Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

Gazdag nyár j ¥ ¥ ilyen volt nyarunk megyében a mezőgaz­a­dász szemével ? Elsősorban meleg, fülledt, s mindenek­­felett száraz. Ötven napon át egyetlen szem csapadék sem hullott, tenyérnyi felhő is alig mutatkozott az égen ... Mégis, a legsivárabb homokvidékeket is csak éppen hogy megérin­tette az aszály. És bár a késői érésű kultúráknál terméscsök­kenést okoz a szárazság, egé­szében a nyár eredményesnek mondható. Sikeresnek és gaz­dagnak — közgazdaságilag is. „Egyéni korunkban ilyen nyár után eladtuk lovunkat, marhánkat, ha volt kinek” — mondta a minap egy idősebb szövetkezeti gazda. Igen, vá­sárra kellett hajtani a jószá­got, mert nem termett szá­mára takarmány. Most erre nincs szükség. Sőt, a közös gazdaságok leleményesebbje — a felvásárlási ár emelését célzó rendelkezés megjele­­lenése óta — olcsón megsze­rezhető sertés- és szarvas­­marha hízóalapanyag után érdeklődik. Nemcsak azért, mert jó­ számvetéssel készülő­dik a jövőre, vagy mert biza­kodik a reformok gazdaság­­pezsdítő hatásában, hanem azért is, mert rendelkezik a szükséges takarmányalappal, férőhellyel, s az üzlet meg­alapozásához szükséges pénz­forrással is. I­gaz, a homoki gabona, a rozs soha nem volt nagy bevételt adó növény, s az idei 4,7 mázsás átlagával sem nevezhető annak. Annál inkább elfogadható már az őszi árpa 12 mázsás átlaga. Nem is szólva a búzáéról, a 15,8 megyei átlaghozamról, amely Bács-Kiskunban még egy évtizede is fantasztikus­nak tűnhetett volna. Ezen be­lül is csodálatra méltó a du­­navecsei járás húsz mázsa fe­letti holdankénti termése, amely még a Baja vidéki, ki­tűnő bácskai földek hozamát is lekörözte! Elgondolkoztató viszont, hogy a két vidék kö­zé eső közigazgatási egység, az adottságokban hasonló szinten álló kalocsai járás szövetkezetei lényegesen ala­csonyabb hozamról adhatnak számot. Nem állítjuk, hogy a gabonatermesztés a gazdál­kodás egyedüli fokmérője, de azért valamelyest árulkodik a szántóföldi termesztés nívó­járól. I­smeretes a szamóca- és a kajszirekord, s nem fizetnek rosszul a zöldségfélék sem. Paradicsomból az idén is meglesz a 150, de inkább a 200 mázsához közelítő me­gyei átlag. A fűszerpaprika viszont eléggé közepes, 35 má­zsás átlagot ígér. A szárazsá­got ez a növény sínylette meg leginkább, a kukorica mel­lett. Sajnos, éppen ott — s ez ugyancsak nem kis tanulsá­ga az elmúlt nyárnak —, ahol mód lett volna a mesterséges esőztetésre. A szivattyúk nem tették meg a tőlük telhetőt, a gazdaságok nem gondoskod­tak időbeni „bevetésükről”. El is vesztették az ütközetet. Tisztelet a kivételnek, például a homoksivatag hátán gazdál­kodó szanki Haladás Tsz-nek, ahol a csekély vízforrást is okosan felhasználva, most re­kordot szüretelnek paradi­csomból. A nagyüzemi művelés ha­tásos, de önmagában nem elegendő ellenszere az aszály fenyegető rémének — összefoglalásként ezt is mond­hatjuk. Ebből pedig adódik a tennivaló: a gazdaságoknak nem a kedvező, hanem a kedvezőtlen időjárásra kell felkészülniük. Ez az ősi pa­raszti igazság korunkban is érvényes. Konkrétabban: nem árt már a jövő évben is érvé­nyesíteni. Ettől még nyugod­tan örvendezhetünk a bősé­ges fényben mézédessé cukro­­sodott szőlőfürtök özönének, az almáktól súlyosodó ágak­nak. Mert ha a nyarunk gaz­dag volt, azért az őszünk sem lesz szegény. H. D. r xxn. evf., 215. sz. Ara 60 fillér 19«7. szept. 17, kedd Kedvezőbb arányok Több csirkepaprikást eszünk Növekedett a zöldségfogyasztás Mérlegen a megye élelmiszerellátása A statisztikai felmérések sze­rint az 1962. évihez képest, a múlt év végéig több mint 30 százalékkal emelkedett az egy lakosra évente jutó összes vá­sárlás. Az évről évre egyenlete­sen jelentkező növekedésen be­lül az iparcikk vásárlás és a lakossági szolgáltatás igénybe­vétele volt a nagyobb mérvű. Ez pedig az 5—6 évvel ezelőtti, az élelmiszer javára való növe­kedéssel szemben, kedvező arányeltolódásnak mondható. Maradjunk ezúttal mégis az élelmiszerkereskedelem forgal­mánál. Napi tapasztalásból köz­ismert, hogy ebben a szakmá­ban évek óta viszonylag jó az ellátás. Készlethiány miatt az alapvető és egyéb élelmiszerek döntő részénél nem adódik prob­léma. Néhány cikkféleség for­galmának alakulásánál viszont érdemes elidőzni. Bár az előző év hasonló idő­szakához képest az idei év első hat hónapjában 6,7 százalékkal nőtt a megyében a tőkehúsel­adás, e vonatkozásban nem si­került kielégíteni a lakosság igényeit. Az említett többlet nagy részét ugyanis a közületi konyháknak és a vendéglátó­­iparnak kellett biztosítani, hogy a korábbihoz képest mégis­­ csökkent a húsellátást érintő panaszok száma, a baromfiérté­­­kesítés jelentős fokozódásával függ össze. Ez év első felében mintegy 150 tonnával több baromfi jutott el a megye fogyasz­tóihoz, mint a múlt év első hat hónapjában, s ezen belül 47 százalékkal nőtt a vágott baromfieladás. A megyei Élelmiszerkereske­delmi Vállalat a BOV kiskun­­halasi üzemével együttműködve például baromfiüzletet nyitott Baján, s nemrégiben Kecskemé­ten nyílt meg hasonló bolt. A megnövekedett kínálat a ma­gyarázata, hogy csökkent a ba­romfi ára, hiszen hosszú idő óta először találkozunk kilónkénti 25—26 forintos árakkal. A sütőipar termékeit illetően aligha vetődik fel mennyiségi hiány. Javul áruinak minősége, választéka, sőt szállításuk felté­telei is. Figyelmet érdemel, hogy a sütőipar, a vásárlók kívánsá­gára megyeszerte bevezette a 2, sőt 3 kilós finom fehérkenyér gyártását. Hiba viszont, hogy ezt helyenként nem az egykilós kenyér mellett, hanem helyette hozzák forgalomba. A városi la­kosság közmegelégedésére szol­gál, hogy nagyobb a sütemények választéka is. Késedelmes szál­lítások miatt, viszont számos községben és peremkerületben nem elégíti ki a sütőipar a la­kosság igényeit. Előfordul ugyan­is — mint például Lászlófalván —, hogy a reggeli friss kenyér, kifli és zsemle szinte rendszere­sen csak délután jut el az üz­letekbe. A tej, vaj és sajtfogyasztás 6, 10, illetve 7 százalékkal emelkedett az első félévben az egy évvel korábbihoz ké­pest. Noha ezekből kielégítő árukész­lettel rendelkezünk , ezeknek az élelmiszercikkeknek a táplál­kozásban betöltött szerepét te­kintve mégis kínálkozik a kö­vetkeztetés : a tej és tejtermé­kek fogyasztásában lemaradás­ról beszélhetünk. Ezért hasznos lenne a nagyobb fogyasztói propaganda. Főleg a községekben előfordul tejhiány a boltos óvatos rendelése miatt; sok helyen ma is nélkülözik a hűtőszekrényt. S alighanem ide tartozik a városi lakosság régi igényének kielégítetl­ensége: palackos tej hiánya. Noha a tej­­ ipari tröszt a második ötéves terv idejére ígérte — ha nem is minden városban, de legalább a megyeszékhelyen — a palac­kozott tej árusítását, ez sajnos, nem történt meg. Reméljük, a megyei tanács vb ismételt jel­zése nyomán a harmadik ötéves terv során a tejüzem korszerű­sítésével mód nyílik a probléma megoldására. Az ellátás jelentős javulásáról tanúskodnak a zöldség- és gyü­mölcsfogyasztás egy évvel ko­rábbi, s az idei első félévi ös­­­szehasonlító adatai. A MEK üz­letei 20 százalékkal (közel 3 mil­lió forinttal), a földművesszö­ (Folytatás a 3. oldalon) A realitások jegyében Tanácskozik az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete KINSHASA (MTI) Az AESZ negyedik csúcsér­tekezlete a realitások jegyében zajlik le. Eeleve nem tűzi na­pirendre azokat a kérdéseket, amelyekben nem remélhető meg­egyezés. Az afrikai vezetők, akik­­ közül viszonylag kevesen ér­keztek Kinshasába, kerülik a látványos jelszavakat és ezzel együtt az olyan kényes kérdése­ket, mint a nigériai polgárhá­ború, vagy a közel-keleti izraeli agresszió. Érthető tehát, hogy a külügy­miniszteri értekezlet menetrend-szerűen és a szokásos viták nél­kül zajlott le. Hasonlónak ígér­kezik a csúcstalálkozó is. A hangsúly ezúttal is, akárcsak tavaly Addisz-Abebában, azon lesz, hogy életben tartsák ma­gát a szervezetet, amelynek te­kintélyét alaposan megtépázták az elmúlt év afrikai eseményei. A többség véleménye szerint ez olyan minimális célkitűzés, amelyet szerény kompromis­­­szummal is el lehet érni és erre késznek mutatkozik az AESZ haladó és mérsékelt szárnya egyaránt. Az AESZ külügyminiszteri ér­tekezlete meglehetősen szerény határozatot fogadott el az egész afrikai közvéleményt foglalkoz­tató rhodesiai kérdésben. A határozat lényegében nem megy túl azon, amit tavaly fogadtak el az etióp fővárosban. Holott a rhodesiai felszabadító mozgal­mak vezetői sokkal többet vár­tak. Hiszen ellentétben a tava­lyi helyzettel, jelenleg fegyve­res gerilla­háború folyik Rho­desiában. Njandoro, a Zimbabwe af­rikai népi unió (ZAPU) főtit­kára elmondotta az MTI munka­társának, hogy a harcoló rhode­siai népet nem elégítik ki sem a szép szavak, sem a hangzatos határozatok. Kiábrándultan és azzal a tudattal távozunk Kins­­hasából, hogy továbbra is első­sorban csak saját magunkra és közvetlen barátainkra támasz­kodhatunk felszabadító küzdel­münkben — mondotta Njandoro A csónaképítők nesztora Velem együtt sokan megcso­dálták az Országos Mezőgazda­­sági Kiállítás látogatói közül azt a kecses motorcsónak tes­tet, ami a Bajai Csökkent Mun­kaképességűek Ktsz-ében ké­szült. — Döme Feri bácsi munká­ja. Ő a csónaképítők nesztora. Látogassa meg Baján — közöl­ték az OKISZ-pavilonban ér­deklődésemre. Megfogadtam a tanácsot és a szép munka után megismertem a mestert is. Harminc éve űzi az ipart, megszámlálhatatlan mennyiségű motorcsónak, ha­lászladik dicséri a szaktudá­sát. Mert a csónaképítés­nek ezernyi fortélya van Feri bácsi szerint, kezdve a fa kivá­lasztásától a megfelelő forma kialakításáig. — Csónak és csónak között nagy differencia lehet Az a jó, ami szépen fekszik a vízen, könnyű és úgy engedelmeske­dik, mint az okos pulikutya — oktatott. Évente 25—30 csónakot készít a mester, egyedi megrendelésre. Igény lenne több is, de kicsi a ktsz műhelye, csak egyedül dol­gozhat. Nyáron — mint a ké­pen látható — a szabadba húzó­dik, de télen kell a tető. Szép mesterség. Kár lenne, ha a néhány — hasonló korú — mester tudományát senki sem örökölné. Talán mégiscsak lesz lehetőség a ktsz-ben egy kisebb fejlesztésre és ez esetben há­rom-négy ügyes fiatalt is ne­velhet utánpótlásul Döme Feri bácsi. B. D. De Gaulle a lengyel parlamentben VARSÓ. (MTI) De Gaulle hétfői programját városnézéssel kezdte, majd részt vett a francia nagykövetség új épületének ünnepélyes alapkő­letételén. Innen gyalog a szejm épületéhez ment, ahol Czeslaw Wycech, a szejm elnöke, Ze­now Kliszko és Jan Karol Wen­de, a szejm alelnökei fogadták. A szejm épületében Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bi­zottságának első titkára és Jó­zef Cyrankiewicz, a miniszter­­tanács elnöke üdvözölte. Előbb de Gaulle, majd utána Wladys­law Gomulka mondott beszédet. A francia elnök nagy meg­tiszteltetésnek mondotta, hogy beszédet intézhet a lengyel par­lamenthez, s ezt a kivételes al­kalmat is a lengyel és a francia nép évszázados érdekközössége bizonyítékának nevezte. Kije­lentette, hogy a gazdasági, kul­turális fejlődés útján­­ haladó lengyel nép ma biztos és igaz­ságos határok között él. Lengyelországnak és Francia­­országnak együtt kell működnie „abban a világméretű mérkő­zésben, amelynek tétje a béke és a haladás mindenki számára, vagy pedig a háború és az ál­talános pusztulás” — mondotta. — Franciaországnak és Len­gyelországnak természetesen mindenekelőtt Európában kell összehangolni cselekedeteiket. Az Atlanti-óceántól az Uralig az enyhülés, a megértés és az együttműködés politikájával és gyakorlatával meg kell terem­teni a feltételeket ahhoz, hogy az európai népek közösen ren­dezhessék problémáikat, köztük elsősorban a német nép sorsát. Az ehhez a célhoz vezető úton Franciaországnak és Lengyelor­­­­szágnak egymás mellett kell ha­ 1 ladmda — hangoztatta.

Next