Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-31 / 205. szám
196T augusztus 31, csütörtök Kevés költséggel, ésszerű szervezéssel Jánoshalma és Bácsalmás az iparosodás útján A megyei pártbizottság határozata értelmében, 12 nagyközségben mintegy 8 és fél ezerrel növelik az iparban foglalkoztatottak számát a tanácsi vállalatok, a gépjavító állomások, a ktsz-ek és a minisztériumi felügyelet alatt dolgozó üzemek 1970-ig. Tohai Lászlótól, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjétől az iránt érdeklődtünk, hogyan halad a program megvalósítása, melyik nagyközségekben léptek előbbre az iparosítás útján az utóbbi hónapokban. Az osztályvezető elöljáróban hangsúlyozta: mivel a tanácsok anyagi ereje korlátozott, igyekeznek a lehető legkevesebb beruházással megoldani a feladatot. Segítség ehhez, hogy ahol megfelelő adottságok vannak, oda szívesen telepítenek gyáregységet a budapesti, vagy egyéb nagyvárosban működő tárcavállalatok is. A községekben ugyanis még mindig van szabad munkaerő és terület a fejlesztéshez. Jó példa erre a közelmúltban megvalósult kerekegyházi átszervezés: a Kiskunfélegyházi Kézműipari Vállalat itteni üzemét átvette a Habselyem és Kötöttárugyár, a jövőben a jelenlegi 90-ről 250-re növeli a varrónők számát. A telepiért kapott mintegy 700 ezer forintot a Kézműipari Vállalat többi üzemének fejlesztésére fordíthatja. A félegyházi vállalattal kapcsolatosak a bácsalmási változások is. Itt ugyancsak konfekció üzeme működik a kézműiparnak, száz dolgozóval, de a telepen nagyobb beruházásra már nincs lehetőség. Sikerült azonban egyéb megoldást találni: július 1-én átadják a gépjavító állomásnak a Bajai Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat községi telepét, a gépjavító épületeiben viszont a konfekciósok találnak otthont, így már lesz mód arra, hogy — kisebb átalakítások után — a jelenlegi 100-ról 300-ra növeljék a varrónők számát. E cserénél lényeges szempont az is, hogy nem fejleszt párhuzamosan ugyanahhoz az iparághoz — vasipar — tartozó telepet a tanács és a gépjavító, még érdekesebb az iparfejlesztés útja Jánoshalmán. A tanács eredetileg azt tervezte, hogy a Bács-Kiskun megyei Bútor és Faipari Vállalat ládagyártó telepjén oly módon növelik a termelést, hogy csaknem megkétszerezik a munkáslétszámot. Ezenkívül szerepelt a programban egy vasipari üzem életrehívása is. A két beruházás összesen 7 millió forintot emésztett volna fel és körülbelül 350 embernek teremtődött volna új munkahely. Időközben azonban kedvezőbb lehetőség kínálkozott: a ládaipari vállalat hajlandónak mutatkozott arra, hogy átveszi és továbbfejleszti a faipari telepet. 1970-ig félezerre növelik az itt dolgozók létszámát. Ez a létszámfejlesztés — mint a fenti számokkal való összevetésből kiderül — önmagában is nagyobb az eredetileg tervezettnél. Természetesen nem csupán a megyei iparfejlesztés szempontjából hasznos ez a megállapodás. Nagy mértékben csökken a szállítási költség is, ha nem távoli vidékekről hozzák a zöldség-gyümölcs termelő Bács-Kiskunba a ládát, hanem itt helyben gyártják. A ládaipari vállalat jelentkezése ezenkívül csökkentette a tanács anyagi terhét és így mód nyílt arra, hogy Jánoshalma egy konfekció üzemet is kapjon. A mintegy 3 millió költséggel épülő üzemben 300 asszony számára nyílik munkalehetőség. Miniszteri rendelkezések az ösztönzőbb bérezésről A munkaügyi miniszter SZOT-tal egyetértve a napokban több, a bérezést érintő rendelkezést adott ki. Az intézkedések az új gazdasági mechanizmus elveivel összhangban az államigazgatási szervek és vállalatok alkalmazottainak, továbbá az iskolai tanulmányaikat jól végzett kezdő szakembereknek a bérezési lehetőségeit szabályozza. A rendelkezések célja, hogy a béreket 1968. január 1-től az eddiginél differenciáltabban szabhassák meg, a rendelkezésre álló bérösszegeket igazságosabban, a végzett munkának megfelelően fizethessék ki. A racionálisabb bérgazdálkodásra kétféle lehetőséget is nyújtanak a most megjelent rendelkezések. Egyrészt mindenütt, ahol a tavalyi bérrendezések során nem történt meg, január 1-től 10 százalékkal emelik a bértételek felső határát, így a különféle szervek és vállalatok — ha egyébként az e célra rendelkezésre álló eszközeikből futja — az eddiginél többet fizethetnek a jól dolgozóknak. Másik új ösztönző lehetőség néhány, eddig nem alkalmazott bértétel, besorolási kategória bevezetése. 1968. január 1-től havi 3500—5500 forintos alapbérrel műszaki gazdasági tanácsadói, 2300—3500 forintos alapbérrel pjedig kiemelt közgazdászi munkakörbe lehet sorolni az arra érdemes dolgozókat. Műszaki—gazdasági tanácsadói munkakörbe sorolható a nem vezető állású, műszaki vagy gazdasági munkakörben foglakoztatott, kiváló képességű és nagy gyakorlattal rendelkező szakember, aki kulcsfontosságú munkakörét kiemelkedő színvonalon, kiváló szakértelemmel, alapos tájékozottsággal látja el. A személyi fizetéseket ugyancsak az eddiginél ösztönzőbben lehet majd megállapítani. Erre azonban a mostani miniszteri rendelkezések nem térnek ki, mert az új lehetőségeket a Munkatörvénykönyv megjelenését követően hozzák nyilvánosságra. Itt a leglényegesebb változás az lesz, hogy a jelenlegitől eltérően az alkalmazottaknak nem 2, hanem 10 százaléka kaphat január 1-től személyi fizetést. A személyi fizetés felső határa 5000 forint. Azokban a munkakörökben azonban, ahol az alapbér az 5000 forintot kiemelés nélkül is megközelíti, a felső határ 7000 forintig terjedhet. A miniszteri rendelkezés intézkedik viszont a kezdő szakemberek munkabéréről — az a kezdő szakember aki kitűnő, jeles vagy jó rendű minősítéssel szerzett oklevelet vagy végbizonyítványt, a felső bérhatárnál is magasabb alapbért kaphat. Középiskolai végzettség esetén 200, felső iskolai végzettség esetén pedig 300 forinttal kaphat többet, mint a többi kezdő dolgozó. Ez az intézkedés a kezdő szakmunkásokra is vonatkozik. Akik közülük kitűnően megfelelt vagy jól megfelelt minősítésű szakmunkásbizonyítványt szereznek, azok az általános bértétel felső határánál egy forinttal magasabb órabért kaphatnak. Természetesen a vállalatokon, azok pénzügyi helyzetén múlik, hogy az új ösztönző lehetőségekkel milyen mértékben élnek. A kezdőkre vonatkozó rendelkezések egyébként már ez év augusztus 1-én életbe léptek. (MTI) Százötven kilowatt a háromszázból Készül a 300 kilowatt teljesítményű Kossuth-adó. Az Elektromechanikai Vállalat műhelyében már befejezték az első 130 wattos egység munkálatait. Az „erősebb” adó 1963-ban országszerte megjavítja a vételi viszonyokat. Képünkön: az új adó egy részlete. (MTI-fotó : Fényes Tamás felvétele.) 3. «Mal Emelkedik a tej felvásárlási ára Döntés előtt az egyéni termelők A fogyasztói ár változatlan marad A legnagyobb mennyiségű tejet megyénk északi területén a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme vásárolja fel. Körzetébe mintegy harminc község tartozik. Közismert, hogy január 1-től a gazdasági irányítási reform megvalósítása során emelkednek az állati termékek felvásárlási árai, így a tehén- és juhtej litereiért is többet fizetnek az átvevők a termelőknek. Az új és ösztönző rendszer felől érdeklődtünk Fésűs Lajostól, a kecskeméti tejüzem igazgatójától. Mennyiben előnyös az árrendszer a tejtermelőknek?új — A jelenlegi alapárral szemben lényeges a javulás. Ugyanis a jövő évtől a 3,6 százalékos szerződéses téli és nyári tehéntej ára literenként és tisztasági fokozatonként 2,95 forinttól 3,35 forintig terjed. Az ennél zsírosabb tej után zsírkilogrammonként 65 forinttal fizetünk többet. A gümőkórmentes tejért változatlanul 30 fillér a felár. Kedvezően alakul a juhtej ára is. A 6 százalékos zsírtartalmú és megfelelő savfokú juhtejért literenként, ugyancsak tisztasági fokozatonként, 4—5, illetve 6,20- ast adunk. Ezek védőárak, vagyis el lehet tőlük térni, de csakis fölfelé. Nagyon sok tejet, mintegy 25 ezer litert tanyai kocsijáratok hoznak be napoonta. A fuvarköltségeiknek eddig csak egy részét térítették meg a távoli háztáji termelők. A többit a tejüzem fizette. Vajon a fuvarozási költségeket érinti-e az utasítás? — Az új árak természetesen a gyűjtőcsarnokban átadott tejre vonatkoznak. Tehát a fuvarozási költségeket teljes egészében a háztáji termelőknek kell majd viselniök. Vagy egyénileg szállítják a tejet, vagy közösen fogadnak fel fogatot, vagy pedig továbbra is ránk bízzák a közel 70 tanyai kocsijárat megszervezését — vállalva a fuvardíjak megtérítését. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek — akárcsak eddig — fuvar- és hűtési költségtérítést, valamint nagyüzemi felárat kaphatnak. A plasztőrözött és nyers tej fogyasztási ára az üzletekben, földművesszövetkezeti boltokban és tejivókban továbbra sem változik — fejezte be tájékoztatóját a kecskeméti tejüzem vezetője. H. F. Értik, vallják és szívesen segítenek NAPJAINKBAN, a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése előtti időszakban a megszokottnál is nagyobb jelentőségű a tájékoztatás és a tájékozódás. Hiszen az új feladatokra, követelményekre előkészülni egyszerűen elképzelhetetlen azok tanulmányozása, ismerete nélkül. Természetes tehát, hogy a legkisebb vezető beosztásban dolgozók is fokozott érdeklődéssel, éberebb figyelemmel fogadják, s gondosan tanulmányozzák a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggő, újabb és újabb rendelkezéseket. S teszik ezt nem csupán a saját tájékozottságuk érdekében. Mert az előbbre vivő új irányítási rendszer korántsem csak egyesek, hanem az egész társadalom számára szabja meg a feladatokat. De nem kis mértékben éppen a vezetőkön múlik, milyen lesz az új irányítási rendszer startja, kibontakozása. Alighanem ebben rejlik a magyarázata, hogy a soron következő — fokozott követelményeket támasztó — pártoktatási idény előkészületei, a propagandisták kiválasztása során kitűnt. A két évvel ezelőttihez képest megháromszorozódott a megyében a gazdasági vezetők közül kikerülő pártpropagandisták száma, amely az idén eléri a nyolcszázat. Figyelemreméltó tény ez, és kettős hasznú. Egyfelől azért, mert a pártoktatás magasabb követelményeinek teljesítése, a harmadik ötéves terv, s a gazdasági mechanizmus reformjának propagandája elképzelhetetlen a célokat alaposan ismerő, azokat bátran vállaló és meggyőződéssel hirdető propagandisták nélkül. Másfelől a széles körű, a sokféle téves nézetet eloszlató propagandamunka elsősorban az adott munkaterületen, a termelésben, a gazdálkodás eredményességében kamatozik. S ez a felismerés egyre szélesebb körű a kommunista gazdaságvezetők, szakemberek között. Napi munkájuk gyakorlata, a mindennapi élet tanította meg őket erre. MI A HELYZET azonban például a kiskőrösi járásban, ahol a párttagság létszáma a járás összlakosságához viszonyítva alacsonyabb a megyei átlagnál, következésképpen úgy tűnhet, hogy nehézségekbe ütközik a minden vonatkozásban megfelelő propagandisták kiválasztása. A kérdés felvetése azért is jogos, mert a járásban az előadásos propagandától a marxista középiskoláig bezárólag, a különböző pártoktatási formákból összesen 140 tanfolyam indítását készítették elő a pártszervezetek. Ez pedig azt jelenti, hogy csaknem ugyanennyi propagandistára van szükség. A megnövekedett követelményekhez igazodva — abból a meggondolásból, hogy az új gazdasági mechanizmus sikere, eredményessége nem kismértékben függ a gazdasági posztok irányítóitól —, a propagandisták kiválasztásának gondos munkája során a pártszervezetek méginkább igényelték a gazdasági szakemberek, vezetők segítségét. És bátran fordultak a rátermettségükről már nem egyszer bizonyságot tevő pártonkívüli szakemberekhez. A JAKASBAN előkészített különböző szintű pártoktatási formák közül negyvenöt propagandistát igényelnek a falusi téli tanfolyamok. Közülük tizenkilencen pártonkívüliek. Zömmel egyetemet, főiskolát végzett szakemberek: agronómusok, tsz-vezetők stb. Olyan emberek, akik ismerik, jól értik és a magukénak vallják párt politikáját, törekvéseit, s amellett, hogy a megvannak az adottságaik e politika meggyőző ismertetéséhez, tudatosításához, a legnagyobb készséggel, szívesen vállalkoztak is erre a feladatra. S ITT kívánkozik utalni a járási pártbizottság első titkárának, Simó Tibornak a múlt évi megyei pártértekezleten elhangzott felszólalására. Nevezetesen arra, hogy az elmúlt évek folyamán számos pártonkívüli vezető vált kommunistává, kérte a felvételét a párt soraiba éppen annak eredményeként, hogy a pártszervezetek következetesen igényelték, számítottak a segítségükre. Az elhatározás pedig a sokszor próbatételekkel teli hétköznapi munka sodrásában érlelődik. Ps J.