Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

A MEGYEI PÁRTB Világ proletárjai, egyesült XXII. ÉVF., 171. SZ. Ara 60 fillér 1967. JÚLIUS 22, SZOMBAT Finn vendégek Kecskeméten Barátsági nagygyűlés Lakiteleken A magyar nép őszinte barát­ságáról nyert első budapesti él­mények után a finn—magyar barátsági hét alkalmából ha­zánkban tartózkodó finn kül­döttség egyik népes csoportja várakozó érdeklődéssel látoga­tott tegnap délelőtt Kecskemét­re. A mi Hazafias Népfron­tunknak megfelelő Finn De­mokratikus Uniót képviselő vendégek között köszönthettük Debrecen finn testvérvárosá­nak, Jüveskülének polgármes­terét, Veti Jörvinent és a tur­­kui művészegyüttest. A baráti delegáció tagjait a Hazafias Népfront megyei szék­házában rendezett fogadáson Pozsgay Imre, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának al­­elnöke köszöntötte, majd Far­kas József, megyei népfront­bizottság titkára adott rövid áttekintést a megye jellegéről, életéről. Ezután Erkki Hattaka, a finn rádió szerkesztő munkatársa köszönte meg keresetlen sza­vakkal a szívélyes fogadtatást. Mint mondotta: hűvösebb ég­hajlatú hazájukban felkészül­tek arra, hogy Magyarországon jó idő fogadja őket, ám­ a nyár hőmérsékletén is túltett a ba­ráti fogadtatás melegsége. Kedves meglepetés, egy-egy tarka virágcsokor várta a kül­döttség tagjait a városi tanács­háza dísztermében, ahol a Ha­zafias Népfront városi bizottsá­gának elnöke, Fehér Sándor üdvözölte a vendégeket és is­mertette a megyeszékhely éle­­tét, sajátosságait, törekvéseit Majd a virágcsokrokat szoron­gatva Kecskemét nevezetessé­geivel ismerkedtek a küldöttség tagjai. Délutáni programja kereté­ben a Szikrai Állami Gazda­ságba látogatott a delegáció, ahol Magyar Ferenc igazgató mutatta be többek között a gazdaság gyümölcsösét. Me­gyénkben látogatásuk utolsó akkordjaként a Lakitelken ren­dezett finn—magyar barátsági nagygyűlés kedves emlékét vi­hették magukkal az északi nyelvrokon nép követei. Július 23 — augusztus 1: szolidaritási hét az arab népekkel A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség legutóbbi berlini végrehajtó bizottsági ülésén megvitatta a közel-keleti hely­zetet, az izraeli agressziót és akcióprogramot dolgozott ki az agressziótól sújtott arab népek támogatására. E program kere­tében július 23—augusztus 1 között a DIVSZ megrendezi az arab népek és ifjúság iránti nemzetközi szolidaritás hetét Péntekig három, forró sikert hozó fellépés Munkatársunk jelenti Tarnowból Lengyelországból, a Magas- Tátrán túlról jelentjük. Első külföldi turnéja során péntekig három alkalommal és helyen lépett fel a Kecskeméti Híres Együttes forró sikerrel. Baráti látogatásunk első napjáról csak annyit: az otthoni számításokkal ellentétben a múlt szombaton, délután helyett este kilenc óra tájban léptük át a lengyel ha­tárt, s éjjel 2 órakor érkeztünk Tarnowba. Vendéglátóink, a tar­­nowi Zahlada Rzotowych, ahol 14 ezer ember dolgozik. Szállá­sunk a hatalmas gyár mintegy 10 ezer lakásos lakótelepén van, a vegyipari technikum 3 eme­letes diákszállójában. Kedd, az első fellépés napja. Egy tízezer körüli lélekszámú községben, ahol —­ mint má­sutt is —­ a lengyel nép fel­­szabadulási ünnepségén vettünk részt, s mi adtuk a kultúrmű­sort. Aki még nem érte meg, nehezen képzeli el, milyen iz­galommal jár a várakozás: ho­gyan fogadják a mi népünk lel­kének színes virágait itt, messze­­ hazánktól. Amikor szétnyílik a függöny, felhangzanak a Tisza— Duna menti dalok, a táncosok ruháin felizzanak a kiskunsági emberek képzeletvilágának gaz­dag pompájú színei, akkor az ember a 350 jelenlevő örömét kifejező halk morajból biztosan megérzi azt, hogyan fogja meg szívüket a dal, a tánc. Forró vastaps, elragadtatott közbetapsolások. . Minebből mindhárom alkalommal kijutott a táncegyüttesnek, énekeseknek, zenekarnak. Tetszett a drogszé­­li páros, sámsoni legényes. A lengyel tánc őszinte, meleg fo­gadtatásban részesült minde­nütt. A cigánytánc és a szerem­­lei táncszvit pedig fergeteges sikert aratott. Első fellépésük helyén, a sze­­remlei tánccal háromszor hív­ták függöny elé az együttes tagjait. A 85 ezer lakosú Tar­­nowban a gyönyörű, szabadtéri színpadon a 3 ezer körüli néző­sereg hatalmas bravózással is­mételtette a cigánytáncot, így volt ez a vendéglátó üzem 400- as kultúrtermében is. Az előadások befejeztével sű­rű csoportok veszik körül az együttest, ölelés, csók, auto­gramkérés, lelkes barátkozás, feljönnek a buszba, velünk da­lolnak, felkeresnek bennünket a kultúrházban, ahová étkezni járunk. Barátkoznak velünk fa­lun, városon, ha leszállunk kö­rülnézni. Megható az a megkü­lönböztetett szívélyesség, amel­­­lyel körülveszik az együttest, amellyel kedvünket keresik kedves lengyel barátaink. E sza­vaknál a kiskőrösi Petőfi-ház jut az eszembe, ahol a költő rajzai között ott van a lengyel Bem apónak, a magyar szabad­ságharc nagy generálisának portréja is. Bem apó és a mi Petőfink. A két népnek annyi ilyen nagyszerű fia volt, akik nemcsak álmodoztak a szabad­ságról, hanem a legdrágábbat áldozták érte. A lengyel Bem és a magyar Petőfi unokái mél­tó letéteményesei a népek ba­rátsága, a világszabadság nagy ügyének. Alighogy e mondatot befeje­zem, mutatják a­ tamowi újsá­got, amelyben képes riport je­lent meg az együttes csütörtöki szerepléséről. Külön cím alatt jelentik be, hogy az itteni együttes augusztusban hozzánk látoígat, s már dúdolják bará­taink azokat a magyar dalokat, amelyekkel ők majd Kecskeméten­ kedveskednek Tóth István ­A szocialista üzemrész címért A Baromfiipari Országos Vál­lalat kecskeméti üzemében, a csomagolóban dolgozik a Petőfi Sándor és a Minőségi brigád. Mindkét kollektíva többször ki­érdemelte már a szocialista jel­zőt. Idén összefogtak és a szo­cialista üzemrész címért indítot­tak munkaversenyt. Versenyvál­lalásuk legfontosabb részlete az export minőségének a javítása. Sok múlik ügyességükön, lelki­ismeretességükön, hiszen a kül­földi partnerek ma már nem­csak azt követelik meg, hogy a csirke, kacsa ízletes húsú és szépen tisztított legyen, hanem azt is, hogy tetszetős „ruhába” öltöztetve kerüljön a boltok polcára. Eddig teljesítette ver­senyvállalását az üzemrész: az első félévben egyetlen lényeges panasz sem érkezett a csoma­golás minőségére. A legnagyobb felelősséggel já­ró munkát Tass­ Mihályné vég­zi: másodpercek alatt kell el­döntenie, hogy a feldolgozó üzemből érkezett áru megfelel-e az exportkövetelményeknek, il­­ letve melyik belföldi minőségi osztályba sorolható. Szinte pó­tolhatatlan szem a csomagolók láncában, hiszen tizenhat évi szakmai gyakorlatára támasz­kodva végzi a minősítést. Néhány gyors mozdulat, és máris kész a színes celofán „köntös”. Korszerű gépek segí­tik a csomagolószalag mellett dolgozó asszonyok munkáját Az áru végállomása a mérleg. Hajós Mihályné brigád vezető kezéből már a kartondobozoké kerül a pecsenyekacsa, és indul­hat is a hűtőkbe, majd Auszt­riába. Békés — Pásztor Aktív eszmecsere J­avában folynak az előké­születek a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek megala­kítására. Az a tapasztalat, hogy aktív eszmecsere indult a kö­zös gazdaságok vezetői és tag­jai között az új érdekképvise­letet illetően. Az előzetes elkép­zelések szerint négy szövetség alakul a megyében. Kettő a Ho­mokhátságon, kettő pedig Duna mentén. A járási előké­­­szítő bizottságok megkezdték a munkát. Külön munkabizottsá­gok alakultak az alapszabály kidolgozására. Új dolgokról van szó, tehát indokolt, hogy sok vita előzze meg a cselekvést. Számos két­kedő véleményt hallani. Néhá­­nyan még nem értik a szövet­ségek létrehozásának szükséges­ségét. A hovatartozás kérdésé­ben sincs egyetértés. A szövet­ségek területi elhatárolását il­letően szintén különböznek még a vélemények. A­zzal azonban mindenki egyetért, hogy a területi szö­vetségek munkája szervesen kapcsolódik az új mechanizmus­ban kialakuló körülményekhez. Ebből következik, hogy a szö­vetkezetek igényeinek megfe­lelően, érdekeiket, feladataikat az új helyzetben áttekinteni tudó szövetségeket kell létre­hozni. Fontos, hogy vita során tisz­tázódjanak a nézetek. Elsősor­ban világosan kell meghatároz­ni a szövetségek célkitűzéseit. Ezek az érdekképviseletek alap­szabály szerint működnek, meg­határozott törvényes keretek kö­zött, s azzal foglalkoznak, ami­vel a termelőszövetkezetek meg­bízzák őket. Tehát nemcsak ér­dekképviseletek lesznek, hanem segítenek a tervek megvalósí­tásában, az együttműködésben, a szakosításban, a piackutatás­ban, egyes, a termeléshez szük­séges gépek, növényvédő szerek beszerzésében. M­indez egyben a felelőssé­get is jelenti. A szövetség a ter­melőszövetkezetek megbízásá­ból működik és ha jól dolgo­zik, az minden gazdaságnak hasznos, ha viszont hibákat kö­vet el, annak következményei is a termelőszövetkezetekre hárul­nak. A nyári munkák után kezdőd­nek azok a közgyűlések, ame­lyeken a tagok megtárgyalják, hogy kit küldenek a szövetség létrehozását célzó gyűlésre. En­nek kapcsán a termelőszövetke­zetek vezetőire és pártszerveze­teire nagy feladat hárul. A szö­vetségeket önkéntes alapon hoz­zák létre teljes nézetazonosság alapján. Ezt a nézetazonosságot azonban már előzőleg, a terme­lőszövetkezeteken belül meg kell teremteni, nehogy utólag legyenek esetleg véleménykü­lönbségek.­ A tapasztalatok sze­rint egyes szövetkezetekben nem könnyű ezt elérni. Figyelembe kell venni többek között azt is, hogy megyénkben nemcsak ter­melőszövetkezetek, hanem ter­melőszövetkezeti csoportok is vannak, amelyek eddig sok szempontból más elbírálás alá kerültek. Ezek a közös gazdasá­gok számos gondjuk orvoslásá­ra várnak. Legtöbb termelőszö­vetkezeti csoportban bizonyta­lansággal találkozunk. A terme­lőszövetkezeti törvény, amely az ősszel jelenik meg, rendezi gondjaikat. Még nem minde­nütt tisztázódott azonban, hogy milyen szerepet kapnak a szö­vetségeken belül. Nincs ok kapkodásra. Meg­fontoltsággal, jó felkészüléssel érlelődnek meg azok a felté­telek, amelyek a területi szö­vetségek létrehozását megterem­tik. Csak így lehet elérni, hogy a közös gazdaságok ily módon történő összefogása beváltsa a hozzá fűzött reményeket. K. S.

Next