Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-14 / 12. szám

1967. január 14, szombat Pissyes sorrendben Helyes terveink, elgondolásaink végrehajtása során az elmúlt évek­ben olykor-olykor elvétettük a sor­rendet és emiatt elmaradt, vagy ki­­sebbedett a várt siker. Képletesen szólva előfordult, hogy előbb a gom­bot vásároltuk a még csak óhajtott kabáthoz. Tudunk arról, hogy érté­kes gépeket hónapokig, évekig nem használtak, mert hiányzott a szüksé­ges épület vagy a hozzáértő ki­szolgáló személyzet. Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban találkozunk a céltudatos, terv­szerű, két-három „lépésre” is előre­tekintő, átgondolt vezetésre, végre­hajtásra utaló intézkedésekkel, mód­szerekkel. A napokban kedvező tapasztalata­­kat­­ szereztünk a kecskeméti Petőfi Terjelőszövetkezetben. Elhatározták, hogy a közeli években nagyüzemi H. N. Karácsony előtt lezárult 32 első félév az általános és a kö­zépiskolákban. Az eredmények­ről nem készültek járási, me­gyei összesítések, ezért erről ké­pet nem is adhatunk. Az érté­kelést azonban helyileg min­den iskolában elvégezték a szü­net végére. A tantestületek nemcsak a tanulmányi helyze­tet tárgyalták meg, hanem az igen szerteágazó és összetett ne­­velőmunkát is. Kiváltképp két területét, amely az idei tanév legfontosabb feladatai között szerepel: a hazafias nevelést és a hátrányos helyzetben levő tanulók segítését. Érdemes elmondani a kis­kertészetet létesítenek. Pompás új­­ körösi tapasztalatokat. Itt gim­­bajtatóházat is építenek. Szeretnéd ,­­­­ha minél előbb visszatérülne a be­ruházásokra fordított több mi­lió fo­rint. Eléggé nem dicsérhető módon már most gondoskodnak a korszerű termelés egyik elengedhetetlen fel­tételének, a megfelelő ismeretekkel­ rendelkező törzsgárdának a kialakí­tásáról. A helyi kulturális szervek­kel egyetértésben kétéves zöldség­­termesztési szaktanfolyamot indíta­nak. A tematika összeállításánál a helyi igényekből indultak ki. A vizs­gaeredményeket a bérek megállapí­tásánál is figyelembe veszik. Az elő­adásokat országos hírű tudósok és helyi szakemberek tartják. Helyes intézkedések, jó sorrend­ben­. nem maradhat el az anyagiak­ban is mérhető siker. Az objektív mestere Valahányszor fényképkiállí­­tást, vagy amatőrfilm fesztivált rendeznek valahol, Ternyák Je­nő kiskunhalasi fotós nevét legtöbbször feldobja a hír. Ki eg a Ternyák Jenő? Szerény, művelt fiatalember, a halasi cipész kisz dolgozója. Magáról alig-alig beszél, mind­járt a fotóra, filmre tereli a SZ. Tulajdonképpen 1954-ben vettem először fényképezőgépet a kezembe, nehezen jutottam hozzá, hiszen édesapám szegény kisiparos volt és családi körül­ményeim folytán nem tudtam tanulni, magam is cipész let­tem. Két év múlva aztán már komolyabban kezdtem beleme­rülni a fotózásba- Be-bezáro­gattam a művelődési b_az foto szakkörébe, ahol sok és­­ moly segítséget kaptam előre­hala­dósomhoz. Azóta oroszlánrésze van neki­m és munkatársának, Weber Mihály vasutas dolgozónak abban hogy Kiskunhalason or­­szágosan ismert rammt kapott a fotózás és kisfilmexas. — Mit fényképez, mit iu* mez? _ Mindent. De főként a ter­mészetfényképezést szeretem. Filmjeim is nagyrészt ilyen té­májúak-Igen, emlékezhetünk még a „Százéves az óvoda” __ című filmjére, amellyel az első me­gyei fesztiválon H- díjat nyert. Aztán az országos fesztiválon második díjat a „Riport a ci­gányvárosból” filmjére. 1965- ben ismét harmadik lett az or­szágos fesztiválon „Az agyag művésze” című filmjével. Az Utóbbi két film a megyei fesz­tiválokon is az első, illetve má­sodik díjat vitte el. Sikerekben gazdag tehát az út, amelyet Ternyák Jenő tíz esztendő alatt megtett. Számos komoly tervet forgat a fejében. Filmet akar készí­teni a halasi csipkéről, vala­mint a művelődési ház mozgal­mas életét szeretné megörökí­teni filmszalagon. Sajnos,a fel­vevőgépe elromlott, javítják. Nemrégiben kapott a városi ta­nácstól egy kvarcfelvevőt, az is javítás alatt áll, így most tét­lenül tervezgetnek Weber Mi­hállyal együtt. Pedig­ pedig... Mennyi ten­nivalója sűrűsödik össze! Keve­sen tudják róla, hogy megfi­gyelője a Madártani Intézetnek és ebben a minőségében részt vesz az 1960—1970 közötti ma­dárvonulás regisztrálásában. Mennyi soha vissza nem térő téma, mennyi érdekes, a ma­dárvilág titkait feltáró lehető­ség kínálkozna, ha kapna egy teleobjektívet és egy 16 mm-es felvevőgépet! I A segítség megtenni gyümölcsét názium és szakközépiskola mű­­ködik, közös igazgatás alatt. Ez a megye első mezőgazdasági szakközépiskolája. Már három évfolyam jutott el az érettsé­giig. A fele vidéki Néhány adatot elöljáróban: összlétszám: 330. Ebből be­járó 110, kollégista 42. A szak­középiskolás létszám kereken 160. Szükségesnek tartom még itt közbevetőleg röviden vázolni, mit jelent a „hátrányos hely­zetben levő” megjelölés. Lénye­gében véve azoknak a kétkezi dolgozóknak a gyerekeit, akik tanulótársaikhoz képest rossz otthoni körülmények között él­nek. Még pontosabban: az el­sajátítandó tananyag követel­ményeihez képest. rossz, zsúfolt lakásban. Például ahol nem lehet nyugodtan tanulni, vagy felelőtlenek, hanyagok a szülők stb., stb. Az első gimnáziumban pedig mindenképpen hátrányos hely­zetben levőnek kell tekinteni azt, aki olyan tanyai iskolából került középiskolába, amelyik­ben nem tanítottak oroszt. (Négyéves lemaradást roppant nagy nehézségek árán lehet csak pótolni.) S a tanyasi is­kolások általában is hátrány­ban vannak a többiek mögött. Kiskőrösön ez különösen sok gondot okoz. A tanulóiknak ugyanis csak­nem fele vidéki. Közülük na­gyon sok tanyáról jött. Ezért a 110 bejáró részére reggel 7-től 8-ig korrepetálást szerveztek. Délután pedig a ta­nulószobán külön is foglalkoz­nak velük. (Ez a tanárok igen nagy áldozatkészségére vall.) Lassan felzárkóznak Palásti Béla igazgató mondja: — A járási tanács művelő­dési osztályával összehasonlít­juk a tanulók általános iskolai végbizonyítványát és az itteni első félévi eredményt. Ez nekik is hasznos, tudják, hol kell se­gíteni, javítani a munkát, mi pedig a jövőben jobb alapok­kal rendelkező tanulókat ka­punk. Tartozunk az igazságnak az­zal, hogy Kiskőrösön nemcsak az idén foglalkoznak a hátrá­nyos helyzetben levőkkel — amikor ez központi feladat —, hanem éppen a sajátosságaik­ból adódóan, már előbb is. — Csakhogy, míg előbb meg­eshetett, hogy valaki elkerülte a figyelmüket, mert nem pa­naszkodott, vagy nem tanult túlságosan gyengén — most nem. Hiszen mindenkinek kü­­lön-külön felmértük az otthoni körülményeit , ennek a körültekintő figye­lemnek köszönhető, hogy lé­nyegében véve úgyszólván nincs különbség a hátrányos helyzetűek és a többiek tanul­mányi átlaga között! Számokban: 102 elsősből 22 bukott félévkor. S a 23 hát­rányos helyzetű közül 6. Hazafias nevelés Most pedig lássuk talán rö­viden még a hazafias nevelés eredményeit Itt természetesen hiába pró­bálkoznánk valamiféle­szerű összegezéssel. Ilyen szám­ki­mutatás lehetetlenség. De az eredményekre következtetni le­het abból, hogy milyen mód­szerekkel dolgoznak. Abból indulunk ki, hogy hazaszeretet a szűkebb környe­­­zet, a község, a szülőföld szere­­tetével kezdődik. A szeretet előfeltétele pedig a megisme­rés. Kiskőrös múltjában akad ép­pen elég büszkélkedni való. Mindenekelőtt Petőfi. S a má­sik szabadságharcos költő: Li­geti Károly. Az iskola történeti szakköre gazdag anyagot ku­tatott fel és gyűjtött össze Li­geti Károlyról. (Nemsokára el­készül róla a részletes tanul­mány.) Felvették a kapcsolatot az omszki veteránokkal, akik ismerték a kiskőrösi szárma­zású mártírt. S vendégül lát­ták Dunajevszkij szovjet írót is, aki Ligetiről akart itt töb­bet megtudni. A szakkör készül Kiskőrös 250 éves jubileumára is. Az iro­dalmi szakkör pedig össze<s ryűj­­ti a világ minden részéből a Petőfi-kiadványokat. A népmű­­vészeti szakkör a környékbeli emlékeket, népművészeti tár­gyakat és használati eszközöket gyűjti. Már egy kisebb tájmú­zeumra való anyaguk van. Ki tudja, talán ezzel egy körzeti múzeum alapját vetették meg? A fotószakkör mindent meg­örökít, ami a községben törté­nik, s megőrzi a változások em­lékét. Hiszen évről évre épül és szépül Kiskőrös. Hogy mégis, mindezeknek, s általában az iskolában folyó nevelésnek milyen is lehet az eredménye, arra talán követ­keztethetünk az alábbiakból: A diákok gyakran vállalnak különféle társadalmi munká­kat. A múlt év végén az iskola a községfejlesztésben való ered­ményes közreműködéséért okle­velet és jelvényt kapott. S jel­vényt kapott még külön is négy tanuló. Mester László Önbecsülés kéregeti betekintésre a személyi igazolványo­kat is. Most is fellapozza az egyik utasét, s ott a 23. oldalon beírt munkahelyi adatokat összeveti az igazol­ványban szereplőkkel. Stimmi. Lyukasztja a jegyet, s visszaadja Meg ilyesmi előfordul­hat. A ló is megbotlik, nem? A kalauz megértően biccentget. Mosolyából kiolvasható, amit kö­mindkét okmányt. Ke­rülbelül mindannyian még odaszúrja a tulaj- úgy gondolunk. Hát donornak. — A maguk üzeme gyártja azokat a gyen­ge pulóvereket? A fe­leségem nem karácsony előtt sokkal vett egy zöldet a gyerek­nek — nem is tudom, kétszázhetven vagy kétszáznyolcvanba ke­rült —, de már szét­­mállott az egyik kö­nyöke, meg itt a jobb hónaljánál. Pedig még nem is mosta­ persze, ilyenkor nehéz lenne az e­g­y felelőst kikeresni, akinek a ke­zéből a rossz áru ki­került. Nyilván, nem is egy embert lehet ilyesmiért okolni. Mindenki megérti, abban egy üzemet, hi­vatalt, s annak pontos A kalauz a munkál­ja a választ. A kérdő- üzemünk, ami intéz­­zett szemmel láthatóan menyünk, a­m­i l­­elpirul. Zavartan kap­­punk termékéről, ügy­ helyét tartalmazza, ha­ja el szemét a több intézéséről, cikkéről nem egyben minősít­hetijegyek kezelésekor felől ráirányuló kaján hallottunk volna ilyen szúrópróbaszerűen el­ tekintetektől. Gyámul- rögtönzött bizonyít­­talanul szabadkozik. — Az attól függő cél ezelőtt. Tudni kellene, milyen ilyenkor még azon az a pulóver? Hátha is sokan elgondolkoz­­ne én is mi csináltuk?... nak esetleg, hogy mi­is bennünket. Mond­hatni olyan társadalmi, v­á­n­y­t, mint pár perc­ erkölcsi bizonyítvány is arról, hogy én, te, mi­lyen szenvedélyes­­— és fűzzük hozzá —, jogos indulattal emle­ott dolgozunk, ahol azt a cipőt készítik, épü­letet tervezik, árut ki­szolgálják, ügyet intézik.hivatalos Nem mindegy egyi­getjük a gyártót, ki­­künknek sem, miről vatalnokot, cikkírót, jó termékéről barátsá­amikor bennünket ér gos hátrány. Tehát, amikor gyors, más rossz munkájá­ban gneméről, lelkiismeretes intézkedéséről — isme­rős van szó. És ugye mik az emberek mán­­dennyit tompul, szeli­­k a helyünket. Azaz en­­dül a hangerő, ha eset­ gém, téged, minket, leg mi kerülünk téri- mert hiszen mi dől­tekre, és megpróbá­lunk védekezni. Ezért, amikor sze­gozünk ott. Tehát, amikor mun­kahelyünk hírnevét be­mélyi igazolványunk csületes munkával véd­nem lehet kellemes az használatakor szemünk előbbi textilgyári em­bernek ez a tetemre­­hívás. Miért érti meg? Mert kiki saját magát is a helyébe képzel­heti. Körülbelül ilyen Míg mások jegyéért szerényen mentegetsz­ Ez a rovat nem csú­nyái, mosolyogva vár­­nénk mi is, ha a mi pán egy várost, falut arra a 23. oldalon ta­lálható rubrikára té­ved, ahol munkahe­lyünk bélyegzőjét lát­juk, s adunk arra, hogy kezünk alól tisz­tességes termék kerül­jön ki, önbecsülé­sünket fejezzük ki. hatjuk, ne restelljünk Törődünk a bizonyít­­egy kicsit studirozni. vánnyal, amit mások állítanak ki rólunk. Tóth István 5. oldal Kedves Pajtások ! Az „Úttörőélet” rovat szere­tettel köszönt benneteket a szünidő befejeződése és a tanév második felének kezdete alkal­mából. Rovatunk is „visszatért” téli vakációjáról, amikor elha­tároztuk: Dicséretben részesít­­­­jük, könyvvel és egy Petőfi Népe naptárkartonnal jutalmaz­zuk meg a legrégibb, legszor­galmasabb tudósítókat. A jutalmazottak névsora következő: Faragó Erzsébet, Ha­­­vasi Ildikó, Ujvári Hedvig, Sza+­bellédi Imre, Alm­ási Judit, Nagy Etelka, Nagy Erzsébet kecskeméti, Vlasics Mária, Gaál Anikó, Barcza­ Erzsébet, Osztro­­gonácz Edit bajai, Herédi Haj­nal­ka­jánosalmi, Kovács Dóra, havasi Edit, Dulity Erika, Szu*­hai Mária bácsalmási, Németh Erzsébet kissolti, Gál Ildikó he­­tényegyházi, Zsáki Mária kun­­fehértó, Prágli Éva kunszállási, Tóth Zsuzsa izsáki, Dávid Ka­­­talin, Ács Rozália pálmonostori, Vida Teréz, Horváth Katalin bátmonostori, G. Nagy Mária, Tuman Piroska kerekegyházi, Radó Erzsébet, Törke Júlia dá­­vodi, Haász Jolán, Havasi Ibo­lya, Lehoczki Edit soltvadkerti, Agócs László, Besir Katalin bácsszöllősi, Sztankó István tompái, Hajdú Judit mélykúti, Valentovics István kiskunmaj­­sai, Tóth Eszter tiszakécskei, Szokolai Eszter tassi és Király Rózsa kiskunhalasi pajtások, y — JÓL SIKERÜLT irodalmi vetélkedő után, kisdobos és út­törő összejövetelen vettünk részt a „Harsan a kürtszó’’ akció ke­retében. Színvonalas vetélkedőt is rendeztünk ez alkalommal, és megkezdtük a felkészülést a tavaszi kulturális szemlére. Nagy Erzsébet Batmonostor, 1708. sz. Dózsa György Úttörőcsapat — Bakos Márta és Szalma Zsu­zsanna nyolcadikos pajtások nyer­ték a Bajai József Attila Általános Iskola úttörő csapatvezetősége által meghirdetett munkásmozgalmi pályá­zatot. Az „Egy veterán visszaemlé­kezései” és a „Mit mutatnál meg lakóhelyünk nevezetességeiből, mun­kásmozgalmi emé­khelyeiről, ha ven­déged lenne a pártkongresszus egy küldötte?” című témakörökkel kap­csolatban értékes pályaművek szü­lettek , s a legjobbak szerzőit könyvajándékkal is jutalmazták. Idei pályázatunk témája az lesz, hogy a résztvevők szocialista ünnepségeink­re egy-egy forgatókönyvet állítanak­ össze. Gaál Anikó, őrsvezető = ROSTÁS MÁRIA, a­ü­löpszállási úttörőcsapat tagja először jelentkezett levelével az ,,Úttörőélet” tudósítói sorában. Arról számol be, how a najtá­sok úttörő-tanács gyűlésükön el­határozták: Gyűjtést indítanak a vietnami gyerekek megsegíté­sére. Az akció eredményes volt, a fülöpszállási úttörők már to­vábbították ajándékaikat Viet­namba. Oláh József és Lakner István, a császártöltés­ 1547-es számú Kossuth Lajos Úttörőcsapat kró­nikásai nevében adott hírt a nemrégiben megrendezett rajok közötti vetélkedőről. A nagy­szabású küzdelemben a negye­­dik raj bizonyult a legjobbnak. * — AZ ÚJ ESZTENDŐ első tanítási napját eleveníti fel — rajzokkal is illusztrált — levelé­ben Havasi Ibolya hetedik osz­tályos pajtás, a soltvadkerti 928. számú Petőfi Sándor út­törőcsapat tagja. « A A TÉLI SZÜNIDŐ hetei­ben sem szünetelt úttörőcsapa­tunkban a munka. „Ki — mit tud?” — versenyeket, szellemi vetélkedőket, rajtfoglalkozásokat tartottunk. Ezenkívül sokat ját­szottunk, szórakoztunk a vaká­ció alatt. Radó Erzsébet, Dávodi raj­vezető-hely­ettes

Next