Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / Különkiadás
Tervezés és számvetés. Programkészítés és ismét az elvégzett munka, az elért eredmények számbavétele. No, meg az összehasonlítások: Hogyan volt régebben, hogy mint van ma, és méginkább: mi lesz? Életünk velejárója, soha véget nem érő folyamat. S ebben a láncolatban csak a mérce emelkedik mindig. A kezdés egyre magasabb szintű, következésképpen a visszapillantáskor is tárgyilagosabb a mérték, ha az összehasonlítás alapját nem csupán a messzi múltban keressük. Egy kiskőrösi jó barátom adta az okot erre a nagyon is tömörített bölcselkedésre. Az építkezésekkel felbolygatott községközpont láttán a járási székhely városiasodásának lehetőségeit latolgattuk. Eközben visszakanyarodtunk a múltba is. A előtti múltba. S ekkor a felszabadulás kenyérbolt előtt magára hívta a figyelmünket egy jövőbe mutató jelenség. Moszkvics ajtaja csapódott, a volán mellől pedig sokszoknyás menyecske perdült ki. Pillanatok múlva pirosra sült veknivel jött elő a boltból. Ismét felzúgott a motor, s a bennülő négy parasztasszonnyal együtt tovarobogott az autó, melynek csomagtartójából kapanyelek kandikáltak elő. — Nem vagyunk tárgyilagosak! — szólt barátom a felfedezés izgalmával. — A régi rendszerbe nyúltunk az összehasonlításért, holott... Nem mérhető az a társadalmi rend a miénkkel, melyben egyetlen tervidőszak is külön korszakot jelent! Erre a parasztaszony vezette autóra ma ügyet sem vetnek az emberek. Vajon ugyanilyen természetesnek vették volna öt évvel ezelőtt is... ? Nincs könnyű dolga a tollforgatónak, amikor erre az öt évre visszapillantva próbálkozik meg a járás fejlődésének számbavételével, a a ma épületéből igyekszik ablakot nyitni az újabb fél évtizedre. Nem könnyű, de annál hálásabb feladat. Egyrészt, mert bőségesen van mit összegezni, másrészt: ez az a megbízható alap, amelyre magasodhatnak a holnap épülő falak. Fokozatosság és önerő Ahhoz például, hogy az MSZMP megyei bizottsága megállapíthatta: „Megteremtődtek a feltételei annak, hogy Kiskőröst, a szőlőtermesztés egyik legnagyobb központját és Petőfi Sándor szülőhelyét — idegenforgalmi szempontból is — várossá fejlesszük” — mérföldes utat kellett megtennie Kiskőrösnek, s vele együtt az egész járásnak. Mert bármelyes távolinak tűnik is már, az előző tervidőszak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kezdődött. S e történelmi feladat megoldásának e terület sajátos adottságai nagyon megfontolt előrelátást, jó érzéket, differenciált megoldásokat diktáltak. Hiszen a járás sok tekintetben eltér a innere WHM IfHgMflft ífftn belül is meglehetősen eltérőek a gazdasági adottságok. Fogalmazhatjuk így is: a gazdagság és a szegénység váltakozik itt. A szétaprózott, kisparcellás szőlő-gyümölcs kultúra és a nagy kiterjedésű rozstalaj, gyenge homok. Pártunk bölcs politikájának megfelelően ez szabta meg tehát a mezőgazdaság szocialistává fejlesztésének útját: tsz-ek szervezése mellett a fokozatosság és az önerő elvén az alacsonyabb típusú szövetkezeti társulások létrehozását. Mert a cél az volt: a szocialista alapok megteremtése és erősítése oly módon, hogy eközben a termelési kedv, a terméshozam, a dolgozók jóléte is növekedjék. S hogy mindez miképpen sikerült, számtalan vonatkozásban lemérhető. Íme csak néhány, a mezőgazdaság előrehaladására jellemző adat: A tsz-ek közös és tiszta vagyona 62 millióról 204-re, illetve 31 millióról több mint 95 millió forintra növekedett. A szakszövetkezetek pedig megalakulásuk óta, 1965 végéig, 151 millió forint közös vagyont gyűjtöttek össze. A 151 millió forint közös vagyon önmagában is ékes bizonyítéka annak, hogy mit jelent a sajátosságokat szem előtt tartó, előrelátó pártpolitika. Hiszen megalakulásukkor a szakszövetkezetek a nulláról indultak a közös vagyon tekintetében. Ma pedig? Az alapszabályban rögzített évi 10 százalékos közösalap-fejlesztés jóvoltából új, nagy kiterjedésű nagyüzemi szőlőtáblák, gyümölcsösök, erő- és munkagépek, stb. birtokosai. S a vállalati elveken nyugvó gazdálkodásuk (a közös munkában résztvevőknek készpénzfizetés, az amortizációs leírás stb.) nemcsak a termelési kedvet serkentette, hanem tulajdonképpen gyakorlati próbálgatását is azoknak az elveknek, amelyek az új gazdasági mechanizmus jegyében az elkövetkező években bontakoznak ki erőteljesen. A második ötéves terv során a járás mezőgazdaságának árutermelése — két év természeti csapásai ellenére is a — ütemesen fejlődött. A megye összfelvásárlásának több mint 21 százalékát, a bornak pedig 45 százalékát adta a kiskőrösi járás. S ez utóbbiban igen jelentős volt a szakszövetkezetek részesedése, amelyek a bortermésnek nemcsak az előírt 50, hanem több mint 80 százalékát értékesítik az állami felvásárló szervek útján. Az egy holdra jutó bor felvásárlásának mennyisége tavaly például elérte az 1167 litert! Az állat- és állatitermék-értékesítés 17 százalékkal haladta meg tavaly az 1960. évit. S itt megint említést érdemel a járás alacsonyabb típusú szövetkezeteinek szerepe. A múlt évi összteljesítésnek mintegy 69 százalékát adták, annak az anyagi ösztönzésnek a jóvoltából, mely szerint a szakszövetkezetek már az állami húsfelvásárlási árak rendezése előtt kilónként 1 forinttal premizálták, azaz 17 helyett 18 forintot fizettek az előállított sertéshús önmagukért beszélő számok, tények ezek. Ám, ha mellettük megemlítjük még, hogy — az állami gazdaság telepítését is beleértve — a tervidőszakban 5506 hold új nagyüzemi szőlővel és 2371 hold gyümölcsössel lett gazdagabb a járás, úgy az előrelépés még szemléletesebb. Hiszen az új — jórészt ezután termőre forduló — szőlők, gyümölcsösök jelentik a soron következő és gyorsabb, nagyobb fejlődés zálogát. Miután termőre fordulnak az ültetvények Milyen lesz a fejlődés? Hívjuk segítségül, hadd mondja el a császártöl tési Új Barázda Tsz elnöke, hiszen ebben a gazdaságban szinte mint cseppben a tenger, úgy vetítődik, s talán a legszemléletesebben itt bontakozik mindaz, ami a harmadik ötéves tervben a kiskőrösi járás törekvéseit jellemzi. — Az elmúlt öt évben 871 ezerről kevés híján 2 millió forintra növekedett termelési alapunk a gazdálkodás szilárdságát biztosítja — vázolja Jónás Dániel elvtárs tsz-elnök, aki a járási pártbizottságnak is tagja. — 1962-ben az egy hold szántóra jutó hústermelésünk 40 kilogramm volt, tavaly elérte a 126 kilót. Ugyanez idő alatt 192 hold modern művelésű, nagyüzemi szőlőt és több mint 200 hold gyümölcsöt (barack, alma, meggy) telepítettünk, szőlő kezd már termőre fordulni, s ezzel a jövőbe tekintés szempontjából a lényeghez értem. 1970-ig az nyésztés és a szőlő—gyümölcs állatteválik gazdaságunk fő profiljává. Az alapjait nagyrészt megteremtettük. Ezután elsősorban a minőségre való törekvés következik. A fokozatosan előkészített szakosodásra teljes mértékben 1968-ban térünk át. Jövőre a község két testvér tsz-szel közös vállalkozásban elkezdődik és a tervidőszak végére megépül a szőlőfeldolgozó üzemünk és a 16 ezer hektóliteres borpince. A gyümölcsösben pedig a 600 négyzetméteres, körülbelül 20 vagon gyümölcs befogadására alkalmas tároló ennél is hamarabb „szolgálatba lép”. Mint a tengert a csepp — mondottam —, úgy tükrözi a járás sajátos törekvéseit a császártöltési közös gazdaság, amely, éppen úgy mint a többi tsz, olyan területeken létesült, ahol nem volt szőlő. A telepítésekkel megteremtették tehát a szőlő-, gyümölcstermesztés nagyüzemi alapjait. A termőre fordulás pedig nemcsak a gazdagodást, a nagyobb jövedelmet, hanem számos új megoldásra váró gondot is hoz magával. A termés egyre gazdaságosabb értékesítése céljából például komplex szőlőfeldolgozók és pincék, néhány helyen palackozó, szeszfőzdék, gyümölcstárolók létesítésére van szükség. Ilyenekre nemcsak Császártöltésen, hanem Imrehegyen, Fülöpszálláson, Tabdin, illetve Kaskantyún, Kecelen és Soltszentimrén is törekszenek. S ez a szőlő- és gyümölcsültetvényekhez kapcsolódó bekötőutak építését is felveti, amelyek ugyancsak szép számmal szerepelnek a járás terveiben. A különleges adottságú mezőgazdasági területnek azonban sokféle egyéb gonddal is meg kell birkóznia a jelenlegi tervidőszak sorára. Ilyen az a nagy feladat, amelyet a kiöregedett szőlők önerőből történő rekonstrukciója jelent, csaknem akkora területen, mint amekkorán az új telepítés létesült az elmúlt öt évben. Vagy: a leghatékonyabb nagyüzemi termelési módszerek bevezetése és elterjesztése. A repülőgépes permetezést jól ismerik már a keceli gazdák, de néha árulunk el vele titkot, ha elmondjuk, hogy a járás vezetőinek tanácskozásain egyre gyakrabban szóba kerül: milyen nagy jelentőségű lesz, ha a szőlőpermetezés igényes munkáját helikopterrel sikerül elvégeztetni! Csengődön, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya neves szakemberének, dr. Bartosik Lajosnak iránymutatásával végzett ötéves legelőgazdálkodási kísérlet szép eredményeket hozott. Bebizonyította, hogy okos hasznosítással és műtrágyázással a homokon is megötszöröződhetnek a hozamok. E példát az egész járásban hasznosítani — ez is egy cél a sok közül. Bár a takarmányszükségletek teljes fedezéséhez a járás adottságai e törekvések mellett sem biztosítanak kellő alapot. Viszont éppen ez a céltudatos megoldáskeresés, a takarmányhasznosításban elért gazdaságossággal együtt biztosítékot jelent rá, hogy méltó helyre kerülne, ha a központi készletekből az eddiginél több takarmányt vásárolhatnának a járás gazdaságai. Az alapítók nyomdokain Az ipart a Kiskőrösi Konzervgyár és Szolgáltató Vállalat, a Keceli Tőzegbánya és a Faipari Vállalat mellett elsősorban a ktsz-ek képviselik a járásban. Fejlesztésére jelentős erőfeszítések történtek az elmúlt öt év alatt, amit jól érzékeltet az a tény, hogy: míg országosan az ipar fejlődése 45—48 százalék körül mozgott, addig a járásban meghaladta a 162 százalékot. A ktsz-ek lakosságnak nyújtott szolgáltatásai öt év alatt meghatszorozódtak, s elsősorban a lakossági építkezésben évi 17,5 millió forint termelési értéket értek el. A százalékokkal jelzett fejlődéshez a Minisztertanács vándorzászlajával az öt év alatt kétszer is kitüntetett kiváló szövetkezet, a Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz járult hozzá, a legnagyobb mértékben. (S a járási székhely városiasodásához is, hiszen Kiskőrösön dolgozik a járás iparban foglalkoztatott lakosságának mintegy 70 százaléka!) Méltán büszkék a sok mindenben, de elsősorban az önerőből való előrelépésben úttörő szövetkezetükre a kiskőrösiek. S ha már itt tartunk, hadd szóljon az előrehaladásról Nagy Sándor elvtárs, a szövetkezet párttitkára: .. Hol van már az az idő, amikor Ebben is az önerő... Új szövetkezeti házak Kiskőrösön, 4