1. Mondják és bizonyítják, hogy Kiskunfélegyháza többet fejlődött a mi rendszerünkben, mint azelőtt 200 éves fennállása óta összesen. Másfelől azonban igaz, hogy az ország járási jogú városai közül Félegyházán legsúlyosabb a lakáshelyzet, igen rosszak az útviszonyai, egyáltalán nem kielégítő a város bolthálózatának fejlettsége, és még számos probléma vár megoldásra: öt év alatt egyharmadával nőtt a társadalombiztosításba bevont emberek száma Bács megyében. Biztatóan javultak a lakosság egészségügyi körülményei, de ennek ellenére nagyok az orvosi körzetek, túlzsúfoltak a rendelőintézetek. A megyei kórházban, amelyet 180 ágyasra terveztek, azután 260 férőhelyessé alakítottak át, 678 betegágyat kénytelenek elhelyezni. A központi beruházások és a széles körű községfejlesztés eredményeként sokat javult a lakosság kommunális ellátása. A zárt településeket bekapcsolták a villamosenergia-hálózatba, korszerűbbé tették az ivóvízellátást, számottevő út-, járda- és parképítési programot valósítottak meg. Baj azonban, hogy 1963. óta különféle kötöttségek nehezítik a községfejlesztést. Minden cselekedet, intézkedés, magatartás értékét az határozza meg, hogy mennyit használ a tisztességes dolgozó embereknek, akiket érint. Ha ezt a mércét használjuk annak az értékelésére, ami Bács megyében a felszabaduló óta végbement, akkor a legszigorúbban véve te csak azt mondhatjuk hogy igen nagy értékűek voltak a Bács megyeik eddigi erőfeszítései. Egyértelműen hirdetik ezt az új arculatú tájak, a fejlődő városok, a gyarapodó falvak, s az egyre javuló életkörülmények. Írta: Gulyás Pál Fényképezte: Pásztor Zoltán Gép osztályozza súly szerint az exportra szállítandó baromfit a BOV kecskeméti gyáregységében. A felsőszentiváni II.i Élet Tsz szarvasmarhatelepe. A BRG kecskeméti telepén sorozatban készülnek a közkedvelt Calypso magnetofonok. Toronyi Magdolna magnetofont szerel.