Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
Kecskemét a Magyar Irodalmi Lexikonban Az irodalmunkat szép köntösben reprezentáló háromkötetes Magyar Irodalmi Lexikonról sok mindent leírtak az elmúlt hónapokban kritikusaink és irodalmi szakembereink. Mérlegelték erényeit és hibáit, felemlegették a kimaradottakat és bírálták a szerkesztési elveket, s megint mások az arányok eltolódását vetették a szerkesztők szemére. Meglevő hibáival, s hiányosságaival együtt is irodalmi és tudományos életünk kimagasló eseménye volt a lexikon megjelenése, méltó és hasznos összegezése irodalmunk és irodalomtudományunk fejlődésének. Mi olyan szempontból vettük vizsgálat alá a lexikon köteteit, milyen mennyiségben és hogyan szerepel benne Kecskemét. Így akartunk helyes képet kapni arról, hogy a „híres városnak” a múltban és a jelenben milyen szerep jutott a magyar irodalom fejlődésében. Akik itt születtek Először őket vegyük sorra. A legnagyobbakat, Katona Józsefet és Kodály Zoltánt mindenki ismeri. Rajtuk kívül itt született még a múlt század híres író-filozófusa, Horváth Cyrill, Révay József, az irodalom sokoldalú tudósa, s híres regényíró, László Károly, Kossuth emigrációs környezetének egyik maradandó emlékű tagja, Kaya Elek, akinek színművét 1906-ban Budapesten adták elő, s aki mint Kecskemét polgármestere rendkívül sokat tett városáért. Bús Fekete László Amerikában élő író, Váczy János irodalomtörténész (itt is halt meg 1918-ban), Tóth László újságíró, nyomdász, könyvkiadó, sakkszakíró és szerkesztő, aki mint polgármester és a Katona József Társaság elnöke is érdemeket szerzett. Kecskeméti születésűek még a lexikon szerint: Kecskeméti Alexits János református egyházi író a 16. században. Szerelemhegyi András író, dramaturg a 18. században született e város falai között. Ez utóbbi tagja volt az első magyar színtársulatnak és szerkesztője a bécsi Magyar Hírmondónak. Itt születtek még a tizenkilencedik században Losonczy László és Erdélyi Zoltán költő, valamint Murai Károly, Márki József, Fazekas Ernő, Szakács Andor, Vitéz Miklós író, Braun Soma irodalomtörténész és műfordító. Petneházy Ferenc költő és műfordító is kecskeméti születésű. Jelenleg Kassán él. Molnár József, Dékány András író, Vörös Márton nyelvész, író, történész, Földy József műfordító és tankönyvíró és Szalay Károly esztéta, irodalomtörténész ugyancsak itt született. Szalay kitűnő Karinthy-monográfiájával nyerte el az irodalomtudományok kandidátusa címet. Akik itt éltek, tanultak, vagy ebben a városban dolgoztak. Először ismét a legnagyobbakat. Jókai Mór itt tanult. Ezt íja erről a lexikon: „Jókait Kecskeméten érintette meg egy életre szóló hatással az alföldi áj és a nép varázsa.” Petőfi Sándor először diák, majd később színész volt a város falai között. Jókai s közte itt mégült el igazán a barátság. Kecskemét adott otthont még a következő íróknak: Kecskeméti Vég Mihály énekszerzőnek és zsoltárfordítónak; Beöthy rdy László írónak; Szász Ráköltő és műfordítónak; Szabolcska Mihály költőnek (itt járt iskolába); Sirűcó Ervinnek, aki Jugoszláviában él, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Kecskemét városparancsnoka volt (ő egyébként a jelenkor egyik leghíresebb írója Jugoszláviában, valamikor Romain Rolland barátja); itt élt, itt halt meg Mátyási József költő, Csokonai Vitéz Mihály egyik legjobb barátja. És itt élt Molnár Erik akadémikus, történész is. Nézzük tovább gyors felsorolásban, kik is éltek még a „híres városban”: a 17 században kalandos élete végén itt telepedett le Debreceni Kalocsa János zsoltárfordító; a 18. században Kecskeméten városi tanácsos volt Demeter János író; itt dolgozott Göböl Gáspár költő, műfordító; János költő tanulmányait Varjas végezte Kecskeméten; Telek József hitszónok itt tanárkodott. Ugyancsak a 18. században volt kecskeméti rektor Székudvari János históriásénekes-szerző. A 19. században e város falai között tanultak: Ács Károly költő, Borzsolt Kálmán színigazgató, újságíró, Inczédi László költő, Baksay Sándor író, műfordító, Szántó Károly író (később itt is Zsigmond János útleíró,tanított). És akik ebben a városban dolgoztak, tanítottak a múlt században: Karlovszky Gusztávné (Miticzky Ida), Császáry Losy Pál, Bodrogi Lajos, Nagy Ferenc, Madarassy László, Minke Béla írók, Dolotti (Németh) Ödön irodalomtörténész. Századunkban Kecskeméten éltek hosszabb-rövidebb ideig: Moly Tamás író (itt volt színigazgató), Muraközy Gyula, Sipos Ida költő, Tömöri Jenő író és műfordító, Paál Árpád újságíró (aki a század első éveiben szerkesztője volt a Kecskeméti Lapoknak). Azok közül, akik itt tanultak vagy dolgoztak, jelenleg is élnek még: Vasvári István, Szabados Sándor költő, Vadász Ferenc író, újságíró (lapszerkesztő volt Kecskeméten), Rácz Endre nyelvész, Németh Antal rendező és színházi szakíró. És akik Itt élnek jelenleg is Kecskeméten él Sántha György költő, akinek az „Arany homokon nomád felhők alatt” című kötetét lelkesedéssel fogadta annak idején a kritika. Simonika György költő, író, újságíró, aki idős kora ellenére ma is ír, dolgozik; Joós Ferenc író, helytörténeti kutató, a város történetének alapos ismerője, aki többek között megírta a kecskeméti színjátszás történetét; Orosz László irodalomtörténész, Katona József életművének fáradhatatlan kutatója, jelenleg az Irodalomtörténeti Intézet megbízásából Ady-bibliográfiát készít; Kiss István tanár, a Mátyási-életmű gondozója; Buda Ferenc költő, aki családjával itt telepedett le; Goór Imre költő, akit mint festőművészt is széles körben ismernek a Duna—Tisza közén. Az Itt megjelent művek Ezeket is említi Irodalmi Lexikon. Itt a Magyar jelent meg 1934-ben Németh László „Ember és szerep” című tanulmánya. Ugyancsak tőle 1937- ben „A Medve-utcai című szociográfia. Szász polgári” Károly költeményei „Pipacs” címmel 1934-ben. Csorba Tibor író, filológus és festőművész jelenleg Varsóban él. „Beszél a tanya” című könyve a harmincas években szintén Kecskeméten látott napvilágot. Havas Emil író első írásai a kecskeméti „Ellenőrben’’ jelentek meg. Kuliffay Zsigmond nyelvész munkái is Kecskeméten jelentek meg. Zalai Szalay László alapította az első kecskeméti napilapot, a Kecskeméti Hírlapot. Várkonyi Dezső filozófus műve, „A nevelés néhány alapelve” 1939-ben itt készült. És itt jelentek meg még a lexikon szerint Zempléni Fodor József, Rakodczay Pál, Popini Albert, Okos Gyula művei is. Tímár Máté „Élet a küszöb felett” című színművét a Katona József Színház mutatta be, s Szendrei József „Koldusok paradicsoma" című szociográfiája a Kecskemét melléki Helvéciáról készült. Ha végigtekint valaki e nevek és címek halmazán, azt kell, hogy érezze: Kecskemét erősen beleszólt mindig az egyetemes magyar irodalom alakulásába. Más városokhoz képest egyáltalán nincs oka szégyenkezni. Ha nem maradnak ki olyan nevek a lexikonból, amelyeknek feltétlenül ott lett volna a helyük, akkor ez a kép még szebb, s igazabb lenne. Kifelejtve, vagy elfeledve? Elsősorban Buday Dezső, Hornyik János, Horváth Döme kihagyását fájlaljuk. Ugyanígy Hajnal József nevét is hiába keressük a lexikonban, pedig a két világháború közti polgári lexikonok is beszélnek róla. Furcsa paradox helyzet: a Tanácsköztársaság, a kásmozgalom költőjét, a magyar Alföld szerkesztőjét Mapolgári szerkesztők nem felejtik el megemlíteni, de mi igen. Itt élt és dolgozott Vámbéry Ármin, a híres orientalista és Horváth Mihály, a neves történettudós is. Olyan adatok is gazdagították volna a képet, mint az, hogy Endrődy Sándor, MiletZi János itt járt iskolába és Szabó Kálmán író, néprajztudós egy életen keresztül itt élt stb. A kecskeméti származású Lukács László, aki 48.,s szabadságharc alatt Tánacsics Mihály és Erdélyi János lapját készítette, mint az első szabad alapítású nyomda vezetője (sőt a „Március 15-ike” című lap is az ő kiadásában jelent meg 1848-ban) szintén gazdagította volna a sort. És hasonlóképpen Szilády Károly, az első kecskeméti könyvnyomda tulajdonosa, a kiváló nyomdász-szakember, Ferenc irodalomtörténész Toldy barátja. Kelemen Lászlónak pedig születési helye is Kecskemét, a lexikon tévesen írt Budapestet. A Katona József Társaság s a Kiskunság sem érdemelt említést a lexikonban. Pedig Sántha Györgyről azt is megírták, hogy a Katona József Társaság főtitkára, majd ügyvezető elnöke volt. Furcsa, felemás szerkesztői gyakorlatra vall ez. A Katona József Társaság 1891 óta, alakulása óta számtalan kiadvánnyal és még több rendezvénnyel ápolta és gazdagította a Katona-kultuszt. Ugyanúgy a Kiskunság című folyóirat is, amelynek tizenhárom száma jelent meg 1955 és 1958 között, s olyasmivel is dicsekedhet, hogy az ellenforradalom után elsőnek jelent meg a folyóiratok közül. És azt is elmondhatjuk róla, hogy Németh László egyik művét elsőnek jelentették meg a szerkesztői és a szerzők nevei közt olyanokat olvashatunk, mint Kodály Zoltán, Keresztury Dezső, Baktay Ervin , Nagy-Czirok László, Szabó Kálmán stb. Mindez — bármennyire hiba is — természetesen nem von le sokat a Magyar Irodalmi Lexikon nehezen túlbecsülhető értékéből, s abból sem, hogy Kecskemétet a lexikon tanúsága szerint mindvégig erős szálak fűzték az irodalomhoz. Varga Mihály Sugár is villan Gyűlik a krumpli, kukorica, bort Buzognak zamatokkal a föld tápláló nedvei, szemölcsei. Elvirágozta mindenét a nyár, kóróit lengeti. Tenyeremhez simul a falu, öregebb lett megint, ráncai torlódnak a falon, sóhajt a mész, szégyem pergését a szemközti kapor büszke színei elől. Füstöl a gond az arcon, hamutól fényes a pala. Hangtölcsér les rá hivatal magasából, nem hallik ide a szava. Esténként csak a pince fortyan, fénylenek bíbor mondatok. Sugár is villan, poharaik aljáig érő. Majd moccantán a világ előreléphetnek je. Szélesednek az utak aszfaltos ígérettel, csábít a krómozott sebesség. Suhog a víztorony mákgubója, vigyáz a holdra, le ne essék. Kellenének tán küzdelmes szavak, a gondolatra felcsiklandozóak? Mit adsz nekik város? ötkerületi sláger-mákonyt, tucatostól, bakelit-pirulákban adagolva? Ki hallja meg már a nagyanyáink múzeumi anyaggá hervasztott dalait? Íme, a képernyős remény is neonfényes gázokká párolgott. Mennek a fiatalok, ujjaikban a zsebpénz ingerével, kiöklendi őket a kocsma, tekintetük a szemaforig ér fel. Járkálhat itt a költő, felmagzott , lázadással, fájdalmak felhői között érlelt szó villámaival! Szemét por csípi, könnyezik. Pedig volna még káromkodásra ok. Homlokom a kirakat üvegén, mosógép, könyvek keringenek az űrben, Ágbogas sorsom, csitulj! Már a tanyaudvarok szikkadt földjévé nehezültem. Hatvani Dániel A rendőrségi aktákat lapozgatva sok furcsaságra bukkan az ember. A napokban egy vékonyka, irattárba helyezett aktacsomagba olvastam bele. Jelentéktelen magánlaksértési eset volt, s mármár félretettem, amikor az egyik jegyzőkönyvből kiderült az egész ügy indítéka. Hihetetlenül hangzik, mégis — 1966-ban történt. * A férfi imbolyogva lépkedett a széles, homokos úton, majd jobbra fordult, s a kitaposott gyalogcsapáson botorkált tovább. A homokdombok ölén megbúvó tanyák közé észrevétlenül lopakodott be az alkony. Az ég alja még vörösen izzott, de az elszórt házak szögletében már hosszúra nyúltak az árnyak. A Skrenyatanya előtt járt már a férfi, amikor hirtelen feltámadt szél, s a hideg fuvallat aprócsaka homokszemeket vágott a fekete deszkakapuhoz, megcsattogtatta az akácok csupasz ágait, s fülhasogtatóan nyikorgatta a kapu kenetlen vasát. A férfit még fűtötte az imént lehajtott erős pálinka, mégis megborzongott. Kísérteties volt a pusztába szórt házak kihalt s csendje. Megszaporázta lépteit, megkönnyebbülten topogott végig a következő ház tornácán. A konyha tenyérnyi ablakán halványan szűrődött ki a petróleumlámpa sárga fénye. Amikor belépett, csupán az álom apró szusszanásai törték meg a csendet, s a lámpa kanócának pislákolása vágta szét olykor-olykor a bent honoló bársonyos sötétséget. Szólni akart, amikor egy árnyék emelkedett fel az ágyról, majd gyorsan közeledett feléje. A férfi homlokán apró izzadságcseppek gyöngyöztek, amikor a már szobányi hosszúra nőtt árnyékkal feléje nyúlt... Hirtelen kivilágosodott a szoba. Asszonya csavarta fel a lámpa kanócát. A férfi krákogott, odament az asztalhoz, kifordította a széket, s ráhuppant. __Az ár megint ittál?!... — sziszegett az arcába az asszony, s kezének egy mozdulatával hátracsapta a haját. Nem kapott választ, sírva fakadt. — Te nem törődsz a gyerekeiddel, a családoddal!... — kiáltotta. Abbahagyta a sírást, két kézzel rátámaszkodott az asztalra, s a férfihez közel hajolva dőlt belőle a panasz. — Egész nap dolgozom, ellátom a gyerekeket, a munkát a ház körül, és te... te meg vedeled a pálinkát!... Nincs megállása egy percig sem az ember lányának ... Törődsz is te vele... A kislány egész nap beteg volt,