Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

1961. július 28. péntek Üzemi gazdasági-műszaki tanács alakult Ahogy az­ Alföldi Cipőgyár készül 1968-ra A gazdaságirányítás reform­jának előkészületiei utolsó sza­kaszba léptek. Szorít az idő, hiszen fél esztendő se választ el bennünket 1968. január 1-től. Az igazgatók, főmérnökök az idén tanfolyamon vettek részt és részletesebben megismerked­tek a gazdasági reformból fa­kadó speciális tennivalókkal. Tanulmányok — egy témára Így történt ez az Alföldi Ci­pőgyárban is, s folytatódott az­zal, hogy vállalaton belül is megszervezték a „gazdasági reform-tanfolyamot”, amely je­lenleg éppen félidős, augusztus­ban fejezi be a részt vevő mint­egy 30 osztály- és csoportvezető. Az előadásokat az igazgató, Hegedűs Menyhért tartja. Ez a tanfolyam az utolsó fázisát je­lenti a felkészülésnek. A gyár valamennyi egységének vezető­gárdája itt már a lehető leg­konkrétabb útmutatást kapja. És, hogy eredménnyel, azt sok minden mutatja. Ezen a kurzuson a résztvevők többek között azt a feladatot kapták, hogy írásban számol­janak be elképzeléseikről, az új mechanizmus gyári vonatko­zásáról, arról, miben fog vál­tozást hozni, vagy miben kell véleményük szerint változta­tást végrehajtani. A válaszokat lapozgatva sok alkalmazásra érdemest talált a vállalatvezetés. Az írásos vála­szok — voltaképpen a tanul­mányok —, 5—8 oldalasak, de azzal a lábjegyzettel, hogy szerzők — ha szükséges és kí­­­vánják — a tételek felsorolt vázlatát bármikor teljes részle­tességgel kidolgozzák, vagyis a tekintélyes és alapos dolgozatok csupán a téma összefoglalásai. A javaslatok nyomán Valamennyi kéziratban java­solták egy házi gazdasági bi­zottság, gazdasági-műszaki ta­nács létrehozását a középszin­tű vezetőkből, akik a szakterü­letükön kidolgozzák a tenni­valókat és azt a vállalatvezetés elé terjesztik. Az elgondolás ta­lálkozott a vállalatvezetés ter­vével. Létrehozták az Alföldi Cipőgyárban a gazdasági-mű­szaki tanácsot. Feladata három változatban kidolgozni a válla­lat szervezeti felépítésének mó­dosítását az új gazdasági me­chanizmus szellemében. Neve­zetesen a különböző feladat­körű osztályok és csoportok együttműködési viszonyát. A megszabott határidő nagyon rövid: augusztus 31-ig be kell nyújtaniuk a tervezeteket, szep­tember 30-ig a vállalatvezetés­nek jóvá kell hagynia mert az év negyedik negyedében már a reform jegyében akarnak „startolni”. Ez pedig október 1-én kezdődik. Még három re­formbizottság alakult a gyár­ban a műszakiakból, pénzügyi, számviteli és más szakemberek­ből. Az egyik kidolgozza az új számviteli rendet, az önelszá­molás és beszámoltatás rend­szerét, a másik kettő pedig gyártmányfejlesztés, az ár- és a tervkalkuláció, illetve a kollek­tív szerződések és az anyagi juttatások új módját. Munká­jukat fogja össze a gazdasági tanács. A vállalatvezetés ezzel azt szeretné elérni, hogy a gyárban a gazdálkodás új rendjének ki­alakítása kollektív munka eredménye legyen. Az említett tanulmányokban rejlő más javaslatokat ugyan­csak a bizottságok elé terjesz­tik, és felhasználják őket Fon­tos segédeszközök, mert soraik­ban leszűrve sok-sok felhalmo­zódott kívánság lüktet, ame­lyek a dolgozók között, baráti vagy munkahelyi beszélgetések alkalmával nem egyszer jám­bor óhajként merültek fel, így például az anyagi ösztönzés ed­digi rendje. Évente egyszer — május 1-én kiosztották a jutal­mazásra szánt összeget. A ju­talmat a legtöbb dolgozó — akár műszaki vezető, akár szakmunkás, akár segédmunkás — éves munkájával megszolgál­ta. Csakhogy a nyilvánvalóan szükséges differenciálásra szűkös keret nem adott módot.­­ Durva példa: kapott a takarí­tónő 300 forintot, a műszaki ve­zető 500 forintot. Ugyanakkor az évi egyszeri jutalmazás nem is a legösztönzőbb. Sokkal in­kább azzá válik egyes sikeres feladat végrehajtása után vagy célprémiumként. A jobb minőség, korszerűség érdekében vagy: selejt után eddig 15— 20 forintot vontak le a gondat­lan munkástól. Ez az összeg a minimális kártérítés fogalmát sem fedi. Nem serkent kellő­képpen a selejtmentes mun­kára. Vissza-visszatér a tanulmá­nyok lapjain kívánságként a védjegymárka rendszeresítése, cipőmintabolt nyitása, együtt­működés hasonló jellegű jugo­szláv gyárral, a piackutatás fontossága. S előfordul még va­lami, aminek nagy szerepe lesz az új gazdasági mechanizmus­ban: az információ. Elenged­hetetlen eszköze a piackutatás­nak. Tájékoztatást nyújt a ke­resletről, a hiánycikkekről, az anyagbeszerzés lehetőségeiről, de ugyanígy a technológiai és technikai újdonságokról. Ezzel lehetővé válik a gyors reagálás a piac igényeire. Még nincs el­döntve, hogy önálló csoportot bíznak-e meg a feladattal, vagy a műszaki osztály kap előadót hozzá. Ahogy például a MEO-cso­­port helyzetét elemzik a tanul­mányokban, azt ígéri, hogy jö­vőre és a következő években sokkal inkább helyére kerül eb­ben az üzemben is a minőség­­ellenőrzés, mint eddig, sokkal inkább betölti majd hivatását, teljes értékű csoport lehet. A MEO most inkább még beleüti a minőséget a gyártmányba. De a cél az, hogy a termelés fo­lyamán gondoskodjon arról, hogy a minőséget belegyártsák a cipőbe. A vállalat belső ellenőre, Pol­gár János tanulmányában ol­vastam, hogy úgy kell előkészí­teni a reformot: az „együtt sí­rás-nevetés helyett tartós mo­solygás” szülessen, vagyis az al­sóbb és felsőbb szinten az op­timális önállóság alkalmazásá­val valósuljon meg a részlegek közötti kooperáció. Az előkészítésben a sok felől érkezett javaslatok felhasználá­sával a munka dandárja a köz­gazdászok, műszakiak vállán van. B. K. A passzírozó jó, de a mákőrlő... Országszerte ismerik és sze­retik a háziasszonyok a Kalo­csai Fémtömegcikkipari Válla­latnál készült paradicsompasszí­­rozókat. Szép sikert aratott e cikk a Szegedi Ipari Kiállítá­son is. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a mákőrlőről , ami szintén itt készül. Bizony elég sok reklamáció érkezett a vállalathoz a kereskedelem és a fogyasztók részéről az utóbbi cikkel kapcsolatban. A házias­­­szonyok szerint igen nehéz ke­zelni: vagy egészben engedi ki a mákszemeket, vagy — ha jól megszorítják rajta a csavart — megizzasztja a legerősebb me­nyecskét is. Mit szól ehhez a Petőfi Sán­dor .szerelőbrigád? — A szerelést mi­­ lelkiismere­tesen végezzük. Bizonyítja ezt, hogy a MEO elsőosz­tályúnak mi­nősíti az árunkat. A reklamá­ciók okát nem a felületes mun­kában kell keresni, hanem ab­ban, hogy a háziasszonyok nem a használati utasítás szerint ke­zelik a mákőrlőt. Aki eljött hozzánk panaszkodni, annak meg is mutattuk, hogyan kell beállítani a hengert szorító csavart. A mi kezünkben si­mán darál. Elhisszük, amit a Petőfi Sán­dor brigádban dolgozó asszo­nyoktól hallottunk. De az is igaz, hogy nagyanyánk mákőrlő­­je külön használati utasítás és gyakorlati bemutató nélkül is kitűnően működött. Nem lehetne ennek a jól be­vált konstrukciónak a mását elkészíteni, valamivel moder­nebb külsővel? Mert igaz, hogy ma még — jobb híján —­­meg­veszik a Kalocsán készült mák­darálókat is. De mi lesz, ha egy másik vállalat könnyebben ke­zelhető típussal jelentkezik a piacon? B. D. Új módszerekkel olcsóbbá tehető a sertéstartás Állattenyésztési szempontból nagyon időszerű tanácskozásra került sor tegnap délelőtt a Városföldi Állami Gazdaság kultúrtermében. A Magyar Ag­rártudományi Egyesület és MEZŐBER Vállalat által kö­­­zösen rendezett ankéton a me­gye több mint ötven állatte­nyésztő szakembere vett részt, hogy megvitassák a sertés­nevelés és hizlalás új módsze­reit, s azok szélesebb körű al­kalmazásával fellendítsék ezt a jelentős üzemágat. Jelen volt a tanácskozáson Zsiga Gyula, az agrártudomá­nyi egyesület titkára; a szak­emberek részére pedig dr. Ba­jor Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Megyei ankét Városföldén Termelésfejlesztési Főosztályá­nak munkatársa tartott előadást a sertéstenyésztés hazai gond­jairól, és a külföldön alkalma­zott, igen eredményes tapasz­talatokról. Elmondotta, hogy közös és állami gazdaságaink­ban az elavult, kisüzemi jellegű tartási körülmények drágítják meg a termelést. A külföldön alkalmazott legújabb módsze­rekkel, például a padlózatról történő háromóránkénti etetés­sel már háromkilós abrakfel­használással produkálnak egy kiló sertéshúst. Ez a hazai át­lagnál csaknem kétszerte jobb eredmény. Az új eljárások meg­honosítására­­ az elkövetkező pár év során több állami és közös gazdaságban sor kerül. Fejés előtt: gépi masszázs Amikor feltalálták a gépi fe­­jést, mindenki azt hitte, a te­henek fejésének hosszadalmas, s nem kis erőkifejtést igénylő munkafolyamata egy cs­apásra megoldódott. Valóban, nagy je­lentőségű ez a találmány, de még tökéletesítésre szorul. Így például masszázzsal elő kell ké­szíteni a tehenek tőgyét a gépi fejőshez. Ha ez nincs megold­va, akkor nem termelődik a szervezetben elegendő tejelvá­lasztó hormon (az ún. oxito­­cin), ezért csökken a tehén tej­termelése, és nem ürül ki telje­sen a tőgy. Különösen szép eredményeket értek el a lipcsei Karl Marx Egyetem Mezőgazdasági Gép­­tani Intézetében a gépi mas­­­százs kidolgozásában. Mivel a legfontosabb érzőidegvégződé­sek a tőgybimbóban és azok vé­gén helyezkednek el, fokozzák a fejőhengerek tőgygumijainak az ingerlő hatását. Sűrített le­vegőt juttatnak a fejőhengerek és a gumik falai közé, annak következtében gépi masszázskor kb. 1 kg/négyzetcentiméter erő hat a tőgybimbókra. A kísérletek során a gépi masszázs gyorsabbnak bizonyult, mint a kézi, s a sűrített levegő­vel végzett gépi masszázs után késedelmes fej­leadást egyetlen esetben sem tapasztaltak. A gépi tőgymasszázsnak gyakorlatba való bevezetése le­­­hetőséget ad e művelet auto­matizálására és a fejésre fordí­tott munkaidő további csökken­tésére. A képen az automatikus szovjet fejőberendezés. A keze­lő kézi munka nélkül egy óra alatt több mint 100 tehenet fej meg. 3. oldal fl garai „vasas törpe“ Jó pár éve annak, hogy — sok kételkedés és kishitűség cáfolataként — felépült Garán a törpevízmű. A községi ta­nács végrehajtó bizottságának határozatát követően, igénybe véve a lakosság áldozatkészsé­gét is, megalakult a vízmű társulat, majd 1963-ban meg­indult a vízszolgáltatás. A várva-várt víz azonban igen magas vastartalmúnak bi­zonyult. Ezt ellensúlyozandó, vastalanító művet kellett léte­síteni. Ez meg is történt, ennek ellenére a garaiak ma sem juthatnak szűrt, tiszta vízhez. A vastalanító ugyanis mind­máig üzemképtelen, mivel az egész megyében nem találtak olyan szakembert, aki azt a szükséges, úgynevezett vízzáró vakolattal ellátná. A kellemetlen ízű, vasas ivóvíz miatt jogosan panasz­kodnak a község lakói. Mél­tatlankodásuk mindeddig meg­válaszolatlan kérdésekben is jelentkezik: — Miképpen kerülhetett át­vételre annak idején a léte­sítmény, ha évek óta nem fe­lel meg a célnak? — Négy év óta miért nem tesznek semmit a hiba megszüntetése érdeké­ben? A legelfogadhatóbb választ, persze, nem is annyira kije­lentő mondatokban várják Sokkal inkább szeretnének végre egészséges, tiszta, mel­lékíztől mentes vizet inni! „ ^ Schmidt István

Next