Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
1969. augusztus 21., kedd Kendőzetlenül Tíz százalék, de miért? Nemrégiben, másodmagammal Kecskemétről Kiskunfélegyházára utaztam. Vasárnap lévén — nagyobb a zsúfoltság, nincs ülőhely — első osztályra szóló jeggyel becsültem magunkat, akkor még nem is sejtve, hogy ez a meggondolatlan cselekedet valóságos kálváriához, s vérnyomásom emelkedéséhez vezet. Megérkezett a vonat, amelynek kocsijai között hiába kerestem a párnást — az első osztályt —, a kocsirendezők egyszerűen elfelejtették a 7414-es számú személyszerelvénybe ilyent beépíteni. Különösebb baj nem lehet, nyugtattam magam, az első osztályú jegy árát — levonva a fapadoson történő utazás díját — visszatérítik. A szabályok ismeretében igazolást kértem a jegyvizsgálótól, arról, hogy nem vehettem igénybe az első osztályt, s ezt az igazolást Kecskemét állomáson a szolgálattevővel aláírattam. Dagadó mellel, büszkén mentem a pénztárhoz, hogy a különbözetet felvegyem. A jegypénztáros forgatta az igazolást, a mellékelt jegyeket, majd a vasút zsargonjában — képzelem, hogy a bürokraták istenei milyen jóízűen mosolyogtak ekkor — ezt válaszolta: — Tíz százalék kezelési költség levonása után megkapja az összeget... Alig tudtam uralkodni magamon. Felragadtam a menetjegyeket, az igazolást, s köszönés nélkül távoztam. Útközben a következőkön morfondíroztam: először, miért ad ki MÁV pénztára első osztályú menetjegyet, ha nincs ilyen kocsi a szerelvényben? Másodszor, ha pénztár igazolást kap miért kell az utasnak tízszázalékos kezelési költséget fizetnie? S egyáltalán hogy jön ahhoz a Magyar Államvasutak, hogy az utast megbüntesse, ha a MÁV dolgozói tévednek? A jegyeket, s az igazolást ma is őrzöm rábízva az utókorra: tegyen igazságot! Hol a hal? Hosszú hetek megfigyelését adom közre, a Bács megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi osztályának figyelmébe ajánlva. Kecskeméten a Rákóczi úti húsboltban szombaton, ünnepek előtti napokon nem lehet halat vásárolni. Nem nagy dolog mondhatnák a kecskemétiek, mert a piaci halbódékon kívül a városban sehol sem juthatnak hozzá ehhez a kedvelt halászlé-alapanyaghoz. Ez így igaz, de a jelzett üzletben a többi napokon kapható a hal különböző méretben és árban. S miért nincs szombaton? Megfigyelésem zsenialitása abban rejlik, hogy erre tökéletes választ adhatok. Oka nyilvánvalóan a kényelem! Mert, miért kockáztasson, bíbelődjék a szállítás és visszaszállítás gondjaival a boltvezető, amikor szombaton nem biztos, hogy elfogy az áru. Akinek hal kell menjen a piacra — igaz szombaton délután mehet ahová akar, a piac ugyanis zárva tart —, vagy ne egyen halat! Megfigyelésem íme közreadom azzal, hogy végre megtanultam: mi vásárlók vagyunk a kereskedelemért, nem pedig fordítva! . ^ ^ G. G. Milyen helyük van a tanácsoknak az államélet és a demokratizmus fejlesztésében ? Hogyan képviselhetik jobban a tanácsok a lakosság érdekeit? Miként lehet biztosítani a tanácsok nagyobb önállóságát és jobb központi irányítását? Hosszabb idő óta folyik vita és vizsgálódás közéletünkben ezekről és a tanácsok működésének egyéb kérdéseiről. A Kossuth Kiadó gondozásában most megjelent az első nagyobb lélegzetű összefoglaló tanulmány, amely az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében végzett több mint kétesztendős kutató, felmérő és elemző munka főbb eredményeit körvonalazza. Lakos Sándor „A tanácsok helye és szerepe a szocialista építés jelenlegi szakaszában” című tanulmánya — amely a tanácsok továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozó kiadványsorozat első kötete — a vizsgálódások eredményeként kialakult, a fejlesztés útjait, módjait meghatározó általános koncepciókat gyűjti egy csokorba. Mint Lakos Sándor munkájából és az intézetben eddig elkészült többi tanulmányból is egyértelműen megállapítható: kutató szakemberek a tannácsrendszer tökéletesítését, a fejlődésből fakadó új feladatokhoz és igényekhez való hozzáigazítását javasolják. Az MSZMP politikájának az utóbbi egy-másfél évtizedben éppen az a sajátos vonása, hogy nem várja meg amíg égetővé, bajokkal terhes tünetek hordozójává válik egy-egy ügy, hanem elébe megy a fejlődés során jelentkező problémáknak, sokoldalú előzetes vizsgálódással, kapkodás nélkül igyekszik ma feltárni a holnapi gondok megoldásának kínálkozó lehetőségeit. Ez történik most — több más fontos társadalmi kérdés mellett — a tanácsok esetében is. Más ma körülöttünk az élet, mint húsz évvel ezelőtt, amikor megalakultak hazánkban a tanácsok. Leraktuk a szocializmus alapjait, s megkezdtük a szocialista társadalom teljes felépítését. Az ipar után megváltozott, szocialista átalakuláson ment keresztül a mezőgazdaság is, az új termelési viszonyok mindjobban behatolnak életünk valamennyi szférájába, a gazdaságirányítási rendszer reformja kihat közéletünkre. Mindez átformálja a tanácsok tevékenységét, feladatait is, s az élet új jelenségei nem mindig férnek a korábbi sémák, módszerek kereteibe. Ezért került sor az utóbbi években ismételten a tanácsi munka egyegy részterületének korszerűsítésére, a tanácsok önállóságának fokozására, hatáskörük bővítésére, gazdasági erőforrásaik növelésére, a tanácsok és bizottságaik működésének egyszerűsítésére, az igazgatási munka bürokratikus kinövéseinek nyesegetésére. Mindezek azonban tanácsi munka csak egy- egy — bár nagyon fontos — részterületét érintik. A Lakos Sándor tanulmányában foglalt ajánlások viszont átfogják a tanácsok tevékenységének valamennyi ágát. A tanulmány fő érdeme, hogy valóságos értékükön méri azokat a tanácsok tevékenységével kapcsolatos elméleti tételeket, amelyeket sokat ismételtünk, de nemi eléggé bizonyítottunk és elemeztünk az utóbbi két évtized alatt. Itt van például a tanácsok hármas — államhatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti — jellegéről szóló tétel, amely a gyakorlat tapasztalatai szerint ma már egyre kevésbé igazolható, miután sem az államhatalmi, sem a tömegszervezeti funkció nem jellemző, nem domináló a tanácsok tevékenységében. A társadalomtudományi intézet vizsgálódásai alapján felvázolt tanácsi struktúra az önkormányzati jellegre helyezi a hangsúlyt; a szó igazi értelmében helyi önkormányzati szervekké akarja fejleszteni a tanácsokat, vagyis azt igényli, hogy a területi, a képviseleti szempontok a mainál nagyobb szerepet kapjanak az állami mechanizmusban. Az állami élet fő területein, a politikai irányvonal kialakításában természetesen továbbra is meghatározó marad a központi párt- és állami vezetés, a fő irányok alkotó alkalmazásában azonban egyre nagyobb önállóságot és szerepet kell kapniuk a helyi szerveknek. Mind több jel mutatja ugyanis, hogy — hasonlóan a gazdasági szférához — a túlzott központi kötöttségek a tanácsoknál is érezhetően hátráltatják az igazi szocialista tartalom elmélyítését, a demokratikus vonások erősítését. Az önkormányzati jelleg a tanulmány szerint az eddiginél nagyobb, ugyanakkor a most ismert formáktól sok szempontból eltérő, a helyi ügyekben az önrendelkezés irányába mutató önállóságot jelent. A tanácsokat fel kell ruházni a helyi ügyek végleges eldöntésének jogával. Az önkormányzati jelleg megköveteli, hogy a hatósági ügyek zömét a legalsóbb, tehát a lakossághoz legközelebbi tanácsi fórumon intézzék, s a tanácsok vegyék át azokat a hatósági jogköröket is, amelyeket ma még a különböző minisztériumok kihelyezett szervei látnak el. További nagy változásokat igényel a tanácsok gazdasági tevékenysége is, amelyben a szolgáltatásokat, a lakosság ellátásáról való fokozottabb gondoskodást kell az első helyre állítani. A tanácsok nagyobb és új fajta önállósága, megújítást kívánó gazdasági tevékenysége azonban csak úgy valósítható meg, ha az eddiginél nagyobb anyagi-pénzügyi önállóságot kapnak, ha maguk rendelkeznek saját bevételeik felett. Lakos Sándor könyve nagy tárgyi ismerettel elemzi az ehhez szükséges lépéseket, a tanácsi gazdálkodás megoldásra váró gondjait, problémáit. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a tanács, mint a lakosság önkormányzata, nem irányítható központilag, de még felettes tanács révén sem. A mai értelemben vett felsőbb irányítás helyett meg kell szervezni a tanácsok tevékenységének A tanácsok működésének időszerű kérdései törvényességi felügyeletét. Ennek elméleti és gyakorlati kimunkálása természetesen a jövő feladata. Mint ahogyan a tanácsok struktúrájának változása sem valósítható meg egy tollvonással, hiszen egyes alapproblémák alkotmányjogi elrendezést kívánnak, mások pedig a nagy politikai horderejüknél fogva — a párt legfelső szerveinek állásfoglalását igénylik. . A fejlődésnek a könyvben felvázolt útja azonban érdekes, realitásokkal számoló, vonzó elképzelés, amely minden bizonnyal újabb színekkel, gondolatokkal gazdagszik még a megvalósításig. Sz. G. Boltnésőben Szerte az országban ! Színes gyöngyöket, fülbemind több cukrászdában és presszópultnál a fekete kávé mellé parányi csészében tejet kap a kedves vendég. Az eleinte szokatlan gesztust később természetesnek vettük és kerestük azokat a helyeket, ahol ezt a figyelmességet megkaptuk. Az egyik kecskeméti, presszógéppel felszerelt boltban azonban bevezettek egy — ez idő szerint országosan egyedülálló — újítást: a feketéhez színhabot kínálnak — tejkávé árában. És engedtessék meg, hogy most az egyszer megírjuk a bolt helyét is; a Város központjában levő tejbárról van szó. Arról az üzletről, amelyért megnyitása óta drukkolok, csak ilyen tiszta maradjon, ilyen jól ellátott és a vezetése ilyen rugalmas, újítástól nem megrettenő. Természetesen „árgus” szemmel hibát, elrendezési hibát azért találtam itt is. A tésztára, gombócra, tejberizsre várakozók helye — különösen nagy forgalomban — szűk, kényelmetlen. • A bútoráruházban nagyon szép import bútorselymet láttam. Mivel kárpitnak vékony, nyilván védőhuzatnak készült. Színe, mintája, fénye nagyon szép, ezért bizonyára megkedvelik, akiknek kárpitozott bútorát nem mindig tiszta gyermekkezek veszélyeztetik. A legegyszerűbb, évek óta egyforma minőségben, színben, nagyságban készülő árucikkeknél is lehet friss ötlettel újat nyújtani. A kisdobosok háromszögletű, kék vászon nyakkendőjére gondolok. Az új, ugyanis nem vászonból készül, hanem puhább, műszálas anyagból. Színe változatlanul kék, de szebb árnyalatú a réginél. A fazonját pedig olyan előnyösen változtatták meg, hogy a megkötésre szánt része hosszabb lett. Bizonyára gyakorló édesanya volt az újító!• Kalocsai motívummal díszített új desszertdobozt láttam élelmiszerboltjainkban. Az élénk kalocsai minták nagyon szépek a sápadt virágokkal díszített dobozok között. És ha a csoki elfogy, egy ilyen szép dobozban mennyi mindent lehet tartani! Például a bizsukészletet, valókat. Az új kollekció már megérkezett, nagyon szép karkötőket, láncokat láttam. Még újdonságként szeretném megemlíteni a borsodi ásványvizet. Kétféle nagyságú csatok árusítják ezt az üvegben enyhén szénsavas „borvizet”. Lám, milyen ásványi kincsünk van — a szénsavhiányos idő után ez is kiderül! A „hiány”-ról eszembe jutott valami: mikor hiszi el végre az illetékes ipari szerv, hogy műanyag szúnyoghálóra egész nyáron szükség van, keresik a vásárlók? Valami teljesen érthetetlen ok miatt mind több ember ragaszkodik a légy- és szúnyogmentes lakáshoz. Csak ennyit kellene elhinni, hogy folyamatosan gyártsák, raktározási gond nélkül. S. K. 7. oldal A cím festő leleménye lát. Egy adoma jut róla eszünkbe: Kalocsán láttuk ezt a láb-t Még Ferenc Jóska seregében történt, hogy egyszerre alkoholellenes kampányt indítottak. Kifüggesztettek a kantinban egy plakátot, amin egy pohár bor meg rémisztő fekete köpenyben a Halál volt látható. A rajzot a nemes célhoz illően szigorúan mérsékletre intő szöveg kísérte. Igen ám, de a bakák között sok volt az analfabéta. Kérdi egyszer az őrmester az egyik kantinban, hogy megnézte-e már azt a rajzot. — Igenisss, jelelentem alásssan! — harsogja a baka kissé már nehezen forgó nyelvvel. — Aztán tudod-e, hogy mit jelent? — Áztat, alássan — recsegi haptákban a baka — hogy igyunk mindhalálig!.. Ezek után igencsak fogas kérdés, hogy mit akart mondani e tábla leleményes festője? Csalogatónak szánta a jókedvűen dülöngélő betűket az italbolt felett, vagy 'intésnek, hogy: Így? jár mindenki, aki az ajtón betéved. M. L. ThéronWFB rejtvényfotója 1 x 22. forduló 9. szelvény. ÍRÓK, KÖLTŐK KECSKEMÉTEN I. Melyik költőt üdvözölte a Kecskeméten joghallgatóskodó és képünkön ábrázolt Jókai a Mór az Ókollégium kapujában? Gyulait (1) Petőfit (x) Aranyt (2) 2. Az alábbi sorokat melyik kecskeméti költő írta? „Ha fennmarad a nép, s magyarul szól szája. Emlékezetében él annak poétája.” Katona József (1) Kecskeméti Vég Mihály (x) Mátyási József (2) 3. Petőfi Sándor, aki Kecskeméten volt kisdiák, színész, színtapasztó, hol írta e sorokat: „Híres város az alföldön Kecskemét. Ott születtem, annak eszöm kenyerét.’’ Debrecenben (1) Kecskeméten (x) Dunavecsén (2) Beküldte: ..«um.««« Pontos címe: •«•««««•• —.■» —*+0+0*0?+%*+***+«.*+*+**>«» xt 2