Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-28 / 176. szám
1961. július 28. péntek Üzemi gazdasági-műszaki tanács alakult Ahogy az Alföldi Cipőgyár készül 1968-ra A gazdaságirányítás reformjának előkészületiei utolsó szakaszba léptek. Szorít az idő, hiszen fél esztendő se választ el bennünket 1968. január 1-től. Az igazgatók, főmérnökök az idén tanfolyamon vettek részt és részletesebben megismerkedtek a gazdasági reformból fakadó speciális tennivalókkal. Tanulmányok — egy témára Így történt ez az Alföldi Cipőgyárban is, s folytatódott azzal, hogy vállalaton belül is megszervezték a „gazdasági reform-tanfolyamot”, amely jelenleg éppen félidős, augusztusban fejezi be a részt vevő mintegy 30 osztály- és csoportvezető. Az előadásokat az igazgató, Hegedűs Menyhért tartja. Ez a tanfolyam az utolsó fázisát jelenti a felkészülésnek. A gyár valamennyi egységének vezetőgárdája itt már a lehető legkonkrétabb útmutatást kapja. És, hogy eredménnyel, azt sok minden mutatja. Ezen a kurzuson a résztvevők többek között azt a feladatot kapták, hogy írásban számoljanak be elképzeléseikről, az új mechanizmus gyári vonatkozásáról, arról, miben fog változást hozni, vagy miben kell véleményük szerint változtatást végrehajtani. A válaszokat lapozgatva sok alkalmazásra érdemest talált a vállalatvezetés. Az írásos válaszok — voltaképpen a tanulmányok —, 5—8 oldalasak, de azzal a lábjegyzettel, hogy szerzők — ha szükséges és kívánják — a tételek felsorolt vázlatát bármikor teljes részletességgel kidolgozzák, vagyis a tekintélyes és alapos dolgozatok csupán a téma összefoglalásai. A javaslatok nyomán Valamennyi kéziratban javasolták egy házi gazdasági bizottság, gazdasági-műszaki tanács létrehozását a középszintű vezetőkből, akik a szakterületükön kidolgozzák a tennivalókat és azt a vállalatvezetés elé terjesztik. Az elgondolás találkozott a vállalatvezetés tervével. Létrehozták az Alföldi Cipőgyárban a gazdasági-műszaki tanácsot. Feladata három változatban kidolgozni a vállalat szervezeti felépítésének módosítását az új gazdasági mechanizmus szellemében. Nevezetesen a különböző feladatkörű osztályok és csoportok együttműködési viszonyát. A megszabott határidő nagyon rövid: augusztus 31-ig be kell nyújtaniuk a tervezeteket, szeptember 30-ig a vállalatvezetésnek jóvá kell hagynia mert az év negyedik negyedében már a reform jegyében akarnak „startolni”. Ez pedig október 1-én kezdődik. Még három reformbizottság alakult a gyárban a műszakiakból, pénzügyi, számviteli és más szakemberekből. Az egyik kidolgozza az új számviteli rendet, az önelszámolás és beszámoltatás rendszerét, a másik kettő pedig gyártmányfejlesztés, az ár- és a tervkalkuláció, illetve a kollektív szerződések és az anyagi juttatások új módját. Munkájukat fogja össze a gazdasági tanács. A vállalatvezetés ezzel azt szeretné elérni, hogy a gyárban a gazdálkodás új rendjének kialakítása kollektív munka eredménye legyen. Az említett tanulmányokban rejlő más javaslatokat ugyancsak a bizottságok elé terjesztik, és felhasználják őket Fontos segédeszközök, mert soraikban leszűrve sok-sok felhalmozódott kívánság lüktet, amelyek a dolgozók között, baráti vagy munkahelyi beszélgetések alkalmával nem egyszer jámbor óhajként merültek fel, így például az anyagi ösztönzés eddigi rendje. Évente egyszer — május 1-én kiosztották a jutalmazásra szánt összeget. A jutalmat a legtöbb dolgozó — akár műszaki vezető, akár szakmunkás, akár segédmunkás — éves munkájával megszolgálta. Csakhogy a nyilvánvalóan szükséges differenciálásra szűkös keret nem adott módot. Durva példa: kapott a takarítónő 300 forintot, a műszaki vezető 500 forintot. Ugyanakkor az évi egyszeri jutalmazás nem is a legösztönzőbb. Sokkal inkább azzá válik egyes sikeres feladat végrehajtása után vagy célprémiumként. A jobb minőség, korszerűség érdekében vagy: selejt után eddig 15— 20 forintot vontak le a gondatlan munkástól. Ez az összeg a minimális kártérítés fogalmát sem fedi. Nem serkent kellőképpen a selejtmentes munkára. Vissza-visszatér a tanulmányok lapjain kívánságként a védjegymárka rendszeresítése, cipőmintabolt nyitása, együttműködés hasonló jellegű jugoszláv gyárral, a piackutatás fontossága. S előfordul még valami, aminek nagy szerepe lesz az új gazdasági mechanizmusban: az információ. Elengedhetetlen eszköze a piackutatásnak. Tájékoztatást nyújt a keresletről, a hiánycikkekről, az anyagbeszerzés lehetőségeiről, de ugyanígy a technológiai és technikai újdonságokról. Ezzel lehetővé válik a gyors reagálás a piac igényeire. Még nincs eldöntve, hogy önálló csoportot bíznak-e meg a feladattal, vagy a műszaki osztály kap előadót hozzá. Ahogy például a MEO-csoport helyzetét elemzik a tanulmányokban, azt ígéri, hogy jövőre és a következő években sokkal inkább helyére kerül ebben az üzemben is a minőségellenőrzés, mint eddig, sokkal inkább betölti majd hivatását, teljes értékű csoport lehet. A MEO most inkább még beleüti a minőséget a gyártmányba. De a cél az, hogy a termelés folyamán gondoskodjon arról, hogy a minőséget belegyártsák a cipőbe. A vállalat belső ellenőre, Polgár János tanulmányában olvastam, hogy úgy kell előkészíteni a reformot: az „együtt sírás-nevetés helyett tartós mosolygás” szülessen, vagyis az alsóbb és felsőbb szinten az optimális önállóság alkalmazásával valósuljon meg a részlegek közötti kooperáció. Az előkészítésben a sok felől érkezett javaslatok felhasználásával a munka dandárja a közgazdászok, műszakiak vállán van. B. K. A passzírozó jó, de a mákőrlő... Országszerte ismerik és szeretik a háziasszonyok a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalatnál készült paradicsompasszírozókat. Szép sikert aratott e cikk a Szegedi Ipari Kiállításon is. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a mákőrlőről , ami szintén itt készül. Bizony elég sok reklamáció érkezett a vállalathoz a kereskedelem és a fogyasztók részéről az utóbbi cikkel kapcsolatban. A háziasszonyok szerint igen nehéz kezelni: vagy egészben engedi ki a mákszemeket, vagy — ha jól megszorítják rajta a csavart — megizzasztja a legerősebb menyecskét is. Mit szól ehhez a Petőfi Sándor .szerelőbrigád? — A szerelést mi lelkiismeretesen végezzük. Bizonyítja ezt, hogy a MEO elsőosztályúnak minősíti az árunkat. A reklamációk okát nem a felületes munkában kell keresni, hanem abban, hogy a háziasszonyok nem a használati utasítás szerint kezelik a mákőrlőt. Aki eljött hozzánk panaszkodni, annak meg is mutattuk, hogyan kell beállítani a hengert szorító csavart. A mi kezünkben simán darál. Elhisszük, amit a Petőfi Sándor brigádban dolgozó asszonyoktól hallottunk. De az is igaz, hogy nagyanyánk mákőrlője külön használati utasítás és gyakorlati bemutató nélkül is kitűnően működött. Nem lehetne ennek a jól bevált konstrukciónak a mását elkészíteni, valamivel modernebb külsővel? Mert igaz, hogy ma még — jobb híján —megveszik a Kalocsán készült mákdarálókat is. De mi lesz, ha egy másik vállalat könnyebben kezelhető típussal jelentkezik a piacon? B. D. Új módszerekkel olcsóbbá tehető a sertéstartás Állattenyésztési szempontból nagyon időszerű tanácskozásra került sor tegnap délelőtt a Városföldi Állami Gazdaság kultúrtermében. A Magyar Agrártudományi Egyesület és MEZŐBER Vállalat által közösen rendezett ankéton a megye több mint ötven állattenyésztő szakembere vett részt, hogy megvitassák a sertésnevelés és hizlalás új módszereit, s azok szélesebb körű alkalmazásával fellendítsék ezt a jelentős üzemágat. Jelen volt a tanácskozáson Zsiga Gyula, az agrártudományi egyesület titkára; a szakemberek részére pedig dr. Bajor Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Megyei ankét Városföldén Termelésfejlesztési Főosztályának munkatársa tartott előadást a sertéstenyésztés hazai gondjairól, és a külföldön alkalmazott, igen eredményes tapasztalatokról. Elmondotta, hogy közös és állami gazdaságainkban az elavult, kisüzemi jellegű tartási körülmények drágítják meg a termelést. A külföldön alkalmazott legújabb módszerekkel, például a padlózatról történő háromóránkénti etetéssel már háromkilós abrakfelhasználással produkálnak egy kiló sertéshúst. Ez a hazai átlagnál csaknem kétszerte jobb eredmény. Az új eljárások meghonosítására az elkövetkező pár év során több állami és közös gazdaságban sor kerül. Fejés előtt: gépi masszázs Amikor feltalálták a gépi fejést, mindenki azt hitte, a tehenek fejésének hosszadalmas, s nem kis erőkifejtést igénylő munkafolyamata egy csapásra megoldódott. Valóban, nagy jelentőségű ez a találmány, de még tökéletesítésre szorul. Így például masszázzsal elő kell készíteni a tehenek tőgyét a gépi fejőshez. Ha ez nincs megoldva, akkor nem termelődik a szervezetben elegendő tejelválasztó hormon (az ún. oxitocin), ezért csökken a tehén tejtermelése, és nem ürül ki teljesen a tőgy. Különösen szép eredményeket értek el a lipcsei Karl Marx Egyetem Mezőgazdasági Géptani Intézetében a gépi masszázs kidolgozásában. Mivel a legfontosabb érzőidegvégződések a tőgybimbóban és azok végén helyezkednek el, fokozzák a fejőhengerek tőgygumijainak az ingerlő hatását. Sűrített levegőt juttatnak a fejőhengerek és a gumik falai közé, annak következtében gépi masszázskor kb. 1 kg/négyzetcentiméter erő hat a tőgybimbókra. A kísérletek során a gépi masszázs gyorsabbnak bizonyult, mint a kézi, s a sűrített levegővel végzett gépi masszázs után késedelmes fejleadást egyetlen esetben sem tapasztaltak. A gépi tőgymasszázsnak gyakorlatba való bevezetése lehetőséget ad e művelet automatizálására és a fejésre fordított munkaidő további csökkentésére. A képen az automatikus szovjet fejőberendezés. A kezelő kézi munka nélkül egy óra alatt több mint 100 tehenet fej meg. 3. oldal fl garai „vasas törpe“ Jó pár éve annak, hogy — sok kételkedés és kishitűség cáfolataként — felépült Garán a törpevízmű. A községi tanács végrehajtó bizottságának határozatát követően, igénybe véve a lakosság áldozatkészségét is, megalakult a vízmű társulat, majd 1963-ban megindult a vízszolgáltatás. A várva-várt víz azonban igen magas vastartalmúnak bizonyult. Ezt ellensúlyozandó, vastalanító művet kellett létesíteni. Ez meg is történt, ennek ellenére a garaiak ma sem juthatnak szűrt, tiszta vízhez. A vastalanító ugyanis mindmáig üzemképtelen, mivel az egész megyében nem találtak olyan szakembert, aki azt a szükséges, úgynevezett vízzáró vakolattal ellátná. A kellemetlen ízű, vasas ivóvíz miatt jogosan panaszkodnak a község lakói. Méltatlankodásuk mindeddig megválaszolatlan kérdésekben is jelentkezik: — Miképpen kerülhetett átvételre annak idején a létesítmény, ha évek óta nem felel meg a célnak? — Négy év óta miért nem tesznek semmit a hiba megszüntetése érdekében? A legelfogadhatóbb választ, persze, nem is annyira kijelentő mondatokban várják Sokkal inkább szeretnének végre egészséges, tiszta, mellékíztől mentes vizet inni! „ ^ Schmidt István