Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

0. oldal aranyérem­­ Magdeburgban S még mondja valaki, hogy a sajtó az események után kullog. Amit először — úgymond — félfüllel hallottunk, így hangzott: „A Lajosmizsei Vízgépé­szeti Vállalat agroglóbuszát aranyéremmel tüntették ki a Lipcsei Nemzetközi Vá­sáron ...” Rögtön autóba vágtuk magunkat, siettünk a hely­színre. Elsősorban a szen­zációért, másodsorban — mert kissé gyanús volt a „lipcsei”. Mikor jövetelünk céljá­ról értesült Kovács Nándor, a 3. sz. gyáregység főmér­nöke, kicsit vonakodott a nyilatkozattól. — Én is hallottam róla, de hivatalosan még nem tájékoztattak — mondotta. — Ha igaz a hír, őszintén örülünk, de míg ez ki nem derül, talán ne üssük dob­ra. .. Egyébként, akkor sem a lipcsei, hanem a magde­­burgi vásárról lehet szó. Oda küldtünk ki egy aqua­­glóbuszt, illetve annak mo­delljét, amely egy egyköb­­méteres gömbtartályból és 3 méteres csőoszlopból áll. A gömbrész átlátszó plexi-üvegből készült...— — Mégis, hogyan tudhat­nánk biztosat? Kit lehetne megkérdezni? — erősköd­­tünk. Kitartó kíváncsisá­gunk a fiatal főmérnökre is átragadt; először a gyár­egység egy-két osztályán próbálkozott — telefonon, de mivel biztosat ott sem tudtak, a budapesti VIZ­­EXI-t hívta fel távolsági beszélgetésre. Ott intézik közvetlenül ezeket az ügye­ket, s minden bizonnyal tudnak az eredményről Míg a telefonálásra sor ke­rülhetett, a gyáregység ter­melésének mintegy felét ki­tevő gettünk,glóbuszokról beszél­Igen, glóbuszokról Mert igaz, e víztornyok rendelte­tése azonos, mégis más a hidroglóbusz, mint az ag­­ro-, vagy az aquaglóbusz. A hidroglóbuszt 6 felől fe­szített drótkötél tartja sta­bilan, míg ez utóbbiaknál nincs szükség ilyen kife­szítésre, mert a betontalp — alapzat — biztosan tart­ja őket anélkül is. Ami pe­dig az agro- és aquaglóbusz közötti különbséget illeti, az annyi, hogy az agroglóbusz­­nak a csőoszlopában is van víz (25—40 köbméter), amit — speciálisan — tűzoltó­víznek használnak adott esetben ... Ennyi elég is a szakmai vonatkozásokról Belföldre— évente mint­egy 100, különböző űrmé­retű, 50—100—200 köbmé­teres hidro-, agro- és aqua­­glóbuszt gyártanak. Mind többet exportra is. Első külföldi megrendelőjük Csehszlovákia volt — 1967- ben: egy hidroglóbusszal indult az export. 1968-ban az NDK Ghana állt a vásárlók so­rs rába. Az utóbbi egész szép számban — 21 darab 50 köbméteres hidroglóbuszt vásárolt. Az NDK ebben az esztendőben tovább nö­velte a kvótát hidrogló­­buszból is, amellett 4 da­rab 100-as aquaglóbuszt is készíttet. Kívánságukra ez utóbbiból — 200 köbméte­res űrtartalmú torony fej­lesztését végzi az üzem, mert jövőre ebből is 10 da­rabra lesz szüksége az NDK-nak... Hogy az 1965-ben idete­lepült gyáregység glóbuszai ilyen kapósak lettek mind belföldön, mind a külföldi piacon, abban oroszlánré­sze van a főkonstruktőr Neumann Lászlónak, a technológiát kidolgozó Hasznost Mihály és Kincs Zoltán mérnököknek, a Ja­­necskó Mihály művezető irányítása alatt dolgozó bri­gádoknak, amelyek a víz­torony gömbrészeit — a Kéri János művezetése mel­lett tevékenykedőknek, akik a csőoszlopokat és sze­relvényeket állítják elő. Ugyanígy az igen fontos munkát végző hegesztők­nek, élükön a precíz, pon­tos Kiss Istvánnal. Maga a magdeburgi ügy a tavalyi Budapesti Nem­zetközi Vásáron indult el. Akkor állított ki egy agro-A HÉTKÖZNAPOK em­bere az új gazdasági mecha­nizmus megvalósulását, kéz­zel tapintható eredményeit nem utolsósorban az egyre bővülő áruválasztékon, és az ötletes, de semmiképpen sem drágább csomagolás­­módon­ méri le. Mert a ve­vő dicséri, vagy bírálja a kereskedelmet, az elért eredményeknek feltétlenül örül — hiszen ez közvetle­nül őt a fogyasztót érinti. Most a fogyasztó nevében indulunk bolt­ezóbe, számot adni — a teljesség igénye nélkül — arról, ami új és hasznost és persze arról is, amit elavultnak, vagy feles­legesnek vélünk. Az élelmiszerfronton legújabb — hiszen az el­­­múlt napokban került for­galomba — a Kecskeméti Konzervgyár Dog-pack cso­magolású meggybefőttje. Az átlátszó, kemény műanyag­csomagolás rendkívül ízlé­ses, higiénikus. A műanyag­csomagolású gyümölcsízek méltó utóda ez a 150 gram­mos befőttcsomag. Remél­jük, hamarosan másfajta befőtteket, esetleg szörpö­ket is ilyen csomagolásban hoznak forgalomba. SZÖRP... szörp... szörp a választék most már ará­nyosabb a borokhoz, likő­rökhöz, és egyéb alkoholos italokhoz mérten. Végre! Az üdítőitalok között újdonság a Quick-Cola. Miután meg­szoktuk a Coca-Cola először olyan idegen arvosság ízét, most már örömmel fogyaszt­juk a Viharsarokban ké­szült barna italt. Bizonyára méltó partnere lesz a finom­fanyar nagykőrösi narancs­italnak. Várjuk a Pilzenben aranyérmet nyert magyar üdítőitalt is. Az érem mel­lé járó oklevelet hadd kap­jon a nagy számú fogyasz­tótól — ha megkedvelik. Eltűnt a közkedvelt sport­sajt. Lehet, hogy a kánika-glóbusz-makettet. Annak olyan sikere volt, hogy a felügyeleti szerv buzdította a lajosmizseieket: hasonló modellt küldjenek most ki a Magdeburgi Nemzetközi Vásárra is. Mire ennyit megtud­tunk, bejött Budapest, il­letve a VIZEXI. A hír igaz. A modell aranyérmet nyert Magdeburgban. Varsa B­e­­renc, a vállalat igazgatója azóta át is vette a nagy­szerű díjat. Tóth István ló elmúltával visszajön? Egyébként a sajtok, főleg a dobozos háromszögletűek változatos ízűek. A répcela­­ki sajtgyár Royal elneve­zésű mustáros, tormás, fű­szeres kockasajtjaiból a ve­vők 1—1 darabot vásárol­nak. A sajtgyár készíthetne vegyes Royal-dobozt is, ame­lyet a különböző ízű sajtok­ból állíthatnak össze. Öröm­mel láttuk, hogy a tejföl is új köntöst kapott fehér mű­anyagból, a régi viaszolt pa­pír helyett. A poharak alak­ja is megváltozott szerin­tünk feltétlenül a szögletes forma a sikerültebb, a hen­geres könnyen felborul. A MOSÓSZEREK között a legújabb a Tisza menti Vegyiműveik Tomi mosópor, családja. Rózsaszín, zöld és égszínkék változatai külön­böző textilféleségek számá­ra készülnek. Első színes mosóporunk tulajdonképpen nem is por, búzadarára em­lékeztetően szemcsés. A ké­ket melynek ,,super” az utóneve — kipróbáltuk. Jó a mosóhatása, és kellemes az illata. Megjelent a bébi­sampon, a tv Laci-macijá­­nak figurájába töltötték. A maci kalapja a flakont zár­ja. Ha kifogy belőle a sam­pon, a babának új játéka van. Amilyen ke il mosható és törhetetlen­ neki: A többi ötletes újdonság­ról legközelebb. S. K. Boltnézőben Kfilönyonat indul a berlini reviire A berlini „Palast revü 69” budapesti előadásának megtekintésére ötszázan utaznak különvonattal au­­guszus 9-én a kecskeméti járás területéről a biztosí­tási és önsegélyező csopor­tok tagjai közül az Állami Biztosító kecskeméti fiókja rendezésében. 1909. augusztus 5. kedd A nép festője a^_S> A harkovi körzet Csugu- ak­ csodálatos látványa, Be­­takart arcú figura zárja. Az jev nevű községében 125 pin sem tud betelni a kép- egész kompozíció kép kivá­­évvel ezelőtt, 1844. augusz- pel. Gyönyörködve nézi a gála ellenkezik az általános tus 5-én született I. J. Re­­fűben ülő kiváduló höl- szabályokkal, a menet k­á­­pin, az orosz nemzeti reális­ gyek ruháinak színpompá­­nyában alig marad levegő, ta festészet megteremtője. ját, vázolni kezd, amikor de ezt természetesnek érez- Atyja kiszolgált közirata- olyan látvány döbbenti meg, zak, mert a látvány is rend­melynek emléke egész éle­tén elkíséri. A parton sze­rencsétlen, szurtos ember­­csoport jelenik meg. Repin szavai szerint „eltakarták a vidám napot”. kívüli, amelyet a konven­cionális térbehelyezés kis­szerűvé, zsánerképpé tenne. 1873 májusában Repin ösztöndíjjal tanulmányútra utazik. Itáliai, franciaorszá­gi tartózkodása után három év múlva tér haza A kö­vetkező évben Moszkvában megfesti első történelmi ké­pét, a Rettegett Ivánt. 1882-ben Pétervárra kö­tözik. Művészetével teljes tudatossággal támogatja ko­ra társadalmának forradal­mi harcát. Az ifjúsághoz vonzódó Repin kapcsolatba kerül az új utakat kereső fiatal irodalmárok körével. Képei már nem balladai fo­­galmazásúak. Világosan ki­mondja ítéletét. Ilyen képe A propangandista elfogatá­­sa, valamint az Akit nem várnak. Küzdelmes évek követ­keznek. Repin művészete egyre tudatosabb és elmé­lyültebb. 1890-ben fejezi be a Zaporozsjei kozákok cí­mű művét, amely mindvé­gig legkiemelkedőbb mun­kája. Rendkívül gondosan alkot Hatalmas mennyisé­gű vázlat és tanulmány ma­radt utána. Figuráit gondo­san válogatja meg, mérle­geli karakterüket, mozgásu­kat jellemüket Ceruzaváz­latokat készít, majd ezeket több változatban olajban dolgozza ki. Megfestette ko­ra nagy alakjait, Tolsztojt, Musszorgszkijt. Utolsó arc­képét 80 éves korában, 1924- ben, Pavlov akadémikusról készítette. Repin művészi nagysága Első nagy műve a Volgái abban áll, hogy hatalmas hajóvontatók. A menet élén tehetsége mellett művészete jámbor óriás, a csoport kő­ mélyen tudatos, és érzelmi zenén egy ifjú, aki szem­­tartalmú volt Ezért volt ké­mei láthatólag még nem tört fel műveivel a világot eb­­­be a vontatók életébe. A vénén, színesen, hűen ábra­­menetet egy csüggedten, el­tolni, na, aki mint obsitos, kis fa­lusi birtokán lótenyésztés­sel foglalkozik. Repin az atyai házban tölti fiatal éveit, és itt ismeri meg kö­zelről a parasztság életét, nem sokkal a jobbágyság felszabadítása után. Rajztehetsége korán meg­mutatkozik. A község ikon­festőjénél tanul, de ez nem elégíti ki törekvéseit, portré vonzza, és ezen ke­­­resztül az emberi lélek. „Tizennyolc éves voltam — írta — és arról ábrán­doztam, hogy felutazom Pé­­tervárra tanulni.” 1863. őszén teljesül ez a vágya Beiratkozik az akadémiára, különleges fogékonysággal sajátít el minden mesterség­beli tudást, de az akadémia légköre nem elégíti ki. Sem az akadémia szigora, sem a közízlés nem téríti el tiszta, művészi, emberi felfogásá­tól. Diplomamunkáját készíti a szigorú akadémiai előírá­sok szerint, amikor barátai­val egy névai hajókirándu­láson vesz részt. Az ifjú művészeket megigézi a plain Anti bácsi El sem lehetne téveszte­ni Nagy borocskán a Petőfi Sándor utcai kis házat, hi­szen körüllengi a világ legtisztább illatainak egyi­ke: a frissen sült kenyér otthont, családot, békét idéző lehelete ... Szedlacsek Antalt nincs, aki ne ismerné a község­ben. Így, „hivatalos” nevén ugyan lehet, hogy csak ke­vesen. De kérdezzünk meg bárkit, akár a legkisebb gyerkőcök közül: hol lakik „Pék Anti bácsi"? Nyom­ban tudni fogja! Két magánkisiparos vé­gez Borocskán bérsütést, hasznosan egészítve ki munkájával a szövetkezeti kereskedelem tevékenysé­ CéL — Nem vagyok „benn­szülött”, de mégis majd­nem annyi — mondja ked­ves mosollyal Anti bácsi. — Hiszen másfél éves ko­rom óta itt élek. Itt csepe­redtem fel, s innen men­tem el, 13 éves fejjel, pék­inasnak. Bizony, ezt a négy­nél több évtizedet alaposan érzik is az idegek, izmok. De azért „űzzük az ipart”! Hetenként csaknem húsz mázsa kenyér kerül ki a forró kemencéből. Még­hozzá nem is akármilyen, hanem szívvel és szakérte­lemmel készített, amelynek már a láttára is megjön az ember étvágya. — Sajnos, kihaló szakma a miénk — panaszkodik, s arra is választ ad, mi en­nek az oka. — Egyre ke­vesebb manapság a dagasz­tani tudó-szerető fiatalas­­­szony,­­ egyre nagyobb a kényelem. Pedig hát sze­rintem a bolti kenyér soha nem pótolja a házilag, egyéni ízlés szerint sütöt­­tet... Joggal büszke a munká­ban töltött évek hosszú so­rára; arra, hogy ismert és népszerű a falu apraja­­nagyja előtt, s az áruval, amit sütőlapátjával barna­­pirosan, ropogósan kiemel a kemence öbléből, elége­dett mindenki. Izmokat, idegeket jócskán igénybe vevő, de szép mesterségé­nek gyakorlásához kívá­nunk neki továbbra is sok erőt, egészséget! — jóba — Lentről nézve, mintha az égen lebegne a hatalmas vascsiga, drótkötelek által hűségre kötelezve a vörösre festett gém forgásával. A toronydaruval Tóth Sándor már több mint há­rom éve „eljegyezte” magát. Szakmunkás-bizonyítványán — amelyet a debreceni szakmunkásképző iskolából hozott magával — még jó­formán meg sem száradt a tinta, a fiatal gépész máris felköltözött a toronydaru felső kezelőfülkéjébe. Az­óta, mint két jó barát, Pécs­től Nyíregyházáig minden nagyobb városban együtt gyorsítják az építkezések ütemét. A négytonnás Rapid da­ruval egy-kettőre helyére kerülnek az épületpillérek, merevítő- és tartógerendák, panelek. A 3 tonnás tartó­gerenda „beemelése” öt per­cet sem vesz igénybe. Gyor­san, könnyen halad a munka. — Naponta 20—30 vas­betongerendát, ugyanennyi pillért teszek a helyére — mondta a darukezelő. — Ha ezzel elkészültem, a hátra­levő időben panelozok. Ez valamennyivel könnyebb, mint az előbbi feladat. Bár itt mindig koncentrálni, vi­gyázni kell. A hajdani Beretvás hűlt helyén a tervezett lakóház harmadik szintje épül. A kőművesek most innen ad­ják le a kézjeleiket a da­rukezelőnek. Huszonhét mé­ternyire egymástól nehéz lenne beszélgetni... Lentről fékezést jeleztek. A kezelőfülkében a 4 kont­­roller visszapereg. A gépész benyomta a fordítómű fé­két. Félméternyire is ki­leng a hatalmas vasváz. — Eleinte szokatlan volt ez az örökös hintázás — folytatta Tóth Sándor. — Sokan félnek ettől, pedig ha óvatos az ember, nem történhet baj. Innen fentről könnyen irányíthatom a ter­­hét, a gém, a fordítómű, a futómű és a teherkontrol­­lerekkel Míg a kőművesek csigára akasztják a betonrudat, rá­gyújtunk, s füstereszgetés közben beszélgetünk. Meg­tudtam még Tóth Sándor­tól, hogy a figyelem­­összpontosítás, s nem utol­sósorban a hőség kifáraszt­ja. Délutánonként, munka­idő után strandolással, hosszú sétákkal pihenteti idegzetét. Este a munkás­­szállóban kártyáznak, sak­koznak. Aztán ha minden pillért tartó gerendát beemelt, más városok, újabb építkezések várják. T. L.

Next