Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
19#1. július 18. szombat Hatvan pedagógusjelölt kezdi meg tanulmányait a Bajai Tanítóképző Intézetben Tavaly három növendék nyert vörös diplomát Nemrég fejeződtek be a szóbeli felvételi vizsgák az 1967— 68. tanévre a Bajai Tanítóképző Intézetben. Az alkalmasságot eldöntő vizsga után — amelyben egyebek közt a zenei hallás, a testi felépítés, az egészségi állapot is szerepet játszott — a 254 jelentkező közül már csak 172 állhatott a felvételi visgabizottság elé. (Az alkalmai,jogi és a tulajdonképpeni felvételi vizsga között egyébként a „be nem vált” jelölteknek bőven jutott idejük az egyéb főiskolákra, egyetemekre való jelentkezésre.) A végső erőpróbáig, a szóbeli vizsgáig 144-en jutottak el. Közülük az intézet 56-ot vett fel növendékei sorába. Azok közül pedig, akik — 17-en — a minimális felvételt ugyancsak elérték, pontszámot a szakminisztérium választja ki, a szociális és egyéb méltányossági szempontok figyelembevételével, azt a négy tanulót, akikkel együtt teljes lesz majd a 60-as tanulólétszám. Érdekes módon a pedagógus pálya „elnőiesedésére” vall, hogy az eddig felvett 56 növendéknek még az egytizedét sem teszi ki a fiú tanulók száma. Az utóbbi évek „rekordját” egyébként az az évfolyam tartja, amelyikben 13 fiú tanult Rövid mérleget kaptunk most befejeződött tanév végzői a hallgatóitól is. A nappali tagozaton 54, a levelező szakon pedig 30 növendék fejezte be tanulmányait. Az államvizsga 3,65-ös átlaga különösen akkor mondható igen jó eredménynek, ha tudjuk azt is, hogy a végzettek közül három vörösdiplomás került ki. Az idén végzettek egyébként kivétel nélkül valamennyien a pedagóguspályán helyezkednek el: húszan Bács-Kiskun, tízen Csongrád megyében. Baranya megyének kilenc, Békésnek és Tolnának 3—3, Szolnok és Somogy megyének pedig egy-egy fiatal nevelőt ad a bajai intézet J. T. Bovayolult korban élünk Az út mellett széles pázsit zöldellett. Rajta alig pár méterre a gabonaföldtől, ahol még az akácfák árnyékot adtak, egy vadonatúj Moszkvics állt. Jó paraszti szokás szerint a tulajdonos fákról tört gallyakkal takarta be a kerekeket, nehogy a melegen tűző napsugár valami kárt tegyen a gumiköpenyben. A családfő térdig érő, fakult klottgatyában, széles mozdulatokkal pengette a kaszát, s az asszony — ringőcsípejű negyvenes menyecske — marokszedés közben a kévekötő fiút oktatta. — Nagyobb kévét csinálj!... húzd meg jól a kötelet! E csipkelődés ellenére derűsen, tempósan haladt a munka. Dőltek a kalászok, s a három ember munkájának gyarapodó eredményét a megsokasodó kévék jelezték. A nap a delelő felé kúszott, amikor a férfi letörölte homlokát, s megszólalt: — Ebéd! A szerszámokat — kaszát, sarlót — megtörölték, egy fa mellé támasztották. Az asszony a kocsi csomagtartójából óvatosan egy pirospettyes, nylon bevonatú camping hűtőládát vett elő. Kirakodott. Szalonna, kenyér, paradicsom, s néhány, a hidegtől párás oldalú bögre aludttej került a fűre terített abroszra. A férfi izzadt hátával nekitámaszkodott az akácfa rücskös törzsének, egyik kezében tartva a szalonnát, kenyeret, paradicsomot, másikban a bicskát, s falatozni kezdett. A többiek követték. Az idillikus, amolyan régi képet csak a aratási fák levelei között átszűrődő napsugár törte meg, amint táncot járt az autó fényes lökhárítóján. Olyan furcsa volt ez együtt: a legmodernebb, s az ősi technika. Ma a határban arató paraszt egyre gyakrabban használja már a technika legújabb vívmányait, csak termelőeszköze olykor — a kasza — marad a régi. Gémes Gábor S. oldal Nyári gyakorlaton a könyvtárban — Kisasszonykám, legyen szíves, adjon nekem valami olvasnivalót!. .. — mondta a néni, és Kovács Pál, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese ilyenkor mindig elmosolyodott a szomszéd asztalnál. „Lányaiban” bíznak az olvasók. Az új arcokat a könyvtárban főleg az idősebb parasztasszonyok vették észre, akik piac után mindig betérnek ide olvasnivalóért. Öt lány dolgozott két hétig a megyei könyvtárban, a Kecskeméti Ének-Zenei Iskola gimnáziumi tagozatának növendékei. Nyári gyakorlaton voltak itt. A magyarázat röviden: A kötelező gyakorlati oktatásnak ma még sok helyen hiányoznak a feltételei: műhely, üzem, gazdaság. Ezért döntöttek úgy az ének-zeneiben, hogy népművelővé „képezik ki” növendékeiket. Ha megszerettetik velük a népművelést, bárhol hasznára lehetnek majd munkahelyük kulturális életének. Énekkar, báb- és színjátszás, népi tánc, irodalmi színpad, helytörténet, könyvtár — mindebből ízelítőt kaptak a gimnazisták. S a nyári szünetben mindenki az érdeklődési körének megfelelően választhatott, hol tölti az „üzemi” gyakorlatot, így került öt harmadikos a megyei könyvtárba. Tanáruk Kovács Pál, igen elégedett: — Az elsőben tanulták a könyvtáros munkát, s azóta sem felejtették el. Magam is meglepődtem, hogy a legbonyolultabb részét, az osztályozási rendszert is tudják... Sokat segítettek, gyakorolták az adminisztrációban magukat, de legszívesebben az olvasószolgálatban dolgoztak. Lelkesen, barátságosan, hozzáértően —, ahogy kell. S nekik mi tetszett a legjobban? — A könyvtáros munkához emberismeret kell — mondja Sikár Marika. — Hogy kinek kell Jókai, kinek Móricz, vagy modern író. — S már bírál is: — Sokan járnak ide jegyzetelni, a szakdolgozatokhoz, diplomamunkához. Szerintem nem minden tekintetben kielégítő a könyvtár állománya. Góhér Edit az ifjúsági könyvtárban dolgozott: — Először nehéz volt. Régen olvastam ifjúsági könyvet. Most felelevenedett sok szép olvasmány. És nagyon szívesen foglalkoztam a gyerekekkel. Talán a kétheti felelősségteljes munka, talán a könyvtár komoly hangulata teszi: ezek az üde, mosolygós fiatal lányok most halkan, szűkszavúan válaszolgatnak. Madaras Zsuzsa, Tompa Ágnes, Felcsik Zsuzsa is kedvvel dolgozott. Néha talán eszükbe jutott, hogy mégis jobb volna a strandon, de nem késtek és vigyáztak, hogy ne ejtsenek hibát — Ha tehát tetszett —, mondom — melyikük lesz könyvtáros? Tűnődő hallgatás. Aztán, egyikük megszólal, őszintén: — Azért, ha sikerül, legszívesebben mégiscsak tovább tanulnánk. ,, M. &' 53. A K-tól és A-tól szovjet bankjegyekben kapott pénzt csatolom. 1964. július 14. V. Kusztov (Borkov) főhadnagy Kusztov csendesen ült az ezredessel szemben. Vlagyimir Gavrilovics ragyogó hangulatban volt. Amikor végigolvasta a jelentést, felpillantott „Borkov” megszólalt: — Bocsásson meg, Vlagyimir Gavrilovics, nem említettem egy részletet. — Mit? — Én a bőröndbe, más egyében kívül, valerián a cseppeket is tettem, két üveggel. —■ Azt meg minek? — lepődött meg az ezredes. — Gondolom, még hasznát veszi. Az ezredes összehúzta a szemöldökét, de Kusztov tudta, hogy nem haragszik. — Látom te is olyan Pável Szinyicin féle vagy — mondta Vlagyimir Gavrilovics zsémbesen. — Ábrándozók... — Bocsásson meg ezredes elv— Nem restéitől még a gyógyszertárba is elmenni? — Hiszen útba esett... — Jól van. Küldetésed ezzel befejeződött. — Az ezredes felállt, kezet nyújtott Kusztovnak. — Köszönöm Vologya. Kisebb hibáktól eltekintve mindent kitűnően csináltál, bár ez volt a tűzkeresztséged. — Szovjet hazámat szolgálom, ezredes elvtárs — válszolt komolyan Kusztov. — Kérdésed, vagy kérésed van? — Igen. Kérem részesítse dicséretben Rimmát, bocsánat, Rita Terehovát... Rászolgált. — Egyetértek. Kusztov elhagyta a dolgozószobát. Vlagyimir Gavrilovics a házitelefonra tette a kezét, de meggondolta magát. Belelapozott a jelentésbe és csendesen mondta: — No hát akkor most már ideje feltárni a kártyákat. És íme, mi történt augusztus kilencedikén vasárnap. XX. EGYSZER MINDEN KIDERÜL Antikvárius észrevette, hogy egy idő óta szigorú megfigyelés alatt áll. Tapasztalat felderítő volt, ráadásul nem voltak különösebben óvatosak a megfigyelők sem, ez beletartozott tervükbe. Így aztán elég könnyen feltűnhetett. Miután pedig nyilvánvaló lett, hogy Borkova a szovjet kémelhárítás ügynöke, megfigyelésnek megvolt a magyarázata, és Antikvárius teljesen rendjénvalónak találta. A kocsiból felváltva nézegetett a visszapillantó tükrökbe. Elhagyta a város központját, Szerpuhovka felé fordult, hogy a Kasirszkoje után kiugorjon a két autósztrádára. Gondolta, ott gyorsan lerázza őrzőit. A motor könnyen bírta a száznyolcvanat, az autósztrádán pedig nincs sebességkorlátozás. Amint elhagyta a Dobrinyin teret, nyomába akaszkodott egy világosdrapp Volga. Már egyszer futólag látta a gépkocsitömegben, amikor felhajtott a Kamennij-hídra. A Volgában a vezetőn kívül ketten ültek, a hátsó ülésen. A következő villanyrendőrnél Antikvárius megpróbált elszakadni sleppjéből. Kiszámította, hogy akkor érjen oda, amikor a lámpa zöldről sárgára vált. Sikerült is, de a Volga nem maradt le. Áthaladt a sárgán, bár le kellett és le is tudott volna fékezni, mert a fényváltás pillanatában hét méternyire volt a zebrától. Antikvárius most már világosan látta, hogy csakugyan követik, és gonosz sportszenvedély kerítette hatalmába. Elérte az autósztrádára felvezető útszakaszt. A visszapillantó tükörből meggyőződött róla, hogy a Volga szorosan mögötte halad. Felbúgó motorral iramodott az enyhe emelkedőnek, és ráhajtott az autósztrádára. Mindjárt le is vette a gázt, mert a Volga lemaradt... Játszani akart vele egy kicsit, bízott a motorban és tudta, hogy akkor lép meg követői elől, amikor akar. (Folytatása következik) társ.• Édes anyanyelvünk Az újságíró riportot készített a közel százéves cigányasszonnyal. Gondolta a zsurnaliszta, hogy ha már itt jár, megkérdezi a mamát a közismert dal rébusza felöl. — Ugyan kedves néném, árulja már el, hogy mit jelent a „szekeresz a vakeresz”? A matróna kivette szájából a csutorát, sercintett egyet és foghegyről szólván megjegyezte: — Mit tudom én. Kérdezze meg a Lőrincze Lajost! Mindezt csak annak ékes bizonyítására írtam le, hogy a nyelvművelésen fáradozó tudóst ma már legalább úgy ismerik hazánkban, mint Petőfi Sándor, vagy Kossuth Lajos nevét. Persze ez a tény önmagában nem jelenti, hogy oda is figyelnek, amikor beszél a helyes kiejtésről, a magyarosságról, a szabatosságról, és főleg nem olvassák el írásba adott véleményét édes anyanyelvünkről. No, nem lehet mindenki nyelvész, de azért a szép beszédre, a helyes fogalmazásra adni kell, mert rendkívül nevetséges helyzetekbe sodorhatja az embert a Példaként említem az bikkfa-nyelv egyik értekezlet szónokát, aki a múlt évi eredményeket értékelve a következőket mondotta: — Elmondhassák elvtársak, hogy a gazdálkodás területén a legszükségesebb lukakat sikerült betömni... (derültség a teremben). De folytathatom a példákat azzal a tudósítással, amelynek címe így szólt: Elfogták az ékezettolvaj ismeretlen tetteseit stb. Sokkal bosszantóbb azonban, ha a magyartalanságot nyomtatásban látja, vagy rádióból halja az ember. Például Kecskeméten, a Kossuth téri csemegeüzletben a következő szövegű táblát akasztották ki: „Csak dugómentes üvegeket veszünk vissza.” A rádióban, a Magyar Hirdető műsorában egy új autójavító állomásra így hívták fel a gépkocsi-tulajdonosok figyelmet: „Üzemképtelenség esetén .. .* forduljon ide és ide. Lehet, hogy ezt az új kifejezést a meghibásodás helyett találták ki? Valószínű, mert az utóbbi szó ellen a nyelvészek hevesen tiltakoztak annak idején, a íme egy másik torzszülött lett az „eredmény”. Nem tudom észrevette-e már valaki, hogy az esetén szócska is rendkívül sokszor és a legkülönbözőbb szituációkban fordul elő. Olvastunk már ilyet: Házasságkötés esetén ne feledjen el virágcsokrot venni, vagy strandolás esetén használjon napolajat stb. S végül a semmitmondó, szájbarágó felíratokról néhány szót. Ezt ugyan már a tv Vadembere pár évvel ezelőtt kigúnyolta, de úgy látszik nem elég hatásosan. Baján ugyanis az egyik csemegeboltban a következő felirat olvasható: „Fogyasszon vágott baromfit..Van-e nálunk, aki a csirkét élve eszi? Mindezek után talán nem alaptalan az az érzés, hogy nyelvészeink szélmalomharcot vívnak, mint ama búsképű lovag, aki nehéz sebekkel borítva hagyta el küzdelmei színterét. Reméljük azonban, hogy ez az érzés csal. Nálam legalábbis ez a helyzet, mert például magyar hangbemondásos film bemutatása esetén nem hiszek a szememnek. Rosszul látom az újság hirdetését. *- dorgál — II jugoszláv műsora SZOMBAT 17.40: Népi muzsika. — 18.00: Tvújdonságok. t 18.15: A szőke Petar, Bábjáték. — 19.05: Rajzfilmek. — 19.15: Szóban és képekben. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. 20.30: A nyár dala. — 20.33: Hirdetések. — 20.41: Szórakoztató zenés műsor. — 21.41: Egy kis új, egy kis régi. — 21.58: Gedeon, a Scotland Yardról. =— 22.46: Tv-híradó«