Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / Különkiadás

1951-ben huszonegy helyi mesterember eljegyezte magát a szövetkezet gondo­latával, és összefogással létrehozták mai nagyüzemünk bölcsőjét?! Bátor, derék emberek voltak az alapítók, akik annak idején csak azért, hogy a közös vagyon gyarapodjon, hónapokig szinte fizetés nélkül dolgoztak, hokedlit, sám­lit készítettek és vitték a vásárra! Ma is tisztelettel vesszük őket körül, az ő példájukon nevelkedik szövetkezetünk ifjabb nemzedéke, mert már több mint nyolcszáz dolgozót számlálunk. Hogyan jutottunk el idáig? Az 1952-es 67 ezer forint állóeszköz­érték a múlt év végéig 10 millió forint­ra emelkedett. A múlt év végén a 635 fizikai dolgozó összesen több mint 103 millió forint értéket termelt, öt évvel ezelőtt nem volt exportunk. Tavaly vi­szont 17 országba jutottak el terméke­ink, elsősorban alumínium háztartási létra, vasalófelszerelés, 10,5 millió fo­rint értékben. És sikeresen teljesítet­tük az 1962-es járási pártértekezlet ál­tal megjelölt egyéb feladatainkat is. A kiváló ktsz távlatai? Ezeket Szi­vák Gyula, a szövetkezet rokonszen­ves, fiatal főmérnöke így vázolta: — Bármennyire fejlődött is üzemünk, itt, a község közepén zsúfolt, már szin­te balesetveszélyes. A járás viszont gaz­dag, az igények nőnek. Nagyon sok háznál van autó, amelyek karbantartá­sáért messzire kell eljárni. A mi fel­adatunk ezen segíteni. Még az idén ak­kumulátortöltő és javító állomást ho­zunk létre, melynek próbaüzemelését is megkezdjük. Aztán: az Izsáki úton kaptunk 10 és fél hold területet. Oda 12x100 méteres szerelőcsarnokot —egy kis segítséggel talán még az idén — építünk a fehéráru (alumínium) termé­kek készítése céljára. Ezenkívül évi 1200 tonna kapacitású öntöde terveit rendeltük meg. Ne kelljen nagy kerü­lővel és drágán Pécsről ide szállítani a Szovjetunióból importált nyersvasat. Készül az autószerviz terve is, amely ugyancsak az új telephelyre kerül. A befejezéshez közeledő áruház folytatá­saként épül meg szövetkezetünk szol­gáltató kombinátja. Az igények diktál­ják így, oda összpontosítjuk szinte az összes lakosságszolgáltatást. Mindezek velejárójaként 1970-ben szövetkezetünk­ben a jelenleginél körülbelül kétszázzal többen dolgoznak... « Biztos alapokra épülő szép távlat, amelynek eléréséhez — ismerve a ktsz hagyományait — nem férhet kétség. S hadd említsük itt: az előzetes számítá­sok szerint 1970-ig jelentősen növelni kell a járás iparában a foglalkoztatot­tak számát. Hiszen munkaerőt igényel majd például a­ környék mezőgazdasá­gi termékeit feldolgozó Kalocsai Kon­zervgyár kiskőrösi üzeme is, ahol a múlt évi 270 vagon készárutermelés 910 vagonra emelkedik a tervidőszak végéig. De munkaerő szükséges tsz-ek, szakszövetkezetek létesülő üze­­­meibe is, a szőlőfeldolgozókba, palac­kozókba, szeszfőzdékbe, gyümölcstáro­lókba stb. Itt említjük azt az ugyan­csak speciális törekvést, amelyet így emlegetnek a járásban: szükség van a »­vegyes családokra”. Ennek lényege, hogy a túlnyomórészt mezőgazdasági foglalkozású lakosságból családonként legalább egy iparban dolgozó is legyen. A mezőgazdasági munkacsúcsok idején (szüret, gyümölcsszedés) ily módon biz­tosítható a munkaerő, másrészt a ter­més ipari feldolgozásával, háziipari bedolgozással stb. a folyamatos fog­lalkoztatás mellett a családok állandó kereseti lehetőségei is megteremtőd­nek. Egybefonódnak a szálak Azt tartják a közgazdászok, hogy az életszínvonal alakulására a legjobb mé­rőszám a tartós fogyasztási cikkek for­galma. Ha így van — márpedig így igaz —, lássuk, hogyan festett ez az utóbbi öt évben. A járás összkeres­­kedelmi forgalma — 1961—1965. között — 258,5 miliőről 362,8 millió forintra ugrott. (A gépkocsik ebben nem sze­repelnek.) A tartós fogyasztási cikkek forgalma megkétszereződött. Csak né­hány jellemzőbb adat: tavaly mosó­gépből kétszer, hűtőszekrényből hét­szer, 250 köbcentis motorkerékpárból több mint háromszor annyit vásárolt a járás lakossága, mint 1961-ben. Bú­torra pedig az akkori 4,9 millió forint­tal szemben 11,4 milliót költött. Mindezt csak sok erőfeszítéssel győz­te a kiskereskedelem járási hálózata, amely közben átalakítás révén 9 ön­­kiszolgáló és 12 önkiválasztó sza­kosított üzlettel gyarapodott — szerény kezdeteként a továb­bi célkitűzéseknek. Hiszen a befejező­déséhez közeledő kiskőrösi áruház meg­nyitásával lehetőség nyílik a további szakosodásra, árukészlet növelésére a járás székhelyén. Noha a lehetőségek továbbra is határt szabnak az igények maradéktalan kielégítésének, nem ma­rad el a hálózatfejlesztés, s az áruvá­laszték bővítése a járás nagyobb községeiben sem. A cikkféleségek választékán belül az igényeknek megfelelően az elkövetkező időben főleg a gáztűzhely és a gázolaj-tűzhe­lyek készletének bővítésére van szük­ség. Gáztűzhely... Az ám, a gáz! Az elmúlt években végzett kutatófúrások kiderítették: A tüzelőellátás javításá­nak szolgálatába állítható ilyen érték is rejtőzik a homok alatt. Ennek jóvoltá­ból formálódnak tehát az elgondolások, melyek szerint 1970-ig nemcsak a gáz­vezeték építésével kapcsolatos részletes program készül el, hanem a hálózatfej­lesztés első lépései is megtörténnek Kiskőrösön, esetleg Soltvadkerten és Kecelen is — a vízműtársulásokhoz hasonló formában. Lám, hogyan kapcsolódnak egymás­hoz a szálak! Vízellátás. Ebben megint­­csak van mivel büszkélkednie a kis­kőrösi járásnak. Hiszen az öt év alatt létesített vízművekkel, illetve az 54 kilométer vízhálózat kiépítésével —, hogy csak a két legpéldaadóbb községet említsük — Soltvadkert és Kas­­kantyú minden utcájában vezeték szál­lítja az egészséges ivóvizet. Fülöpszál­­láson, Császártöltésen, Tázláron és Pá­­hin pedig az eddig megteremtett ala­pokon a soron következő években fej­lődik jelentősen a vízműhálózat. És új­ra az indító gondolatoknál tartunk: nem kell a messze múltba nyúlni az összehasonlításért. Sokszor elegendő csak tíz évre visszapillantani, amikor például Kaskantyúnál sokkalta nagyobb településeken is legfeljebb az orvosla­kásban volt— villanymotor biztosította — vízszolgáltatás, fürdőszoba ... Vízvezeték, fürdőszoba..., de a mi lakásunkba még a villany sem jutott el! — vethetnék ellen a járásban elég sokan. Be kell látni: az észrevétel jo­gos. Bár a második ötéves tervidőszak elejéig Imrehegy kivételével, a járás minden községébe eljutott a villany­fény, ezzel még nem nyílott lehetőség valamennyi lakásba­ a villany bekap­csolására. Még jelentős, mintegy 37 ki­lométeres hálózatbővítésre lenne ehhez szükség. A következő tervidőszakban — mivelhogy a hálózatfejlesztésnek a nép­gazdaság lehetőségei szabnak határt —, az igényeknél szerényebb fejlődésre van kilátás. Ismét 100 millió Mennyi mindenről szólni kellene még! Például a kultúra, a művelődésügy helyzetéről. Hiszen sok minden történt e téren is az elmúlt években! A Solt­vadkerten és Kecelen megvalósított gimnáziumi oktatás jóvoltából például ma kétszázzal több tanuló járhat hely­ben középiskolába, mint néhány évvel ezelőtt. Az iskolakörzetesítés haszna: közel 500 felsőtagozatos tanyai gyerek belterületi iskolákban, szakoktatás ke­retében szívhatja magába a tudás alap­jait. Minden nagyobb községben kihe­lyezett mezőgazdasági kertészeti tech­nikumi osztályok működnek, de meg­találhatók a közgazdasági és gépipari technikumi osztályok is, mintegy öt és fél száz felnőtt diákkal. És a népművelés? Ma már mulat­ságos anekdotaszámba megy az az akasztói eset, hogy a közóhajjal szor­galmazott kultúrotthon számára alig tudták megtalálni az al- és felvégiek­nek egyaránt a falu közepének elfogad­ható helyet. Mert nemcsak, hogy áll a csinos kultúrház, de falai között olyan tartalmas népművelő munka folyik, hogy híre a járáson túlra is eljutott. Kultúrházaik megépítésével, birtokba vételével régi vágya teljesült Tázlár, Tabdi, Császártöltés és Csengőd lakos­ságának is. Hosszan sorolhatnánk még a külön­böző területeken elért eredményeket és a további célokat. S hogy mégsem rész­letezzük, egyszerű az oka. Az eddig elmondottak — kevés kivételtől elte­kintve — valamilyen formában kap­csolatban állnak azzal a nagyszerű anyagi forrással, amelyet tömören így emlegetünk: KÖFA. Igen, a lakosság hozzájárulásaiból és az állami támoga­tásból képezett fejlesztési alap, illetve a jóvoltából született eredmények kü­lön fejezetet érdemelnek. Út, vízvezeték, járda, bölcsőde, kultúr­otthon, s ki győzné felsorolni, hogy járás­­szerte mi minden szolgálja a lakossá­got, ami ebből az alapból, illetve en­nek segítségével létesült. Az elmúlt öt év alatt — a járás lakosságának 14 mil­lió forintos társadalmi munkájával és a 3 millió forint értékű­ saját anyaggal kiegészítve — mintegy 92 millió forint biztosította az állami beruházások mel­lett a községek fejlődését. Az egyes he­lyi tervekből, lehetőségekből kiindulva, bizonyosra vehető, hogy 1970-ig a kom­munális, szociális és kulturális fejlesz­tési célok elérését legalább 100 millió forint szolgálja. Soltszentimre és Páhi 4—4 tantermes iskola építésével, illetve bővítésével szá­mol. A helybeliek igényének megfele­lően Akasztón orvosi és fogorvosi laká­sok, Csengődön, Soltvadkerten, Csá­szártöltésen és Kecelen orvosi- és fog­orvosi rendelők építését tervezik. Szer­te a járásban tovább növekszik a szi­lárd burkolatú utak és járdák hálóza­ta. A járási szociális otthon befoga­dóképessége — döntő mértékben állami támogatásból — a jelenlegi kétszere­sére bővül. A nagyobb községekben öregek napközi otthonai létesülnek. Mint arról értesültünk, az utóbbi meg­teremtésével Kecel kívánja szolgáltat­ni a járási első példát. Támogatásra méltó törekvés Csak egy villanásnyit a lakáshelyzet­ről is. Az öntevékenység, az Önerő lat­ba vetése, ami a járásra annyira jellem­ző, e téren is megmutatkozott. A lezárt tervidőszakban — az egészen kicsi, ál­lamilag finanszírozott hányadot is be­leértve — OTP-hitel támogatta és ma­gánerőből évente 280 lakás épült a já­rásban, s ennél valamivel több várható az ezután következő években is. Érthe­tő, hogy ebből Kiskőrös részesedése volt és lesz a legnagyobb. Itt ismét visszakanyarodtunk az 1968-ban fenn­állásának 250. évfordulójához érkező járási székhelyhez, melynek igazában a­­ szocialista építés nyitotta meg az utat a várossá fejlődéshez. Miben nyilvánul ez meg? A már em­lített új vonásokon létesítményeken túl. Íme, csak a legjellemzőbbek a tervek­ből: megépül a járási párt­­tanácsi székház, korszerű rendelőintézet, 160 személyes diákotthon, a szennyvízcsa­torna fővonala. A kiskőrösiek jól ismert patriotizmusa és tettrekészsége a biz­tosíték rá, hogy nemcsak a tervek meg­valósítása, hanem a község városi rang­ra emelésének törekvése ezeregy más vonatkozásban is legteljesebb támoga­tásra talál. De álljunk meg ismét: Kiskőrös a nagy forradalmár költő, Petőfi Sándor szülőhelye. A nádfedeles, fehér kicsi házat a község központja közelében évente sok ezren felkeresik. Hazánk fiai és külföldiek. Nagyon kívánkozik tehát kimondani: Petőfi nemcsak a kis­kőrösieké, Petőfi mindenkié! S ebben az értelemben a szülőhely mindenki részéről és a lehetőségekhez mérten, minden színtől támogatást édemel. Tervezés és számvetés. Visszapillan­tás a megtett útra, és előretekintés — mert megállás nincs! —a magasabb szin­ten kezdett újabb célokra. Az erőfeszíté­sek nyomán — a korábban szerzett gaz­dag tapasztalatok hasznosításával, okos és öntevékeny helyi politika alkalmazá­sával — nemcsak gazdagodik, szépül a kiskőrösi járás lakosságának élete. Egy­úttal megteremtődnek a szocialista fej­lődés további ötéves tervének még ma­gasabb szintű alapjai is.­ ­ P«my Irén A legifjabb nemzedék a KÖFA-ból létrehozott soltvadkerti bölcsödében.

Next