Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-21 / 170. szám
IW». Július 21, péntek A művelődési ház újjászületett Eredmények és szándékok Kalocsán . Az elmúlt év tavasza óta — tehát több mint egy esztendőn keresztül — zárva tartotta kapuit Kalocsán a Petőfi Sándor Művelődési Ház. Mi indokolta ezt a meglehetősen hosszú szünetet? — efelől érdeklődtünk az újból megnyílt művelődési házban Bagó István népművelési ügyintézőtől. — Az épület, bizonyos statikai okok folytán, hovatovább már életveszélyessé vált. Ezt a helyzetet feltétlenül meg kellett szüntetnünk. Az átépítés miatti hosszas „szünidő” alatt sem szünetelt azonban városunkban a népművelési tevékenység. Mindenki, aki szívén viseli a kultúra ügyét — s csak most láttuk, hogy milyen sokan vannak! — segítségünkre sietett !r népművelés munkájának egy részét, a szakköri foglalkozásokkal való törődést az iskolák, az úttörőház, a járási könyvtár vállalták magukra. A téli ismeretterjesztő előadások sikerét ebben az átmeneti időszakban számos üzem és vállalat közreműködése révén biztosíthattuk. Az átalakítás mintegy félmillió forintot emésztett fel. A költségek egy részét a városi községfejlesztési alapból fedeztük, de sok vállalat is felajánlotta anyagi támogatását Ennek köszönhető, hogy június közepe óta nem csupán teljesen rendbe hozott épületben folytathatjuk munkánkat hanem sikerült a berendezést is felújítani, modernizálni. — Milyen kulturális tevékenység zajlik jelenleg az épület falai közt? — Hogy csak néhányat említsek a már megvalósult elképzelésekből: a „Fórum” elnevezésű ifjúsági klub heti összejövetelein minden alkalommal igyekszünk valamilyen vonzó, hasznos és érdekes témát műsorra tűzni. Három előadásból álló sorozatot indítottunk például — jeles szakemberek bevonásával — a kalocsai paprika történetéről. Az országszerte ismert Greksa Borbála, a népművészet mestere pedig „A kalocsai pingálás és varrás története” témakörben beszélgetett el a fiatal klubtagokkal. Havonta megemlékezünk egyegy híres író, költő vagy művész évfordulójáról. Ezenkívül a 31 klubtag közül a külföldet jártak rendszeresen beszámolnak társaiknak útiélményeikről. Mint megtudtuk, az év eleje óta 14 tagú fúvószenekaruk működik Hangszervásárlásra mintegy 70 ezer forintot fordítottak, s az újonnan alakult együttes a május 1-i felvonuláson már szép sikerrel be is mutatkozott. Ezenkívül számos öntevékeny művészeti csoport — felnőtt és ifjúsági képzőművész-szakkör, vegyeskar, nyelvtanfolyam stb. — működik a művelődési házban. A most induló népművelési idényben az eddiginél szorosabb kapcsolatot szándékoznak kiépíteni a nagy múltra visszatekintő helybeli munkásklubbal. Újabb nyelvtanfolyamok szervezése, a népi díszítőművészek szakmai továbbképzése, s színházi évadban több színésza kollektíva vendégszereplésre való meghívása: mindez ugyancsak helyet kapott a kalocsai Petőfi Sándor Művelődési Ház terveiben. Végül, de nem utolsósorban említsük meg, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére a járásban élő alkotóművészek részvételére számítva, rövidesen fotó-, illetve képzőművészeti pályázat kiírására kerül sor. Másodosztályúvá lépett elő az alpári halászcsárda Az alpári Holt-Tisza melletti halászcsárdát nagy előszeretettel keresik fel a környék, különösen Kecskemét és Kiskunfélegyháza lakói. Erre a szezonra új vezetőt állított az üzemeltető földművesszövetkezet a halászcsárda élére, az alpári születésű Batka Lajost, aki 12 évig dolgozott Budapesten a vendéglátó szakmában. Színvonalemelkedést jelent ez, és az ételforgalomban nagy felfutás jelentkezik. Igaz, hogy néhányan kifogásolták a másodosztályba sorolást, de ez nem jelent különösebb megterhelést a fogyasztóknak, mert az árakban benne van a zenedíj is, amit eddig külön számítottak fel. Ízletes halételeihez a Virágzó Halászati Szövetkezet szállítja a „nyersanyagot”, amit osztályon felüli minőségben készítenek el a halászcsárda kitűnő szakácsai. T. M. MINDJÁRT MAS I *1 ! ■ Nézd, milyen elragadó ruha! Quick karikatúrája) A jugoszláv TV műsora fenteb K.00: Nemzetközi hírszolgálat. — 17.30: Héttől tizenkét éveseknek. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Táncoljon velünk. — is.05: Panoráma. — 19.54: Esti mese. — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: A nyár dala. — 20.33: Hirdetések. — 20.11: Játékfilm. — 22.10: Tv-híradó. A rémi tűzoltó parancsnok — Mikor volt Rémen utoljára nagyobb tűz? — Valamikor 1951-ben. Egy szalmakazal gyulladt ki. Azóta csak apróbb „esetek” voltak. A lakosság nagyon vigyáz, hogy ne essék baj. Kreisz Sebestyén, a rémi önkéntes tűzoltók parancsnoka nyilatkozott így: De folytassuk tovább a témát. — Mi az oka, hogy ennyire „munka nélkül” vannak a tűzoltók? — Nagy gondot fordítunk a megelőző felvilágosításra. A tűzrendészeti szabályokat komolyan vesszük, évente kétszer szemlét tartunk a házaknál, megnézzük, nem tűzveszélyes-e a villanyhálózat, aztán meg letakaríttatjuk a padlásokat. Az iskolában végzett tűzrendészeti oktatásnak szintén sokat köszönhetünk. Ez a pedagógusok érdeme. Tűzoltószakkör működik az iskolában, a járási úttörőversenyen negyedik helyezést értek el az úttörő tűzoltók. Régen azért fordult elő gyakrabban tűzeset, mert hanyagok voltak a megelőzésben. Kreisz Sebestyén amolyan „sok funkciójú” embere a falunak. Soroljuk csak el tisztségeit: a tűzoltóparancsnokságon kívül a végrehajtó bizottság társadalmi elnökhelyettese, a Dózsa Tsz vezetőségi tagja, azonkívül — ezzel keresi kenyerét — a tsz bognármestere. És tanácstag persze, 1950 óta. — Mióta tagja az önkéntes tűzoltó testületnek? — Siheder korom óta. 1930- ban léptem be közéjük és azóta megszakítás nélkül „szolgálatban” vagyok, 15 éve parancsnoki rangban. Az elnökhelyettességre terelem a szót Ez a rendkívül szerény, 54 éves ember tíz esztendeje, hogy elvállalta ezt a nem kis elfoglaltságot és jelentő közéleti posztot törődést Nagy törődés, mondom, mert például, amikor Rózsa György vb-elnök egy esztendeig iskolán volt, ő látta el a községi tanács vezetésével járó teendőket És egyébkor is kap részfeladatokat sokszor nem is könnyűeket amelyek annyira igénybe veszik idejét hogy bizony kitelik a napi 14—16 órai munka. Egy időben, mikor szükség volt rá, a művelődési otthon vezetése is az ő kezében volt Otthonos tehát a község kulturális gondjaiban, szívesen beszél ezekről: — 300 ház van a faluban és 108 televízió készülék. Még szerencse, mert a mozinktól nem sok jót várhatunk. Hetente kétszer tart 1—1 előadást de gyengék a filmek, ezért kevesen járnak moziba. A fiatalság? kocsmában pénteken és vasárnap táncos rendezvényen szórakozhat. Persze, ez nem elég, hiányzik egy összefogó szerv, a tsz KISZ-szervezete kevés ehhez. Községi KISZ nincs, hiszen a fiatalság teljes egészében a tsz-ben dolgozik. Sportlehetőség? Szinte semmi. A tsz-nek van kézilabdacsapata, de az is csak az iskolaudvaron gyakorolhat — A Dózsa Tsz nem áll rosszul. Mire költik a kulturális alapot? — Elsorolom. Az idén 180 tag megy a szabadtéri játékokra, Szegedre. Száz mozibérletet váltunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára rendezett filmsorozatra. Ezzel aztán kész is. Nagyrészt a szociális alappal költjük el. Nehéz nem így tenni, sok az idős tag köztünk, a betegellátás nagyon igénybe veszi az alapot B. J. rek pedig szünet nélkül jöttekmentek. — Minden rendben? — kérdezte suttogva Tuljev. — Igen. Cseréljünk ruhát. Gyorsan átöltöztek. Tuljev átadott Marinnak Ezután egy repülőjegyet arra a járatra, amelynek az indulását a rossz idő miatt bizonytalan időre halasztották. Ő pedig megkapta a partraszállási engedélyt. Ezután elhagyták a mosdót és felmentek az emeletre. Az étterem bejárata előtt tágas hall volt, üvegfala a repülőtér peronjára nézett. Megálltak a sarokban, homlokukat az ablakhoz szorították, mintha csak a betonon ázó gépeket figyelnék, és halkan beszélgetni kezdtek. — Miért várattál magadra? — kérdezte Tuljev. — Tíz órát késtünk. — Jól van, térjünk a tárgyra. Tizenegy órakor a kikötő bejáratánál kell lenned. — Marin az órájára nézett. — Most nyolc óra, az idő elég. Odamegy a csoportvezetőhöz. Ismeritek egymást. Viktor Krugnak hívják. — Hogyne, barátok vagyunk — jegyezte meg Tuljev csípősen. — Mi bajod vele? — Hosszú... Mi van tovább? — A csoportunknak meg kellett volna látogatnia a Frátorféle szemklinikát, de ez elmaradt a késés miatt Sétálnak a városban, majd valamelyik étteremben vacsoráznak. Tehát tizenegy előtt nem lesznek a kikötőben. — Csaknem úgy nézünk ki, mintha ikrek lennék — mondta ironikusan Tuljev. — Emiatt ne félj. Ezek közül a nagyhangú birkák közül a hajón egyik sem látott egynél többször. Az útlevélen pedig a te fényképed van. Én egyszer sem mentem le a partra. És a határőrök sem tudták valami figyelmesen nézegetni az útleveleket, mert mindenki sietett, az idő is olyan... — Hogy hívnak engem? — Karl Schlechter. — Ki vagyok? — Hamburgi festőművész. — Megfelel. — Idefigyelj, mi történt itt nálad? Olyan felhajtást csaptak és úgy hajtottak ide, mintha tűzvész lenne. — Feleslegesen fecsegsz — torkolta le keményen Tuljev. — Te hosszú időre jössz ide? — Ez talán nem felesleges kérdés? — Jól van, kvittek vagyunk. — Hol a rádiód? — A részletes terv a zsebben van. Abban mindent leírtam. — Nehéz itt? — Majd magad is megtudod. Minek ijesztgesselek előre, vagy ellenkezőleg, nyugtassalak? Beleugrottál a vízbe, ússzál, mert elsüllyedsz... Mondd meg inkább, milyen rend szerint lehet felmenni a hajóra? — Egyszerűen. Leadod a partraszállási engedélyt a határőrnek, tőle megkapod az útlevelet és kész. — Mikor lódul el a parttól a bárka? — Holnap reggel kilenckor. tér?— Szovjet kikötőbe még be— Egyenest a Bősz pólusnak tart. Most Szuhumiból jöttünk. — Helyes. Így a legbiztosabb ... Elhallgattak. Tuljev összeharapta a cigaretta szopókáját és nézte a repülőtér színes lámpáit. Marin megpróbált olvasni az arcáról. Azt gondolhatná az ember, hogy örül, ő pedig mintha kővé vált volna. — Sokáig voltál itt? — kérdezte Marin egészen halkan. — Három évig. Marin Tuljev kialudt cigarettájára nézett. — Add ide a szívnivalódat, a hajón semmi szükséged szovjet cigarettára. Tuljev váratlanul elmosolyodott — Igazad van. Én meg erre nem is gondoltam. Elővett egy doboz „Kazbek" cigarettát és átadta. Marin rágyújtás közben mondta: — A kajütömben vannak amerikai cigaretták. — Hányas a kajütöd? — A tizenhetes a jobb fedélzeten. Krug megmutatja, ő a szomszédban lakik. Gondolatokba merülten álldogáltak még egy kicsit, majd Tuljev hirtelen megfordult. — Ideje indulnunk. Kísérj le. A kijáratnál vártak, amíg jött az autóbusz. — Nos, sok szerencsét — mondta Tuljev. — A repülőgéped valószínűleg csak reggel indul. Figyelj jól. A járat indulását bemondják a hangszóróban, vagy érdeklődj a tudakozóban. — Szerencsés utat, add át üdvözleteimet a mieinknek. Megszorították egymás kezét és Tuljev kilépett a szakadó esőbe. Marin nézte, amint átszalad a csillogó aszfaltsávon és felugrik az autóbuszra. A kocsi már indult is. (Folytatása következik) 5. oldal Egy törött sírfelirat Kecskeméten, az új lakótelep szomszédságában meglapuló öreg temetőben szívesen sétálgatnak a közelben lakók, ha idejük engedi. Olvasgatják a régi feliratokat, találgatják, kit is rejtenek a megkopott vagy ékes betűk... Csend van itt és nyugalom, alig hallatszik a kinti élet zsivaja. Az árnyas fák, mint egy kis erdő borulnak a süppedő sírhantokra. A temetőn át vezető út közelében gyakran megállnak az erre járók, és betűznek egy törött sírfeliratot. Kada Elek nevét olvashatják le a dísztelen sírhant oldalába állított kőtáblácskáról, Kada Elek, Kecskemét egykori haladó szellemű polgármesterének nevét, aki olyan sokat tett városáért, hogy a legszebb és legdíszesebb márvány síremlék is csak szerény jelkép lenne az ő idejében és közreműködésével megvalósult létesítmények mai nagy értéke mellett. Úgy hírlik, Kada Elek hamvait is átviszik majd az új köztemetőbe, és méltó síremléket állítanak neki Kecskemét város 600. évfordulóján. De a sír gondozása, rendbehozása addig sem várathat magára. Ez bizony nem válik díszére a történelmi múltjára joggal büszke városnak. Hiszen szorgos elődök emlékének állandó megbecsülése nélkül sokat veszíthet fényéből ez a nagy gonddal készített ünneplés. T. P.