Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxi. Évfolyam. 288. számára 60 fillér0idecember 1. szerda 144 millió forint töbletbevétel várható tsz-cinkben a fe/viwííÍ“ÍrÍ A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése A megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén elsőnek a kádermunkáról szóló jelentést vitatta meg. Ezután a mezőgazdasági termelőszövetkezetek idei zárszámadásának előkészítéséről, valamint a mezőgazdasági árutermelés, értékesítés ez évi tapasztalatairól és a jövő évi feladatokról szóló előterjesztéseket tárgyalta meg. A termelőszövetkezetek ez évi zárszámadásáról szóló előterjesztés megállapítja, hogy a közös gazdaságában kedvezőnek bevételei álramondhatók, azonban a megyét nem mindenütt egyforma arányban sújtó belvíz miatt elsősorban a Homokhátságon számottevő kiesés következett be. A belvízkárok ugyanis elsősorban ez utóbbit sújtották. Az előzetes felmérések szerint 144 millió forint többletbevételre lehet számolni. A növénytermesztésben 35 millióval, az állattenyésztésben 36 millió forinttal lesz magasabb a bevétel a tervezettnél. A zárszámadások előkészítéséért, megszervezéséért és összegezéséért felelősek a mezőgazdasági osztályok, a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek zárszámadásaiért a pénzügyi osztályok is. A zárszámadások előkészítését, végrehajtását számos rendelkezés befolyásolja. A termelőszövetkezeti hitelek rendezéséről szóló kormányhatározat már meg is jelent. Előkészületben van még több intézkedés. A mezőgazdasági árutermelés ez évi tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos jövő évi feladatokról szóló jelentés megállapítja, hogy a felvásárlás mennyisége körülbelül 5—6 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. Ez a várható teljesítés valamivel jobb az országos átlagnál. A jelentés szerint számos tényezőnek köszönhető az, hogy az árutermelés számottevően növekedett. Jelentősen megnőtt a termelőszövetkezetek szerepe az állami felvásárlásban, az előző években a felvásárlásnak körülbelül 50 százaléka került ki a közös gazdaságokból. Az idén elérjük az 56—57 százalékot. Korszerűsödött a felvásárlás bonyolítása, a szerződtetés. Megjelentek a gazdasági irányítás reformjának előkészítését célzó intézkedések, többek között a kétoldalú a kötelezettség a szerződéseknél és más ösztönző módszerek. Nagyobb önállóságot kaptak a termelőszövetkezetek mind a termelésben, mind az értékesítésben. A jövő évi termeltetési és felvásárlási célkitűzések valamivel magasabbak az idei tervnél. A 8 legfőbb árucikk előirányzatai 5,3 százalékkal magasabbak. Jövőre jelentős változás nem lesz a szerződtetési feltételekben. Az eddigi eredmények, amelyek a jövő évi sokra vonatkoznak, megállapodásiztatóak. Az eddigi szerződéskötési összesítések, elsősorban zöldségfélékből meghaladják az országos átlagot. A vállalatok újabb ösztönzőkkel támogatják szerződő partnereiket. További termelési és betakarítási bemutatókat terveznek, korszerű gépeket ismertetnek és adnak át a termelőszövetkezeteknek használatra. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése bejelentések tárgyalásával ért véget. Gazdagodott a műhely Mutatós kép? Hát még a műszálas pléd, az milyen tetszetős, amikor frissen bolyhozva lekerül a gépről! Egyébként a gépről, az angol gyártmányú „Tomlinsons” szövetbolyhozóról van most szó, hiszen egy másik „társával” együtt új és drága szerzeménye a Bajai Einomposztó Vállalatnak. — Mennyire drága masina, mi sem bizonyítja jobban, minthogy öt vagy hat év alatt hozza be az árát! — magyarázták a műhely dolgozói. — De a világ számos tájára eljutó műszáltakaróink megérdemlik. S a szebbnél szebb termékeik láttán, jó hírnevük ismeretében hadd tegyük hozzá: rászolgáltak a vállalat, a bolyhozó üzemrész dolgozói is! Képünkön:,Kiss János, a Petőfi Sándor nevét viselő, szocialista címért vetélkedő brigád vezetője „egyengeti” az egyelőre vége-hossza nincs pléd útját. (Pásztor Zoltán felvétele.) fitt * A A » • * v -ÜNÉÜ A sajtó napjára írta : Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője A sajtóról beszélve már •* jó ideje senki sem csupá» az újságokra gondol. Mindenki tudja, hogy amikor azt mondjuk, sajtó, a rádióra és a televízióra is, tehát az összes tömegkommunikációs eszközre gondolunk. A kifejezés maradt a régi, pedig sokan már nem is tudják, honnan származik és nem is fejezi ki mindazt, ami, akár szűkebb értelemben is a tömegkommunikáció eszközei közé sorolható. Jóllehet lapjaink példányszáma igen nagy, hetente sok-sok millió, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek száma jóval több, mint a lapok olvasóinak együttes száma. Igaz persze, hogy a rádióhallgatók és a televíziónézők tekintélyes része egyúttal lapot is olvas. Nagyon sok azonban az olyan ember, aki csak futólag, vagy egyáltalán nem olvas lapot és tájékozódása a rádió és a televízió adásaira korlátozódik. Maga az sem helyes, ha a korlátozódásról beszélünk, mivel a rádió és a televízió műsorai ma már nem szűkebb, hanem lényegesen tágabb, változatosabb, gazdagabb és színesebb tájékozódási lehetőséget kínálnak, mint az a két-három lap, vagy folyóirat, amit egy-egy ember elfoglaltságai mellett elolvas. Ami áll a sajtóra, áll az újságíróra is. Valamikor az az ember volt az újságíró, a hírlapíró, aki a nyomtatásban megjelenő lapokat írta. Ma már száz és száz olyan újságíró van, aki voltaképpen nem ír, hanem beszél a rádióban, vagy megjelenik a televízió képernyőjén. Ilyen a rádió és a televízió riportere, aki hanggal és képpel számol be az eseményekről. Nevezzük őket riportereknek is, de szakmájukat tekintve mégis újságírók, csak eszközük nem a toll, hanem a hang, vagy a kép. A rádió és a telvízió munkája nemcsak a közlés eszközeiben tér el a lapokétól. Különbözik abban is, hogy a politikai tájékoztatás mellett bőven nyújt tudományos ismereteket, irodalmat, színházat, filmet, muzsikát. Így tehát mind a rádiónak, mind a televíziónak fontos kulturális missziója van. Ha nem lennének, semmivel sem tudnánk pótolni azt, amit nyújtanak. Soha nem lesz és nem is lehet annyi könyvtár, színház, mozi, hangversenyterem és előadói pulpitus, amennyit ez a két intézmény kitesz, nincsenek más eszközök, amelyek segítségével a tudományt és a kultúrát ennyi emberhez lehetne elvinni. Amikor tehát december 7-én a sajtó napját ünnepeljük, nemcsak sajtó újságíróira a nyomtatott gondolunk, nemcsak a rádió és a televízió politikai munkatársaira, hanem azokra a szerkesztőkre, irodalmi dramaturgokra, rendezőkre, tudományos és zenei munkatársakra is, akik azon fáradoznak, hogy hanggal és képpel szolgálják nép kulturális felemelkedését. Gondolunk természetesen azokra a nyomdászokra, mérnökökre és technikusokra is, akik megteremtik a lapaik , előállításának, a rádió és televízió munkájának műszaki feltételeit, és gondolunk azokra a postásokra, akik a legmodernebb technika korában is gyalog járják a házakat, hogy téten és nyáron, napsütésben, szélben, hóban és sárban eljuttassák az újságot az előfizetőkhöz. Nem véletlenül jutott mindez eszünkbe lábna. december 7-én, a Magyar Sajtó Napján. Eszünkbe jutott azért, mert önkéntelenül gondolnunk kellett arra, mekis kora utat tett meg a sajtó, a hírközlés 1918, a Vörös Újság megjelenése óta. És eszünkbe jutott azért, mert jól esik arra gondolni, hogy az a nagy, jórészt korszerű technikával dolgozó sajtó, amely betűjével, hangjával és képével a magyar dolgozó nép millióihoz eljut, a nép sajtója, szocialista sajtó. Jólesik arra gondolni, hogy a sokmillió lap, a két és fél milliónyi rádiókészülék, az egymillió televíziókészülék jó ügyet szolgál, a békét, az emberek egyenlőségét, a boldogsághoz való jogát, a becsületet, az emberiséget hirdeti. Jólesik arra gondolni, hogy a magyar sajtó a kizsákmányolástól már megszabadult, a szocialista építőmunkában nemzeti egységbe tömörülő magyar nép sajtója. Magyar sajtó napja az újságírók ünnepe, de a sajtó munkásai nem gondolnak arra, hogy önmagukat ünnepeljék. Nem gondolnak arra sem, hogy maguk mondjanak ítéletet saját munkájukról, hiszen jól tudják, hogy erre az olvasó, a rádióhallgató, a televízió néző hivatott. Arra azonban szerénytelenség nélkül büszkék lehetnek, hogy munkájukkal népszerűvé tették a magyar sajtót, megszerezték a közönség bizalmát és szeretetét. Még inkább büszkék lehetnek arra, hogy ezt a bizalmat és ezt a szeretetet a párt politikájának, a marxizmus—leninizmus eszméinek hirdetésével vívták ki. Az újságírók a szocialista építés szellemi fegyverforgatóinak tartják magukat, akik tudják, hogy azért van becsületük, azért érhetnek el sikereket, mert tollukkal jó ügyet, helyes, a népet szolgáló politikát szolgálnak. A mi sajtónk kormányzó párti sajtó, és ezt soha, egyetlen percre sem titkolja. Érdem kormánypártinak és büszkeség lenni ott, ahol a dolgozó nép van kormányon. A kormánypártiság azonban nem azonos kritikátlansággal és ilyesmit nem is követel senki a sajtótól. Feladata, sőt ,kötelessége sajtónak, hogy bíráljon, kriatizáljon, hiszen ezzel segít, segíti a pártot és a kormányt abban, hogy meglássa a hibákat és a fogyatékosságokat, észrevegye a politikájától idegen jelenségeket. Ezért van az nálunk, hogy nemcsak a sajtó, hanem a bíráló, a hibákat ostorozó szó is kormánypárti. A világ sok országában még ma is üldözik, elhallgattatják, vagy pénzzel próbálják elkábítani a tiszta szó, a makulálatlan toll embereit az írókat, művészeket, újságírókat. Nálunk szabadon rója a sorokat a toll, szabadon szárnyal a szó. Nálunk nemcsak ki lehet, hanem ki is kell mondani az igazat, bátran, hangos szóval lehet hirdetni az igazságot, az emberiség legszebb, legtisztább esoméit. .