Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

1 »Mal Népi vita a kolhozok új alapszabályáról Szovjetunió-szerte nagy érdeklődés fogadta a kolhozok új hálózatának minta-alapjzanemrégiben közzétett tervezetét. E dokumentum jelentőségét növeli az a tény, hogy több mint féléves széles körű vita után a novemberben összeülő harmadik országos kolhozkongresszus fogadta el végleges formában. 40 évvel ezelőtt, az első kolhoz-alapszabályzat elfogadása idején 400 hektár szántóterület, 13 tehén és egy traktor jutott átlagosan egy kolhozra. Az agronómus és zootechnikus pedig ritkaságnak számított a mezőgazdasági üzemekben. Jelenleg egyegy kolhozra közel 3000 hektár szántóterület, 45 traktor, több szarvasmarha, s mint 1000 csaknem egymillió rubel termelési alapfedezet jut. A kolhozokban a legelterjedtebb szakmákat a traktoristák, kombájnosok és gépkocsivezetők képviselik. Mellettük azonban szép számban találni agronómusokat, zootechnikusokat, mérnököket, közgazdászokat is. A SZOVJET falu hosszú időn át a rohamosan fejlődő ipar munkaerőforrásául szolgált. A foglalkoztatottak számának gyors csökkenése mellett az elmúlt 50 év alatt a szovjet mezőgazdaság össztermelése megháromszorozódott, ötszörösére emelkedett a munkatermelékenység és nyolcszorosára nőtt a parasztok reáljövedelme. Mindezek ellenére a szovjet mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma még mindig nagyobb, mint például az Amerikai Egyesült Államokban, vagy Kanadában. Igaz, nem lehet figyelmen kívül hagyni a második világháborút, minek következtében a szovjet mezőgazdaságnak hatalmas területen Leningrádtól — a Fekete-tengerig — szinte elölről kellett kezdeni az életet. Az alapszabályzat-tervezet számos tétele igazodik szovjet kormány gazdaságpolitikájához, melynek célja az ipar és mezőgazdaság fejlesztési ütemének kiegyenlítése. Ebben az ötéves tervben (1966—1970) például a villamos ellátottság az iparban több mint másfélszeresére, s a mezőgazdaságban háromszorosára növekszik. Az alapszabály-tervezet sokoldalúan tükrözi a kolhozfalu megváltozott körülményeit. Rögzíti a kolhozok gazdasági tevékenységének főbb vonásait, a tagok jogait és kötelességeit, a munkaszervezés és bérezés, a jövedelemelosztás, az anyagi ösztönzés, továbbá a társadalmi biztosítás, a vezetés stb. elveit. Az alapszabály-tervezet mindenekelőtt a kolhozok továbbfejlesztésének távlataival vonja magára a közvélemény figyelmét. Az új alapszabály tervezetének gazdasági célokat összefolaló tartalma: a belterjes gazdálkodás tökéletesítése. Ennek alapja a kolhozok új technikával való ellátása, a teljes gépesítés, a kemizálás általános alkalmazása, azaz a komplex intézkedések érvényesítése az állam gazdasági támogatásával. AZ ÚJ MINTA-alapszabályzat alapján a kolhozoknak joguk van kolhozok közti, valamint közös állami és kolhoz építkezési, állathizlalási, termékfeldolgozó vegyes vállalatok létesítésére. • A tervezet másik fő vonása a kolhozok és kolhozparasztok jogainak kibővítése a tervezésben és a termelés irányításában, azaz a kolhozélet további demokratizálódásában. Számos társadalmi személyiség, közgazdász kolhozista szerint az alapos szabály tervezet megfelelően tükrözi a kolhozok mai anyagi, emberi és szellemi lehetőségeit, rögzíti a kolhozdemokrácia fejlődésében elért pozitív eredményeket. Számításba veszi a brigádok és más termelési egységek tagjai közös gyűléseinek, demokratikus formák alkalmazásánál szükségességét. Így a brigádvezetői tisztség betöltése ezután — a meglevő alapszabályzattól eltérően — nem kinevezés, hanem választás útján történik. Elhangzanak olyan kiegészítő javaslatok is, amelyek kívánatosnak tartják még alkalmazni általánosabban a kolhozban felmerülő kérdések demokratikus megoldását. Így például vita folyik arról, hogy a kolhozelnököt ne három, hanem csak két esztendőre válasszák. E szempont védelmezői ragaszkodnak a titkos szavazáshoz is. A TERVEZETRŐL folyó viták során szó esik a kolhozkáderek nevelésének, jogainak és bérezésének kérdéseiről. Egyes kolhozvezetők kritikusan értékelik az agronómus-, a műszaki és gazdasági szakképzést. Úgy vélik, erre a célra nagyobb anyagi eszközt kell fordítani, mind költségvetési alapból, mind a kolhoz tiszta jövedelméből. Fjodor Breusz 1969. július 31. csütörtök Az országgyűlés 1968. október 16—18-i ülésszakának határozata alapján Bács- Kiskun megyében is megkezdődött a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása. Nagy feladatokat ró ez a közlekedéssel foglalkozó szakemberekre, hiszen megye vasúti hálózata, belső szerkezete még nagy mértékben a régi, hagyományos felépítést tükrözi. Jelenleg Bács-Kiskun 68 települését kötik össze vasútvonalak, amelyek hosszúsága 704,8 kilométer. A személyforgalmat lebonyolító fel- és leszállási helyek száma 163, az árukezelést végző vasúti szolgálati helyeké pedig 83. Ily módon a megyében a személyforgalomra berendezett vasúti szolgálati helyek átlagos távolsága 4,32, az árurakodóhelyeké 8,49 kilométerre van egymástól. Ez a rövid hatósu garú, kis teljesítőképességű berendezkedés elavult, gátolja a vasúti közlekedés fejlesztését, a korszerű technika alkalmazását, a gazdaságos üzemvitelt. A szállítóeszközök természetesen fejlődtek, a közutakon a lovas kocsit felváltotta a gépkocsi, a korszerű vasúton a gőzmozdonyt a Diesel- és villamosmozdony. Ezek a járművek ugyanannyi idő alatt jóval hosszabb távolságot, nagyobb terheléssel tesznek meg. Az új technika alkalmazásának lehetőségei, a lakosság megnövekedett utazási, illetve fuvaroztatási igényei, a szállítási munka termelékenységének növelésével kapcsolatos feladatok megkövetelik, hogy a hagyományos közlekedési rendszert Bács-Kiskun megyében is felváltsa egy új, — a kor színvonalán álló — és a jövő lehetőségeivel is számoló közlekedési rendszer. Az átállás a régiről az újra természetesen nem megy nehézségek nélkül és nem történhet meg máról holnapra. A lakosság érdekeit meszemenően szem előtt tartva, az ország szükségleteit és teherviselő képességét is figyelembe véve, alapos helyszíni vizsgálatok, az érdekeltekkel történt megbeszélések alapján hozott döntésekkel jutunk el a végrehajtáshoz. Bács-Kiskun megyében az új közlekedési koncepció végrehajtásának már szép eredményei vannak. Az ország törzsvonalához tartozó Budapest—Kunszentmiklós Tass—Kelebia nemzetközi fővonalnak, és a Budapest— Cegléd—Szeged fővonalnak a megye területére eső 148,8 kilométeres szakaszán 60- ról 100 km/órára emeltük a pályasebességet, 23 tonna értékűre a tengelynyomást. Dominó-rendszerű állomási és automata térköz vonalbiztosító berendezések épültek és épülnek ezen vonalakon. A balesetek megelőzése céljából a közúti pályakeresztezéseket automata fénysorompók biztosítják. Hasonló rekonst rukcióra került már sor Kiskunhalas—Kiskunfélegyháza, Kunszentmiklós— Tass—Dunaföldvár térségében. Jelenleg újjáépítés alatt áll a kiskunhalas—baja— bátaszéki, a negyedik ötéves tervben pedig felújításra kerül a kecskemét— alsó—fülöpszállási vasútvonal. Ez idő szerint a megye területén fekvő vasútvonalakon a személyvonatok vonóereje már 56,2 százalékig, a tehervonatok vonóereje 44,8 százalékig dieselesítve van. A kisforgalmú vonalrészek vizsgálata a megállapított ütem szerint folyik. Jelenleg a Baja—Gara és Baja—Hercegszántó szárnyvonalak vizsgálatát és értékelését végzi az e célból létrehozott Bács-Kiskun megyei Forgalomszervező Munkaközösség Területi Bizottsága. Gondos felmérésekkel a helyi és országos érdekek egyeztetésével igyekszik megtalálni a lakosság igényeinek és a korszerű közlekedési rendszernek egyaránt megfelelő megoldást. E vasútvonalak forgalma előreláthatólag a közutakra terelődik át és a bajai körzeti pályaudvaron csatlakozik majd be az országos és nemzetközi hálózatba. Ugyanakkor folyik a kiskunhalas—bajai vasútvonalon fekvő állomások fehéráru forgalmának körzetesítése is. Mindenütt alaposan megfontolva, a közvélemény meghallgatásával keresik a jó megoldásokat. A közlekedéspolitikai koncepció nem tartalmaz merev előírásokat. Végrehajtása során alkalmazkodni kell szállítók és az utazóközönség igényeihez, öszhangba hozva azokat a népgazdaság, a vasúti, és közúti közlekedés üzemi érdekeivel. Megértjük, hogy nem közömbös egy adott állomás, vonalszakasz megszüntetése, vagy forgalom átterelése az érintett helység üzemei és lakói számára. A vasútállomás fenntartása ugyanis bizonyos rangot ad a közlekedési ellátottságban. Tapasztaltunk a vizsgálat folyamán bizalmatlanságot — a fuvarozási adatszolgáltatás megtagadását — egyes szállíttatók részéről. Ezek azonban »nem veszik figyelembe, hogy magatartásukkal nemcsak nehezítik az országgyűlés által elfogadott közlekedési koncepció végrehajtását, hanem hiányos , pontatlan fuvarozási adataikkal saját fuvarozásaik jó, korszerű megoldásának lehetőségeit zárják ki, vagy nehezítik meg. Forgalom-átterelésre mindenkor csak az érdekeltek meghallgatása után kerül sor, amikor már a közúti gépkocsiforgalomra való átterelés feltételeit megteremtették. Ahol pedig fel és elfuvarozásnál közúti a többletköltség merül esetleg fel, azt három évig a vasút teljes egészében megtéríti. Az érdekelt üzemek és a lakosság támogatásával, jól működő, biztonságos, gazdaságos, a tudomány és technika legújabb eredményeit felhasználó, modern közlekedést kívánunk megteremteni Bács-Kiskun megyében is. Elek György, a Szegedi MÁV Igazgatóság vezetőhelyettese új technika, nagyobb biztonság Korszerűsítik a vasúti közlekedést Bács-Kiskun megyében A PETŐFI-LEGENDA * A KORONATANÚ 1949. július 31-én, késő délután, a fehéregyházi csatában elesett Petőfi Sándor. Kik látták utoljára? A későbbi évek során, sokan elmondották, hogy milyen körülmények között látták halála előtt a költőt. Nehéz megállapítani, hogy ezekből a visszaemlékezésekből mennyi az igazság és mennyit adott hozzá a képzelet. Hiszen azoknak a zöme, akik Petőfi közelében voltak, maguk is elpusztultak és akik esetleg valóban látták őt meghalni, szintén odavesztek. Rengeteg nyilatkozat, elbeszélés maradt fent Petőfi utolsó pillanatáról, de alig akad egy-kettő, amely egybevágó lenne. Az erre vonatkozó vallomások, nyilatkozatok, újságcikkek sűrűjében a legjelentősebb — és mint a későbbi tudományos kutatások során kiderült —, a legigazibb, Lengyel József székelykeresztúri sebészorvos vallomása. 1849. július 30-án éjjel 6 fontos ágyú hangját. — Petőfi Sándor Székely-Ke- Nemsokára előszáguld egy resztúron Varga Zsigmond csapat huszár, s a szokottnál hált, kinek megígérte, formákban jelentik, hogy hogy másnap az álladalom Fejéregyháza felső végén számára átvett lovait Bem előbb nehány kozák, kétábornok útján az illető sőbb egy század előőrsre vet megfizetteti. Július bukkantak, a kozákok meg 31-én reggel 6 órakor in- futottak, a gyalogságot vndult el Petőfi az Újszékesen szint levágták, részint elvolt főhadiszállásra, de már fogták, az ágyú pedig egyekkora tábornok és táborszeri tüzelés után elvonult, kár útban volt Segesvár le . Ez kissé különösnek tette, ahol akkor Lüders orosz szett előttünk, de meggontábornok állott 18 ezer em dőltük azt, hogy a támadást berrel és 48 ágyúval. — Pe nem ez oldalon, hanem Matőfi szekeren jött s minket Mosvásárhely fölött — hol csakis Héjjasfalván ért be. Kemény Farkasnak kell va— Reggeli 7—8 óra között la támadni — várták. — hallottuk az első előcsapa- Csakhamar leértünk Fejérti apró fegyvertüzelést, s egyházához, ahol a csapaközben egy előőrsön állott tok felállítása után azonnal megkezdettük a támadást. --------. , , — A legelső lövést egy 6 romániai magyar lapból vettük fontos agyúból Bem táborát.) nők tetette, a maga célozván lóhátéról, s ez este el a kémszemléző kozák tábornok Szkáriátint. Ezen jó előjel után a fiúk ingre vetkőzve kezdettek dolgozni — ütegeik mellett. — Fiúknak mondom, mert a velünk volt 14 ágyú legénysége kevés kivétellel 14—16 éves fiúkból állott. Minden két lövésre az orosznak a mieink hárommal feleltek, s oly hévvel tüzeltek, hogy csakhamar két ágyúnk elrepedt s hátra kellett vinni. — Fejéregyháza még 1848 őszén le volt égetve, s így mi a romok között foglalánk helyet, én hivatásommal — a sebesültek kötözésével elfoglalva. Petőfi egy sütőkemencére ülve, belemerült a csatatér és a táj szemlélésébe. — Mi lőtávolon kívül valánk. — Többször láttam őt helyéről távozni, de mindig visszakerült s gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a nem messze lecsapott golyókat. — Délután 4 óra felé a csata öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. — Éppen egy kaszai fuvaros fölkarját metszem ketté — melyet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elhaladott s a Fejéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához dőlt. — Itt állott mintegy félóráig elmerengve. — Tőle mintegy 200 lépésre dolgozott egy 6 fontos, s lőtte az országút mellett felállított orosz lovasságot. — Hihető, sok kárt tett bennöm, mert nem sokára rá, is erősen kezdettek tüzelni, s egy golyó Petőfitől alig 30 lépésre ütött a földbe, a felvert föld és por őt is ellepé, s hihetőleg szemébe is jutott, mert azt zubbonya szárnyával hosszasan törölgeté. Ekkor helyét megváltoztató, felénk közeledett, s hátát a falu kapuzábjához vetve nézte a csatát, és elmerült gondolataiban, még pedig annyira, hogy a csakhamar hallatott iszonyú zsidaj, ordítás, egy tömeg tele tüze sem volt képes figyelmét azon helyre vonni, hol az történt. — Én mellette futottam egy helyre, hogy annak okát megtudjam, míg kérdem tőle: „mi baj, s őrnagy?” ő nem felelt semmit. — Előttem csakhamar kitárult a vész egész nagysága. — Tőlünk alig ezer lépésre azon percben bonta meg két ezred dsidás a tömeggé alakult zászlóaljat. A huszárság verekedett, de mit tehetett alig 300, annyi ellen. Rákiálték Petőfire, odamutatok az eseményre, ő oda maradt, s csak annyit mondott, „potomság”. Csakhamar az egész arcvonal megfutott. Én rámutatok a balszárnyra, hol a tábornok is futott. Petőfi szemét odaveté, szó nélkül megfordult, s futni kezdett. Én is csakhamar helyemre érve lovamat kézügybe kapva ráültem s száguldottam. A huszárság már mind elfutott volt, a tüzérség ágyúit odahagyá, s melyek a balszárnyra voltak állítva, a gyalogság egy részével az erdőbe menekültek. Mi futottunk az országúton felfelé. Engem helyismeretem rövidebb úton vezetett. Utánunk a két ezred dsidás. Mikor a faluból már jól kijöttünk, láttuk, hogy amíg e két ezred támadott, egy más ezred a Küküllő mellett halad felfelé egyenes vonalban, s mikor már Fejéregyházát mintegy fél mérföldre elhagyta, jobbra fordult, s egyenes szegletet képezve igyekezett átvágni az országutat, s így a menekülést. A lovasság nagy részének még volt ideje e körön kívül hatolni, de a gyalogságból csak az menekült, aki tartalékba volt állítva, azok, akik tűzben voltak, bekeríttettek. Akik a körben maradtak, azok 60—70 sebesültet kivéve mind elestek. Engem a lovam a körön kívül segített Petőfi gyalog volt, s így a körben benne maradt. Egy dombra érve, visszanéztem s Petőfit hittem felismerni. A helyet, hol láttam, e pillanatban is annyira élénken képzelem, hogy rá tudnék mutatni, s valahányszor mellette elmegyek, önkéntelenül felmerül előttem akkori alakja, amint fedetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyával futni láttam. rr Őszibarack- és borkiállítás Augusztus 2-án hetedszer nyílik meg Szegeden az országos őszibarack- és borkiállítás. Az ország különböző vidékeiről 41 őszibaracktermelő állami és kísérleti gazdaság, továbbá termelőszövetkezet állítja ki legszebb termékeit.