Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

196T augusztus 31, csütörtök Kevés költséggel, ésszerű szervezéssel Jánoshalma és Bácsalmás az iparosodás útján A megyei pártbizottság ha­tározata értelmében, 12 nagy­községben mintegy 8 és fél ezerrel növelik az iparban fog­lalkoztatottak számát a tanácsi vállalatok, a gépjavító állomá­sok, a ktsz-ek és a minisztériu­mi felügyelet alatt dolgozó üze­mek 1970-ig. Tohai Lászlótól, a megyei ta­nács ipari osztályának vezető­jétől az iránt érdeklődtünk, ho­gyan halad a program megva­lósítása, melyik nagyközségek­ben léptek előbbre az iparosí­tás útján az utóbbi hónapok­ban. Az osztályvezető elöljáróban hangsúlyozta: mivel a tanácsok anyagi ereje korlátozott, igye­keznek a lehető legkevesebb be­ruházással megoldani a felada­tot. Segítség ehhez, hogy ahol megfelelő adottságok vannak, oda szívesen telepítenek gyár­egységet a budapesti, vagy egyéb nagyvárosban működő tárcavállalatok is. A községek­ben ugyanis még mindig van szabad munkaerő és terület a fejlesztéshez. Jó példa erre a közel­múltban megvalósult kerekegy­házi átszervezés: a Kiskunfél­egyházi Kézműipari Vállalat it­teni üzemét átvette a Habse­lyem és Kötöttárugyár, a jövő­ben a jelenlegi 90-ről 250-re növeli a varrónők számát. A telepiért kapott mintegy 700 ezer forintot a Kézműipari Vállalat többi üzemének fejlesztésére fordíthatja. A félegyházi vállalattal kap­csolatosak a bácsalmási válto­zások is. Itt ugyancsak konfek­ció üzeme működik a kézmű­iparnak, száz dolgozóval, de a telepen nagyobb beruházásra már nincs lehetőség. Sikerült azonban egyéb megoldást talál­ni: július 1-én átadják a gép­javító állomásnak a Bajai Ve­gyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat községi telepét, a gép­javító épületeiben viszont a konfekciósok találnak otthont, így már lesz mód arra, hogy — kisebb átalakítások után — a jelenlegi 100-ról 300-ra nö­veljék a varrónők számát. E cserénél lényeges szempont az is, hogy nem fejleszt párhuza­mosan ugyanahhoz az iparág­hoz — vasipar — tartozó tele­pet a tanács és a gépjavító, még érdekesebb az ipar­fejlesztés útja Jánoshalmán. A tanács eredetileg azt tervezte, hogy a Bács-Kiskun megyei Bútor és Faipari Vállalat láda­gyártó telepjén oly módon növe­lik a termelést, hogy csaknem megkétszerezik a munkáslét­számot. Ezenkívül szerepelt a programban egy vasipari üzem életrehívása is. A két beruhá­zás összesen 7 millió forintot emésztett volna fel és körülbe­lül 350 embernek teremtődött volna új munkahely. Időközben azonban kedvezőbb lehetőség kínálkozott: a ládaipari vállalat hajlandónak mutatkozott arra, hogy átveszi és továbbfejleszti a faipari telepet. 1970-ig félezer­re növelik az itt dolgozók lét­számát. Ez a létszámfejlesztés — mint a fenti számokkal való összevetésből kiderül — önma­gában is nagyobb az eredeti­leg tervezettnél. Természetesen nem csupán a megyei iparfej­lesztés szempontjából hasznos ez a megállapodás. Nagy mér­tékben csökken a szállítási költ­ség is, ha nem távoli vidékek­ről hozzák a zöldség-gyümölcs termelő Bács-Kiskunba a ládát, hanem itt helyben gyártják. A ládaipari vállalat je­lentkezése ezenkívül csökken­tette a tanács anyagi terhét és így mód nyílt arra, hogy Já­noshalma egy konfekció üze­met is kapjon. A mintegy 3 millió költséggel épülő üzem­ben 300 asszony számára nyílik munkalehetőség. Miniszteri rendelkezések az ösztönzőbb bérezésről A munkaügyi miniszter SZOT-tal egyetértve a napok­­­ban több, a bérezést érintő ren­delkezést adott ki. Az intézke­dések az új gazdasági mecha­nizmus elveivel összhangban az államigazgatási szervek és vállalatok alkalmazottainak, to­­­vábbá az iskolai tanulmányai­kat jól végzett kezdő szakem­bereknek a bérezési lehetősé­geit szabályozza. A rendelkezések célja, hogy a béreket 1968. január 1-től az eddiginél differenciáltabban szabhassák meg, a rendelkezésre álló bérösszegeket igazságosab­ban, a végzett munkának meg­felelően fizethessék ki. A ra­cionálisabb bérgazdálkodásra kétféle lehetőséget is nyújta­nak a most megjelent rendel­kezések. Egyrészt mindenütt, ahol a tavalyi bérrendezések során nem történt meg, január 1-től 10 százalékkal emelik a bértételek felső határát, így a különféle szervek és vállalatok — ha egyébként az e célra rendelkezésre álló eszközeikből futja — az eddiginél többet fi­zethetnek a jól dolgozóknak. Másik új ösztönző lehetőség néhány, eddig nem alkalma­zott bértétel, besorolási kate­gória bevezetése. 1968. január 1-től havi 3500—5500 forintos alapbérrel műszaki gazdasági tanácsadói, 2300—3500 forintos alapbérrel pjedig kiemelt köz­­gazdászi munkakörbe lehet so­rolni az arra érdemes dolgozó­kat. Műszaki—gazdasági tanács­adói munkakörbe sorolható a nem vezető állású, műszaki vagy gazdasági munkakörben fogla­koztatott, kiváló képessé­gű és nagy gyakorlattal rendel­kező szakember, aki kulcsfon­tosságú munkakörét kiemelke­dő színvonalon, kiváló szakér­telemmel, alapos tájékozott­sággal látja el. A személyi fizetéseket ugyan­csak az eddiginél ösztönzőbben lehet majd megállapítani. Erre azonban a mostani miniszteri rendelkezések nem térnek ki, mert az új lehetőségeket a Munkatörvénykönyv megjele­nését követően hozzák nyilvá­nosságra. Itt a leglényegesebb változás az lesz, hogy a jelen­legitől eltérően az alkalmazot­taknak nem 2, hanem 10 száza­léka kaphat január 1-től szemé­lyi fizetést. A személyi fizetés fel­ső határa 5000 forint. Azokban a munkakörökben azonban, ahol az alapbér az 5000 forintot ki­emelés nélkül is megközelíti, a felső határ 7000 forintig ter­jedhet. A miniszteri rendelkezés in­tézkedik viszont a kezdő szak­emberek munkabéréről — az a kezdő szakember aki kitűnő, jeles vagy jó rendű minősítés­sel szerzett oklevelet vagy vég­bizonyítványt, a felső bérhatár­nál is magasabb alapbért kap­­­hat. Középiskolai végzettség esetén 200, felső iskolai végzett­ség esetén p­edig 300 forinttal kaphat többet, mint a többi kezdő dolgozó. Ez az intézke­dés a kezdő szakmunkásokra is vonatkozik. Akik közülük kitű­nően megfelelt vagy jól meg­felelt minősítésű szakmunkás­bizonyítványt szereznek, azok az általános bértétel felső ha­táránál egy forinttal magasabb órabért kaphatnak. Természete­sen a vállalatokon, azok p­énz­­ügyi helyzetén múlik, hogy az új ösztönző lehetőségekkel mi­lyen mértékben élnek. A kez­dőkre vonatkozó rendelkezések egyébként már ez év augusz­tus 1-én életbe léptek. (MTI) Százötven kilowatt a háromszázból Készül a 300 kilowatt teljesít­ményű Kossuth-adó. Az Elek­tromechanikai Vállalat műhe­lyében már befejezték az első 130 wattos egység munkálatait. Az „erősebb” adó 1963-ban or­szágszerte megjavítja a vételi viszonyokat. Képünkön: az új adó egy részlete. (MTI-fotó : Fényes Tamás felvétele.) 3. «Mal Emelkedik a tej felvásárlási ára Döntés előtt az egyéni termelők A fogyasztói ár változatlan marad A legnagyobb mennyiségű tejet megyénk északi területén a Bu­­dap­est és Vidéke Tejipari Vál­lalat kecskeméti­­ üzeme vásárol­ja fel. Körzetébe mintegy har­minc község tartozik. Közismert, hogy január 1-től a gazdasági irányítási reform megvalósítása során emelkednek az állati termékek felvásárlási árai, így a tehén- és juhtej li­tereiért is többet fizetnek az átvevők a termelőknek. Az új és ösztönző rendszer felől ér­deklődtünk Fésűs Lajostól, a kecskeméti tejüzem igazgatójától. Mennyiben előnyös az árrendszer a tejtermelőknek?új — A jelenlegi alapárral szem­ben lényeges a javulás. Ugyanis a jövő évtől a 3,6 százalékos szerződéses téli és nyári tehén­tej ára literenként és tisztasági fokozatonként 2,95 forinttól 3,35 forintig terjed. Az ennél zsíro­sabb tej után zsírkilogrammon­ként 65 forinttal fizetünk töb­bet. A gümőkórmentes tejért változatlanul 30 fillér a felár. Kedvezően alakul a juhtej ára is. A 6 százalékos zsírtartalmú és megfelelő savfokú juhtejért literenként, ugyancsak tisztasági fokozatonként, 4—5, illetve 6,20- ast adunk. Ezek védőárak, vagy­is el lehet tőlük térni, de csakis fölfelé.­­ Nagyon sok tejet, mintegy 25 ezer litert tanyai kocsijára­tok hoznak be napoonta. A fuvarköltségeiknek eddig csak egy részét térítették meg a tá­voli háztáji termelők. A többit a tejüzem fizette. Vajon a fu­varozási költségeket érinti-e az utasítás? — Az új árak természetesen a gyűjtőcsarnokban átadott tej­re vonatkoznak. Tehát a fuvaro­zási költségeket teljes egészé­ben a háztáji termelőknek kell majd viselniök. Vagy egyéni­leg szállítják a tejet, vagy kö­zösen fogadnak fel fogatot, vagy p­edig továbbra is ránk bízzák a közel 70 tanyai kocsi­járat meg­szervezését — vállalva a fuvar­díjak megtérítését. Az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek — akárcsak eddig — fuvar- és hűtési költségtérítést, valamint nagyüzemi felárat kaphatnak. A plasztőrözött és nyers tej fogyasztási ára az üzletekben, földművesszövetkezeti boltokban és tejivókban továbbra sem vál­tozik — fejezte be tájékoztató­ját a kecskeméti tejüzem veze­tője. H. F. Értik, vallják és szívesen segítenek NAPJAINKBAN, a gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetése előtti időszakban a meg­szokottnál is nagyobb jelentőségű a tájékozta­tás és a tájékozódás. Hiszen az új feladatokra, követelményekre előkészülni egyszerűen elkép­zelhetetlen azok tanulmányozása, ismerete nél­kül. Természetes tehát, hogy a legkisebb veze­tő beosztásban dolgozók is fokozott érdeklődés­sel, éberebb figyelemmel fogadják, s gondosan tanulmányozzák a gazdasági mechanizmus re­formjával összefüggő, újabb és újabb rendelke­zéseket. S teszik ezt nem csupán a saját tájé­kozottságuk érdekében. Mert az előbbre­ vivő új irányítási rendszer korántsem csak egyesek, ha­nem az egész társadalom számára szabja meg a feladatokat. De nem kis mértékben éppen a vezetőkön múlik, milyen lesz az új irányítási rendszer startja, kibontakozása. Alighanem ebben rejlik a magyarázata, hogy a soron következő — fokozott követelményeket támasztó — pártoktatási idény előkészületei, a propagandisták kiválasztása során kitűnt. A két évvel ezelőttihez kép­est megháromszorozódott a megyében a gazdasági vezetők közül kikerülő párt­propagandisták száma, amely az idén eléri a nyolcszázat. Figyelemreméltó tény ez, és kettős hasznú. Egyfelől azért, mert a pártoktatás magasabb követelményeinek teljesítése, a harmadik ötéves terv, s a gazdasági mechanizmus reformjának propagandája elképzelhetetlen a célokat alapo­san ismerő, azokat bátran vállaló és meggyőző­déssel hirdető propagandisták nélkül. Másfelől a széles körű, a sokféle téves nézetet eloszlató prop­agandamunka elsősorban az adott munka­­területen, a termelésben, a gazdálkodás eredmé­nyességében kamatozik. S ez a felismerés egy­re szélesebb körű a kommunista gazdaságveze­tők, szakemberek között. Napi munkájuk gya­korlata, a mindennapi élet tanította meg őket erre. MI A HELYZET azonban például a kiskőrö­si járásban, ahol a párttagság létszáma a járás összlakosságához viszonyítva alacsonyabb a me­gyei átlagnál, következésképpen úgy tűnhet, hogy nehézségekbe ütközik a minden vonatko­zásban megfelelő p­ropagandisták kiválasztása. A kérdés felvetése azért is jogos, mert a járás­ban az előadásos prop­agandától a marxista kö­zépiskoláig bezárólag, a különböző pártoktatási formákból összesen 140 tanfolyam indítását ké­szítették elő a pártszervezetek. Ez pedig azt je­lenti, hogy csaknem ugyanennyi propagandistá­ra van szükség. A megnövekedett követelményekhez igazodva — abból a meggondolásból, hogy az új gazda­sági mechanizmus sikere, eredményessége nem kismértékben függ a gazdasági p­osztok irányí­tóitól —, a propagandisták kiválasztásának gon­dos munkája során a p­ártszervezetek méginkább igényelték a gazdasági szakemberek, vezetők se­gítségét. És bátran fordultak a rátermettségük­ről már nem egyszer bizonyságot tevő p­árton­­kívüli szakemberekhez. A JA­KASB­AN előkészített különböző szintű pártoktatási formák közül negyvenöt propagan­distát igényelnek a falusi téli tanfolyamok. Kö­zülük tizenkilencen pártonkívüliek. Zömmel egyetemet, főiskolát végzett szakemberek: agro­­nómusok, tsz-vezetők stb. Olyan emberek, akik ismerik, jól értik és a magukénak vallják p­árt politikáját, törekvéseit, s amellett, hogy a megvannak az adottságaik e politika meggyőző ismertetéséhez, tudatosításához, a legnagyobb készséggel, szívesen vállalkoztak is erre a fel­adatra. S ITT kívánkozik utalni a járási pártbizott­ság első titkárának, Simó Tibornak a múlt évi megyei pártértekezleten elhangzott felszólalá­sára. Nevezetesen arra, hogy az elmúlt évek fo­lyamán számos pártonkívüli vezető vált kom­munistává, kérte a felvételét a párt soraiba éppen annak eredményeként, hogy a pártszer­vezetek következetesen igényelték, számítottak a segítségükre. Az elhatározás p­edig a sokszor próbatételekkel teli hétköznapi munka sodrá­sában érlelődik. Ps J.

Next